Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1882-11-19 / 47. szám

Ungvár 1882, vasárnap, november 19.

XX évfolyam.

47. szám.

Az „UNG“ megjelen minden vasárnap.

A szerkesztőhöz intézendő minden íüzlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadó-hivatal :

Pollacsek Miksa könyvnyomdája.

TÁRSA.DALMÍ ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

A KÖZMIVELQDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE.

Előfizetési feltételek :

Egy évre

..................6 írt i

Félévre ... a „ — |

Negyed évre . . . . 1 „ 50 Egyes szám ára 12 krajczár.

Hirdetések:

szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Uur vár. Pollacsek Miksa könyvnyomdájába küldendők.

Nyilttér:

Soronként 20 kr.

A magyarnyelv terjesztése Ung- inegyébeii.

üngmegyónek partikuláris érdekei vaunak, ni lyeknek előmozdítása iránt úgy a megyének — mint önkormányzati testületnek — valamint a megye ügyeit iutéző egyéneknek buzgólkod- niok kell.

De a megye a helyi érdekek előmozditásán felül, mint az országnak egyik tekintélyes területe, kell hogy hivatásának tartsa, az országos érdekek előmozditásán is egész hévvel és odaadással közremunkálni.

Ebben a megyében, hol a lakosság számának tekintélyes zömét tótok és oroszok teszik, alig lehet fontosabb érdek annál, hogy úgy a megye valamint annak intelligentiája a magyar nyelvnek az idegen ajkú lakosság körében való terjesztése és meghonosítása érdekében közreműködjék.

Örvendetes jelenség, hogy e tekintetben nemcsak a nagyszámú idegen ajkú honpolgárokkal saturált megyék, de még azok is, a hol az idegen ajkúak száma alig üti meg a figyelembe vehető mennyiséget, a hol tehát a maroknyi nem magyarajka nép mintegy elvész a nyelvre és származásra nézve tőzsgyökeres magyar faj között, — hogy még ezen megyékben is a magyarnyelv terjesztése érdekében üdvös mozgalmat indítottak meg.

Ha tehát ezek is a magyarnyelv terjesztésének hazánk jövőjére és befolyására nézve nagyfontossága aktióját megindították, fokozott mérvben áll ez kötelességében Ungmegyének. És éppen azért megrovást érdemel az, hogy ezen ügyben, sem a hatóság körében, sem pedig az irányadó egyének részéről eddigeló mi sem történt. Alig találnánk tehát szavakat e mulasztásért megrovásunknak méltó módon való kifejezésére, ha nem remélnénk, hogy e fontos kérdésben megyénk hatósága s az irányadó egyének az apathiából fel fognak ébredni, s ezen a téren is megtenni mindazt, a mit az állami érdek tőllük joggal megkövetel.

Gátot kell vetnünk ezzel a panszlavisztikus törekvéseknek, a mely ellen mi eddigelé is egész hévvel és hazaszeretettel harcoltunk.

Mert ma a pánszláv agitátorok, miután álcájuk le van tépve, többé nem izgathatják oly mérvben arra a tótokat és ruthéneket, hogy szakadjanak el. Az ily izgatás ellenőrzése köny- nyü. A megtorlás sem ütközik nehézségbe. A büntető törvénykönyv világosan intézkedik. A büntetési tételek elrettentők.

Hanem a pánszlávizmus terjesztésére az agitátorok egy más módot vettek gyakorlatba, mely sokak előtt kevésbbé látszik veszedelmesnek, pedig csak is ez az, a mi méltán kelt aggodalmat.

Ezt úgy nevezhetjük, hogy irodalmi pánszlávizmus.

A pánszlávizmus terjesztésének harcosai, már nem oly buták többé, hogy nyíltan bevallják hazaáruló terveiket, hogy elszakadásra s a muszkával való szövetkezésre izgassanak, mert a büntető törvény szigorú intézkedéseit respektálják.

Hanem a pánszlávizmust terjeszteni, megerősíteni a szláv nyelv terjesztésével reményük kivihetőnek.

Igen, azt mondják a tótoknak: tanuljatok csehül. A ruthéneknek : tanuljatok oroszul. Műveljétek e nyelvet, olvassátok irodalmát. Ha azután muszka lesz nyelvetek, muszkává lesztek I

magatok is. Ez utóbbit azonban nem mondják, csak gondolják.

E/A hirdetik hírlapokban a Rakovszky-féle emberek. Hisz nemrég egyik ungvári lapban Rakovszky is nyílt kifejezést adott annak, hogy az orosz-nyelvet terjeszteni és mivelni nemcsak szükséges, hanem kötelessége is minden magyarországi ruthénnak.

A pánszlávizmus terjesztésének ezen újonnan kitalált eszközét ám nehéz ellenőrizni. Hívőkre is talál, mert nem durva bűntett a mire felhi. A törvény keze utói nem érheti az izga- tót. A bűntettnek nincs tárgyi tényálladéka. A hazaáruló célzat meg van, de többnyire nem nyilvánul külső tettekben. Ép azért ez a pánszlávizmus az, mely legtöbb aggodalmat kelthet.

Ez ellen kell harcolnunk. Társadalmilag. Harcolnunk kell a sajtóban, az iskolában, a köz- és magánéletben.

Magyarosítanunk kell egész erélylyel. A ki magyarrá lett nyelvére és érzelmeire, az ki van radagva a pánszlávizmus bűvköréből. Az irodalom lévén a pánszlávizmus legveszedelmesebb fegyvere, arra kell tehát törekednünk, hogy nemzetiségeink közt hazafias irodalom támadjon. Ezzel kell agyonnyomni a pánszláv irodalmat.

Ára nemzetiségeink miveljék nyelvüket, irodalmukat, de csak azon határig, a mi a nyelv és irodalom mivelésének keretébe tartozik. De nem szabad engednünk azt, hogy a mi- velődést a pánszlávizmus ragadja kezébe.

Terjesszük tehát a magyarnyelvet s a magyarság érzelmekre nézve terjedni fog. Szükséges, hogy az idegen ajkú nép kiképeztetósó- nek első lépcsője is már magyar nyelven eszközöltessék. Mert — mint Bajza, a nagy kritikus mondja — a gyermek lelke, miként viasz minden belenyomott tormákat felvesz és meg is tartja mindaddig, mig azok megmerevülvén, többé meg nem változtathatók. Ezért hangsúlyoztuk egy múltkori cikkünkben, a mit a köz- mivelqdósi társulat működésének reformja tárgyában irtunk volt, hogy a magyarosítás kérdése ieghamarább a kisdedóvó intézmény által oldható meg. Igyekezzünk tehát ott, a hol csak lehet óvodák szervezését keresztülvinni.

A magyarosítás második hathatós tényezője és eszköze a népiskola. De mert a néptanító, különösen a mi megyénkben lakó gör. kath. felekezeti, keservesen van dotálva s igy ő, ki az élet apró bajaival küzd, nem kötelezhető arrc., hogy minden idejét ezen munkásságnak szentelj, — ezért szükséges, hogy sorsán segítve legyen s ösztöndijak által mód nyujtassék neki arra, hogy feladatának megfelelhessen. Az állam póttanfolyamok rendezése által e részben megtette a magáét, most a társadalmon a sor, hogy azt tovább folytassa. Ezen nézpontok vezették Sáros- és Temesmegyék lelkes közönségét is, midőn magyarositó társaságot szerveztek, melynek feladata leend a magyarositást erkölcsileg és anyagilag támogatni. Ézen intentiója volt Vasmegyének is, midőn legközelebb két tanítóját a magyarnyelv sikeres tanításáért 300, illetőleg 100 írttal tüntető ki. De más vegyes ajkú mu- nicipiumok is megtesznek mindent, a mi tőlük telik, hogy a szorgalmas tanitót e téreni buzgalmáért megjutalmazzák nemcsak, hanem egyesek is hoznak áldozatot : tőkét kamatoztatnak a magyar nyelvben legtöbb előlialadást tanusitó gyermekek részére. — Helyén is van, dicséretes is, de kötelessége is minden honpolgárnak,

ki előtt a haza neve és édes anyai nyelvünk szent, hogy ennek terjedését, a mennyire tőle telhetik, előmozdítsa s a magyar faj nyelvi su- prematiáját elősegítse. — A kik e téren fáradoznak, a nemzet hálájára méltók.

Nálunk még nem történt e tekintetben semmi. — Itt nem vállal magára senki sem nemzeti missiót; mert teher ám az, anélkül, hegy jövedelmező lenne.

Szóval mi még mindig azon hibában leledzőnk, miként, hogy valaki hazafi lehessen, ahoz nem szükséges más, mint tüdőszakadtáig szidn Tisza Kálmánt s ócsárolni — persze jo bo rocska mellett — a fenálló rendszert és ekko- megkaphatjuk hazafiságunkra a patentét. — Ai ily ferde gondolkodás amily kényelmes, ép olz meddő, az ily hazafiság szerfelett olcsó. A hay zafiság nem üres lármákban, hanem tettekben- nyilvánul. Igenis tettekben; mert bombastikus szavakkal még senki sem segített a hazán. Tettre pedig megyénkben kínálkozik elég alkalom. Itt van mindjárt megyénkben orosz és tótajku népének megmagyarositása.

Alakítsunk mi is más, hasonló viszonyok közt levő törvényhatóságok példájára magyarosító társaságot, hogy közös erővel vigyük véghez azt, mire az egyes nem képes. A közgyűlésen is megszavazhatnának a bizottsági tagok az e téren magokat kitüntetett tanítók részére egy pár száz forintot, igy talán csak előbbre menne a magyarosodás kereke. — „Noblesse oblige“ (a nemesség kötelez) mondja a franczia. Ezen közmondást igy travestálhatnók: a va- gyonosság kötelez. — Megyénkben vannak jómódú emberek, kiket több vagyonnal áldott meg az ég, mint a mennyit rendes körülmények között elfogyaszthatnának. Adjanak ezek is valamit fölöslegükből a nemzet oltárára: ők élvezik a főbb javakat, övék a főbb kötelesség is. Fine finálé: tegyünk meg mindent arra nézve, hogy édes anyanyelvűnk ne csak a törvényhozói teremben és megyei gyűléseken, hanem a tanodákban és igy a közéletben is mindinkább tért nyerjen. —- Nehéz munka ez. de felette termékeny és áldasthozó. Mert nekünk úgy látszik, liQgy csak az a nemzet életképes, mely a különböző nemzetiségeket magába tudja olvasztani, a mely államnak erre nincs ereje és különösen, ha fiai nem buzognak a közügyekért, annak feje felett ott lebeg a: memento móri. ________

— A vasárnapi inunkasziinet ügyében minden részről megindult mozgalom gyors eredményre látszik vezetni. A köztörvényhatósági felterjesztések — Írja az Egyetértés, — a képviselőházban s a napisajtóban nyilvánult gyakori óhajok, de különösen a hazai katholikus egyh íz főpapjainak a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi minisztériumhoz intézett sürgető megkeresései folytán, melyek mindannyian egyértelmüleg hangsúlyozzák azon eljárásnak halaszthatlau szükségességét, miszerint a vasár- és ünnepnapok megülésének fontos kérdését nagyon figyelemreméltó vallás-erkölcsi, közrendészeti és társadalom-politikai indokokból maga a törvényhozás oldja meg, a belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar királyi miniszterelnök ez érdemben törvényjavaslat benyújtását határozta el és a szerlfesztési előmunkálatoknak mielőbb lehető megindítása céljából a folyó évben megkereste a közös külügyminisztert az iránt, hogy az osztrák-magyar monarchia külképviselete utján eszközölje mindazon rendszabályok, statútumok, szabályzatok, törvények és külön idevágó rendeletek összegyűjt- tósét, melyek Európa többi államaiban a vasár- és ünnepnapok megülésének s helyenként a kötelező munka-