Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1882-09-03 / 36. szám
Az ily szobában az ablak bezárása után, hosszabb-rövi- debb idő múlva füsledtté lesz a levegő, s nemsokára érezni kezdjük azt a sajátságos szagot, mely a légeny- tartalmu szerves anyagokkal telt levegőt jelzi, s mely oka a szívdobogásnak, szédülésnek, főfájásoknak és számtalan más betegségeknek. Ugyanily hatása van a fénymázzal bevont szőnyegeknek is, milyeket újabban a falak betakarására szintén használni kezdtek. Igen idején van tehát, egy a közegészségügy őrei latba vetik tekintélyüket, s az építkező közönséget, saját érdekében óva intik a rossz, kártékony s egészséget rontó divat elhagyására. Igen sok méz megy veszendőbe, s vész el hasztalanul az emberekre nézve a méhek hiányában. Minden 8 holdnyi gazdaságon annyi mézet teremnek a virágok, hogy egyik mézszüretről a másikig elég édesítőt nyújthatnának. A legjobb méhészek azt állítják, hogy kevés méhkas egy helyen több eredményt ad, mint egy nagy telep, ennélfogva, ha minden tanyán volna nehány méhkas, az édességből sokkal kevesebb pusztulna el mint jelenleg. Vannak és valószínűleg lesznek is emberek, kik különösen a méhtenyésztésnek adván magukat, 100 számra tartják a kasokat. Ez egész helyes. Ezen egyéneknek köszönhetjük azon felfedezéseket és javításokat, melyek a méhtenyósztést oly kedves és jövedelmező iparággá emelték, mint a milyen az jelenleg; ez azonban ne riaszszon el egy gazdát sem attól, hogy nehány kast tartson saját házi szükségletére. Sokakat a méhek fu- lánkja riaszt el a méhteuyésztéstől. Szerezzenek ezen maguknak egy kas valódi olasz méhet, kiszedhető lé- pekkel biró kaptárral, egy jó méhészkönyvet, egy füstölőt, egy sisakot és ha igen félénkek, egy pár gumi kesztyűt. így felszerelve, semmi bajuk sem lesz a tudományos méhtenyésztés megtanulásával s még csak egy szúrást sem kapnak mellette. Ha igy kezdenek a dologhoz, pár év múlva annyira beleélik magukat a méhtenyész- tésbe és oly élvezettel foglalkoznak vele, mintha egész életüket azzal töltötték volna el, s rájönnek arra, hogy a gazdának a móhnél hasznosabb állatja nincsen. Berlinben a Oharitéban a véletlen nevezetes fölfedezésnek lett kulcsa. Egy fiatal ember, a ki Prerich tanár klinikájában már régóta tett vegytani kísérleteket, szomját egy korty vízzel akarta oltani. Szerencsétlenségére eltévesztette a palackot s chromsavas káliumoldatot ivott. Jóllehet rögtön észrevette a tévedést és tüstént bevette az ellenszert, mégis oly roszul lett, hogy a kórházba kellett vinni. Itt rájöttek, hogy heves vesegyula- dása van. Mert már élő kutyákon tett többszöri kísérletek megmutatták, hogy a chromsavas kálium a vesére hat. az ekkép megmérgezett állatokon tett tapasztalatok megmutatták, hogy a vese legfinomabb csatornáit kiizzadt felérnyi tömi tele. Minthogy a vér használhatatlan anyagait nem választhatják ki a betömött csatornák, a vér megmérgeződik s a halál gyorsan beáll. Ennek alapján megtudták, hogy a gyógyászat feladatának annak kell lennie, hogy a vérnyomás nagyobbitása és a kiválasztandó folyadék szaporítása által az említett fejérnye részecskéket a vese finom csatornáiból eltávolítsák. A föntemlitett betegnél ez eljárás oly kitünően sikerült, hogy pár nap múlva teljesen meggyógyulva hagyhatta el a kórházat, pedig e gyógymód nélkül pár óra múlva a halál fia lett volna. Az esernyőről, mely nehány hét óta nálunk is teljesen jogaiba lépett, a párisi „Figaro“ egész biogra- phiát tesz közé: Franciaországban az esernyő másfélszáz évvel ezelőtt honosult meg. 1640 körül a franczia esernyő l1/,—2 kilót nyomott, 45—60 frankba került s családi bútorul szolgált, mely ivadékról-ivadékra szállt. Vastag rézgyűrűn hordták, mely hasonló ércből készült kupon volt megerősítve. Abban az időben esernyők készitésére bőrt, viaszkos vásznat, olajjal saturált selyemszövetet, sőt lackirozott papirost használtak. 1789-ben a rózsaszínű, sárga s almazöld szövetek voltak kedveltek, később pedig vörös, világos zöld és kék szövetek különféle szinü díszítéssel. 1825-ben a sötét színek vergődtek fölszínre s uralkodnak ma is. Az esernő épen úgy, mint a többi tárgy, az ipar haladásával folyton javult, úgy hogy ma már jó minőségű esernyőhöz mérsékelt áron juthatunk. Az ezelőtt használatban volt hosszú botot megrövidítették, az aczólt halcsont helyettesítette s a massiv formát elegantia váltotta fel. A súly, mely még 1616-ban roppant nagy volt, félkilóra sőt 20 dekára redukáltatott, ára pedig 5—7—8 frankra száll alá. Az esernyő a nyugodt, békés élet jelképe; eszköze a rendezett viszonyok közt élő, rendszerető férfiúnak, polgárnak. Ha a nyugodt, mértékletes, szelíd kedélyű ember typusát akarjuk ábrázolni, nem kell egyebet tennünk, mint emkert rajzolnunk jó karban tartott esernyővel hóna alatt. Az angolok sohasem utaznak esernyő nélkül, melyet viaszkos vászon hüvelylyel takarnak be és sohasem hagynák el. Felső köpenyük gombjára akasztva, elszakithatlan uti- társuk 8 hü barátjuk nekik az. A—s. KöszönetnyilTánitás. Az „Ungvári Dalárda“ alulírott elnöksége örömmel teljesítendő kötelességének ismeri legforróbb köszönetét kifejezni e lapok utján is nemes városunk lelkes közönségének úgy mint az intéző köröknek azon szívélyes, lelkesitő és feledhetetlen fogadtatásért, melyben a debreczeni országos dalárünnepélyről győzelemmel visz- szatérő dalárdát részesítették. A lelkes fogadtatás emléke lelkesitő hatását bizonyára nem fogja téveszteni a dalárda jövő munkálkodásában, mely hogy uj győzelmet arasson, arra a megindult lelkesedés fokozatos és tettekben nyilvánuló emelkedése egyik legbiztatóbb garantia leend. Ungvárott, 1882. szeptember hó 1-én. A dalárda elnöksége. Különfélék. — Kossuth az antisemita bujtogatásról. Cserná- tony o. gy. képviselőtől „Az antisemita bujtogatásról“ cim alatt cikksorozatot közölt az „Ellenőr“. E cikkben közli azt is, hogy a nyár folyamán meglátogatván Kossuth nagy hazánkfiát, társalgás közben Kossuth többféle dologról elmélkedett a múltra és a jelenre vonatkozólag. Szóba került az antisemita bujtogatás is, ezt illetőleg vázolja a cikkíró, minő érzelemmel ítél Kossuth azon egész izgatásról, mely a tisza-eszlári rejtélyes esetből táplálja magát hazánkban. Kossuth a legerőteljesebb szavakban nyilvánitá felháborodását a felett, hogy egy egész faj hagyományos, egy egész hitfelekezet szertartási bűne gyanánt állít tassék az ország elé az, a mi a legrosszabb esetben is csak egyéni bűn és csak egyéni fanatismus ténye lehet, ha mindjárt bizonyos volna is már a gyilkosság elkövetése, módja és indoka, s ha mindjárt elitélve volna is, kétségtelen adatok alapján vagy saját vallomása szerint, a vádolt vagy előkeritendő tettes: a mi felett pedig homály és kétely lebeg még mindig. — Utoljára Kossuth még csak annyit jegyzett meg, hogy a zsidók, kiknek magyarosodási haladásáról már korábban és örömmel értesült — jól tennék, ha némely szokásaikat, melyek nem hitpontok, módosítanák a többi polgártársaikkal jogegyenlőségre jutott helyzetük szerintj hogy hulljanak le lassankint azok a válaszfalak, melyek közt az idegenkedés, gyülölsóg es más rossz indulatok szoktak tenyészni. — Az orsz. kataszt. bizottság, legújabb hir szerint, e hó 10-én este érkezik Ungvárra Szabolcsmegyé- ből. A bizottság illő fogadtatásáról Ungvár városa s az ungmegyei gazdasági egyesület gondoskodik. A vonatnál a város polgármestere s a gazdasági egyesület küldöttsége fogadják a bizottságot. A próbafelvétel hir szerint Darócz határában lesz. Innen a bizottság Bereg- megye felé veszi útját. — A ragadozók elszaporodása a felvidéken oly mérvű s az ennek folytán előállott kár oly jelentékeny, hogy azzal a törvényhozásnak a vadászati törvény revi- deálása alkalmával számolni kell. Megyénk felvidékén a vaddisznók által okozott nagymérvű károkról naponkint hallunk panaszokat, sőt már az alantabb fekvő vidékeken is tanyát ütöttek s űzik garázdálkodásaikat a du- vadak; a csőszök beszélik, hogy az ungvári szőlőhegyen is barangolnak a vaddisznók. Á baj tehát nagyon is komoly s a szegény nép panasza nagyon is jogosult arra, hogy illetékes körök ezen jelenséggel mielőbb számoljanak. Egyébként a vadászati tözvény reformjával kapcsolatban arról értesülünk, hogy a vadászati törvény küszö • bőn álló módosításával együtt a hivatalból való hajtóvadászatok rendezéséről szóló 1876. évi XLIV. tv^zikket is — mely a hajtóvadászatok engedélyezési jogát tudvalevőleg a belügyminiszterre ruházza — olykópen szándékoznak módosítani, hogy a hivatalból való hajtóvadászatok jövőben a közigazgatási bizottságok, illetve ezek elnöke a főispán által fognak engedélyeztetni. E módosítás igen indokolva van azon körülmény által, hogy az eddigi törvényes rendelkezések szerint a hajtóvadászatok a belügyminiszter által a közigazgatási bizottságok vagy ezek elnökei előterjesztései folytán, mindenkor csak az esetről-esetre megnevezett községek határaiia engedélyeztetvén, igen gyakran megtörtént, hogy azon időre, a midőn a kérelmezett hajtóvadászatok a kieszközlött engedély alapján megtarthatók voltak, a ragadozók már a hetedik határban pusztítottak. — Eljegyzés. Hadrava Antal cs. kir. százados a 66. gyalogezredben, augusztus 27-én eljegyezte Geőt z Adél kisasszonyt, Kaszaby János adófelügyelő sógornőjét. — Hazaérkezett katonák. Boszniából a hétfő délutáni vonattal a 66-ik gyalogezred 441 embere Ungvárra visszaérkezett; azonnal tartós szabadságra küldettek. — Tűzoltói érmek. A jó tűzoltásnak egyik fő- feltétele a huzamosabb időn át szerzett gyakorlati képesség lévén, — hogy az egyleti tagok szolgálati kedve fokoztassék, az orsz. tűzoltó-szövetség központi választmánya elhatározta, hogy az egyfolytában több éven keresztül működő tűzoltók részére érmeket veret. Az e tárgyra vonatkozó megállapodások szerint az érmeknek 5 különböző fokozata lesz és pedig bronzérmet viselnek azok, kik 5 évet szolgáltak, kis ezüstérmet, kik 10, nagy ezüst érmet, kik 15, kis aranyérmet, kik 20 és nagy aranyérmet, kik 25 vagy ennél több évet szolgáltak. Az érmek csak anyag és nagyság tekintetében fognak egymástél különbözni, egyéb tekintetben pedig tökéletesen egyezők lesznek. Az elfogadott tervezet a következő: a köralakban vert érem előlapján „Országos tűzoltó-szövetség“ félkörirat; alatta nyílt cserkoszoru, melyet felül tüzoltó-sisakon keresztbe fektetett baltákból álló tűzoltói jelvény kapcsol egybe ; a szolgálati évek száma nagy római számmal és az alatt félköralakban: „Kitartó szolgálatért“. Hátlapján „a magy. kir. belügyAz „UNC“ tárcája. Az ungvári dalárda. Holnap, vasárnap igen érdekes estének nézünk elé. Az ungvári dalárda többek közreműködésével hangversenyt rendez. Az estély érdekességét emelni fogja elsősorban: hogy a dalárda mindazon darabokat fogja előadni, a mikkel a debreczeni ünnepélyen versenyzett, — továbbá, hogy a közreműködők nevei sorában — a mint az lapunk más helyén közölt műsorban olvasható — oly műkedvelők neveivel találkozunk, a kik már nem egyszer arattak diadalt hasonló alkalmakkor. A holnapi érdekes hangversenyre tehát kiválólag felhívjuk a közönség pártoló figyelmét. Hogy a dalárda által előadandó darabok egynéme- lyikének szövegét olvasóink ismerjék, alább közöljük azon három költeményt, melyeknek szövegét ép oly költői ihlet és lelkesedés lengi át, mint a mily gyönyörködtető a zene, mit azokra kiváló zeneszerzőink Írtak. A többi — itt nem közölt — darabok szövege „dalos-könyv“-eink utján úgyis ismert a közönség előtt. * * * „Harmonia dicséneke.“ Szövegét irta: Machik József. Zenéjét szerzé: Huber Károly. Légy harmónia üdvöz nékünk Ki az ég leánya vagy oh maradj te váltig velünk Soha minket el ne hagy. Te a mindenség alapja, Jónak szépnek szülő anyja 1 A természet szentélyében Vagy a titkos ős erő és öröklő Rendszerében minden lányt átölelő. Eejtad nyugszik szent törvénye És minden, a nagy mindenség föntartó lénye Megtartó rendje, rendje, lénye. Mi a szellem országában Nagy dicső, igaz és szép Hőszerelem és barátság szövetségre véled lép Ezt tanitja a történet, Minden egyes ember élet a családnak vagy alapja Fűzöd rózsa lánczait És erős karod fentartja Az ország határait, Mig király s szép frigyben állhat. Ellenével, ott ellenével szembe szállhat. És a hangok országában Te levél a fejedelem, És a lélek mámorában Andalog az egeken. Elbájolva, megbüvölve, Minden szépért lelkesülve, Megbüvölve andalog a lélek lelkesülve És a hangot harmóniája Egyesit testvérekül Sziveinknek összhangjával Jelszavunk is egyesül. Szép hazánk legyen bálványunk Ellenével majd elbánunk! És ha vért hon üdve kíván A honért kiontjuk a csatán. Ki az ég leánya vagy oh maradj te váltig velünk Soha minket eine hagyj! Légy harmónia üdvöz nekünk Soha minket el ne hagyj! Légy harmónia üdvöz nekünk Soha minket eine hagyj ! Áldd hazánknak minden népét Harmóniánk oh ne lássa végét Esdő imánk hozzád kiált Nagy Istenünk —! * * * Takarodó. A „Névtelen bősök“ czimii eredeti dalműből. Szövegét irta Tóth Ede. Zenéjét: Erkel Ferenc z. Kilencz óra, kilencz óra Eredj honved nyugovóra Kilencz óra, nyugovóra Tovább indulsz viradóra. Édes álom szálljon reád Búban soh’sem lásd a hazát . . Érte mondjál hő imát . . . Majd ha eljő a hajnal Fölzeng szivedben a dal ... . Álmodj ám jókor ébredj, Hős nagy tettekre éledj, Éltet, vért, oh ne kímélj Már vár a szabadság! Kilencz óra, kilencz óra Eredj honvéd nyugovóra. * *
