Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1882-10-01 / 39. szám
XX, évfolyam. Ungvár 1882. vasárnap, október 1. 39. szám. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intázendő minden Közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek esak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: Poilacsek Miksa könyvnyomdája. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. A KÖZMIVELŐDESi TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: Egy évre ....................6 frt Félévre ... 8 „ — Negyed évre . . . . 1 ,, 50 Egyes szám ára 12 krajezár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Uns vár, Poilacsek Miksa könyvnyomdájába küldendők. Ny i Ittér: Soronként 20 kr. A* őszi közgyűlés előtt. Ungmegye bizottsága okt. 4-én gyűl össze a megyeház nagytermében, őszi rendes közgyűlését megtartani. A bizottság tagjai lerovják honpolgári kö- teleségüket azzal, hogy megjelennek a gyűlésben, egyébb teendőjük alig ha lesz. De hát minek is törnék fejüket a gyűlés tömérdek tárgyai fölött, midőn az állandó választmány megvizsgálta, elbírálta azokat s javaslatát elfogadni fölötte könnyű dolog. Ellenben legyőzhetetlen feladat keresztül tanulmányozni a miniszteri rendeletek, hatósági átiratok, rendkívüli nagyszámú jelentések, kérvények, számadások, költségvetés stb. halmazát. De nem is az a Ti feladatotok tiszt, bizottsági tag urak, hogy haszontalan szóvitával hu- za- vonásokat csináljatok, s hogy már ész- és jogszerűen elbírált ügyek fűlött tanakodjatok. A közgyűlés úgyszólván fölülvizsgáló forum, melynek csak akkor kell discussiókba bocsátkozni, ha elvi jelentőségű kérdések merülnek föl, vagy jogsérelmek fordulnak elő. A községi autonómia megtette a magáét, az állandó választmány betekintett az ügyekbe, Ti csak emeljétek határozattá a javaslatokat. De ha felmerülnek az elvi jelentőségű kérdések, — a meggyőződés hadd hallassa szavát. Ha jogsérelmek fordulnak elő, ki vele az igaz szóval, hadd halljuk a nézeteket! Ne legyen a közgyűlés egy élettelen auto- mattömeg, ne lássunk marionette-eket, kiket dróton huzgálnak kény és kedv szerint. Elevenebb, pezsgőbb életet kívánunk, érdeklődést a közügyek iránt, morális bátorságot a jogos ellenállásban. A mi kis országunk parlamentje valóságos parlament lehet saját hatáskörében. Ismerve a jogokat és kötelességeket, — mindenik betöl- heti hivatását. És ezt kívánja önérzetünk! a közigazgatás mai állapotán csakis azzal lehet lendíteni, ha hivatásunkat a közgyűlési teremben.híven betöltjük. Mert valljuk be őszintén, — egészen fölösleges dolog, összegyülekezni a megye minden tájékáról csupán azért, hogy végigásitsunk másfél napot és haza menjünk azzal, hogy semmit sem tettünk, sőt semmit sem tudunk. P dig ha körül nézünk, nem panaszkodhatunk, hogy a közgyűlés elemei nem volnának jól megválogatva. Mem! Vannak szónokaink is, s vannak szakférfiaink. Kevés számban ugyan, de talán ez egészen rendén van. Hanem egy főhiba megcsökönösö- dött bennünk, hogy t. i. nem méltatjuk szónokainkat s figyelmünket szakadatlanul az elöljárók akaratára irányozzuk, s ha azt tapasztaljuk, hogy valamely szónokunk nem beszélt az ő szájuk ize szerint, még az esetben sem merjük hangosan helyeselni a mondottakat, ha tökéletese.! megegyeznek is meggyőződésünkkel — sót azt is eltűrjük, hogy szónokainkat elykor nem is parlamentáris modorban lecsittitsák. Nincs párt, nincs szolidaritás, nincs összetartás közöttünk. Mindezek hiányában pedig járszalagon vezetnek bennünket, s nem az történik, a mit mi akarunk, hanem a mit a magánérdek akar. Szóval: a testületi önérzet, az állás fontosságának, a hivatás horderejének tudata nincs meg, pedig meg kell lennie, s meg kell teremteni! Figyelemmel fogjuk kisérni a közgyűlés lefolyását, s feljegyezzük hiven a történendőket. Ha mit észlelünk: el fogjuk mondani őszintén s elfogulatlanul. S'Lz-rl . Lapszemle. E rovat alatt ismertetni fogjuk ezentúl a szomszéd megyék területén megjelenő lapok magvasabb közleményeit, hogy igy olvasóink megismerkedjenek mindazon mozgalmakkal, melyeknek ama vidéken az ottani hírlap hangot ad. Ez annál érdekesebb és tanulságos is lesz, mivel közönségünk a szomszéd megyék viszonyait a dolog természeténél fogva kell hogy figyelemmel kisérje. „Bereg.“ A kisdedóvó-egyesület alakulási időtartama a három év lejárván, az elnökség uj alakuló gyűlésre hivta meg a tagokat, de a gyűlés a részvétlenség miatt megtartható nem volt. „Ez nem jól van igy“ czimü vezérczikkében foglalkozik tehát e ténynyel, mely leveró hatással bir s újabb bizonyítéka a társadalmi ólet szánalomra méltó állapotának. Elég volt már — igy szól a cikk Írója — hogy megbélyegeztük önmagunkat a múltban több alkalommal, midőn közhaszonra irányuló czéllal alakult egyleteink megmentésére semmit sem tetttünk, sőt talán kislelkúleg örvendettünk magunkban, ha egy-egy ily egylet temetésére meghúzhattuk a halálharangot s a végső lábru- gást megadni készséggel ajánlkoztunk; elég volt már, hogy pártos visszavonás, önző érdekek és összetartás hiánya miatt fásult közönyünkkel megöltük az oly nemes hivatásu tűzoltó-egyletet, borászati társulatot, ifjúsági egyesületet, mükedvelőtársulatot stb. stb.; nem szabad főbbé engednünk, hogy ilyen történhessék köztünk s a müveit világ méltán süthesse reánk a meggya- lázás szégyenbélyegét!.. A cikk végsoraiban az újabban kihirdetendő gyűlésben való részvételre buzditja a beregszásziakat. „Néhány szó lótenyésztésünkről“ cimü cikk Írója a lótenyésztésnek mint fontos gazdasági ágnak emelésére buzdít, s a czélokat, melyek elérésére törekedni kell a következőkben reasummálja: törekedjünk nagyobb számú ménállomások elnyerésére, a községek igyekezzenek az államtól apalovakat vásárolni; a tenyésztéstől el kell tiltani minden mént, mely korcs. Végül ajánlja, hogy a hadsereg részére kell a lovakat eladni, mely a vételnél a ló erejére s mozgékonyságára fekteti a fősulyt s a ló árát jól fizeti' „Zemplén.“ Vezércikke a „Fényűzésről“ szól. Addig nyújtózzál, meddig a takaró ér. Eme sokat jelentő közmondást kellene mindenkinek szeme előtt tartani. De sajnos, a mai társadalomban szerfelett elharapódzott, mely őrületes rohammal viszi úgy az egyeseket, mint pedig családokat az anyagi tönkrejutáshoz. Fényűzést viszünk magánéletünkben, bútorzatainkban, ruházatainkban stb. A fényűzés belopódzik a család féltékenyen őrzött szentélyébe és tönkre teszi a nyugalmat. A mama vagy a kisasszony vélt hódításainak rózsaszínű felhőjét, csak a család-atya aggodalmas sóhaja zavarja meg némelykor, — mivel szorgalma munkássága mellett sem tudja többé megtartani a „tartozik“ és „követel“-nél az egyensúlyt. A „tartozik“ már régóta megsemmisítéssel fenyegeti a követelést, de a családfő rendkívüli erőfeszítései helyreállítják egy pillanatra a mérleget. Nem panaszkodhatik családjának; mert a divat foszlányokba burkolt anya s lány többé nem olyan bizalmas családtagok — kiknek az anyagi veszélyt perpatvar nélkül tudomásukra lehetne hozni — vagy ha meghallgatják is a gondtelt családfőt — biztatják, hogy legyen nyugodt, a kilátásban levő nagyszerű érdek-házasság majd elhárítja a veszélyt. — Persze addig még sok párisi s lioni selyem ruha, — berüsszeli csipke s prágai kesztyű kell a mama- s leányának és a helyett, hogy a bekövetkezhető nyomort elhárítani iparkodnának, még inkább bele viszik az összes családot az örvénybe. Nap nap után múlik el, az udvarlók s tányérnyalók serege mindinkább ritkábban jelentkezik, mert a hir furcsa anyagi zavarokról beszél s lehet, hogy igazak, — ott pedig, hol a szerencsétlenség bekövetkezik, senki sem akar utolsó lenni. — A vár„ előnyös házasság helyett elő áll az adósok kérlelhetlen serege, pereg a dob s kótyavetyére kerül a külföldről behozott bútorzat. Nem rejtheti többé illatos fejecskéjét a kisasszony a duzzadó selyem párnák közé s nem hajthatja le a családfő gondtelt fejét pillanatnyi zavartalan nyugalomra. — A fényűzés által elvesztett vagyon után legtöbb esetben az erkölcsi sülyedés is bekövetkezik. Az erény s becsület piaczra kerül, hogy az elzüllött kufárok nyerészkedhessenek rajta. i A fényűzés szokott szülőanyja lenni legtöbbnyire minden családi békétlenség s elégedetlenségnek, apróbb per-patvarokat idéz elő — melyek később folytonosan tartó háborúkká válnak — s igy lesz legtöbb család földi élete valóságos pokollá — egy pár ékszer vagy selyem czafrang miatt. A fényűzést legtöbb esetben a nők dédelgetik — s nagyon gyakran a férfiak is a nők kedvéért lesznek divatmajmokká. Azért első sorban a nők — különösen az anyák vannak hivatva a végpusztulással fenyegtő veszélyt — családi kötelmeik szoros teljesítése s lány-gyermekeik alapos nevelése s oktatása által — elhárítani. Egyszerűségre s takarékosságra kell szoktatni a gyermeket. — Másik cikkében Írja a következőket :Panszlavisztikus bujtogatásokról szól ismét a hir, melyek a felső megyékben mindegyre nagyobb gyü- rüzeteket vetnek. Örömmel mondhatjuk: hogy Zemplón- megye e tekintetben dicséretes kivételt képez s ha akad is itt-ott egy pár gyanús egyén, aki nagy titokban agitál, a nép hazafias érzelmeit sehogysem bírja megingatni. Sokszor azonban a vád sem egészen alapos, ami a pánszlávizmus fogalmának helytelen meghatározásából ered. Éppen azért nem árt tisztába jönni a „pánszláv“ grammatikai és logikai értelmével. A mi a grammatikait illeti, az egészen egyszerű. A „szláv“ jelentményét mindenki érti: az azt megelőző „pan“ pedig nem egyéb, mint a görög „pás“ „pasa“ „pan“-nak semleges neve, ami mindent, egészet, összest jelent. — A pánszlávizmus logikai értelme alatt oly törekvést kell értenünk, melyszerint az eddig elszórva volt s egymás nyelvét már-már megérteni nem tudó szláv törzsek, egy közös hivatalos nyelvvel, melynek az orosz szenteltetett ki. Ez a pánszlávizmus tiszta fogalma; aki tehát e szellemben agitál, azt méltán érheti a kifelé gravitálás vádja s mint ilyen egyenesen hazaárulás! bűnt követ el. Az ilyenek aztán tűzzel vassal üldözendők. Felhívás. Midőn a szegény iskolaköteles gyermekeket segélyző egyesület Ungváron megalakult a már előbb hazánk több városában alakult s szép eredménynyel működő hasonló egyesület, példájára, azon nemes czélt tűzte ki: hogy a városunk területén lévő szegény sorsú iskolaköteles gyermekeket, iskolába járhatásuk elősegé- lésére a legszükségesebb ruhanemüekkel lássa el. A társadalmi utón gyakorolt jótékonyság ezen neme különösen városunkban indokolt. Köztudomású ugyanis, hogy Ungváron sokra megy azon tankötelesek száma, kik a legszükségesebb elemi ismeretek megszerzése végett esak azért nem látogatják az iskolát, mivel szülőik nyomasztó anyagi helyzetükben nem képesek gyermekeiket a szükséges öltözékkel ellátni. A társadalomnak hivatása tehát s áll érdekében, hogy elősegítse a gyermekek iskoláztatását. Mert minél többen fognak elmaradni az iskoláztatástól, annál jobban fog tenyészni a tanítás áldásában nem részesült nemzedék körében a sok emberi gyarlóság s ezzel kapcsolatban a bűn. A bajt megelőzni, a zsenge nemzedéknek derék polgárokká való kiképeztetését elősegíteni a társadalomnak nemes és szép hivatását képezi. Most tehát, midőn az egylet működését megkezdi, felkérjük Ungvár város minden szép és jó iránt lelkesülő közönségét, hogy a megjelölt célok elérésére az alapszabályokban engedett eszközt nyújtani szíveskedjenek. Ugyanis bocsásson az egyesület rendelkezésére a lakáson található s már lomtárba szánt elviselt ruhadarabokat, lábbelieket s egyéb használhatlan, de mégis értéEesithetó házi apróságokat, tekintet nélkül azok értékére vagy minőségére. A ki ily módon az egyesület czéljainak eléréséhez bármi csekélységgel hozzájárulni szives lesz, azt az egyesület küldöttje (a ki legközelebb házról-házra fog járni) át fogja venni. Az adományozott ruhanemüeket az egylet azután vagy
