Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1882-12-24 / 52. szám
mása vau olyan egyénekről, a kik 12 írt havi iizetús mellett napról-napra egész nap fáradnak és minden második éjjel szolgálatot és ezenkívül a következő nap kézbesítési teendőket végeznek s minden héten egyszer a városból Szobnincz, Perecseny, N.-Kapos, Szerednye vagy más állomásra toloueokat kisérnok, akkor kérem szíveskedjék hozzám utasitsni, de azok mind Írni és olvasni tudjanak. Most térjünk a piszokhoz. Az igaz, hogy a városban igen nagy sár van, de sárból egyszerre asphaltra átugrani nem lehet. Túl a hidon látszik milyen nagy haszna van a városnak a kövezetvámból, de hogy azért még mindig a belvárosi járdák nyaktörők, arról nem tehet a városi rendőrség; mert a rendőrségnek egy hivatalnoka sem tagja a kövezetvám-bizottságnak. És ennélfogva a városi rendőrségnek nincs arról tudomása, sem ahhoz beleszólási joga, hogy ekkor vagy akkor ez vagy amaz utca köveztessék. Hogy a zsebmetszőknek Ungváron asiluma illetőleg menekvő helye van, azt tagadjuk. Örülhet még Ungvár városa, hogy azon rósz csendőrség mellett néha-néha csak egy pár csirkét vagy libát lopnak el; mert más helyeken a jól szervezett rendőrség mellett is adóhivatalokat kiraboltak és nagy uraktól nagy értékű tárgyakat sőt érdemjeleket is elloptak. Tehát ne ítéljük el mindjárt a mit rosznak látunk, hanem kutassuk hol rejlik a hiba és tegyünk indítványt a rósz állapotok mielőbbi javítására. Kelt Ungváron, 1882. évi december hó 20-áu. Pieré Henrik, rendőrkapitány. * A rendőrkapitány urunk eme felszólalását nem adhatjuk a nélkül, hogy arra megjegyzéseket ne tegyünk. Mi a rendőri állapotok hiányos voltáról irtunk, természetesen azon célzatból, hogy azok javíttassanak és javuljanak. Maga a rendőrkapitány ur is rámutat a bajokra, de igen találóan a?ok okozatát is feltárja ; leltárja pedig abban, hogy minden egyeben kiviil, attól a rendőrközegtől a ki felső ruhát és csak 12 frt havi fizetést kap, odaadó szolgálatot kívánni nem lehet, mert 12 frt sok az éhenhalásra, de vajmi kevés a megélhetésre. Ebben pedig tökéletesen igaza vau. Ezen állapotokon változtatni kell hát, vagy szállítsuk le, ha lehet, a rendőrök számát és adjunk a megmaradottaknak tisz- tisztességes fizetést, vagy ha a létszám leszállítása lehetetlen. akkor is fizessük a rendőrt úgy. hogy abból kiéljen. Ha mindezeket anyagi helyzetünk nem engedi, van módja annak, hogy a rendőri teendők az állami rendőrségre ruháztassanak. Jó lesz e körülményt a napokban megejtendő budget-tárgyaláskor a képviselő uraknak kellő figyelembe venni. — Nem is tudtuk, hogy a kövezetvám-bizottság üléseiben a rendőrség nincs képviselve. Ez egy megengedhetleu hiba, mert mig a kövezetvám egyik ellenőre döntő vokssal bir a bizottságban, a rendőrkapitányt pedig, a kit minden lépten- nyomon korholnak a rósz kövezetért, a vámbizottság' ülésébe soha be nem hívják. Ez is igazolja, hogy a mi közigazgatásunknál milyea rendszertelenül megy minden. Régi gyakorlat és helytelen gyakorlat, hogy a városházánál a rendőrközeg nemcsak ily minőségében A.Z ,T7ng;" tAroaja. .Uilike karácsonya . — Rajz. — Talán elég volt már a munkából! Sóhajtá Kerekes Béla az irodában, Íróasztala előtt ülve, s fáradtan létévé a tollat. — Megdörzsölte homlokát, mintha gondolatait akarta volna összeszedni, azután csodálkozva nézett körül. — Az iroda már egészen üres volt, mind elmentek. Csak a szögletben egy széken bóbiskolt még Jánosj az öreg hivatalszolga, ki gondolatban talán már is övéi közt vélte lenni magát, mert mindig mogorva ar- ezán, ma a vidámságnak, megelégedésnek is lehetett egy sugarát fölfedezni. Hogyne hiszen ma karácsony estéje van ! Béla hirtelen fölugrott, lekapta felsőjét a fogasról, mit a hivatalszolga nagy készséggel segített vállaira, örülve, hogy ütött a szabadulás órája. Kezeit dörzsölve, boldog ünnepeket kívánt az elsiető Bélának. Béla útközben több boltba betért, úgy hogy mig végre hazaért, jó nagy csomagot kellett kezében vinni. Lakása magán viselő a nőtlen élet nyomait. Ma olyan ridegnek találta azt, kétszerié ridegebbnek mint máskor. Ma még inasát sem látja botorkálni az előszó, bábán, az is szabadságot kórt az ünnepre, hogy anyja körében tölthesse azt. Egészen egyedül volt. Édes Istenem, nekem pedig senkim sincs! Sóhajtá Béla a boldog inasra gondolva, s leült a szikrázó kandalló elé. Vidám család körébe volt a mai estére hivatalos. Régi ösineröseihez, ahol már csaknem otthon érezte magát, ürült a szép estének. Azok olyan jó kedves emberek mind. De kivált egy, az az arany fürtű szelid leányka. Ennél nincs kedvesebb lény a világon. Szomorúan ué- ett körül Béla a szobában, eszébe jutott hogy milyen szerepel, hanem futkároz ide-oda privát dolgokban, a városi összes hivataloknak kézbesítését is végzi. Ez természetesen nincsen helyén ; mit csinálnak a negyede- sek és a többiek, a kik a kézbesítéseket bátran végezhetnék? mert azt a pár rendőrközeget is elvonni hivatásától s más ügyekben futkároztatni ép oly helytelen, mint a milyen kárára van a rend fentartásának. Azért nem inspiciálhat tehát a rendőr nappal, mert kézbesítő és adóvégrehajtót kisér. A szer k. „Az állatok joga.“ Herman Ottó képviselő a minap díszes közönség előtt tartott előadást az állatok védelméről. Bizony nem utolsó dolog is erről elmélkedni s tenni valamit, mert különösen a vidéken naponta látjuk hogy nemcsak a hasznos háziállatokat "kínozzák, hanem a durvaság elöl még a lég urai sem menekülnek. Durva érzésű íiczkók felkeresik a madár fészket s elpusztítják a benne lévő tojásokat. A felolvasásból egyet-mást alább közlünk. Az állatvédelem eszméjé a valóban nemes és magasztos eszmék közül való. Sajnos azonban, hogy az az eszme általánosan, mindenütt elismerve nincs. Önző korunkban, melyben az érzelem is az önzés alárendeltje, sok eszme nem tud felszínre vergődni s a társdalomban üdvhozólag gyökeret verni. Csak a minap olvashattuk hírlapokban, hogy egy dúsgazdag angol lady az állatok ápolására, megvédésére szánta halálos ágyán minden vagyonát, azt mondva, hogy az emberek őt mindig megcsalták, de az állatok soha. Nem akarja bolygatui, mennyi boldogtalanság menynyi csalódás érhette e nő szivét, hogy ily fanyarul gondolkozott embertársairól s oly rokonszenvesen az állatokról ! A világirodalom ezer és ezer történetet örökített meg, melyek az embernek kutyájához való viszonyát mutatják s jobbára azzal végződnek, hogy az embert mindenki elhagyta, csak kutyája maradt hive a siriig s ott adta ki páráját a sírkereszt alatt. Az emberiség legsötétebb korszaka kétségki vili a középkor volt s ennek leggyalázatosabb része az, melyben az embereket oly lelkiismeretlenül üldözték. Ebben a korban volt a szent inquziczió is. A nagy inquizitor olajos üstbe ültette az úgynevezett eretneket s a 1 áj a gyujtatott. S hogy gyönyörűsége nagyobb legyen, festő- j jövel papírra rögzítette a boldogtalan áldozat eltorzult | vonásait. Borzadalommal fordulunk el e sötét képektől! | Pedig nem kissebb kínokat szenvednek korunkban az érző állatok. A gazdasszony a világért sem vásárolna | élettelen potykát s eleven állapotában szedi le pikkelyeit. Kínzás, nagy kínzás ez is. Hát még a rákokkal mit mi- velnek! Beledobják elevenen a vízbe s úgy főzik meg rikító vörösre. A kis gyermekek oda gyűlnek a tűzhely köré s pompásan mulatnak a szegény állatok kínjain. Vájjon nemes érzéseket nevelnek-e bennük az ilyen látványok ? Az állatok hasznos dolgokat miveinek; a fecskék 1 darázsakat fogdosuak, a denevérek éjnek éjszakáján in- * cselkednek a szúnyogokkal és megtisztítják a levegőt. A pókok, kigyók, varangyos békák sokat használnak a ; természetben, mert minden állatot megtisztítanak s le- ] vegőt is az emberek hasznára hogy ők maguk is tészták legyenek. A modern tudomány színvonalán állva, nem sza- ' bad az önzés szempontjából tekintenünk azt a szolgálatot, melyet az állatok a természetben végeznek. egész más kinézése volna ennek a lakásnak, ha ő nem egyedül ülne itt. Ha vidám női hangok zavarnák fel a szobák komor csendjét, melynek kellemetlensége ma tűnt fel leginkább. Ott bevernek a polczokon a kedvencz költők müvei, Petőfi, Byron, Heine stb. Hozzá nem nyúl egyikhez sem, már nem szereznek neki szórakozást. Csak volna már czélja, a miért élni lehetne. Végtelen pusztaság van körülte. Ez a másik karosszék is, itt mellette, üres. Ez pedig mintegy arra látszik alkotva lenni, hogy puha vánkosai közt gyöngéd női termet pihenjen^ egy szép, kedves alak, ki szeret és szerettetik. Hozzá hajolna ebből a karosszékből, megsimogatná arany fürtéit ............De hát ha nem arany fürtéi lesznek . . . De igen, igen, ott másnak nem lehet ülni, csak az arany fürtű leánynak . . . Halkan beszélne hozzá, édes szavakkal . . . Elmuadauá naponta számtalanszor, mily forrón szereti . . . Beszivná az aranyfürtök mámoritó illatát ... A piros ajkakról is szabad volna lepni, egy-egy caókot . . . Felolvasná neki Byron világfájdalmas költeményeit . . . Es úgy örülnének ők ketten, hogy nekik fájdalmuk nincs, csak szerelem . . . boldog szerelem . . . Mennyi boldogság férne el e karosszékben ... És Béla merengésében kinyujtá kezét az üres karosszék felé, mintha már ott találná az álmodott menyországot. Ni, ni. szólt fölugorva, de elgondolkoztam. Ezzel sietve fel öltözött, kézbe vette a csomagot, s eltávozott. Hányszor elmondta odakünn: ma meg kell történni, meg kell történni ! A harangok ünnepélyesen zúgtak. A hó pelyhek ide s tova szállingózva, lassan elborították a földet, hogy eltűnjön minden szenny ez ünnepen, az ártatlanság leple alá. Kihallatszott minden házból az öröm hangja. Bélát az még gyorsabb sietésre ösztönözte, ő is úgy szeretett .volna már örülni. Mikor az ablakok alá ért, már megütötte fülét a vidám kaczagás. A régi, őskori kőzetekben semmi nyomára sem akadunk az emberitek, de annál több maradványát találjuk bennük az állatoknak s igy nyilvánvaló, hogy a teremtés urának, sokat gyötrött rabszolgái már akkor is fontos szolgálatot teljesítettek a természetben, a mikor még ember nem volt a földön. Az egyes ember kevesebb a nagy'természethez képest, mint a tiszavirág, ugyszolva. egy sóhajtás a végtelenben. A természetben ép olyan jogo nltsággal bir csak. mint akámelyik állat s csupán az helyezi őt az állatok fölé, hogy államot alkotott magának. Az állatok munkája nélkül nem lehet el a természet s ebben gyökerezik létjoguk, melyet nekünk, embereknek, kétsógbevonnuuk nem szabad. Ember és állat között szoros különbséget tenni nem lehet még az érzelem és az értelem alapján sem. Némelyek azt állítják, hogy az állatok értelme egyszerű ösztön: a tudomány szempontjából nem szabad azt elfogodnunk. Hóolvadás után apró fürge pókokat látunk a mezőkön, melyek elől undorral tér ki a legtöbb ember. Ezek aparányi állatok piczike fehér hólyagot hordoznak a hátukon s abban petéiket őrzik. Ha lecsípjük róluk a hólyagot, nyughatatlanul szaladgálnak ide s lóvá. S ha már kikeltek az állatkák s egyet-ket. tőt megölünk közülök, szintén nyugtalanná lesz az anya s órákon át keresi kicsinyeit. Hát nem világos jele ez az anyai szeretetnek? Igaz, hogy a pók nem kesereg kedvesei halálán, nem ölt érettük gyászt, s talán el is felejti őket hamar atomnyi agyvelejével, de az értelmet tőle megtagadni nem lehet. Már az alsóbb szervezeteknél is mutatkoznak az értelemnek és érzelemnek bizonyom jelei. A féreg ha rátiporunk, menekülni igyekszik lábunk alól. Tehát kétségtelen, hogy érez! Azt is hiába tagadná akár ki, hogy az állatok biz- ositják a természet tüneményeinek egyenlő folyását. Ha leszáll az alkonyat, légi utjokra kelnek az égi pillangók, melyek akkor élik szerelmük korszakát. Előre biztosítják nemzetségük fennállást a jövő esztendőre. Lerakják petéiket, beborítják testükről lekapart pikkelyeikkel s aztán kimúlnak nyugodtan, csöndesen . . . Sok ilyen képet látunk a természetben s ezek mind arra oktatnak benőnket, hogy az ember csak akkor tel- jesti igazán rendeltetését, ha a körülötte mutatkozó tü neményeket nem az önzés, hanem az értelein szempont jából fogja föl. S ha igy cselekszik, el kell ismernie, hogy saját emberi léte lehetetlenné válnék a földön, mihelyt a növények és állatok nem gyakaroluák azt a hatást, mely a természet háztartásában híven teljesített föladatuk. A ki a kiűzött állatoknak védelmére kel, sokszor találkozik gorombaságokkal, de csak tűrje békén ezeket missziója magasztos voltának jóltevő tudatában. — A városi budget tárgyalását megelőzőleg a városi állandó választmány már megkezdő működését. A képviselet pedig a budgeted a jövő héten fogja tárgyalni. — A dalárda pártoló tagjai közé való beiratkozás örvendetes sikerrel megkezdődött. Az ívtartó urak nagy buzgalommal gyűjtik a pártoló tagokat, kik között számos kedves és előkelő hölgy neveit is hallottuk említeni. — A 36-ik honvédzászlóalj Ungvárról más városba való áthelyezésének hire nagy meglepetést okozott váItt nagyon boldog emberek laknak ! A nagy szobában volt felállítva a karácsonyfa gazdagon megrakva mindenféle ajándékkal. — A számtalan égő viaszgyertya tündéri fényt terjesztett a szobában, megvilágítva a boldog szülők, vidám gyermekek arcát, kik között mint egy égből alászállott angyal állott a szülők legidősebb gyermeke Milike, egy magas, karcsú leány. — Kedves arca lett ám egészen derült, mikor meghallotta kívülről, a^ várva várt, ösmerős léptek zaját. Béla lépett be. Az ajtóban kénytelen volt megál- lani, lebilincselte az eleje táruló szép látvány. A négy apró gyermek rögtön nyakán csüngött, Béla bácsi, Béla bácsi kiáltással. A szülők elibe menve, vidáman üdvözölték. Milike mosolygó arezczal nyujtá kezét, mely oly kicsiny, fehér volt, hogy Béla csak félve nyúlt hozzá. Azután kedves hangon, melybe egy kis szemrehányás is vegyült, kérdé: Miért jött oly későn ? Bélának csak a szive dobogott erre sebesen, de felelni nem tudott rá. Azután felbontá a magával hozott csomagot, melyben mindenki számára volt valami ajándék. Minden szív telve volt örömmel. A gyermekek vidáman ugrúndozták körül a karácsonyfát. Béla keblébe is befészkelte magát egy édes sejtelem, a mint elmerült az arany fürtök né- uésébe. Talán mégis leszek boldog, talán még sem lesz mindig olyan üres az a másik karos szék. Csak mernék szóllaui! Tépelődött magában. Egyszerre csak a mama bekiáltott a másik szobából, hogy: az asztalhoz! Milike és Béla egyedül maradtak a szobában. — Béla agyában egy elhatározó gondolat villant meg. —
