Ung, 1882. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1882-01-15 / 3. szám

tövéayben meghatározott büntetésen felül az 1881. XIY. t. ez. 23. §-ának második bekezdésében megállapított mellékbüntetését is alkalmazni tartozik. A ki valamely hitelezési ügyletből eredő kötele­zettség teljesítésére vonatkozó s a becsület zálogával becsületszóval vagy hasonló, kifejezésekkel erősített Ígé­retet az adós ellen bármely utón felhasznál, kihágást követ el s a kir. járásbiró által 100—300 írtig terjed­hető pénzbüntetéssel s a behajthátatanság esetén meg­felelő időtartalmú elzárással büntetendő. Ha a kötelezettség uzsora-üzletre vonatkozik: a törvényszék az uzsoravétségre kiszabott büntetés meg­állapításánál, a jelen szakaszban kijelölt kihágásra, mint ez által előállott halmazaira tekintettel leend. A vendéglőkben, korcsmákban, vagy bármely ital- mérési helyiségekben a vendégeknek kiszolgáltatott sze­szes italok ára iránti követelések be nem perelhetők, ha az adós, a hitelező irányában fenáiló korábbi hason­ló nemű tartozását a szeszes ital kiszolgáltatása előtt nem törlesztette. Ily követelések az adós követeléseibe való be­számítás utján sem érvényesíthetők. Érvénytelenek azon zálog- és kezességi szerződé­sek, melyek oly követelések biztosítása végett köttetnek, a melyektől az első §-ban a beperelhetesi jog elvo­natott. 23. §. A ki a fentebbi határozatok kijátszása cél­jából, valamely érintett ügylet, vagy váltó alakját hasz­nálja -fel, kihágást követ el, s a járásbíróság által 200 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Az ungmegyei izr. néptanitó-egylet közgyűlése után. Az ungmegyei izr. néptanító-egylet tartotta f. hó 8-án, nem tudom biztosan hányadik, de gondolom má­sodik közgyűlését, melyre én -is hivatalos lettem. Ha az igazság követelményének eleget akarok tenni, be kell vallanom, hogy ón ezen „egy éj alatt keleletkezett“ egy­letnek barátja nem vagyok. Nem bírom felfogni, miféle nélkülözhetlen szükség parancsolhatta meg ezen tudo­másom szerint sehol ily alakban nem található egylet létrejövetelét. Én is zsidó vagyok és pedig nem szé­gyellem bevallani kötelességeit ismerő és azoknak ele­get tenni törekvő zsidó, de véleményem szerint a zsidó csupán egy pontban különbözik a polgárok többi osz­tályaitól, ez a pont: a vallás, és mind abban, a mi e ponton kívül esik érdekei teljesen megegyeznek a más felekezetekéivel; megfoghatotban tehát előttem az, hogy miért volnának a zsidóknak népiskolai tantárgyak taní­tására a keresztényekétől elütő külön paedagogiai elveik ? Miféle jogosultsággal bírhat tehát egy az ungmegyei ta- nitó-egylet mellett életre hozott külön zsidó tanitóegy- let? De nemcsak hogy jogosultsága nincsen, hanem vétek is az egyesült erőt ok és haszon nélkül szétfor­gácsolni, vétek a zsidókat külön osztálynak ott tekin­teni, a hol céljaik és eszközeik azonosak a keresztények céljai és eszközeikket. Es nemcsak vétek, hanem cól- szerütlenség, sót esztelenség, benső ellenmondást rejt ez az uj egylet; mert, ha jól felfogom a tanitó-egylet elibe; kitűzött célt, annak fő feladata, a tanítóknak a nevelés és főképen a tanítás terén — tett tapasztalatait és ész­revételeit egymással közölni, használatbavehetőségéről ta­nácskozni, egyszóval, mintán egy ember mindent nem tapasztalhat, a tanításnál pedig exeperimentálni nem sza­bad, minden mesterség pedig és főképen a tanítási mes­terség csak hosszú gyakorlat által, melyre idő szüksé­geltetik képesítik célja elérésére a tanítók gyűlésük és Az „UltfCr“ tárcája. A lovaglásról. E szó „lovas“ ahhoz képest a minő alkalommal használják, nagyon sok féle értelmű. Ha -csak egy gya­logoló, egy kocsizó és .egy nyargaló közötti megkülön­böztetésül mondjuk: im itt jő egy lovas ez csak any- nyit jelent, hogy az illető egyén lovon ül. Yanuak lo­vasok, kik szenvedélyes kedvtelésből, és ismét mások, kik hiúságból lovagolnak- Ez utóbbiak népes utczákon, nyilvános helyeken, szóval ott szeretnek lovagolni, hol ők és lovaik láttatnak ; valódi büntetésül tekintének azon­ban ha — a legjobb vadászlovon bár, valamely alföldi puszta árkén-bokrán keresztül szép szemektől nem bá- multatva, kellene menniök. Ezek száma nálunk arány­lag csekély; lovasaink nagyobb része úgyszólván lóhá­ton nőtt fel, kedvtelésből jóformán azért lovagol, mert ez óletszüksége; mert a lovat, ^ mozgás e nemét sze­reti s az agarak vagy kopók utánni nyargalással járó hevélyekben kedvét leli. — E szó lovas, határozott is, viszonylagos is. Határozott: mert oly férfiút jelent, ki a lovaglásnak avatottja, ismeri a ló tehetségeit és szoká­sait, s ki tudományos elvekkel és gyakorlattal képes e tehetségeket jól felhasználni; és az ki lova tehetségét legteljesebb mérvben s a lóra nézve legkevesebb bajjal tudja felhasználni: az a legjobb lovas. Másrészt viszony- UgQS, e szó, mert a jó lovasról még kérdés lehet* minő t eszmecseréik által e célhoz mind küzelebb jussanak. Es ne ámítsuk magunkat, a népiskola a zsidók közt, és fő­képen ezen vidéken, hol felállítása ellen sokáig küzdöt­tek, még igen fiatal korú és a benne működő tanítóság nagyobb része tehetségeinek és jó akaratának teljes el­ismerést, nyilvános intézetben előkészítést nem nyert, és nehány évvel ezelőtt nemcsak hogy nyilvános iskolá­ban nem tanítottak, hanem esze-ágában sem volt a ta­nító tüskés pályáját életpályának választani, és ezenkí­vül fiatal koránál fogva, nem is volt ideje arra a tömér­dek sok tapasztalatra szert tenni, a mennyire szükség van, hogy a tanítás helyesen, minden tévedés nélkül történhessék. Mily nagy hiba tehát az ungmegyei zsidó tanítók részéről egy tanitó-egylétből kilépni, melynek kebeleben auuyi jó tanférfia van, egy oly* egyletből ki­lépni és helyette egyletet alakítani, mely tagjai között tudomásom szerint, csak öt képesített tanitót számlál, azt felfogni nem vagyok képes. Vagy annyi hátrány és veszteségért tán azáltal gondolják magukat kártalanítva, hogy az országos tanító gyűlést egy taggal gazdagít­hassák '? 1 Szerintem egy izr. tanitó-egylet csak akkor bírna életjogosultsággal, ha célja nevének megfelelőleg, a lieber tudomány ápolása és terjesztése volna ez pedig nevetséges és felesleges. A tanítóknak együtt lehetnek közös érdekeik de zsidó tanítóknak külön érdekeik alig lehetnek. Én azon elvhez ragaszkodom, hogy zsidó és keresztény közt semmi nemű különbség ne legyen, hogy keresztény és zsidó karöltve működjenek a közhasznú célok kifejlesztésére, előremozditására és nagyobbitására. És most térek vissza a közgyűlés lefolyásának elbeszéléséhez. A közgyűlésben reszt­vett mintegy 16 egyén s beléptemkor mély csend ural­kodott és mindenki figyelemmel hallgatta Gabel urnák az országos néptanító gyűlésén való működéséről szóló je­lentését Én nem voltam oly szerencsés ezen megéljen - zett beszédet egészen hallhatni, de vigasztalásomra szol­gál az előadó ezen nyilatkozata, miszerint a beszedet külön füzetbe nyomatni és szétküldeni fogja; végre fel­ajánlotta magát tovább is az „Ungmegyei izr. tanitó- egylet“ kandidátusának. Most Margarethen ur kezdte felolvasását, melynek cime: „A számvetés mint nevelő eszköz.“ Utána Ungár ur a népiskolai takarékpénztárak hasznáról értekezett. Most ismét Gábel ur felállott, és a nyilvános is­koláztatás fontosságáról beszélvén, módust adott elő, melynél fogva az úgynevezett „piactanitó“ tanítását is nyilvános jelleggel lehetne felruházni. A piaetanitók olyan egyének, kik minden félévben a piaczon seregen­ként összegyűlnek és magokat a legtöbb Ígérőnek elad­ják. Gábel ur rnodusa abban áll, hogy ezek az „Ung­megyei izr. tanit,ó-egylet“-hez csatoltassanak és ezáltal az egyletet nagyobbitván, néki imposáns számot adván, az illető tanítóknak is hasznuk lesz, mert az egylet ré­szükre előadásokat tartani fog. De Gábel egy fontos té­nyezővel nem számolt és pedig a gonosz illetlenség­gel, mely az uj tagokat ma Ung, — holnap Mosony- megyébe vándoroltatja. Végre a gyűlés berekesztése előtt Hirschler szobránczi tanító urnák, has halálával őt ért veszteség felett a közgyűlés résztvétének jegyző­könyvileg adott kifejezést. Wiener József Holmi» A lapok helyteleuitik az uj végrehajtási törvény azon intézkedését, mely szerint az adósnál, kinél vógre­tekiuietben az? miután vaunak jó lovardái lovasok, jó katona lovasok, műlovarok, verseny és vadász lovasok S' mindenik igen jó lehet a maga szakában, vagy taláu más szakban is, ritka eset azonbau, hogy valaki min­den szakban egyiránt jó legyen. — A ki jó lovassá akar válni, vessen számot magával: a lovaglás, mely ne­mére leend szüksége, s ebben igyekezzék mesterré lenni. Ha csak sétalovaglás a czólja. iparkodjék csinos, köny- nyü, szilárd, ülésre s jó vezető kezekre tenni szert s ha ezt elérte, eleget tett s öröme lehet , benne. Ha vadá­szatra kivánjaymagát kiképezni, már szilárdabb ülésre, erősebb karokra és sokkal erősebb idegzetre leend szük­sége, mert ezek hiányában soha sem fog árkon-bokron átlovagolni; mi pedig a verseny lovaglást illeti, lovar- tökélyről^ne is álmodjék az,„kiskora gyermekségétől nem szoktajmeg versenylovak lovaglását. Lovassá 3 féle mó­don válhatni. Egy mód az, hogy a gyermek először sza­márra aztán ponyra, végre paripára ül, s addig botlik és hull, mig megtanul hozzá tapadni. Ez esetben gya­korlat utján bizonyosan szilárd ülésre s alkalmasint^., jó kezekre teend szert; de mi több ennél, előbb jól kiszen­vedi, később kitanulja a ló különböző csínjait s szoká­sait s lassankint megfogja tanulni azt is, miként előzze meg és gátolja ezeknak kitöréseit. Második mód: feltéve, hogy egy felnőtt ember sohasem ült még^lovon, ez jó mestertől kezdjen tanulni, ki sok kellemetlen eseménytől fogja őt megóvni, kezes állatra helyezve s fokonként oktatva lovaglásra növen­hajtás foganatosittatik, a végrehajtó a lakás fő bejára­tára rá üti a hivatalos pecsétet — s ezt nem szabad onnan eltávolítani.! Talán azért, hogy minden belépő láthassa a ház szégyenét? ! ,— Legalább az ingyen ozsonnáló társaságok elke­rülik az ily szerencsétlen házakat, jegyzi meg vigaszul egyik törvényhozónk. * * , * A városi képviselet a fogyasztási-adó kezelési mó­dozatainak megállapítása s esetleg uj kezelők félfogadása végett határozathozatalra múlt kedden összejött. A kép­viselet előtt nem állott semminemű vélemény a iákül­dött bizottság részéről, mivel a bizottság ez ügyet nyílt kérdésnek mondotta ki. 8 mit határozott a képviselet? Azt, hogy megbízza a kiküldött bizottságot, nemcsak azzal hogy beszélje meg ez ügyet, hanem hozzon hatá­rozatot, mely feltétlenül végrehajtandó. E szerint tehát a képviselet már nem is fog fon­tos ügyekben határozni, hanem egyes bizottságokat fog megbízni feltétlenül kötelező határozathozatallal, s ezt megengedi végrehajtani a nélkül, hogy törvényszerű jó­váhagyását adná erre a képviselet! E joglemondást és jogkiterjesztést a községi tör­vény melyik §-a engedi meg ? IJKrre bizony nehez volna §-t találni. * * * Á. gyermeknek azonban nincs anyja. A kiküldött bizottság e hét végén azt határozta, hogy ő bizony nem fog hozzá, hanem csináljon vele a képviselet a mit akar. Ergo, a jövő héten ismét képviseleti ülés lesz. Csak va­lahogy ismét azt ne határozzák, hogy az ügy elintézést ismét a bizottságra ruházzák ! ! sport- " Nemo. Különfélék. — Hivatalos. A földmivelés-, ipar- és kereskede­lemügyi m. kir. miniszter, Bereg-, Máramaros-, Ugocsa és Ungmegye területén a községi faiskolák felügyelete és a gyümölcstenyósztési és szőlészeti ismeretek terjesztése céljából vándortanitói minőségben Ozapáry Dénest bízta, meg. — — A városi képviselet múlt kedden tartott ülésé­ben a bor és husfogyasztási adó kezelése tárgyában azon határozatot hozta, hogy az ez ügyben már előzőleg ki­küldött bizottságot hatalmazza fel, hogy a kezelés mó­dozatainak megállapítása iránt kötelező szabályzatot ál­lapítson meg. — Az egykrajcáros Yirginiai szivarkákat e hó kö­zepétől fogva felkrajezárórt fogják árulni, a „kettős szi- varká“-t pedig két krajcár helyett egyért. — Az ungmegyei hölgyek körében — mint hall­juk — egy a farsang végén rendezendő álarezos bál megtartása vau tervben. A tiszta jövedelem a kórház javára fogna fordittatni. — A közkórházbau építendő kápolna alaptőkéjé­hez újabban Lehoczky Béla polgármester ur 10 irtot adományozott. Eogadja ezért hálás köszönetemnek ki­fejezését. Ungvár 1882 január 13. Dr. Novák Endre kórházi főorvos. — (x) Népbanki, takarékpénztári részvények eladását és vé­telét Siiberxrausz Mór közvetíti Ungvárt. — Farsang. Az ungvári fiatalság 1882. évi január hó 21-én Ungvárott a „Korona“ vendéglő termében Lányi testvérek zenekarának közremüködese mellett jó- tékonyezéiu zártkörű reuniót rendez. A rendező bi­zottság: Boyko Bela, Boros Béla, Czignay Jenő, Doles- chail Géza, Dömötör Tihamér, Eehér Ákos, Jaszen- csák tíándor, Kasa Kálmán, Klein Bertalan, Knezevits dekót, mint gyermek — Írja Harry Hicover, — kinek „ Prac­tical Horsemanthip“ cimü könyvéből közöljük e kivo­natot — mint gyermek bárminő lovat megüitem s gon­doltam is sokat azzal miként és merre megy velem a ló, s meg birom-e azt tartani vagy sem ? de midőn egy kitünően idomított lovardái ló hátára tettek, s zavartak, hogy most igy fogjam a kantárt s amúgy tartsam a sarkam, midőn mesterem szavára és ostorara a ló két első lábát a falnak vetette s a két hátulsóra ^ ágaskodva a lovarda felén át oldalvást tipegett velem ; nem ke­vésbe valók meglepetve s az árkon vagy sövényen való átugratást sokkal könnyebbnek találtam, mint azt, hogy e rákszerü mászó menetben a sulyegyent t megtartsam. Továbbá rendkívül meglepett az is, hogy a lovarda ló a mester jeladására az iskola sik fövényén is ép oly ma­gasat ugrott, minőt egy vadász ló sövényen át — s ezt egymásután több ízben ismétlé. Mesterem a megeresztett kengyelszij, feszes térd s egyenes katonai ülés szükségét vitatta; én makacsul az ellenkezőhöz ragaszkodóm, azon erős meggyőződés­ben, hogy hiszen nekem, ki a vadásztéren sövényugra­tásban nem egyszer valék első, sőt versenyfutásban is sikerrel lovagoltam, hogy tehát nekem csak értenem kell a lovagláshoz, jobban. mint^a^világgvalamennyi“ lo­varda mesterének. Ez mindenesetre nagy gátja leendett előhaladásom- nak, ha a katonai lovaglás lett volna célom; de miután a lovardába csak „jó kézre“ szert tenni jártam, e rósz-

Next

/
Thumbnails
Contents