Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1882-12-03 / 49. szám
miatt sokszor az ut sáros közepére kénytelen az ember j kitérni. Beszélik hogy Kassán az a gyakorlat, hogy a rendőrség az ilyen kereskedőket figyelmezteti s ha a figyelmeztetés nem használ, bünteti, mert a láda kirakás malicziából történik. Nállunk a városi rendőrséget okozzák, a miért a ládák a járdákra rakatnak. Nincs igazuk. Az a nagykereskedő ki az ungvári kereskedőnek portékát küld az oka. Miért szállítja az árukat ládaba rakva s miért nem csomagolja papírba. Ha a nagykereskedő ládát nem küldene, nem volna mit kirakni a jáidára. A nagykereskedő oka tehát mindennek. ¥ í * , • A belváros és a mellette elterülő savanyuviz utcáit sártenger borítja. Vannak a kik azt beszélik, hogy ezen utcák csatornázása .is kikövezése közel kilátásban van. Lehet; de én Tamás vagyok benne. Inkább azt gondolom, hogy Lehoczky polgármester ur annak idején jövő utódja részére hagyta fenu ezen utcák kikövez- tetését és rendbehozatalát. Ismert jószívűségénél fogva bizonyára azt akarja, hogy utódjának is legyen módjában, ha majd egy „Nyiltszó“-t fog intézni a lakossághoz, elmondani: „az x. y. z. utcákat kiköveztettem.“ Ez a nagy politika; de persze azt olyan közönséges emberek nem értik ............. * * * Mi az oka annak, hogy az állami rendőrséget mi városiak oly annyira irigyeljük a vidéktől?Feleljenek rá azok, a kik a rendnek barátai. Ergo a városoknak nem barátja Tisza Kálmán. Az állami csendőrség. A jövő óv január 1-vel közbiztonságunk terén igen fontos ujitás lép életbe. A pandúr-intézmény a kassai kerületben — hová [Ingvar is tartozik — végleg megszűnik, s az a valami, a minek köznyelven „karikás“ a neve, a használatból végkép eltűnik. Hogy a pandúr-intézmény sehogy sem. illett be a közbiztonság keretébe, az nem annyira a legénység ügyetlenségén vagy hasznavehetlensegén mullott, hanem magának az intézménynek célszerűtlen berendezésén. Voltak jó panduraink, hasznavehető csendbiztosaink is, de volt közöttük olyan is, a ki sehogy sem akarta felfogni állásának fontosságát. Hiányzott a fegyelem. A csendbiztos járását elhagyta a mikor kedve volt, — másik heteken át nem csendbiztos volt, hanem valamelyik követjelölt kortese. Pandur járt fogni zsiványt, de a mellett a szolgabirói hivatalok részéről tisztán közigazgatási ügyekben kiadott rendeletek végrehajtója is volt. Ha pedig ezt tette, nem járhatott tolvajt üldözni. Szóval a pandúr a közbiztonság őrizetén felül sok más egyébre is fel lett használva, a mely nem az ő teendője lett volna. De ne szóljunk többet. Elég az hozzá, hogy ez és egyéb más járatták le ez intézményt, s tették kívánatossá a csendőrség államivá tételét s a csendőrség intézményének a katonai fegyelem keretén belül való szervezését. Egy ősi intézmény szűnik meg tehát e hó végén. Az országgyűlés kormánypárti padjairól nem egy Ízben hallottuk kinyilatkoztatni, hogy oly vidékeken is elismerték az állami csendőrsóg praktikus szervezetét, hol azt felállítása idejében a kétkedés moraja fogadta. Mi tehát bizalommal várjuk a csendőrök működését. De mindazonáltal figyelmükbe ajánljuk, hogy működésük közben soha se tévesszék cl, hogy népünk a felsőbbség parancsának engedelmeskedni szokott s igy kerüljék azt, hogy magokat a néptől egy egészen különálló és különös testületnek gondolják, továbbá tőképen kezdetben ne ragaszkodjanak merőben a bürokratizmushoz, szóval hogy ismerkedjenek meg a nép gondolkozásával s járjanak el Az „UNGM tárcája. Mit olvasson a nép ?! A ki valaha búcsún megfordult, figyelmét bizony- nyára nem kerülte ki, hogy a sokadaiom testi táplálékául eladás végett sátrakban összehalmozott élelmi cikkek mellett, öreg anyókák gondoskodnak arról is: hogy a búcsusok „szellemi-táplálék“ hiányában se legyenek, s a földre terített ponyván olvasó és más ájtatos dolgok mellett ott hever egy csomó füzet, néhai Bagó Márton kiadványai, melyeket a kiadó arra szánt, hogy a hosszú téli estéken legyen mit olvasni a népnek. Haza is vitt a búcsút látogatok nagy része néhány 3—5 kros füzetet, melyek ,Argyilus királyfi1 a könnyezésig szomorú történetét, „Bolond Miska“ csiujeit „Hamupipőke“ nagy szerencséjét stb. írják le. És ezek a füzetek valóságos mételyei voltak a népnek. Mert a mellett hogy infámis nyelvezettel irvák, magok a mesék a nép gondolkozásának fokozására, erkölcseinek nemesítésére nemcsak hogy mit sem használ" tak, hanem tulcsigázták a képzeletet s elrontották még azt a kis jó Ízlést is a mi a népben van. Ezek a borzasztó és hajmeresztő történetek aztán serdülő fiuk és leányok kezébe is kerültek, sőt városokban az iparos és munkás-osztály körében is közkézen forogtak s minden tekintetben csak ártalmára szolgáltak azoknak, a kik a téli estéken vagy vasárnapokon át szabad idejüket ezek olvasásával töltötték. Évekkel ezelőtt a fővárosban egy társulat alakult „Corvina“ név alatt, melynek célja volt az ártalmas ponyvairodaimat kiküszöbölni. Ki is adott úgy, hogy megkedveltessék magukat a néppel. Mert higyjék el, a köznép csak akkor fog nekik működésük közben segédkezet nyújtani, ha kedvelni fogja az intézményt. A csendőrsóg már e napokban Ungvárra érkezett- hogy elfoglalja uj állomását, nem ugyan tényleges szol, gálát czéijából, mely csak január 1-én veszi kezdetét, hanem a szükséges gyakorlatok és helyi ismeretek megszerzése végett. Ungváron — Bereg, Szabolcs és Zemplén megyékre kiterjedő hatáskörrel szárnyparancsnokság is lesz, mely egy százados és egy hadnagyból s a megfelelő irodai személyzetből álland, A megye területén az őrs-állomások s ezen állomásokra vezénylendő csendőrök a következőleg oszlanak meg. Ungvár:2 őrmester, 1 őrvezető, 5 legény; a többi állomásokon és pedig: N.-Kapos, Csap, Szobráncz, Perecseny, N.-Berezua, Sztavna, Turja-Remete és Szerednyén 1 őrvezető és 5 csendőrlegény lesznek állomáson. Mégegyszer megjegyezzük tehát, hogy a közönség általában nagy bizalmat helyez a csendőrök működésébe s épp azért érdekkel várja újévkor megkezdendő szolgálatukat, annál is inkább, mivel a tapasztalat szerint oly vidékeken, hol az állami csendőrök már müköduek, a közbiztonság javulását konstatálják nemcsak az ottani lakosok, hanem azon vidékeken megjelenő lapok is. Alkalomszerűnek tartjuk egyúttal ide igtatni Tisza belügyminiszternek a megye közönséghez intézett egyik legújabb rendeletét: „A magyar királyi csendőrparancsnokság törzse és összes tisztjei f. évi november 26-án, a legénység pedig f. évi november 30-án fog a 4. számú csendőrparancsnokság szárny és kikülönitett szakasz-állomásaira elindulni. A legénység egyelőre a szárny- és kikülönitett állomásokon öszpontositva fog tartatni és csak körülbelül 8 nap múlva fogja az őrsöket megszállani. A inagy. kir 4. számú csendőrparancsnokság hivatalos működését 1883. évi január hó 1-én fogja megkezdeni s ennélfogza 1883. évi január hó 1-vel a megyei törvényhatósági rendőrség működése megszüntet- tetik. A közigazgatási hatóságok és a csendőrség közötti szolgálati viszony a magy. kir. csendőrsóg részére kiadott s a törvényhatóságnak múlt évi december 30-ról 64,223. sz. a. kelt rendeletemmel megküldött szervezeti és szolgálati utasítás szabályozza. Midőn erről a törvényhatóságot tudomás, miheztartás és további megfelelő intézkedés végett értesítem, egyszersmint felhívom, miszerint saját hatáskörében tegyen meg minden intézkedést arra nézve, hogy a csendőrséget úgy a megyei összes tisztviselők, mint a lakosság előzékenységgel fogadja, s áthatva a csendőrsóg feladatának fontosságától úgy a parancsnokságokat, mint az egyes őrsöket és csendőröket szolgálati működésükben valamint a kezdet nehézségeinek leküzdésében teljes készséggel támogassák.“ ^ a^f Az ipariskola ügye Ungvár városában. Az olvasó e cikk cirae után talán azt hinné, hogy szándékunk a már létező és tényleg működő ipariskola ügyét ismertetni s egyúttal kiemelni azon eredményt, a mit az iparoktatás ügye városunkban eddigelé felmutat. Bár úgy volna. Hogy tehát a kétely elos/.lattassék, már előre is ki kell jelentenünk : hogy éppen azon körülmény, hogy az iparos tanulók oktatásának ügye sehogy sem áll Ungváron, adja kezünkbe a tollat. Megszoktuk azt már, hogy saját belügyeinkben hojó füzeteket a nép számára, de a rósz vétlen - ség a társulat működését csakhamar nemcsak megbénította, hanem alakulása után nemsokára a társulat kénytelen volt feloszlani. Hogy az erkölcsrontó eme ponyvaterméket a nép köréből ki küszöbölni s azt egy más vállattal, mely a nép ismereteire, Ízlése és kedélyére jótékonyan hasson, felcserélni szükséges, —• azzal sokan a kik a nép érdekeit szivükön viselik, tisztában voltak. Természetesen anyagi erő hiányában az eszme nem érvényesülhetett. Örömmel üdvözöljük tehát azt az uj vállalatot’ mely „Jó k ö n y v ek “ cime alatt a Révai testvérek buzgó fővárosi könyvkiadó-cég által ujabbau megindit- tatott. A népünk művelődésére nézve oly fontos vállalat’ egyrészről hivatva van a nemzet legnagyobb tőmegéné* a szó szoros értelmében vett nép körében a selejtes ponyvairodalom káros kinövéseit ellensúlyozni és népünket minden tekintetben jó és olcsó olvasmánynyal ellátni. Áttekintvén a már megjelent nyolez füzetet, valóban a legnagyobb megelégedéssel tapasztaltuk, hogy e füzetek tart Ima úgy mulatságos voltánál mint pedig izlés- és erkölcsnemesitő hatásánál fogva nagy hézagot van hivatva betölteni. Az egyenkint öt k r. áru s képekkel ellátott füzeteken legjelesebb íróink neveivel találkozunk; Mátyás király és Bente ú r. Néprege Mátyás királyról. Versbe szedte Jókai Mór.Aki a szén tj ét el nem adja. Elbeszélés. Irta :P. Szathmáry Károly. Herczeg EszterházyMiklós kalandjai szárazon és vizen. Irta: Mikszáth Kálmán. zott határozatok papíron maradnak; az is mindennapi, hogy a képviselet határozatainak végrehajtásával ki sem gondol. Hanem annyi indolentiát, a mennyit az iparos tanulók oktatása ügyében tapasztalunk, annyit még sem vártunk volna. Hónapok teltek el azóta, hogy a miniszter kiadta rendeletét az iskolák szervezése iránt, néhány hónap telt el azóta, hogy a közigazgatási bizottság a miniszter rendelete alapjáu meghagyta a városnak az iparos tanu- nulók oktatását megkezdeni; két hónapja múlt el pedig annak, hogy a képviselet elhatározta az iparos tanulók oktatását f. évi november hó 1-én megkezdeni. Most decembor hó első napjaiban vagyunk, de az iparos tanulók oktatása nemcsak hogy meg nem kezdetett, de még mi sem történt, hogy az iskolának hacsak a közel jövőben való életbeléptetésére kilátásunk legyen. Ennyi indolentia igazán megbotránkoztató. Hát csakugyan látszik, hogy a mi városi képviseletünk sokat tud határozni és beszélni, de nincs erély benne, hogy határozatának végrehajtását sürgesse. A város magisztrátusa pedig azt hiszi, hogy ő adók behajtásával, katonák elkvártélyozásával, eleget tesz admi- nisztrationális kötelezettségének, magasabb hivatásának teljesítését pedig abban látja, hogy a város nevében a regálénál és a fogyasztási adónál gseftel. A többivel mit sem látszik törődni. Mert a mint a tapasztalat igazolja, az oly fontos ügygyei: minő a szóbau forgó iparos tanulók oktatásának ügye. mit sem törődik. A városnak ezen iudolentiája valóságos merényletet képez azon nemzedék ellen, mely ma tanulja az ipart s hivatva lesz jövőben az iparos osztály tagjává lenni. Ugyanis tény az, miként ma a kisiparos nehezen tud megküzdeni a tőke ellen, mely a kisiparos kézi munkájával az ipartermékek előállításánál konkurál, hát még azon iparos, a ki az értelmi fejlettség alacsony fokán áll? az kénytelen elbukni, mert nemcsak a tőkével kell szembeszállania, hanem leveri őt az értelmesebb. Mert mig a tanultabb és értelmesebb iparos ízlésénél, rajzolási képességénél stb. fogva tudja magát érvényesíteni s keze munkáját keresetté teszi, az alatt a semmi ízléssel nem biró, iparága terén történt újításokkal mit sem törődő tudatlan iparos kénytelen elbukni. Ha tehát ilyen szánandó iparos nemzedék fog e városban elszaporodni, akkor a nyomor és a szegénység is mind jobban fog terjedni. Ezért képez tehát merényletet a város hatóságának semmittevése az iparos osztály ellen. Tehát ez és sok más oka annak, hogy Ungvár és vele a megye az elfeledett helyek és megyék közé tartozik. Nem is csoda, ha a kormány minduntalan tapasztalja, hogy a város minden olyan teendő elől, mely helyi érdekek mellett a nemzet érdekeit is mozdítja elő, mint pl. az iparos tanulók oktatasa: szépen elbújik. Ilyen kihalt nálunk a közügyek iránti érzék. És ne ámítsuk magunkat azzal, mert az idegenek, a kik itt megfordulnak élénk városnak jellemzik Ungvári, hogy talán ebben csakugyan brillírozunk. Mi után állítják az itt 24—48 óráig időző idegenek az élénkséget? Hogy a vendéglőben a zene játszik, Mátyás kiralyés a szegény varga. — A ein- k o t a i kántor. Irta: J ó k a i M ó r. M á t y á s k i r á ly és a gonosz kamarás. Irta: P . S z a t h m á ry K á- roly.Az ördög orsója vagy a tolpányi boszorkány históriája. Irta: Mikszáth Kálmán. Egy világhős gye mekkora. (Garibaldi i f j us ág a). Irta : Kálmán diák (T ö r s K á lm á n.) A falu koronája. Elbeszélés. Irta: Tolnai Lajos. íme, az ország legnevezetesebb irói vállalkoztak arra, hogy müveikkel leszabjanak a ponyvára, hogy azt mind tartalmilag, mind alakilag megnemesitsék. A vállalat érdekében adjuk át most a szót P. Szatmáry Károlynak. a ki a szerkesztésre vállalkozott. Nem űzérkedési vállalatról van itt szó — úgymond — mert hiszen a ponyva eme termékei ugyanazon áron jutnak a nép kezébe, melyen az eddigiek: népünk erkölcsi és irodalmi felemelése a nagy czél, melyre vállalkoztunk, s mely még a kiadó fáradságát is csak akkor fizeti meg, ha e művek elterjedés tekintetében teljes sikert aratnak. Ez pedig csak akkor lesz elérve, ha ezen kétségkívül jobb termékeknek sikerülni fog az eddigi selejteseket: többnyire külföldi ponyva-irodalom rósz fordításait, zsivány és szörny történeteket, a nép erkölcsét, Ízlését ós nyelvét rontó munkákat a térről leszoritaui. E nagy czél elérésére azonban sem a sajtó munkásainak legjobb akarata, sem a kiadó merész vállalkozása nem elégségesek: azt csak úgy lehet elérni, ha a nagy czél és vállalat érdekében a nemzet egész művelt zöme kezet fog s azt minden tőle telhető módon és eszközök által támogatni és terjeszteni fogja. Folytatás a mellékleten.
