Ung, 1883. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1883-03-04 / 9. szám

indítvány mellett mutatá be az alispán, hog'y a törvény- hatósági bizottság a megye felvidékének érdekében felszólamlással éljen s annak megtételével a tiszti ügyészt bízza meg.

Az alispán előterjesztése közhelyesléssel fogadtatván, Lasztókay Béla tiszti ügyész megbíz atott, hogy a kir. építészeti hivatal szakvéleménye alapján a Eelső- Bodrog szabályozótársulat által a Tapoly-Ondova vizek rendezése tárgyában beadott műveletekre vonatkozólag e megye képviseletében Zemplénmegye törvényhatóságához azonnal felszólamlást nyújtson be.

—A c s ap i kanyar töltés kiépítése ezéljából a beregi és bodrogközi tisza-szabályozási társulatok valamint Bereg és Zemplén megyék bizottságainak kiküldöttjeivel 1880 évi május hó 28 -ikán Csapban megtartott érdekeltségi tárgyalás, mennyiben úgy a társulatok, mint a megyei kiküldöttek az érdekeltséget elfogadni s a folyam mérnöki hivatal által elkészített költségtervhez hozzájárulni vonakodtak: eredményre nem | vezetett. Ennek következtében a nmélt. közmunka ésl közlekedési mkir. Minisztérium — az erről szóló jegy. zőkönyv és szakvélemények alapján még ugyanazon év augusztus havában elrendelte, miszerint az eljáró bi- | zottság javaslatához mérten hozzon határozatot a megye közönsége a területén illetékes érdekeltekre vonatkozólag. —

E ministeri leiratra a megye bizottsága u. év de- czeraber 9-én 175 (:4511 :) sz. a azon határozatot hozta, hogy miután szakértői nyilatkozatok szerint a tervbe vett kanyar töltés csakis pillanatnyi veszély elhárítását I eszközölheti s a gyökeres orvoslást csak a part erődítése adhatja meg, a kanyarlöltés költségeinek viselésére nem tartja a megyei érdekelteket kötelezhetők- nek; — a part erődítési költségekhez azonban 3346 holdnyi ártér terület arányában hozzájárulni kész.

E határozatot a magas ministerium — miután a Tiszának folyása időközben oly szerencsés irányt vett, mely sejtetni engedé azt, hogy az alámosással fenyegetett part feliszapolódni s a felső-zsurki átmetszés ki- kópeztetni fog — az alispán fölterjesztésére múlt évit szeptemper hó 13-án 18,395 sz. leiratával feloldotta s a kanyartöltés kiépítését elrendelve oda utasitá a megye közönségét, hogy a hozzá járulási arányt állapítsa meg. j

Ennek folytán -- az ismételten egybehívott, eljáró bizottság véleményének meghallgatása után az alispán a következő határozatot hozta:

Ungmegye részéről 3346 holdra nézve az érdekeltség megállapittatik és ezen holdmennyiség erejéig a kanyartöltós költségéhez leendő hozzájárulás kötelezettsége kimondatik :

Mert, az érdekeltség megállapításának alapjául csak is az 1867. évi május hó 28-ikán kelt jegyzőkönyv szolgálván, — mely szerint egy részről a beregi társulattól általvett. 372 hold, más részről a bodrogközi társulattól átvett 2974 hold van mint ármentesitett tér felmutatva — más, rendelkezésre álló adatnak, hiányában ezen jegyzőkönyvben foglalt holdak számát kellett az érdekeltség megállapításának alapjául elfogadni, — és ebből kifolyólag a költségekhez járulás kötelezettségét; kimondani.

A mi azonban a hozzájárulási arányt illeti, azt] megállapítani azért nem lehetett, mert az ártérfejlesztési munkálat rendelkezésre nem állváu —- sem a bereg- megyei, sem a bodrogközi társulat érdekeltsége kipuhatolható nem volt. Tekintve azonban, hogy Dngmegye területén egy esetleges szakítás árvize rövid ideig és csak átmenetileg fut le s az alantabb fekvő Bodrogközt önti el: a hozzájárulási arányt a bodrogközi társulaténál magasabb nem lehet.

Ezen határozat a nagyraélt. közmunka és közlekedési m. kir. minisztériumhoz föl terjesztétik, egyszersmind Zemplénmegye alispánjának — vonatkozva] 1882. évi deczember hó 15-ikén kelt, 12,505. sz. a. ez irányban tett megkeresésére — megküldetik.

(M eg y e i beteg á po lás i a 1 a p). Ez alapnak a reá nehezedő tetemes kiadásokkal szemben jobb karba hozatala s a heliigyministerium által 1880 évben engedélyezett 3900 frt kölcsönnek, valamint az ungvári közkórház irányában felszaporodott tartozásnak mikép leendő törlesztése tárgyában a belügyminisztérium rendeletéi folytán, a megyei állandó választmány vélemény- adással bízatván meg, a következő jelentést. terjesztő elő.

I. A megyei betegápolás! alap bevétele áll jelenleg:

a) a megye területén fizetett összes egyenes állami adóutáu 27 ®/0-val kivetett pótadóból befolyó 8859 frt.

b) az idegenek után visszatérített és az ismeretlen illetőségűek után a minisztérium

által három évi átlag szerint fizetett 650 frt

összesen 9509 írtból.

II. E bevételt azonban ugyancsak három évi átlag szerint terheli.

a) az ungvári közkórház részére évenkint. 9000 frt.

b) az idegen kórházak részére .. 2400 frt.

rendes kiadás 114(H) frt,

s ebből láthatni, hogy csak a rendes kiadáson túl is 1891 frt, fedezetlen marad.

Ezen fölül még föntebb is említett 3900 frtuyi kölcsönnel is tartozik az alap, melyet 1881-től kezdve— 3-évi részletben törlesztenie kellett volna, de a melyből egy részlet sem törlesztetett ináig az alap elégtelensége következtében. Ha ezen tekintélyes összeghez hozzávetjük még az ungvári közkórháznak mintegy 4000 frtra felszaporodott követelését — melyet ismert anyagi helyzeténél fogva állandóan nem nélkülözhet — a betegápolásialap pedig jelenlegi viszonyai között ki nem egyenlíthet — : az észlelt hiányok orvoslásának égető szüksége önként kiviláglik.

Hogy tehát a betegápolási alap a magas miniszteri rendeletekben is hangsúlyozott törvényes követelményeknek megfelelhessen: az alapbevétel növelésére oly mértékben kell az egyenes állami adó után eddig kivetett összeget emelni, hogy első sorban az alap bevételei és kiadásai között mutatkozó különbözet ele- nyésztetve, az egyensúly helyre jállittassék s bogy a 3900 frtuyi kölcsönöszeg 3 év alatt s a közkórház 4000 frtnyi követelése pedig legalább négy év alatt, teljesen törleszthető legyen.

Ehhez képest a kölcsön és hátrálék rendszeres törlesztését is beleértve a beteg«polási alap évi szükséglete, a következő tételekből állana:

a) az eddig kivételt 8859 frt.

b) a rendes évi hiány 1891 frt.

c) a kölcsön egy részlete 1300 frt.

d) a kórházi négy ezer frt, hátralék egy

részlete 1000 frt,

összesen 13050 fit,

Ezen összegnek, mint a betegápolási alap egy évi szükségletének íedezhetése végett a megye területén fizetett 330, 952 frt. egyenes állami adó után az 1875-évi Ili. :. ez. 3§-a értelmében 4 °/#-tóli lenne kivetendő, mely kivetés 13, 238 frt 0 , ki t eredményezne, vagyis csak 188 frt. 08 krral többet a szükségletnél, mely azonban az időközben előforduló vált o z á s o k. kai s z e m b e n csekélynek mondható.

Ily módon a 3900 frt. kölcsön és a 4000 Írtban felvett hátrálék törlesztése után az alap javára most kivetett öszeg a rendes évi szükséglethez képest ismét leszállítható leend.

Az állandó választmány ezen véleménye a bizottság által elfogadtatott s határozati erőre emeltetett.

(Az U n g és L a boré z folyók m edréuek t i s z t i t, á s a). A megye bizottsága még 1880. augusztus havában a végett kereste meg Zempleninegye törvényhatóságát, hogy a határt képező L a b o r c z folyóuak meder képződését hátráltató fa, tuskó és bozóttal egyesült erővel eszköziendő kitisztításához járuljon hozzá. Ezen felhívásnak engedve Zemplénmegye alispánjának elnöklete alatt egy küldöttséget menesztett ki, mely a megyéukbeli küldöttekkel 1881 évi július 14-ikón Nagymihálytól kezdve egész a Latorcza folyóig beutazta a Laborcz folyót, s tapasztalataikat jegyzőkönyvileg fel is vette volt. E helyszíni szemle azonban gyakorlati oldalról mit sem eredményezett. Egyrészt, mert a Laborcz folyó műszakilag nem volt még felvéve akkorában s igy hiányzott a szakszerű munkálathoz az alap, másrészt pedig, mivel Zemplénmegye a Laborcz folyót — Butkavidókónek érdekében az Uug torkolata felett óhajtotta volna első sorban kitisztittatni. Megyénk küldöttsége tehát e tervezeti javaslatot, mely úgy a szabályozási törvények, valamint megyénk alvidekének érdekeibe is ütközik, elfogadhatónak nem tartotta — annál- isinkább, mert az Uug és Laborcz folyó kinti szaki felvétele már különben is munkálatban volt s igy czélszerünek tartotta ennek elkészültét bevárni. E közben a eultur mérnökség az elkészült műszaki felvételeket beterjesztette, miuek folytán a küldöttség múlt évi deczemberi ülésből utasítva lett, hogy a megszakadt tárgyalást, Zemp- lénmegye küldöttjeivel együttesen újból kezdje meg. Ezen utasításhoz mérten megyénk alispánja érintkezésbe tette magát Zemplenmegye alispánjával s a közös megegyezés folytán folyó év múlt havának 19-ikéri a tárgyalást a pályini malomnál kezdve meg is tartotta. Ezen tárgyalás alkalmával a két megyei küldöttség a következőkben állapodott meg :

1. A Laborcz Nagymihálytól a Latorczába szakadásáig terjedő szakaszának, a hol annak szűkebb kereszt szelvényei a kellő vizlevezetósre elégtelenek — bővitte- tési és a hol partjai fával vagy bokrokkal benőve a viz lefolyását akadályozzák — ezektől való megtisztításának szüksége elvileg kimondatott. — Egyelőre azonban csak

A.z Ung tárcája.

If :i it fs t.

Kilencedik levél.

i Ugyanaz ugyanannak.)

M . . ., március 10. 185

(Folytatás.)

Théa után, midőn már a fejemet is majd összetörtem azon, miként, lehetne legjobban kilopózui a házból, egyszerre maga szólalt, föl, hogy szeretne sétálni s fölkért kísérőjéül. Fölkeltem, vevőin kalapomat s követtem. Nem mertem szólani, valóban, alig lélegzettem. Vártam első szavát; vártam némi felvilágosításra; hanem ő hallgatott. Hallgatva jöttünk a chinai kolnához, hallgatva léptünk be. és ott, —e pillanatig nem tudom, fel sem foghatom, hogyan történt — hirtelen egymás karjai közt találtuk magunkat. Valami titokteljes lát- hatlan erő szorított hozzá, őt hozzám.

Arcát előrehullámzó fürtjeivel, bevilágitá a nap utolsó csilláma; egy mosolyban fölragyogott az üdvözítő önfeledés — s ajkaink egy csókba olvadtak össze.

E csók volt az első és utolsó.

Vera hirtelen kirántotta magát karjaim közül, s tágra nyílt, szemeiben az iszony kifejezésével vissza hullt keblemre.

— Nézze csak! mondá reszkető hangon.

— Nem lát ön semmit V

— Gyorsan körülnéztem.

— Nem látok semmit. Lát kegyed tán valamit?

Most már nem, de láttam. . . .

Mélyen és hosszan sóhajtott.

— Ugyan kit, mit?

— Anyámat! lehelte reszketön.

Magam is megborzadtam, mint fagytól úthülve.: Elszorult, szivein, mint egy gonosztevőnek. S nem vol- tam-e gonosztevő e percben ?

Csilapuljon! feleltem —mi lehet az? Mondja meg j kedves. . .

— Nem, az Isten nevére, nem ! szakított félbe, i mindkét kezével fejéhez kapva. Őrültség. . . Elvesztem \ eszemet. . . . Ezzel nincs mit tréfálni. ... Ez a halál

. . . . Isten önnel;!

Megragadtam kezeit.

Az ég nevére kérem, maradjon még egy pillanatig ! kiálték akaratlan fölindulással.

Nem tudtam mit beszélek s alig tartózkodtam.

Az ég nevére. ... ez kegyetlenség.. . .

Rám szegzé szemeit; aztán sebesen szólt:

— Holnap, holnap este, ma nem, kérem önt. . . . menjen ma haza. . . . holnap este jöjjön el a kertka- pucskába a tengerhez. Ott leszek, eljövök. Esküszöm neked, hogy eljövök! mondá az elragadtatás kifejezésével s szemei ragyogtak. . . .

Senki sem tarthat vissza, esküszöm neked! Akkor elbeszélek neked mindent, csak ma hagyj békét. . .

S mielőtt egy szót válaszoltam volna, eltűnt.

A legmélyebb megrendüléssel maradtam ott. Fejem szédült. A szörnyű gyönyörön, mely egész lényemet eltöltő, az aggodalom érzete lopódzott keresztül.

Körül néztem. Úgy tetszett, mintha világosan látnám a siket, nedves szobában alacsony boltozatával es sötét falaival. Ott, hagytam a kolnát, s nehéz léptekkel közeledtem a házhoz. Vera a terassou várt; de a mint közelebb jöttem, eltűnt a házba s azonnal hálószobájába vonult. En haza hajtattam. Hogy miként töltőm az éjét s a következő napot, lehetetlen leírni. Csak annyit tudok, hogy arcra borulva feküdtem szemeimet kezeimbe rejtve, Verának csókelőtti boldogító mosolyát fölidéztem és suttogám: itt vau végtére!

Eszembe jutottak Vera szavai is, miket, anyjáról mondott. Egykor igy szólt hozzá: „te olyan vagy mim a jég: a inig nem olvad, erős mint a kő; hanem elolvadva nyoma sem marad.“

Még valami jutott eszembe: egy nap Verával arról társalogtam, hogy mit jelent a mély értelem s tehetség. „Nekem — mondá csak egy tehetségem van ; hallgatni az utolsó pillanatig.“ Akkor semmit sem értettem belőle.

De mit jelent ijedsége? kérdőin önmagámtól. . . . Valóban anyját láthatta volna? Ez a képzelet játéka volt, semmi több, gondolám s ismét átengedem magam a várás szorongó érzetének.

Azon nap irtain neked — kínos emlékezés rám nézve! — ama ravaszul átgondolt levelet.

Este naplemente előtt ötven lépésnyi távolban álltam már a kertkapucskától, a magas, sűrű bokorban a tenger partján. Az egész utat gyalog tevém meg. S gyalázatomra meg kell vallanom, hogy félelem, valódi gyermekes félelem borzongatá keblemet, tökéletesen