Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1882-07-23 / 30. szám

— Halálozás. Kaidl Fülöp földbirtokos és 1848/49ki honvédfőhadnagy f. hó 20-án 62 éves korában tü- dőszélhüdésben elhunyt.

— Nyilvános köszönet. Az „ungvári népbank“ tisztelt igazgatósága, a helybeli g. k. papárvaleány-in- tézet javára, 1880. és 188l-ik évről 10—10 forintot, vagyis összesen 20 forintot ajándékozni kegyeskedett. A nagylelkű adakozók nemes érdeklődésűkért, fogadják köszönetünket, melyet úgy az intézeti elöljáróság, valamint az intézeti árva növendékek részéről is van szerencsém ezennel nyilvánosan kifejezni. Ungváron jul. 20-án 1882. F i r c z á k Gyula apát-kanonok leányintézeti igazgató.

—A magyar éjszakkeleti vasút igazgatósága f. é. augusztus hó 14-ón M.- Szigeten rendezendő kiállítás alkalmából állomásairól M.- Szigetre és visza 33V3 %-nyi utazási díjmérséklést engedélyezett a II. és III. kocsiosztályra nézve.

— A színházi évad szerdán véget ér. A hét elején műkedvelői előadás is lesz, s igy érdekes színházi esték előtt állunk. A színtársulat innen Munkácsra később pedig Beregszászba megy.

Színház.

A színházi hót igen érdekes eseménynyel kezdődött. Eőry Margit kisasszony szombaton, jul. 15-én Boccaccio-ban mint műkedvelő Fiamettáit énekelte. A színkör egészen megtelt díszes közönséggel, sőt még a vidékről is igen sokan jöttek el az előadásra. Feszült érdeklődéssel várta a közönség a jelenetet, midőn Eőry Margit a színpadra lép. íme, a templomba vonulás jelenetében a koulissák mögül előtűnik Fiametta alakja Petronellával, nevelő anyjával. Egyszerre óriási tapsvihar tölti be a levegőt, bokréta bokréta után repül a színpadra, a virágok egész özöne hever a műkedvelő k. a. lábai előtt, a taps és éljenzés még mindig tart, mig nagy időköz után a lelkesedés a szívbe zárkózik s a műkedvelő k. a. átveszi az uralmat. Észrevehető rajta a meghatottság s a zavar azon neme, a minek műnyelven „lámpa“-láz a neve. Be csakhamar leküzdi magában a zavart, visszanyeri nyugalmát s kellemos csengő hangja érinti füleinket. Igazán szépen, kellemesen énekelt s igazolta, hogy hangjával jól tud bánni ; leginkább sikerült azonban az olasz dal, a mit Pajor Emíliával (Boccaccio) énekelt, meg is kellett azt ismételniük. Most az van hátra, hogy a kisasszony fellépte után hacsak rövid vonásokban is, bírálatunkat mondjuk el. Műkedvelőkkel szemben letennók a kritikai tollat, de mert hir szerint a kisasszony állandóan a színpadra kivan lépni, játékát és énekét illő módon méltatnunk kell. Meg kell említenünk, hogy a kisasszony nagy közönség előtt, énekes darabban első Ízben lépett fel, s igy ha izgatottságát többó-kevésbbé nem győzte is le az előadás alatt, azonban játéka elég ügyes és szabatos volt. Hangja lágy és kellemes, de gyengének bizonyult, de hisz felléptekor az elfogultság, mely mindvégig kisérte őt, nem adhatta meg ama bátorságot, mely nélkülözhetlen arra, hogy valaki hangját egész teljében kiadja; de erős meggyőződésünk, hogy ha kissé megszokna a színpadot s bátrabbá lesz, még egyszer annyi erővel fog énekelni. De még igy is általában véve hangja gyönge marad s nagyobb színpadokon, a hol teljes zenekar kiséri az

A fiatal ember szeme lázas tűzben égett.

— Hallgasson meg Pepi bácsi — suttogta a szép asszony — hallgasson meg egészen s csak azután feleljen nekem.

Hát maga az elkárhozottak utján járt s én meg- akartam menteni. Tartoztam vele Krisztina néném emlékének, a maga édes anyjának, az én jó nevelőanyámnak. Tudtam, hogy szeretni kezd s ki akartam cserélni a szenvedélyt önben. Dorbézolás helyett szerelmet. Lássa Pepi báosi, maga egy hónapja a legbecsületesebb emberek közé tartozik. Nem róják, nem gyalázzák már seholsem mostani életmódját.

Maga eljön ide egy hónap múlva és számon kér, Ígéretemet. Tudja most, hogy milyen szándékkal Ígértem én akkor magának szerelmet ?

Lássa Pepi bácsi, nem lehet az máskép. Megint magáé az élet, vissza van adva a jó embereknek, megint magáé lehet a boldogság.

Kivánhatja-e ezt maga tiszta szívvel, jó lélekkeli hogy jövendőmet, szerencsémet eljátszani ? Mikor tárt karokkal siet az felém.

Mondjon le rólam és keressen magának másutt boldogságot. Ha a szerelem megtévedése helyett az okosság számítására hallgatna, akkor megkérné Bogdola János uram leányának a kezét. Jó lány az, házias, egyszerű, tisztességes.

Higyje el Pepi bácsi, úgy szeretném, ha magát még egyszer boldognak láthatnám, de egészen. Be megérdemelné .............

énekesnőt, sok bajt fogna neki okozni a zene erősebb üteme mog az erős kar, a mikor az énekesnőnek a kar énekén felül kell kiemelni hangját, hogy ezen egyetlen hang uralja a kar énekét. Ámde nem első eset a színpad történetében, hogy a gyakorlat, a mozgás, megerősítették a tüdőt, a mellet, s az előbb gyönge hang aunyira erősbödött, hogy azzal helyet lehetett foglalni. Az akarat, a szorgalom sokat pótol s igazit helyre, s ha a kisasszony, ki különben csinos színpadi jelenség, egész odaadással fog neki hivatásának, mely esetleges uj pályáján vár reá, az eddigiek után ítélve, nem kis helyet fog ott elfoglalni. Ha nem is lesz nagy hirü énekesnő, de különösen vidéki színpadokon kedveneze lesz a közönségnek. Mai világban pedig a vidéki elsőrendű színésznő is szép helyet foglal a társadalomban.

Üdvözöljük a kisasszonyt első fellépte alkalmából. Ha elhatározása mellett marad, az ungvári közönség rokonszenvét fogja magával vinni a szép de tövises pályára, mely szívósén óhajtja, hogy dicsőséget arasson azon.

* *

Jk

A színházi hét egyik kiemelkedő jelensége a július 18-án előadott darab: „A koldusnő.“ A darab maga kitűnő színmű, egyike azoknak, melyben vannak megkapó jelenetek, melyek alatt könny csillog a szemben. És Lászyüónál (Bergen Margit) drámai erejének egész teljét láttuk és hallottuk ez este. Mellette kitűnt Fenyvesi (Bergen Pál) és a kis K ö n c z ö 1 Margitka, a ki elég hosszú szerepét jól betanulta s jól hangsúlyozott. A julius 20-ki „Tündérfátyol“ bizony kevés élvezetest nyújtott, szép volt a kis műkedvelők tündértánca, Pajor Róza és Könczöl Margit tót tánca, mely utóbbi volt az est legérdekesebb epizódja, a két kicsi igen szépen és ütenyre lejtette a tréfás táu- czot, meg is kellett ismételniük. Bemutatta Beczkóy színházi festő ez este egy festményét, a helybeli gkath. székesegyházat melléképületeivel a püspöki palotával és a tápiutózettel, mely hasonlatosság, kivitel és színezés tekintetében sikerült. Legjobban járt Vihary, mert ju- talomjátókára szép közönség gyűlt egybe, meg is érdemelte az előző darabokban való fellépteért t. i.

*

* *

Lászy Vilmos színigazgató huszonötéves színészi pályájának évfordulóját Ungváron is megünnepli a holnapi szinielőadással. Valóban a legnagyobb örömmel fogjuk kezünkbe a hírlapiról tollat, hogy annak, ki az íróval egy pályán halad, kifejezzük őszinte örömünket, oly napon, mely minden pályán működő egyén életében örvendetes és kegyeletes nap, de fokozódott ez a színésznél a ki igazán tövises pályán halad. Lászy személye az itteni közönséggel összeforrt, huszonöt évvel ezelőtt látta őt a közönség mint kezdő színészt, ki mint a következmények megmutatták, ép oly hivatással mint erős akarattal lépett pályájára, melyen mindvégig becsülettel és dicsőséggel szolgált. A színpadról kritizálta ő az élet félszegségeit, oktatott midőn nevetségessé tette az oly alakokat, a kik a társadalom mihaszna emberei, csak úgy pattogott ajkáról éléuk szellemének szikrája, mellyel egy-egy emberi gyarlóságot ostorozott, egyszóval: a komikum volt az ő szerepköre, s a nála jelentkező komikai erő egész valóját áthatotta. És őt, kit a színpadon taps fogadott, arról lelépve baráti kezek üdvöA fiatal ember reszkető hangon rebegte :

— Nem fog maga Olga húgom, nem fog engem boldognak látni.

— Csak maga akarja, meg lesz az akkor Pép

bácsi.

Elhallgattak. A megsemmisülés fájdalma lelkében, a megalázás pírja arczán. Elváltozott minden vonása s nehéz sóhajjal emelkedett fel a szép asszony mellől.

— Hát legyen úgy.

— De ugy-e Pepi bácsi nem fog rám haragot tartani ? Hiszen nevelő testvére vagyok.

— Nem fogok.

— És megbocsát nekem ? Ugy-e megbocsát ?

— Megbocsátok. Ne törődjék maga többet velem Olga húgom. Számoltam én magammal. Áldja meg a jó Isten.

Kezet fogtak, a fiatal ember hangja remegett.

— Áldja meg a jó Isten . . .

Olga nem birt búcsúszóra találni. Pepi bácsi ki- táutorgott a piros lámpás ajtaján s kikerülte az embereket, hogy ne lássák meg titkolt szenvedését, rejtett könnyeit s eltemetett boldogtalanságát. Pedig olyan sötét volt az ut, mint a jövője.

(Folyt, köv.)

zölték; s bátran elmondhatjuk hogy az ö évadja alatt itt megfordult színészek egyike sem dicsekedhetett több népszerűséggel, szeretettel és rokonszenvvel, mint a minő Lászyt övezte, a hányszor csak itt megjelent. Az a huszonöt év lefolyt, — az előbb kezdő, fiatal és rugó- kony szellemű Lászy — mint színész felett egy negyed század haladt el, de az csak arcán hagyott természetszerűleg nyomot, mert szellemének üdesége, kedélyének kifogyhatatlan ereje ma ép oly változatlan. Midőn tehát rövid vonásokban visszatekintettünk szép múltjára, őszintén s szívből üdvözöljük őt ezen örömnapon, kívánva, hogy az Ég tartsa meg őt soká : a magyar nemzeti színészet díszére, családjának boldogságára s a mi barátságunk örömére !

* *

Lászy Vilmos a következő sorok közzétételére kórt fel bennünket:

Ungvár városa és vidéke mélyen tisztelt közönségéhez!

Ez év május havában múlt 25 éve, hogy a színi pályára léptem telve tűz- és lelkesedéssel a művészet iránt. Nagy idő!! Éppen most 20 éve, hogy először volt szerencsém tehetségemet bemutatni Ungvár városa és vidéke lelkes, hazafias müpártoló közönsége előtt boldogult Latabár Endre igazgatása alatt. Ez időre — úgy hiszem — még sokan vissza fognak emlékezni, mert az valóban dicső idő volt, minthogy akkor a közönség és színészet mintegy egybe forrt. — Azóta is többször volt szerencsém e nemes városban működni, részint mint színész, részint mint igazgató. — Hogy a 25 óv előtt előmbe tűzött feladatnak mennyire feleltem meg, azt csak a n. é. közönség Ítélheti meg, de ha azon szerencsében részesülhetnék, hogy a n. é. közönség egyhangú véleménye oda irányulna, miszerint kötelességemnek mindenkor eleget tettem, boldognak fognám magamat érezni s uj erőt nyernék pályámon lankadatlan szorgalommal tovább haladói. — A mai nagy napon az élte- sebb, — velem egykorú, — ugyszint’ a fiatalabb nemzedéknek, kik a nemzeti színészetért lelkesedtek s lelkesednek tiszteletteljesen kezemet nyújtva, további barátságukat kérve, végtelen boldogságot kívánok, s kérem ne felejtsék el tisztelőjüket LÁSZY VILMOST.

___________________________-f/bt-isf . — x —

Felelős szerkesztő: Mihalkovich József 217/882. "

Árverési hirdetmény.

Alulírott kiküldött végrehajtó közzéteszi hogy az ungvári kir. bíróságnak 1882. évi 3764 szám végzetével Reismann Bertalan ügyvéd által képviselt Berger Jakab ungvári lakos részére Lövy F. ungvári lakos ellen 500 frt követelés és járulékai erejéig elrendelt végrehajtás folytán alperestől lefoglalt és a 763 frt 56 krra becsült ingóságokra a fent idézett jbírósági számú végzettel azárverés elrendeltetvén, annak úgy az alap s va- lalamint felülfoglaltató részére is, a mennyiben az árveréshez jogot nyert volna, alperes lakásán leendő megtartására határidőül 1882 év julius 31. napjának délelőtti 10 órája tűzetik ki a mikor a biróilag lefoglalt férfiruhanemüek és egyébb boltbeli árucikkek s házi bútorok a legtöbbet ígérőnek készpénz fizetés mellett szükség esetén becsáron alul is fognak eladatni.

Felhivatnak mindazok, kik az elárverelendő ingóságok vételárából a végrehajtató követelését megelőző ki- elégittetéshez tartanak jogot, a mennyiben rószökre & foglalás korábban eszközöltetett volna s ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbbségi bejelentéseiket az árverés megkezdéséig alulírott kiküldöttnek vagy Írásban beadni, avagy pedig szóval bejelenteni tartoznak.

A törvényes határidő a hirdetménynek a biróság tábláján kifüggesztését követő naptól számittatik.

Kelt Ungvári 1882. év julius hó 19-én.

BOROS JÓZSEF, b. végrehajtó.

Sz— -Á—1882 v. h.

Árverési hirdetés.

Alólirt kir. bir. végrehajtó az ungvári kir. járásbíróságnak 1882-ik éviJ1609. tkv. szám alatt kelt végzése folytán ezennel közhírré teszi, miszerint végrehajtó Rikly Mihály láczai lakos 1000 frt o. é. követelése s járulékai iránt végrehajtást szenvedő Kovács Péter s társai salamoni lakosoktól kielégítési végrehajtás folytán lefoglalt 735 frt 30 krra becsült ingóságok u. m.: tehenek, lovak és apróbb szarvasmarhák, különféle házi bútorok életnemüek és gazdasági eszközök el fognak adatni, minek Salamon községében leendő eszközlésre határidőül 1882-ik évi julius hó 26-ik napjának délelőtti 9 órája tűzetik ki, mely árverésre a vevők oly megjegyzéssel meghivatnak: hogy az érdeklett ingóságok emez árverésen, az 1881 évi LX. t. ez. 107 és 108 §-ai szerint, szükség esetében becsáron alól is eladatni fognak; a a lefoglalt ingóságok netaláni elsőbbségi igénylői pedig figyelmeztetnek, hogy jogaikat alólirt kir. bir. végrehajtónál N. Kapóson és az árverés nabján a helyszínén Salamonban az árverés kezdetéig oly bizonyosan és szabályszerűen érvényesítsék, mert különben igényeik későbben figyelmen kívül fognak hagyatni.

Kelt N. Kapos 1882-ik évi julius hó 8-án.

TAHY BÉLA, kir. bir. végrehajtó.

j