Ung, 1883. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1883-03-11 / 10. szám

megszüntetésére szavazza; ezen kívánalomnak érvényt szerzendők s meggyőződéseiket is követve elkövettek mindent, hogy ebbeli törekvésük sikerüljön, — 8 úgy látszott, hogy az ily meggyőződést táplálók eleinte többségben voltak, — midőn azonban a püspök szép és tapintatos előadásával feltárta azon körülményt, hogy az anyaintézet alapjából csakis az ott elhelyezett 6 árva évi 1200 frtnyi ellátási dija fog a szőlősire fordittatni s a tanításból befolyó s talán elégtelen kiadás fedezéséhez óévenként 400 írttal hozzá fog járulni, az ott működő tanerők számát leszállítja, szóval a kiadásokat kevesbíti, azonnal megkevesbedett az ellenzék száma s uj remény támadt a meglevő leányintézet már ingadozó jövője biztosítására.

A püspök jó példáját követve, a papság másnap a nagy szőllősi leányintézet fentartására önkéntes adakozást e zközölt, melynek 800 frt lett az eredménye.

Minthogy azonban a küldöttek egy része, kik nagyobbára fiatal 4-5 éves lelkészek, ennek daczára is szavazást sürgettek, az elnöklő püspök a névszerinti szavazást elrendelte, melynek eredménye lett, hogy a szőllősi papárva leányintézet fentartása mellett igennel szavazott 55, — nemmel vagyis megszüntetésére 14; — e szerin 41 szótöbbséggel az intézet fentartása s fejlesztése ethatároztatott azon kikötéssel, hogy a lelkészek leány Igyermekeit ezen intézetben is neveltetni kötelesek lesznek.

Megjegyzendő, hogy a szavazás d. után 2 órakor lévén ezelől sokan eltávoztak.

A befejezetlen s még mindig folyamatban lévő tanácskozmányról még annyi följegyezni való van, — hogy a papi nősülésnél a világi leánynyali házasságkur fizetni tartozott ezer forint óvadék továbbra is fen- tartatott, ezen ügy tárgyalásánál nagy élénkség és végre névszerinti szavazás is volt. A leszállítás mellett küzdött kisebbség másnap újra fölvetette a kérdést, — de ekkor sem ért czélt.

A tanácskozmányt általános nézpontból bírálva, — elég szabad szellemű, — s azt az egymásiránti tisztelet s kölcsönös türelem szelleme lengi át. Yan egy pár,- ki kegyhajhászatból, másika talán hatalmának túlbecsüléséből megfeledkezik magáról s paptársait rendre utasítja, — anélkül, hogy arra hivatva lenne, de azok száma csekély.

A legtapintatosabb és a Iegtürelmesebb az elnöklő püspök, — ki mint a jő ”atya gyermekei közt örömmel időz s vezeti a tanácskozmányt.

Egy jól on volt.

Vidéki levelezés.

Szobráncz 1883 márc. 1.

Szobránczvárosnak és vidékének örömteljes napja volt f. évi február hó 25-én. A városból és vidékéről számos nép tódult a rém. kath. templom félé, hogy részt vehessen az orgona fölszentelésének ünnepélyén, mely valóban fényes volt, mert hiszen az ünnepélyt Ungmegyónek kitűnő főpapja : Bugyis András, főesperes és prépost őnagysága vezette. Az orgona, mely uj és 10 változatú a közbirtokosság-, illetőleg az intelli- gentiától begyült összegből készíttetett Bakos Károly, ezeglédi orgonaművész által és úgy. külső díszére, valamint belső jóságára várakozásunkat tökéletesen kielégítette, miért öt nem csekély elismerés illeti. Nem kiméit sem fáradságot sem anyagi áldozatot, hogy egy valóban lélekemelő és a szertartást és templomot díszítő orgonájával tetszésünket kiérdemelje. Bárkinek pártfogásába méltán ajánlható e művész.

Hogy a felszentelés valóban ünnepély legyen, szerencsések voltunk az ungvári főesperes őnagyságát a fölszentelés szertartásának végzésére megnyerni. Hogy ezen főpap daczára sokfelé elágazó elfoglaltságának és

...in ii. ........i-M..

A_z Ung tálcája,.

F* a ii s t.

Kilencedik levél.

(Ugyanaz ugyanannak.)

(vége.)

március 21.

Nem folytathatom úgy, drága, barátom mint a hogy elkezdtem. Igen elgyöngit, és sebeimet fájdalmasan tépi föl. A betegség — hogy az orvos szavaival éljek — határozott jelleget öltött, s Vera meghalt e betegségben. Két héttel rövid találkánk végzetteljes napja után nem élt többé. Még egyszer láttam őt ha- j lála előtt. Biz emlékeim legkegyetleuebbike. Az orvos- j ól már hallám, hogy nincs hozzá remény. Késő estet, midőn mindenki lenyugodt, hálószobája ajtajához lopóz- tam, hogy egy utolsó pillantást vessek rá. Ott feküdt! ágyán lezárt szemekkel, egészenjelsováuyodva, orcái a láztól megvörösödve." Megkövülve álltam mellette. Egyszerre fölnyitá szemeit rám szegezve, rám meredt s ijedtségemre hirtelen felült; száraz karjait kitárta s Margit « szavait raondá :

E szent helyen mit akar itt ő?

Engem;

Oly tompán hangzó hangon mondá ezt, hogy borzadva futottam el onuan. Egész betegsége alatt több számos, a böjtben történő teendőinek is szives volt j meghívásunkra megjelenni, szerény nézetem szerint j dicséretre nem szorul. Oly elterjedt és ismeretes az ő j lángbuzgalma, minden szent, nemes és magasztos iránt,I hogy azt a nyilvánosság előtt bizonyítgatni fölösleges. Adjon az ég Ura ezen hazának számos ilyen főpapot és különösen őt tartsa meg a Mindenható számunkra még sokáig!

A fölszentelési szertartást őnagysága a tibai róni. kath. segédlelkész, Blázsek Géza segédletével végezte. A tibai róm. kath. plébánost veszélyes betegsége távol tartá az ünnepélytől. A főpap a templomban nagy számmal megjelentekhez igen szép és lelkesítő magyar és tót nyelven mondott beszédeket, buzdítván a híveket a templomnak további elkészítésére és díszítésére ; megemlékezvén egyúttal azokról is, kiknek közbenjárásából azon uj orgona épült, kérvén reájok az Isten áldását.

Azután bemutatta a vér nélküli áldozatot, s a templom hiányzó részeit megvizsgálta s jó tanácsával ellátott bennünket a jövő teendőkre.

Hogy az ünnepély egész napon ál ünnepély maradjon, ebéd végeztével a főesperes úr őnagysága intézkedésével megtartatott Szobránezon az első délesti isteni tisztelet, mely az iskolás gyermekek közreműködésével magyar énekekkel ment végbe, mi Blazsek Géza tibai segéd lelkész és Oncay Sáudor ottani tanitó érdeme.

Ezeknek kapcsán nem mulaszthatom el én, kinek szerencsés osztályrészül jutott a gyűjtést eszközölni, a szives adakozóknak a legőszintébb köszönetemet, e helyütt is nyilvánítani. Első sorban ki kell emelnem a hitközség nevében gr. Török Hermin és gr. Török Etelka, férjezett Várady Károlyné Öméltóságáikat, kik szívesek voltak fáradhatatlan buzgalommal a templom szent c'/.él- jaira 564 o. ó. frtot gyűjteni, illetőleg az ő részükről is hozzájárulni. Blzen összegből állíttatott föl Harkel József úr, tibai r. k. plébános által kezeikből átvett 330 o. é. írtból a templom karzata. Öméltóságáik temp- I lomunk körüli lankadatlan tevékenységét és áldozatait I ecsetelni úgyszólván lehetetlen. Minden alkalmat rneg- ! ragadnak, hogy Szobráncz városának díszére valamit elkövethessenek. Az ő kegyes gyűjteményökből, illetőleg adományaikból az orgonára 234 fr t jutott.

Öméltóságáik után nem csekély adománynyal lepett meg az orgona fölépítéséhez megyénk ismeretes és áldozatkész férfia: Csuha Mihály úr 100 írttal.

Azon kívül adakoztak :

Csuha István úr30 frt. gr. Török Napoleon úr Öméltósága 50 frt. br. Vécsev Lajos úr 25 frt. Fekete Vinczénó őnagysága 15 frt. B’ekete Vincze úr 15 frt. Malonyay Gyula úr 20 frt. Tomcsányi László úr, orsz. képviselő 30 frt. Gulácsy Blgyed 25 frt. Koblisek Alajos ur 10 frt. Török József úr, bpesti gyógyszerész 10 frt. Détsy Albert úr, bpesti háztulajdonos 10 frt. Kende Péter úr, megyei alispán 5 frt. Lipesey Józsefné őnagysága 5 frt. Szabó Győző úr 10 frt. j Köröskónyi Elek úr, 8 frt. Szóráth János úr, 5 frt. Csere János úr, 5 frt. Dr. Russay Gábor Lajos úr, 3 frt. iSznisesák Nándor úr 2 frt. Osztró község róm. kath. hívei 6 frt. Összesen 623 frt.

Adjon a Mindenható e kegyes adakozóknak erőt ily nemes tettekét még számos éven át gyakorolhatni. Éljenek soká!

nyíre Faustról képz,élősködőit s anyjáról, kit majd Martba majd Margit anyjának szólított.

Vera meghalt.* Temetésén jelen voltain. Azóta mindennel fölhagytam s mindenkorra megtelepedtem.

Gondold meg mindazt, mit elbeszéltem neked; gondolj reá, ez oly hirtelen elenyészett lényre. Miként történt ez, hogyan magyarázható meg egy holtnak az élő végzetébe való bemarkolása, nem tudom s nem fogom tudni soha. De megengeded, hogy ez nem volt puszta hypochondriai ábránd — mint magadat kifejezted — mi engem arra indított, hogy a társaságtól visszavonuljak. Nem az vagyok többé, a kit ezelőtt ismertél. Sok olyanra gondolok most, mire előbb nem gondoltam.

Ez idő alatt oly sokat gondolkoztam e szeren-; csétlen asszonyról (csaknem azt mondhatom leányká. ról), eredete s a sors titokteljes játékáról, melyet mj vakságunkban vakesetnek nevezünk. Ki tudja mennyi magot hagy' miuden ember a földön, melynek rendeltetése, csak holla után kicsirázni.

Ki mondhatja még, minő titkos láncok fűzik össze az ember sorsát gyermekeivel unokáival s miként merülnek föl ismét szenvedései bennök, s tévedései miatt hogyan vezeklenek? Hunyászkodjunk meg mindnyájan s hajtsuk meg fejünket azon ismeretlen hatalom előtt, mely felettünk jár, kel. —

Azon összegből a kezeimnél levő szerződés szerint Csuha Mihály úr jelenlétében Bakos Károly, orgona- művésznek fizettem 600 frtot o é.; a fenmaradt 23 frt. pedig a mennyiben a karzat kicsinek találtatott a fúvónak szükségelt helyiség kiépítésére fordittatott.

E helyütt szükségesnek vélem még fölemlíteni, hogy Csere János iir, itteni gyógyszerész és város bírája, az orgona építésénél fáradhatatlan volt.

<*iEla.esf Egyed.

Különfélék.

— A megyei állandó választmány ina (szombaton) tartott üléséből az U n g v á r város által felvenni szándékolt százezer forintnyi költsön iránt hozott képviseleti határozatot azon hozzáadással ajánlja a törvényhatósági bizottság által jóváhagyandónak, hogy a város a kölcsön szerződés s a kölcsönösszeg felhasználására és törlesztési módozataira vonatkozó részletes költségelőirányzat és tervezet lie- in utatására kötcleztessék.

— Az ungvári főgymnasinmi tanári kar Arany

János emlékszobra javára tanintézete körében gyújtót« eszközölvén, ennek eredményeként 77 frt 59 krt.. küldött át a magyar földhitelintézetnek, mely a szobor bizottság megállapodása szerint az e célra befolyó adományokat kezeli. A fenti összeghez hozzá járultak : A tanári kar 22 írttal, Az I. A. osztály növendékei 3 frt 71 krral, az 1. B. osztály növendékei 2 frt, all. A. osztály növendékei 2 frt 7.9 krral, a 11. B. osztály növendékei 3 frt 42 krral, a ITT. A. osztály növendékei 5 frt. 15 krral, a III. B. osztály növendékei 3 frt 15 krral, a IV. A. osztály növendékei 1 frt 15 krral, a IV. B. osztály növendékei 6 frt, az V. osztály növendékei 6 frt. a VI. osztály növendékei 6 frt 42 krral, a VII. osztály növendékei 9 frt, 80 krral. a VIII. osztály növendékei 6 frt, összesen 77 frt 59 kr. A tanintézet elöljáróinak e nemes, hazafias eljárását méltó dicséret illeti, hogy az ifjúságot a haza nagy nevű s halhatatlan szellemei- tiszteletére buzdítja. Mint tudjuk, ez adakozáson kívül Brujmán Károly is gyűjtött 28 frtot.

— A keramikai iskolának Ungvári való felállítása úgy látszik sikerülni fog, mert e hó 11-én a kassai iparkamara küldöttei Deil Jenő és Rejtő Sándor, valamint a Kárpátegylet titkára Siegmeth Károly urak Ungvárt a megyei alispán és városi polgármesterrel értekezletet fognak ez iránt, tartani. Kívánjuk, hogy az ügy Ungvárvárosára előnyösen üssön ki.

— A helybeli izr. nöegyletek saját pénztáruk javára e hó 31-én sorsjátékkal egybe kötött táncestélyt rendeznek. A bálbizottság elnöke Re izmán Bertalan ügyvéd. Fisch Jakab rendező. Rotli József jegyző és Krön Mayer pénztárnok. A meghívók e napokban fognak szétküldetni.

— A csángó magyarok hazatalepitése ügyében megindított országos gyűjtésekhez Ungvár és vidéke is hozzá járult, Telendy Antal gyűjtő ivén a társaskörben 44 frt, Pólányi Imre ivén a megyeházban 43 frt gyűlt be. Szobráncról 48 frtot küldtek már be. Azon kívül a szolgabirák járásukban, Bemát, Dezső a gazdasági egylet, körében szintén megindították a gyűjtéseket.

Őri Margit, ki a múlt nyáron lépett, a színi pályára s eddig Lászy Vilmos színtársulatánál működött — a budapesti népszínházhoz van szerződtetve.

Igen, Vera elpusztult s én megmaradtam.

Emlékszem még gyermekkoromból, hogy házunknál egy szép átlátszó alabastrom edény volt. Semmi mocsok nem szégyenité el szűzies tisztaságát. Egy na- pou minthogy magamban'valók, elkezdtem az állványt, melyen állt mozgatni. . . Hirtelen leesett az edény s darabokra tört. Megmeredtem az ijedségtől s mozdulatlanul álltam ott a romok előtt.

Atyám belépett meglátott s igy szólt: Lásd , mit tettél! Gyönyörű edényiiuk nincs többé, ezt többé nem lehet összeállítani. Én zokogtam. Azt gondoltam gonosztettet követek el.

Férfivá nőve — egy ezerszer értékesebb edényt törtem el könnyelműen !

Hiába beszélem, hogy ily eredményt nem várhattam. hogy hirtelensége engem is meglepett, hogy sejtelmem se volt, minő lény volt Vera. Igazán tudott hallgatni egész utolsó pillanatáig. Nekem kellett volua őt kerülnöm, mihelyt ószrevevóm, hogy szeretem, hogy férjes nőt szeretek. . . .

De maradtam, s most a gyönyörű edény cserepekre törve fekszik s én még néma kétségbeeséssel nézek kezeim művére.

Igen, Elzov asszony féltékenyen megőrizte leányát, vigyázott rá haláláig, s a legelső vigyázatlan lépésnél magához vonta a sirba.