Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1882-11-12 / 46. szám
— Árvíz. Az ung folyó e hó 10-én a Tárosban a szeptemberi áradáshoz hasonló magasságot érte el, elborította az egész füzest és a galagó földeket; lehet képzelni hogy az alvidéken, hol a meder nem oly mély mint Ungvár határában, nagy területet áraszthatott el. A viz hirtelen dagadt meg a mi azt engedi következtetni, hogy a felvidéken felhőszakadás lehetett. A felvidéken az Ung völgyét egészen elárasztotta a viz s a Temnik alatt Perecseny felé már a közlekedés is lehetetlenné vált. Az árvíz tegnap délután már apadni kezdett, s ma már túl vagyunk minden veszélyen. — Komoly kérelem. Az iparos tanulók iskoláztatását már november 1-én kellett megkezdeni. De ezt jóval megelőzőleg az ipartanodái bizottság meg lett bizva, hogy a tanítás megkezdése érdekében tegye meg mindazon intézkedéseket, a melyek ezen ügyben szükségesek. Ma ott állunk, hogy az iparos tanulók iskoláztatása nemcsak hogy kezdetét nem vette, hanem az ipartanoda! bizottság megbízatása óta ezen ügyben mit sem tett. így hát az iskola megnyitása a kiküldött bizottság e részbeni mulasztása miatt szenved hajótörést. Kérjük, vegyék leikökre ezen annyira fontos ügyet, s serény munkássággal üssék helyre az eddigi mulasztást. — A küldöttségek. A városképviselet sűrűn gyakorolja azon szokást, hogy a képviselet eldöntése alá jutott ügyeket, a melyek t. i. eléggé megrostálva nincsenek, kebeléből kiküldött három vagy többtagú bizottság véleménye alá bocsátja. Ám de e bizottságok igen késnek véleményük beterjesztésével elanuyira, hogy néha esztendőn át hever az ügy elintézetlenül, mert a küldöttségé tagok véleményüket még be nem terjesztették. Ez számos ügy gyors elintézésének nem csekély hátrányául szolgál. Ez a baj már egyszer, az elmnlt év julius havában szóba is hozatott a képviseletben, s akkor az lett mondva, hogy a főjegyző vezessen a küldöttségek megbízatásáról „nyilvántartási naplót“ s ez emlókeztetés okául minden képviseleti ülésen felolvas- tasséki Az igaz hogy efféle naplót azóta még egyik ülésben sem láttunk, de mi azt mondjuk, hogy ezen a napló alig segíthet. A bajt csak az orvosolhatja, ha a képviselő urak nagyobb serónységgel fognak eleget tenni megbízatásuknak, s a kinek kedve nincs hozzá, ne vállalja azt el. Azzal inkább használ az ügynek, mintha hiúságból vagy miből, mindenütt ott figurái a neve, de csak nem tesz semmit. Nagyobb érdeklődést tehát a közügyek iránt, nehogy közmondásossá legyen, hogy ha valamely ügyet az örök feledésnek akarunk átadni: küldöttségnek kell azt kiadni véleményadás végett. — Másod termés, itgy ismert nevű ungvári orvos szőlőjében a málnabokrokról teljesen érett másod termésű málnabogyókat szedtek az elmúlt napokban; az ungvári piaczon pedig e héten érett földiepret árultak. — A nyomor. Megyénk felvidékén lakó nép a tél beálltával nagy nyomornak néz elé. A nyári esőzések miatt a burgonya és tengeri e nép legfőbb és jegyedüli élelmi cikke tönkre ment, úgy hogy a jövő év elején már nem lesz enni valójuk. Az ottani viszonyokat jól ismerő egyének aggódnak, hogy az Ínség nagyobb lesz mint az előző években volt. Ez figyelmeztetésül szolgáljon a megyei hatóságnak, hogy az Ínség hacsak részbeni való elhárítására is, már most idejekorán tegyen hatáskörében valamit. — A tűz Ungmegyében az év első felében elpusztított 136,569 frt értéket. Biztosítva csak 47949 frtra volt, mi meg is térült, de 88620 frt érték teljesen semmivé tétetett. — ür. Rótk Miksa városunkban gyakorló orvos s szabadságolt állományú m. kir. honvéd főorvos a m. kir. honvédelmi minisztérium által állami segélyen hat hónapig tartó katonaorvosi tanfolyamra Bécsbe rendeltetett, s e napokban eltávozik állomáshelyére. kor, százötven forint volt az ára, de most megér testvérek közt kétszázat, ha nem többet. Aztán most eladják potom áron. A „féibajuszu“ zsidó sehogy sem akart György gazdával kiegyesülni. Bepörölte, mert tovább nem várhatott a pénzire. Hej! Hiszen nem volna az olyan nagy baj, csak itthon volna az az áldott jó feleség, meg a kis Tercsikéje. De fél esztendő óta a hírét se hallja. Az atyafiak aszondták, hogy elment szolgálatba egy nagy városba, a kis Tercsit meg kiadta tartásra egy jó asz- szonynak . . . Lehetetlen pedig az, hogy meg tudna válni az ő jó felesége attól az egyetlen kis gyermekétől. Ha tudná merre vannak, ha tudná hogy feltalálja két, keresésére indulna nekik. Elmenne a világ végére érettük, mert most érzi mennyire árva, tehetetlen igy — azok nélkül. Tönkre megy elébb-utóbb. Azt a kis gazdaságát nem hogy szaporítaná, hanem lassanként feléli, mert a dolgot nem bírja mostanában. De minek is dolgoznék. Nincs miért, nincs kinek. 0 már majd csak elei holtig, ámbár lehet hogy hamarabb elpatkol, mint gondolná. Mit neki ez az élet? Elvesztette nejét, gyermekét, jószágát, majd következik a kis ház, osztán tisztába lesz egészen. Még ugyan nem volna késő, mindent helyre lehetne hozni, csak a „feleség“ itthon volna. Az majd csinálna egy kis rendet a pusztuló gazdaságban. 0 dolgoznék újra, ha meggyógyulna, ismét jó kedvű lenne. — Rablók. Beregmegyei Nagy-Dobronyban egy folyó hó 4-én elkövetett gaztettről értesülünk. — E napon esteli 8 órakor öt álarczozott rabló Roth Benjámin gazdag földbirtokos házába behatolt. Az első szobában az ungvári születésű Bloch Ede budapesti negyed éves orvostanhallgatót — ki Roth Benjáminnál mint nevelő volt alkalmazva — éppen lefekvés előtt találták, revolvereiket mellére szegezve felhívták: hogy egy szót se szóljon, különben lelövik, hanem mutassa meg nekik az ajtót, merre kell Roth Benjáminhoz bemenni. Bloch erre késznek nyilatkozott, de halkan azt válaszolta a rablóknak, hogy ne bántsák őt, mert ő csak nevelő a háznál. Bloch azonban nem vesztette el lélekjelenetét s a rablókat nem azon ajtóhoz vezette, mely Roth Benjámin szobájába vezet, hanem a ház egy másik bejáratára, ama szoba felé, hol véletlenül Roth Benjámin két veje Roth Gábor ügyvéd és Schenk Adolf orvos beregszászi lakosok voltak s asztalnál kártyáztak. Szerencsére az ajtó zárva volt s igy nyomban abba be nem mehettek, hanem az üvegajtón látva a két erőteljes férfit és hogy őket Bloch rósz helyre vezette, fejszével ennek a feje hátsó részébe vágtak, ki vértől elborítva jajveszék- léssel földre rogyott. A házbeliek a zajra segítségért kiáltottak, mire a szomszédok összefutottak; de a rablók látva, hogy baj van, a sötét éjben nyomtalanul megszöktek, bár az összecsődült nép nyomban kereste őket. A szegény nevelő hűségéért életével lakolt, bár orvosi segély legott kéznél volt, a fiatal nevelő nehéz sebe folytán az elmúlt szerdán meghalt, pénteken a bíróság közbejöttével bonczoltatott és Nagy-Dobronyban eltemet- tetett. Bloeh Edében szép reményű derék medikus, szüleinek jövendőbeli támasza halt el. Kétségbeejtő jelenet volt, midőn Bloch Salamon az áldozat édes atyja fia sorsáról értesült s egy helybeli orvossal a hely színére sietett. Küzködött a szegény fiatal ember, maga se hitte, hogy meg fog halni, eszméleténél lóvén, biztatta édes atyját; de.hiába. A rablók —■ miként arról később értesültek — nyolczan voltak. Dobronybóli megszökésök utáu útközben LucAán (Beregm.) a korcsmárost és nejét megkötözték és 150 irtot tőlök elraboltak. A rablók Both Benjáminnal tetemes pénzösszeget véltek találni, állítólag sertések eladásából befolyt 30.000 frtot. Roth Benjáminná szobájának ajtaján is kopogtattak és kérték beeresztésöket, azonban az asszony az ismeretlen hangra megszeppenve nem eresztette be őket. Roth Benjámin egyébként este az ajtókat mindig becsukva tartotta, sőt nagyszámú béreseivel éjjel házát őriztette, azonban a rablók a korai időt még a béresek felállítása előtt gaztettek kivitelére választották. Hogy a bemenetet nem ismerték, abból azt következtetik, hogy messze vidékről jöhettek. Roth Benjámin különben e napokban úgy is Beregszászba szándékozván áttenni lakását, a rablás utáni napon családjával azonnal Beregszászba ment. Ez eset az egész vidéket rémületben tartja és nagy részvét-1 tel vannak a szegény Bloch Salamon iránt. — Ungvár város képviselete ma d. e. 10 órakor ülést tartott (ad hoc), melyben elfogadtatott a pókbódék felállítására vonatkozó küldöttségi jelentés, mely szerint ezen bódék felállítására a megyeházába vezető ut mellet fekvő térség jelöltetett ki oly módon, hogy e helyen csinos, bádoggal vagy zsindelylyel fedetett áruda ópi- tessék s az érdeklett pékek a térségre vonatkozó városi tulajdonjog elismerése végett óvenkint csekély összeget 2—3 frtot fizessenek bér érmén. A képviseleti ülések jegyzőkönyveinek hitelesítése is szóba kerülvén, elhatároztatott, hogy jövőre a jegyzőkönyvek az ülés után lehető gyorsan hitelesíttessenek, s a hitelesítésre a határidő mindig az ülésben tűzessék ki. A mai ülés jegyzőkönyve kedden d. u. 3 órakor hitelesíttetik. — Figyelmeztetés. Mindazok, kik bólyeg-s jogille- tékkel tartoznak, figyelmeztetnek, hogy tartozásaik ne- táni helyesbítése vagy leszállítása iránt szerkesztett beadványaikat — az 1881. évi XXXIV. t. ez. 29. §. tekintettel — mindig azon kir. illetékkiszabási vagy kir adóhivatalnál nyújtsák be, mely által a tartozás követel- tetik. — Reklám. Egy párisi kereskedő erősítő szerét A kocsmát azonban kerülné, meg a — Fülöpöt ... óh bizony még mindent helyre lehetne hozni. — Hatvanöt .forint . . másodszor . . senki többet ? — Száz forint! hangzik harsányan a kapu felől, itt a pénz. Most én kérdezem, ki ad többet ? Mindenki a jövevényre nézett. Egy csinos halavány képű asszony volt az, karján mosolygó lánykával, a ki segített anyjának a kendő sarkát kioldozni, s abból a pénzt előszedegetni. — Mi a neve ? kérdi tőle a végrehajtó ur. — Az én nevem? Az én nevem . . . — Feleségem! édes feleségem! Tercsikóm! E szavakkal rohan elő György gazda, és görcsösen öleli magához az asszonyt s a gyermeket, mialatt mind a háromnak megerednek könyei, — a házaspárnak örömében, a kis leánynak — félelmében. — Te rossz ember, te rossz ember! hát visszafogadsz-e magadhoz újra bennünket? kérdi Mókusné asszonyom zokogva. Mókus uram pedig nem tud felelni, csak makog örömittasan és csókolja övéit. — és nem üzesz el magadtól megint? — Soha, soha! Kenőzy Csatár. hirdeti és igy dicséri föl: S. asszony, mikor hat hé előtt nőül vettem, oly gyönge volt, hogy nem állhatott egyenesen az oltár előtt. Most (miután az én szeremet használta) már képes a téglázó yasat férjének fejéhez vágni a nélkül, hogy valaha eltévesztené a czólt. — A részletiv-üzlettel sok visszaélés és csalás történik. Egymást érik a felszólalások. Most az hallatszik, hogy a kereskedelemügyi miniszter korlátozni fogja az üzletet. — A párbaj-mánia ügyében igen helyes czikket közölt a „Pesti Napló“ egyik közelebbi száma. Az ellen szólal fel, hogy egy divatossá vált visszaélés, a „mindenről értesítés“ elvénél fogva, a lapok rendesen hirtil adják a kardpárbajok eseteit is, a „lovagok“ neveinek megemlítésével. Pedig az, hogy ily párbajeseteket egy rangba helyezik a komoly emberek becsületügyeivel, a soknál is sokabb. Ennek már egyszer véget kell vetni és pedig alaposan, különben lesz mindig, mint volt eddig is, elég dicsvágyó ifjonc, ki keresi a bárbajt, csak hogy egy vaklövés vagy karcolás olcsó árán belejusson a hírlápba s beszéltessen magáról. A hírlapírók egyletének kellene s visszaélés megszüntetését eszközölni, azzal a megállapodással, hogy jövőre a hírlapok párbajeseteket s erre vonatkozó törvényszéki tárgyalásokat nem közölnek. Természetesen kiveendők volnának a nyilvános emberekuek nyilvános sértésből eredt párbajügyei. (x) Lapunk mai hirdetési rovatában lévő Kaufmann és Simon-féle hirdetésére felhivjuk az olvasók figyelmét. A sorsjegyek állami felügyelet alatt állanak; az eredeti sorsjegyek fölötte előnyös feltételek mellett szerezhetők meg. Ezen ház különben is mint szolid és megbízható már kivívta magának a tekintélyt mind azon felek előtt, kik sorsjegy vásárlásoknál vele érintkezésbe tették magukat. (y) Lapunk mai számában a hirdetések között megjelent id. Heekscher Sámuel-fele sorsjegy hirdetményre felhívjuk a közönség figyelmét. Ezen ház szolid pontosságával mindenütt kivívta magának a jó hírnevet. Irodalom. *A „Magyar Lexikon“-bél Vilckens és Vaidl derék vállalatából három uj füzet (112-114) jeleut meg, a „Mauósóska“ és Mószárszókijog „közé eső cikkekkel, s a cölöpépitmenyi régiségek, ősvilági növények s a bogarak képmellékleteivei. Ára egy füzetnek 30 kr. A „Magyarország“ havi folyóirat, melyet Ardóuyi Dezső a magyarosodás édekében indított meg, melegeu buzdító czikkeket közöl, hogy társadalmi téren mindent elkövessünk a magyarság érdekeinek ápolására. Máso-t dik füzete folytatja egy országos magyar egyletnek alapul szolgálható szabályok közlését, föltárva abban az egész működés feladatait. Egy másik czikke a Nográd- megyébeu megindult hazafias mozgalomról szól, hol a negyvenes években alakult megyei nemzeti intézetet felelevenítették, s a magyarosodás érdekére a nemesi fölkelés alapját, 40,000 frtot fordítanak. Ilyen alap sok megyében vau még, a hol szintén elkelne a magyarosodás. Ismerteti az evangélikus egyház legutóbbi közgyűlését, érdekes adatokat közöl a „Gott erhalte“-ról, s felszólítást tesz közzé, hogy egy magyar hymuuszra tűzessék ki pályázat s a szükséges összeg tizkrajezáros adományokból gyűljön össze. Eddig 314 ily tizkrajcái’os adomány érkezett is már. Közöl számos czikket a magyarországi nemzetiségekről, azok mozgalmairól, s ád egy ivén (az egész négy iv) szépirodalmi olvasmányokat is. A magyarosodás e harsány szavú közlönyének előfizetési ára évnegyedre 1 frt, s a szerkesztőnél, Budapest, Sán- dor-uteza 12. szám alatt rendelhető meg. * Az „Ország-Világ“ IV. füzetét vettük. Tartalma ezúttal is, mint a mióta ifj. Ábrányi Kornél szerkeszti élénk, változatos és gazdag. A jelen szám, miut az első lapról is látszik, elhunyt nagy költőnk, Arany János emlékének van szentelve. Gyászkeretben hozza Arany arcz- képét, mely hiven és jellemzőleg tünteti föl a költő vonásait; Arany arczképe van az első lapon, a másodikon önéletrajza. Részletesen van azonkívül a nagy költő halála, temetése is leírva egy más helyen, s a közrészvét is részletesen van ecsetelve. Dús tartalmát még a következő dolgozatok képezik: ifj. Ábrányi Kornél „Az egyedüli mód“ című kitűnő regénye, „Játék közben“ Reviczky Gyula csinos rajza s Kun Mélámtól „Virányoslak“ cimű vonzó novella. „Az uj miniszterek“ cim alatt bő életrajzot közöl e szám Kemény Gábor báróról, Széchenyi Pál és ifj. Ráday Gedeon grófokról, kiknek hű arczképét is hozza. Érdekes cikkek az „Amerikai szabadságharc költészete“ és „Nissevo“ a „Strikeoló bányászok“ „Párbaj vége“ ez utóbbi kettő képpel. Szép képek még a „temető ünnepe“ és a „Katonák sirja Boszniában“ melyekhez igen szép versek advák képmagya- rázatúl. Előfizetési ára egész évre 10 frt, évnegyedre 2 frt, 50 kr; előfizethetni a kiadó tulajdonosok Wilckens és Waidl uraknál, koronaherceg utca 3 szám. _______ Felelős szerkesztő: Mihalkovich József :==te lakását a Nagyutcán levő Mocsáry-féle Nyilttér.*)
