Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1882-10-15 / 42. szám
XX, évfolyam. Üngvár 1882. vasárnap, október 15. 42. szám. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden Közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek esak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó hivatal: Poilacsek Miksa könyvnyomdája. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. A KÖZMIVELÓDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: Egy évre..................6 frt Félévre ... a „ — Negyed évre . . . . 1 „ 50 Egyes szám ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Un: vár, Poilacsek Miksa könyvnyom Újába küldendők. Nyilttér. Soronként 20 kr. I'otoíi-ünnep. Holnap f. hó 15-én leleplezik fővárosunkban a szabadság és szerelem lánglelkü dalnokának, a magyar nép legnépszerűbb költőjének ércszobrát. Petőfi szobra áll s hirdeti e magyar költő dicsőségét. De rosszul fejeztük ki magunkat. Nem ! a szobor nem növelheti Petőfi dicsőségét. Ő maga lön dicsőségének alkotója. Az a hideg, lelketlen érez csak halvány jele lehet a magyar nemzet köteles tributumának. A uagy költő dicsősége nem függ az idők viharainak alávetett anyagtól, Az ő dicsősége oly emlékmű által van megörökítve, mely —- inig magyar szó viszhangra talál a négy folyó országában — nem halványul el soha : költői szellemének halhatatlan művei által. Ezen emlékmű tiszteltté tette a nagy költő nevét az egész világon. Alig van nemzet, mely nem ismerné Petőfit s nem gyönyöködnék teremtő géniuszának költői alkotásaiban. Mi magyarok érzelmeinknek nagyon hal- vauy kifejezést adnánk, hacsak azt mondanék: hogy tiszteljük e nagy költőnket. A mi érzelmeink iránta alig fejezhetők ki szóval. Tisztelet, szeretet, rajongás, együtt sem fejezhetik ki azt az érzelmet, mi szivünket e nagy szellem emlékénél melegfii. Voltak más jeles költőink is, kiknek emlékén kegveletettei csüng minden magyar; — voltak olyanok is, kik szintén oly maradandó műveket alkottak, mint Petőfi, s mégsem tudtak oly általános népszerűségre vergődni, mint ő. Minek tulajdonítsuk e megérdemlett, de majdnem az egyeduralommal határos népszerűséget? Annak, hogy Petőfi személyében voltak legtalálóbban személyesítve a magyar nemzet géniusza s három százados vágyai; az ő lantjának húrjai a magyar szivéből merítették a lelkesedést, költészete a magyar szivéhez beszél, költészete! magyar népköltészet a szó legszorosabb értelmében. 0 volt az első, a ki eredménynyel döntötte le a géniuszt és szivet lenyűgöző, unalmas, klassikai formák csillogó kártyavárát, s helyette oltárt emelt a magyar népköltészetnek. Ő volt az első, ki a nép nyelvéu beszélt a néphez s bűbájos hatalommal tárta fel előtte zseniális költészetét. A holnapi napon tehát, melyen érezszobrát le fogják leplezni, ott leszünk mi is szellemileg hazánk fővárosában, ott lesz mindenki, aki büszke a magyar névre ! Ungvár, okt. 14. A megyének azzá kell lenme, a mi eddig nem volt : t. i. a valódi önkormányzat orgánumává, vagyis a helyi önkormányzat kell hogy kiegészítő része legyen a felelős parlamentáris kormányrendszernek. Ennek kapcsán e sorok irója a 48-Ki alapot egészben elfogadva a központosító rendszert tartja szükségesnek. De nem a francia központosítást, mely fejetlenséget csinált, nem a doctrinair páriámentarismust, mely nem egyéb imperialismusnál — hanem szükségesnek tartja a centralisatiót azon mértékben, mely a dicső 48-ki elvekből s alkotmányunk sajátságos helyzetéből önként jelentkezik. — Szükségesnek tartja ügy a törvényhozási, mint a közigazgatási centralisatiót ama korláton belől, melyet a helyi önkormányzat von elé. Azt az ősi megyét, mely egy pár nemes család és a vidéki nemesség mindenhatóságának intézete, melyben nem az érdem, nem a tehetség, nem a képzettség, de az előítéletek és a családi ösz- szeköttetések az irányadók, — mondjuk az ily institutiót nem lehet egyébnek, mint történeti tárgynak tekintenünk, a mely kegyeletünket igen, de a mellette való kardoskodást többé meg nem érdemli. A megye,' hogy nem mint aristocraticus intézmény, a mi eddig volt, de mint valódi ön- kormányzat, tartós és szilárd alappal bírjon, szükséges, miszerint nem politikai, hanem csakis helyhatóság legyen. A megye legyen továbbá nemcsak autonomicus hatóság, de egyszersmind a felelős kormány alatt álló közigazgatási orgánum is. Szóval ma, midőn politikai szereplésük kora lejárt, a megyék nem lehetnek egyebek, mint szorosan vett közigazgatási tényezők. Tehát első sorban a közigazgatási tisztviselőket a kormány nevezze ki s ekkép azok ténykedéseiért a felelősséget maga a központi kormány vállalja el. Tekintsük csak az árvaügyek és pénzek kezelését. Voltak és vannak esetek, hogy az árvapénzek elsikkasztatnak. Ha a károsodottak pénzükhöz akarnak jutni, ez esetben hosszas több évekig tartó procedúrák után vagy kapnak valamit vagy semmit. S miért? mert a felelősség elve nagyon is ködfátyol alakban vonható elő; Péter Pálra hivatkozik, ez meg Jánosra, míg végre kisül, hogy bizony nincs miből fedezni a kárt. Mi történik tovább? Hát legfeljebb az elveszett összeget adóképen kivetik a megye lakosaira. S ez rendesen a fine finale. Mily máskép lenne akkor, ha a kormány maga kinevezett tisztviselőivel azt mondaná: „én vagyok a felelős! “ Nem oda Buda, — kiált fel soraimra az avas fogalmakba sülyedt vármegyei Patriotismus, — olyan nincs, az alkotmány védbástyái- bói“ nem lesznek többé Bach és Schmerling- megvék. Ne oly tüzesen, mérsékeljék magukat tisztelt megye-imádók! Méltóztassana-k csak egy körülményre figyelni. Ugyanis 1848. augusztushóban maga Kossuth L. „adótartozások és folyó adó behajtásáról“ szóló törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, melyben a kormánynak nemcsak felfüggesztési, de elmozditási joga minden választott tisztviselőre is kiterjesztetett. No tisztelt megye-imádó urak, hogy tetszik ?! Gondolják meg önök jól, mit cselekesznek. Mert hiába tatarozgatjuk a régi vármegyét, az előbb- utóbb — daczára a haszontalan erőlködéseknek — mint lehetetlen intézmény meg fog szűnni; s ez esetben félő, miszerint a féltett kincs magát az önkormányzat elvét is magával rántandja az enyészet sirgödrébe. Inkább adják meg önök magukat, miután csakis a fent említettük módon illeszthetjük be uj alkotmányunk keretébe. Szóval legyen megyénk alapja az egyéni szabadság és községi önkormányzat; csúcsa pedig a parlament és minisztérium vagyis az országos önkormányzat. Van-e nevetségesebb dolog a virilismus intézményénél; ezt is az ide-oda kapkodás, a „nesze semmi fogd meg jól“-féle kielégítés, hogy úgy mondjuk az ildomosság teremtette. Hát a közigazgatási bizottságok felállítása, nem-e egy újabb rúgás a municipium haldokló testén. Nagyon tisztelt megyeimádó férfiak! Bizony, bizony mondom néktek: eljövend az idő, midőn elborult kedélylyel tesszük le gyászkoszorunkat a vármegye sirjára, s szemeink könybelábadtan annak keresztfáján e szavakat olvassák: „Municipium. Meghalt! 18 _ Mi is azt kívánjuk, mit Toldy J. egyik röpiratában hangoztat, ha nem akarjuk, hogy ez bekövetkezzék, — igen mi is azt követeljük, miszerint az az „uralkodó osztály“ ott a vármegyéknél mondjon le előítéleteiről, a „nemesember“ cimet cserélje fel valósággal a „honpolgár“ nevezettel, szűnjék meg a társadalmi téren elzárt, rideg állást foglalni s a nép többi részével kezet fogva, használja eszét, vagyonát s tekintélyét egyes egyedül a haza javára. Ha így lesz, korántsem lesz alkalmunk gyászkoszo- rukról gondoskodni, mig ellenkező esetben a szomorú valónak előbb-utóbb be kell következnie. — Önökön függ megyeimádó urak L — 427 szolgabirósági gyakornoki állomás felállítására 153.720 frt költség-emelést kér a belügyminiszter tározójának 1883-ik évi budget-előirány- zatában a következő indokolással: Az ej ab ban alkotott törvények által a szolgabirák hatásáskörébe utalt teendők oly mérveket öltöttek, miszerint a közigazgatás rendes menetének biztosítása érdekeben most már elo- dázhatlan szükséggé vált, hogy a szolgabirói igédből, és egy szolgabirói írnokból álló személyzet legalább is egy taggal szaporittassék.— A megyék háztartásáról szóló törvényjavaslatban is ez mint elutasithatfm követelmény tekintetbe vétetett, s ennélfogva minden szolgabirói járás részére 360 frtnyi fizetéssel egy eddig nem létezett dljnoki állomás elő is irányoztatott. Minthogy azon - ban a köztisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslatnak a képviselőház közigazgatási bizottsága által lett tárgyalása alkalmával azon nézet emelkedett érvényre, miszerint a megyéknél gyakornokok is alkalmaztassanak a végből is, hogy a megyei szolgálatnál megkivántató gyakorlati képzettség megszerzésére, — melynek kimutatása, ha a kérdéses törvényjavaslat elfogadtatik, jövő- bnn kivántatni fog — alkalom nyujtassék: czélszerünek véltem a szolgabiróságoknál szükségesnek talált személyzet szapritás alkalmából nem dijnoki, hanem a megyék által is szorgalmazott gyakornoki állomások létesítését hozni javaslatba, mihez képest annak idején a megyék háztartásról szóló törvényjavaslat is módosítandó lenne Uj törvényj avaslatok. Az igazságügyi,- és pénzügyminiszterek több uj törvényjavaslatot nyújtottak be a képviselőházuak alkotmányos tárgyalás végett; ezeket a következőkben ismertetjük : A takarékpénztáraknál s általában a betéti üzlettel foglalkozó pénzintézeteknél betéti könyvekre, utalványokra, vagy bármiféle betéti okmányra gyürnöl- csözőleg elhelyezett tőkéknek akár kifizetett, akár pedig tőkésített kamatai után 10% kamatadó fizettetik, melyet az intézet van kötelezve minden negyedév végével beszállítani, joga van azonban az adót a kifizetett vagy tőkésített kamatösszegből a felek irányában levonni. * A had mentességi dijról szóló 1880. XXVII. törvényezikk módosításáról. Azok nál, kik föld-, ház-, tőkekamatadót, III. osztályú kereseti adót vagy bányaadót fizetnek s ez alapon vonatnak hadmentességi díj alá, a hadmentességi díj tétele 5 írtról 3 írtra szálíittatik. le, ha előző évi adójuk 10 frtot nem halad meg. Ellenben ha 10 írtnál több az adójuk, a hadmentessógi dij emeltetik s több fokozata is állittatik fel. * A napszámosok, ha a községi elöljáróság utján igazolják, hogy sem ingó, sem ingatlan vagyonból jövedelmük nincsen, hanem kizárólag napszámból élnek, keresetük után sem magukra, sem családtagjaikra nézve adó alá nem esnek. A ki csalárdul eszközli ki az igazolványt, 50 írtig terjedő birsággal biiutettetik. * Az 1882. év végéig hátralékban maradt sz ölödé zsmaváltsági tartozások, az azok után 1882-dik év végéig számított késedelmi kamatok s a váltsagtartozásnak 1883-tól kezdve esedékessé váló részletei egy összegbe egyesittetnek s minden váltságköte-
