Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1882-08-06 / 32. szám

Ungvár 1882. vasárnap, augusztus 6. 32. szám. XX. évfolyam Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden íözlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek esak bér­mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, ki­től jön. Kéziratok vissza nem adat­nak. Kiadó-hivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája. TÁRSADALMI ÉS VEG-YESTARTALMU LAP. A KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: Egy évre ........................6 frt ­Félévre ... 0 „ — Negyed évre .... 1 „ 50 Egyes szám ára 12 krajezár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába ünísvár, Pollacsek Miksa könyvnyomdájába külden­dők. Nyilttér: Soronként 20 kr. Tüzesetek s a biztosítás. Hazánkban a nagyobb és gyakori tüzese­tek száma az utóbbi időben ijesztő mérvben fokozódik. Ungmegyóben csak ez év folyamán is számos községben emésztett a tűz s néhol majdnem az egész falu a lángok martalékává esett. Az a kérdés támad fel, mi okozza a gya­kori tüzeseteket s hová viendő az vissza. Legtávolabbról sem akarjuk kizárni azt, hogy a tüzesetek oka véletlen, többször pedig könnyelműség és vétkes vigyázatlanságból tá­mad az; azonban bátran merjük állítani azt is, hogy a tüzesetek egy nagy része a tulajdonké- peni biztosítási eszme corrum- p á 1 á s á b ó 1 származik. A corruptió a biztosítás terére is kiterjesz­tette kezét. Vannak olyan lelkiismeretlen felek, a kik házukat, de különösen a vidéken rossz minőségű terményeiket már eleve azon bűnös szándékkal biztosítják, hogy alkalmas pillanat­ban azt felgyújtva, busásan megkapják a biz­tositó társulattól kárukat (?). Az ilyen notórius emberek aztán mit sem törődnek azzal, hogy szomszédjaikkal a tűz ki­ütésekor mi fog történni, hány család tétetik földönfutóvá, elég az, ha ők íelseprik a bizto­sítási összeget, hogy többi embertársaikkal mi történik, azzal ők bizony nem törődnek. Hogy a biztosítás terén is a corruptió fel­ütötte fejét, az legnagyobbrészt annak tulajdo­nítható, hogy egyes vidékeken, hol a biztosítás ügye még nincs eléggé meghonosulva, egyes társulatok, melyek állandó ügynökségeket alig tartanak,-a tüzeset után kiküldik oda utazó ügy­nökeiket, a kik sáska módra lepik el a vidé­ket. Ezen utazó ügynökök aztán rendkívülien kecsegtető feltételek és előnyök mellett házalás utján megkötik a felekkel az ügyletet. Már most, ha egy ház eléghető alkatrésze pl. 500 frtot ér, a felet nem arra beszélik rá, hogy biztosítsa azt a valódi értékig, tehát 500 írtig, hanem minden áron arra beszéli rá s felet, hogy 1000—1200 írtig biztosítsa ugyan­azt. Miért? Mert ez az ily utazó ügynöknek érdekében fekszik. Ő a társulat érdeke mellett a maga zsebeire is tekint; ugyanis az ily ha­zánkban meg nem honosult biztositó társulat házaló ügynökei a társulattól állandó fizetést nem kapnak, hanem csupán az áltatok szerzendő biztosítások dijai után esedékes bizonyos szá­zalékra vannak utalva. Már most minél nagyobb a biztosítási ös zeg, annál több %-ot fizet a társulat ezen ügynökének. Ez oka tehát annak, hogy a feleket az értéken felüli összeg bizto­sítására beszélik reá. No meg szentül ígérik, hogy kár esetén a társulat a biztosítási össze­get egy krajcár levonás nélkül rögtön kifizeti. Mi természetesebb tehát, hogy a biztosítás in­tézményével még kevésbbé ösmerős könnyen- hivő felek lépen ragadnak. így aztán legkevésbbé sem csodálandó, ha a sors bekövetkezett csa­pásai alatt akadnak oly elkeseredett vagy pedig számitó felek, kik bebiztosított épületeiket vagy magok dobják szántszándékkal a lángok marta­lékává, vagy pedig fogadott bérenczek által gyűjtatják fel azokat, azon reményben, hogy ká­raik megtérítése mellett még pár száz forintot is zsebre dughatnak. Ily eljárás azonban az illetők számítását többnyire dugába dönti, mert az illető társulatok nem hogy a biztosított ösz- szeget kifizetnék, hanem gyakran megtörténik, hogy a kárfelvétel alku tárgyává tétetvén, még a valódi kár sem téríttetik meg, — s a meny­nyiben az ily számitó felek mellett sokszor egész ártatlanul nem csak biztosított, de biztositlanul levő egyének is, súlyos csapást szenvednek, — a biztosítás lényegében nem áldásossá, hanem a szó szoros érteimében átkossá s a bűn elő­mozdítójává válik. Ily körülmények között nem csoda, ha a közönség a biztosítás eszméje iránt közönbössé lesz s attól idegenkedéssel fordul el. Ily esetek után a szolid alapon nyugvó tár­sulatok is kényszeritve lesznek, hogy a dijakat túlságosan emeljék, vagy pedig az ily tűzve­szélyes falukat — mint az Felső-Zemplénben is történt — a biztosításból véglegesen kizárják, annyival is inkább, mert az ilyen fentebb em­lítésbe hozott házaló ügynökök leginkább eddig tért nem foglalt helyeken üzérKednek s helyi ügynökök hiányában a szükséges informátiók megszerzése is lehetetlenné válik. Nem tudjuk tehát ez okból eléggé méltá­nyolni a borsodmegyei gazdasági egyesület azon legújabb intézkedését, mi­dőn ezen ahnormis helyzeten segítendő, egy feliratot intézett a belügyminisztériumhoz, ki­fejtvén azon okokat, melyek nemzetgazdászati szempontból a jólét és emelkedés leigázói s ki­tüntetve azon módozatot, mely a jelen veszélyes viszony legyőzésével, illetve a házalás beszün­tetésével a biztosítási eszme üdvös hatásának jótékony szárnyait kiterjesztve helyzetünket a régi jó stádiumba tereli vissza. A borsodmegyei gazdasági egyesület meg­kereste az ungmegyei gazd. egye­sületet is, hogy a kédéses kérvényt ez is pártoló felirattal támogassa. Mert ma már min­den reális alapokon nyugvó biztositó intézetnek minden nagyobb községben ott lakó ügynöke lévén, tökéletesen feleslegessé válik még a biz­tosítás eszközlése megkönnyitése indokából is, a házaló ügynökök megtürése. Reméljük, hogy az ungmegyei gazdasági egyesület támogatni fogja társegyesülete ké­relmét. Addig is azonban, mig e tekintetben a bel­ügyminisztérium határozata ténynyé válnék, na gyón kívánatos, sőt szükséges is a hatóságok és elöljáróságok figyelmét felhívni arra, hogy a házalással járó biztosításokat a legeberebb szemmel kisérjék. Dobi-zászki Adolf és leánya fölmentésével ért szombaton véget Lembergben a hat hétig folyt honárulási per. Dobrzánszkyt egyhangúlag mentették fel a honárulás vádja alól, ngyszintén a többi összes vádlottakat, Hrabárné-Dobrzánszky Olga kivételével, kire a honárulást kimondták ugyan, de egyúttal azt is, hogy övéi veszélyeztetése nélkül följelentést nem tehetett, igy tehát nem büntethető, ü többi vádlottak közül négyet bűnösnek nyilvánított az esküdtszék a közrend meghá- boritásában s a törvényszék Naumoviczot nyolcz, Plosz- ceánszkit öt, Spundárt és Zaluskit három-három havi börtönre Ítélte. Az el nem Ítélteket azonnal szabadon bocsátották s az utcán egybesereglett rnfhén tömeg za­jos ovációkkal fogadta őket. A szenzációs per ilyetén eredménye a jogászköröket nem lepte meg, mert előre rámutattak arra, hogy a bíróság nagyon felületesen járt el a bizouyitékok összeállításában.Különben Dobrzánszkyók menekülése nem a fő dolog ; legfontosabb az, hogy e per által az orosz kormány üzelmeit leleplezték. A per lefolyása után reméljük, hogy a pánszláv érzelmüek gondolkozóba esnek s vágyaikat lecsillapítják, s pe­dig annál inkább, mert azok, kik készek a pánszláv iz­gatásra, értesültek a perből, hogy felettébb komoly do­log a haza és a monarchia egysége ellen támadni. Tudják, hogy a hatóságok felügyelnek, résen vannak. Az igazságszolgáltatás karja fel van emelve. Le is sújthat az és összetöri, kik az állam biztonsága ellen merény­letre szövetkeznek. A kiknek a béke és nyugalom nem tetszenék, a törvény őrei előveszik őket. S ha egyszer nálunk mutatkoznék szükségesnek a lembergihez ha­sonló büntetőper megindítása, a magyar állam ellensé­gei bizonyosak lehetnének, hogy ez a per oly appará­tussal fogna indulói, mely a megtorlást kétségtelenné tenné, vagy nem indulna meg. Nagymihályban egy czukorgyár alakítása tárgyában tartott értekezlet 1882. julius 7-én. Az elnökségre Molnár István megyei főispán egy­hangúlag felkéretvén, az elnöki szék elfoglalása után az értekezletet üdvözölvén, azt megnyitottnak nyilvánítja s a jegyzőkönyv vezetésére Löcherer Andor gazd. egyl. titkár kéretett fel. Gr. Sztárai Antal mint a czukorgyár létesítésének buzgó apostola előadja: hogy közgazdászatunk általában, de különösen Zemplén- és Ungmegye oly nehéz viszo­nyokkal küzd, hogy terheik fedezésére nem elégséges ma már a szemes termények termelése, hanem annak javítására az ipari czólokra alkalmas czikkeket is fel kell venni gazdasági üzemünkbe, minek elérésére nézete szerint egy e vidéken létesítendő czukorgyár életbelép­tetése látszik legalkalmasabbnak. Látva a külföldi, de különösen Cseh- és Morvaország közgazdaságának a czukorgyárak általi emelkedését, egy czukorgyár létesí­tése végett Stummer Ágaston n.-tapolcsányi czukorgyá- rassal — kinek Magyar-, Cseh- és Morvaországban van­nak czukorgyárai érintkezésbe lépett, melynek ered­ményeként közölheti, hogy nevezett gyáros Zemplén megye közép részét beutazván, azt czukorrépa terme­lésre kiválóan alkalmasnak találta, ennek alapján a to­vábbi részletek későbbeni megállápitása mellett azon feltétel alatt nyilatkozott egy czukorgyár épitése és lé­tesítésébe beleereszkedni, ha a vidéki birtokosok 3000 holdon répát termelni magokat köteleznék oly formán, hogy a termelők holdankint 50 frt összeggel járulná­nak a gyár íelépitéséhez, a másik fél résszel pedig Stummer járulna hozzá, és igy az egész üzlet nyere­sége és veszteségében a részvényesek hozzájárulási arányuk szerint részesülnének. Kiemeli, hogy Stummer hajlandó a czukorrépát bármely vasúti állomáson, melytől a vasúti viteldij mtr mázsánként 15 krnál többre nem rúg, azon az áron átvenni, mint az a gyárban át fog vétetni. A beszolgál­tatott répamennyiség 40—5O°/0-át pedig mint gyári hul­ladékot szeletek alakjában, mely takarmányul kitünően használható, — ingyen szolgáltatja vissza a termelők­nek az átadás helyén. A czukorrépa méter mázsájáért a gyárban vagy a vasúti állomásokon 90 krt hajlandó fizetni. Á termelők és a gyár kölcsönös kötelezettsége 12 évre terjedne. A circa 250,000 írtra rugó üzleti tőkét Stummer ö'/g^o kamatért hajlandó a gyárnak előlegezni. Végre kéri felolvastatni br. Kemény Gábor nm. földművelési miniszter urnák levelét, melyszerint örven­detes tudomásul vevén a czukorgyár kiépítésére irá­nyuló törekvést, kilátásba helyezi: hogy szükség esetén a termelőknek a gyár építéséhez szükséges tőke beszer­zésinél segédkezet nyújtani kész. Az értekezlet köszönettel fogadja gr. Sztáray An­tal ur fáradozásait és hálásan vevén a m. kir. földmű­velési miniszter urnák az ügy iránti meleg érdeklődé­sét : határozatiig kimondotta, hogy az előterjesztésben és a gazdákhoz intézett felhívásban is körvonalozott in­dokoknál fogva, egy czukorgyár létrehozása Nagymihály vidékére, de a vasút mentén lakó távolabb vidékekre nézve is felette üdvös és kívánatos, és az értekezlet készséggel teszi magáévá az eszmét. De mert köztudo­mású tény az: hogy a gazdaközönség a legközelebb múlt

Next

/
Thumbnails
Contents