Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1882-07-23 / 30. szám

30. szám.

XX évfolyam.

Ungvár 1882. vasárnap, jnlius 23.

Az „UNG“ megjelen

minden vasárnap.

A szerkesztőhöz intézendő minden Közlemény, mely a lap irodalmi részét ilieti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadó-hivatal:

Pollac8ek Miksa könyvnyomdája.

TÁRSADALMI ÉS VEGTESTARTALMÜ LAP.

A KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGNIEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE.

J

_______________

Előfizetési feltételek:

Egy évre

........................6 frt Félévre ... 8 „ —

Negyed évre .... 1 „ 50 Egyes szám ára 12 krajezár.

Hirdetések:

szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Un."vár, Pollaesek Miksa könyvnyomdájába küldendők.

Nyilttér:

Soronként 20 kr.

Ungvár, Julius 22.

Agrárius cikk foglalt helyet e rovat alatt két héttel ezelőtt. Örömmel vesszük a tollat ma is kezünkbe, hogy agrárius kérdéssel foglalkozzunk. Hisz a középületnek teszünk azzal eleget, ha megpendítünk egv-egy eszmét, mely földmive- lési politikánkat érinti.

A hazai napisajtó a holt évad alatt dicséretes buzgalommal foglalkozik mezőgazdasági kérdésekkel, s kiválik közöttük a Pesti Napló, mely derék lap már két hét óta foglalkozik agrárius kérdésekkel, s nem egy egészséges, életrevaló eszmét pendített meg ezen idő alatt,

Egyik legközelebbi cikbe a földdbirtok szabad eladósitása és elaprózásából származott bajokat tárja fel- Elmondja abban hogy a földbirtok szabad eladósitása, eladása, elosztása és el- aprózása, harminca esztendőn keresztül gyakorolva, válságra vezette a magyar földbirtokot s az ország némely vidékein oly közállapotokra vezetett, melyek szocziális és gazdasági bajai veszélyt rejtenek a jövőre nézve.

Tehát hogy a földbirtok mobilizálása jó lenne a gazdaságra, előnyös a nemzetre nézve, senki sem állíthatja, hiszen minden jó gazdaság állandó beruházásokat és sok esztendőre kiterjedő mivelést igényel, csak úgy jövedelmez és csak úgy nem romlik. De ha a birtok minduntalan gazdát cserél, bizony elpusztul s megra- boltatik.

Ép úgy mint a folytonos birtokcsere, az eladás kénytelenségből, — mert szívesen magyar ember nem igen adja el földjét, — gazdaságilag káros a folytonos osztály. Az eladás is megbontja gyakran a gazdasági egységeket, a tulajdonos áruba bocsátván birtoka egy részét, melyre akad vevő, hogy megmentse a maradékot, az osztály még inkább széttépi a birtokokat s az összetartozó gazdaságot részekre darabolja. Ez gyakran nagy közgazdasági kárral jár. S az Individualismus a földbirtokjogban minden tulajdonost vagy az örökösök bármelyikét feljogosítja, hogy a gazdaságot kénye, kedve szerint széthasogassa, illetőleg fel- darabolását s megosztását kikövetelje. S minthogy minden pararsztember földbirtokra vágyik, legyen az bármi csekély, ebből a kisbirtoknak gazdaságtalan elaprózása két nemzedék alatt logikailag bekövetkezik. Például, egy negyedtelkes gazdának van 16 hold földje, azon gazdasági épület s megfelelő marhaállomány, földjét jól mivelheti s trágyázhatja; négy gyermeke lévén, megosztozva egyre-egyre már csak 4 hold jut, a marhatartásra és trágyázásra nincs ereje, a család mellék-keresetre szorul; még egy osztály s a gazda unokái csupán proletárok, földhöz ragadt szegények, mert a kevés a mivel bírnak, őket leköti, de táplálni nem képes. A ki nem hiszi, tekintsen a székelyföldre, hol a szabad osztály régen dívik s a székely kivándorlást vonta maga után, vagy menjen a dúsgazdag talajjal megáldott Mosonymegyébe, Bécs, Pozsony és Sopron nagyvárosok közelébe, az iparkodó és takarékos svábok közé: a parasztbirtokosok túlságos felosztása miatt nem bírnak megélni, eladják mindenüket s kivándorolnak Amerikába.

Megengedjük, hogy a dús alföldön, hol föld van elég s a tanyarendszer divatos, mely tanyákat eladni igen, de felosztani nem szokás, mivel hogy nem is igen lehet, a baj, mely a birtokok elaprózásából a gazdaságra és a társadalomra származik, még nem igen érezhető;

ott az eladósodásból eredő bajokat érzik inkább: de a felföld és Erdély hegyes vidékein, hol kevés a szántóföld s az erdő és legelő az uraságé, a volt jobbágytelkeknek folytonos eladása és elosztása máris nagyon érezhető társa- dalm betegségeket szült. Ezt mindenki tudja, ki oda való, de bebizonyította a népszámlálás, hogy azon megyékben a lakosság nem szaporodik, hanem fogy, mert nem tud megélni. Pedig ugyancsak kevés igényei vannak az oláhnak, vagy tótnak.

De birtokoknak feltétlenül szabad eldara- bolása, eladása és elosztása ném csak a parasztságra, kisbirtokra nézve bizonyult kárho- zatosnak, a hanem középbirtokra nézve is. Hány földesur van, a ki darabonkint ment tönkre ? Hány nemesi birtok van, melynek egyik részén vannak az összes gazdasági épületek, melyeket csak az használhat, ki az egészet bírja; melynek eredeit, legelőit, szántóföldekkel és rétekkel vegyest lehet legjobban értékesíteni; melynek földjét turnusra beosztani és okszerűen mivelni alig lehet, ha együtt nem maradnak; hol a homok kiegészíti a fekete földet és viszont, nehogy egyoldalúvá váljék a termés. Hegyes vidéken már éppen összetartozik a hegy a völgyei, hogy a gazdaság komplet lelegyen. S mi történik ? A birtokost adóba, adóságba exekválják; eladja, a mire leghamarabb akad illő áron vevő, földjének javát, megtartja, a mit immár helyesen kezelni alig képes. Vagy meghal és gyermekei osztoznak és mindegyiknek jut egy kis darab erdő, egy kis legelő, egy kis agyagos föld a hegyháton, egy kevés búzatermő föld a völgyben, csupa csip-csup — máskép osztozni nem lehetett.

Ha igaz, a miket beszélünk, akkor tenni kell róla; akkor nem szabad engedi, hogy az egész magyar középbirtok tulajdonost változtasson s ész nélkül darabokra tépessék s az ösz- szes magyar parasztbirtok e század végéig porrá töressék. Mert válamint egy házat nem lehet építeni puszta sárból, hanem kövekből kell összerakni, hogy szilárd legyen, úgy egy állam és társadalom sem lehet szilárd nagyobb földföldbirtokosok nélkül; és valamint merő futó homokba nem lehet vetni, mert elhordja a szél, úgy a parasztságot nem szabad futóhomokká tenni, nehogy földönfutóvá váljék.

Okoskodásunk eredménye tehát az, hogy Magyarországon a földbirtokot stabilizálni kell.

_________ >

Vélemény az esküdtszék! Intézmény behozataláról.

Az esküdtszék behozatalát bűntettekre nézve nálunk nemcsak üdvösnek s czélszertinek, de épen szükségesnek is találom. Az esküdtszéki intézmény nemcsak hathatósan mozdítaná elő a törvény iránti tiszteletet, a mi raegbe<?sülhetlen nyeremény; de a mi önmagában is igen számbavehető tényező, megtörné a in a közönyt a közügyek iránt, mely napról napra minél nagyobb rétegekben terjed, s bennünket közelebb juttatna a büntető jogszolgáltatás ama vezérelve megvalósításhoz, hogy a valódi igazság követelményeinek elég tétessék.

Meggyőződésem alapján azon véleményt merem nyilvánítani, hogy esküdtszék mellett büntető eljárásunk igen kielégítő eredményeket mutatna fel. A mint egyrészt esküdtszéki intézmény mellett különösen a csalás némely fajai, melyek a jelen bizonyítási módszer mellett ritkán sujtatnak, hová főleg az annyira elharapódzott csalárd bukást számítom, megritkulnának,

úgy másrészt enyhítve volna azon rideg szigor, mely büntető törvénykönyvünk minimális tételeiben visszatükröződik.

Miután pedig a csalárd bukásokat kiemeltem, hangsúlyoznom kell azon jól megfontolt nézetemet, hogy esküdtszéki bíróság mellett nem volna, mint ma oly gyakran történik, a hitelezők kijátszása a közer- kölcsiség arczulcsapásával Üzletszerű kereseti forrásul felhasználható; mert polgártársai verdiktje kórlelhet- lenül sújtaná azt, ki a a közgazdaság leghathatósb emeltyűjét, a hitelt arra használja fel, hogy mások bizalmával visszaélve, hirtelen vagyonosodjók, mig a társadalom túlnyomó része becsületes és ernyedetlen munkásság mellett is csak lassú léptekkel mehet előre; holott törvényszékeink elismerést érdemlő buzgalom és páratlan igazságszeretete daczára ilyes bűntények csak ritkán torolhatok meg.

Mennyire emelné ez a hitelt s igy a közvagyono- uosodást, azt felesleges bővebben fejtegetnem, czélom csak az volt, hogy egyes példával kisértsem meg beigazolni azt, hogy az esküdtszék szabad meggyőződése a törvény leghübb őrévé válhatik.

Az esküdtszék ismét ott, hol a törvény szerint kiszabható legcsekélyebb büntetés is, az eset sajátszerűségénél fogva, a tettest aránytalan mérvben sújtaná, vádlott felmentése által korrektivumot gyakorolhat a büntető törvény objektiv szigora ellen és kibékítheti a törvényt az élet szükségkópi követelményeivel.

Az esküdtszóki intézménynél előforduló és annyi oldalról kiemelt visszaélésekre vonatkozólag azon meg győződést osztom, hogy hibátlan emberi intézmény nem lévén, be kell érnünk azzal, hogy az esküdtszéki eljárás fényoldalai annak árnyoldalait nagyban tulszár- nyalandják.

Ezen kitérés után, a melyben foglalt általánosan ismert és számtalanszor elmondott nézetek ismétlésére csupán az ügy iránti buzgalom önkénytelenül serkentett, áttérek azou tulajdonképpeni kérdésekre, melyekre vonatkozólag véleményem nyilvánítására felhivattam.

A mi t. i. Ungmegyét, szükebb hazámat illeti, megyénk lakosságát az esküdtszóki intézményre érettnek s igy megyénkben az esküdtszóki bíróság megalkotását nehézségek nélkül kivihetőnek tartom.

A mi különösen a megye központját vagyis Ungvár városát illeti, városunkban kétségtelenül elég tekintélyes számú egyéniség található, kik úgy önállóságuk, mint műveltségi fokuknál fogva az esküdtszóki tiszt betöltésére alkalmasak. Ezen egyéniségek úgy a szorosabb értelemben vett értelmiségből, — tanárok, ügyvédek, orvosok, mérnökök, magánhivatalnokok — mint a kereskedői, bérlői és kézműves osztályból kerülnének ki.

A mi a nemzetiségi és nyelvi szempontokat illeti, az esküdtszóki lajstrom magába foglalná úgy a magyar, tót, orosz s német nemzetiségeket, mint a különféle hitfelekezeteket, a nélkül, hogy a nyelvkülömbség nehézséget szülne, miután a magyarosodás nálunk örvendetes módon folyvást terjed, s igy az esküdtszék rendesen túlnyomó számban olyanokból alakulna, kik úgy az állam, mint a megyénk területén lakó nemzetiségek nyelvét értenék, s következőleg úgy a bírósággal, mint a vádlottal s tanukkal akadálytalanul s közvetlenül- tolmácsok nélkül közlekedhetnének.

Sőt, a mennyiben a lajstrom az egész megyéből volna alakítható és az eskütszéki képesség mellőzhet- len előfeltételéül a magyarul Írni és olvasni tudás volna felállítva, sem forognának fenn leküzdhetlen nehézségek és még akkor is egyesítené az esküdtszék a különféle nemzetiségeket.

De miután itt főleg a megye székvárosa jöhet figyelembe, csak ismételnem lehet, hogy Ungvár városában elég képzett elem lelhető fel, mely az esküdtszóki tiszt betöltésére igényelhető képességgel bir, mely tudna és akarna is az azzal járó kötelmeknek megfelelni!