Ung, 1882. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1882-03-12 / 11. szám

löt s a diszitóseket az ajándékozó urhölgy sajátkezüleg készíti; talán május haváig elkészül, a mikor is a zászló felszentelhető lesz.

— Az ungmegyei gazdasági egyesület számára a közgazdasági minisztérium valódi rigai lenmagot továbbá „Van der Veer“ burgonyát rendelt meg termelési kisérletté- tel céljából.

— Vásár. A szobránozi országos vásár folyó márczius hó 21-ik napján fog megtartatni.

— Közbiztonságunk. Réthy Sándor nagy-dobro- nyi lakos, ki a gerényi erdőben schlippereket készített, e hó 5-én társát,Molnár Sándort azért, mert utóbbi ót bitang-zsiványnak nevezte, felindulásában fejszével megölte s azután önként jelentkezett. — Ugyanakkor Ti m k o György Orlyova községi falusi kondást két ismeretlen egyén a mezőn, hol a sertéseket őrizte, agyonverte és 40 db. sertést, mely a község tulajdonát képezte, elhajtottak. A tettesek állítólag kondások voltak. Ez ügyben a nyomozás folyamatban van. Hogy az utóbbi esetnél a mi közbiztonsági közegeink a tettesek nyomozása érdekében semminemű segédkezet nem nyújtottak, a felett méltán meg lehet botránkozni.

— Az ungvári dalárda egy áldozatkész pártolót nyert Girsik Adolf urban ki egy nagyobbára ungváriakból állótársaság ellőtt, mely őt 55-ik születésnapja alkalmából csötörtökön császlóczi birtokán jó kivánataikal üdvözölte, a dalárda részére 100 forintos alapítványt tett. E tett önmagát dicséri!

— Gazdasági tudósító. A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter az állandó gazdasági tudósítói tiszttel Ungmegye kaposi járására nézve Herczegh, Károly osepelyi lakost bízta meg.

— Határzár megszüntetése. A földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi minisztérium e hó 5-én ÜDgme- gye közönségéhez intézett távirati értesítése szerint Galicziában a marhavész megszűnt, ennélfogva a marha- és nyerstermény forgalmat nevezett országgal felszabadította.

— Vászonszövő gyár. A Haas-féle budapesti cég Ungváron egy nagymérvű termelésre berendezett vászonszövő gyárat szándékozik felállítani s e tekintetben a tárgyalások a kincstári uradalomnak folyamatban vannak- Ez bizonyára örvendetes hir, s kérjük az érdeklett köröket, hogy a netán mutatkozó akadályokat — melyek a cég e tekintetbeni vállalata elé gördülnének — igyekezzenek elhárítani.

— A dubrinicsi porcellánföld ismét hírre fog vergődni. Ugyanis annak termelését Zsolnai pécsi majolikai gyáros bérelte ki a kincstári uradalomtól.

(x) Fontos gyomorbajban szenvedőknek! Schau- man Gyula gyógyszerész urnák Stockerauban.

Nagy köszönettel tartozom önnek, minek legnagyobb jótevőm. Kitűnő gyomorsója megszabadít a legborzasztóbb fejfájástól. Hol Chinin és Morphium nem segít, ott az ön sója segít; én azt nem mint elpdelpor, hanem mint italt használom, mert attól tartok, hogy elveszti hatását, ha fejfájásom támad és rosszul vagyok, akkor 4 kávéskanálnyit vízzel keverve megiszom és 10 perez után elmúlt a fájdalom. Kitűnő szeréért ismételten köszönve, tisztelettel Sehmagvutz Karolin, Kronis a/d Donan.

Kapható a készítőnél tartományi gyógyszerésznél

társa, majd szerkesztője lett. — Úgy látszott már, hogy sikerülend az akkori német irói miseriák chinai alfán áttörni neki, midőn egy esemény őt egyszerre ismét az alig megkezdett pályától messze elveté. —

Azon ezég tudnillik, mely a „Monatshefte“-t kiadta, megbukott, s Wolffnak fizetésén kívül vagyona is beleveszett, annyira, hogy ismét elhagyatva, foglalkozás nélkül állt a világon. Ekkor egy véletlen megbízatás ismét Párisba vezérelte, és itt szülemlett meg benne a terv, melynek szerencsés kifejezését láttuk.

Dumasnál pár évig maradt Wolff, mindég jókedvűen, szorgalmasan és tudományszomjasan, habár a nagy regényíró, ki tudvalevőleg daczára óriási jövedelmének folyton pénzzavarban veit, az Ígért háromszáz francot nagyon rendetlenül fizette is neki. — Wolff szépszámú német drámát fordított le neki, többek között Görne- ruek „Englisch“ cimü vigjátákát, melyet Dumas „L’hon- neur est satisfait“ cim alatt oly gyönyörűen átalakított, hogy az eredeti, nyomába sem léphet az átdolgozott- nak. — Ezenkívül sok novellát és ifjúsági elbeszélést is fordított Wolff a fáradhatlan szerzőnek. Dumas ezen ifjúsági iratok legtöbbjét „Le pére Gieogne“ cim alatt állította össze. —

Ezen munkássága mellett azonban Wolff mint német iró is működött még, s több novellája különböző helyen s időben kisebb-nagyobb dijat nyert. — Ekkor azonban nevezetes fordulat állott be életében. A régi „Gaulois“ szerkesztői felszólították, írna alkalmilag lapuknak is valamit. 0 erre egy humoros tárcacikket irt, melyet könnyen érthető félénk bizonytalanságában

Stockerauban és Ausztria Magyarország minden nagyobb gyógytárában. Ara egy doboznak 75 kr. Szétküldése eSgkevesebb két doboznak, utánvét mellett.

Irodalom.

Uj zenemüvek. Táborszkyés Parschnál Budapesten megjelent: „Margitszigeti rózsák.“, Eredeti csárdás zongorára szerzé Nicolich Sándor. Ara 1 frt.

* Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, China, Japan, Tibet és Birma országokban. Irta Kreit- ner Gusztáv (200 eredeti fametszettel.) A most megjelent 30—33-ik füzettel be van fejezve az általunk többször dicsérőleg említett munka. Az utolsó füzethez az expeditió színes átnézeti térképe van mellékelve. Ha most a munka befejeztével a teljes műre pillantunk vissaj, örömmel kell constatálnunk, hogy a szerző és a kiadok mindvégig hű maaradtak azokhoz az alapelvekhez, miket a programúiban kiemeltek, még nagyobb örömmel fogadjuk azonban azt a tényt, hogy sikerült magyar nyelven is egy nagyobb szabású, pompás kiállítású és gazdagon illusztrált művet elejétől végéig a közönség osztatlan tetszése és szokatlan pártfogásától kisérve oly módon végig vezetni, mint mikép megkezdetett. E tényből merítjük azt az örvendetes meggyőződést, hogy van Magyarországon is közönsége a népszerűén tudományos müveknek és hogy különösen a nép és földrajzi irodalom, mely nálunk eddig parlagon hevert, ezentúl fokozott mértékben fog müveltetni. Az összes nemzetek közkincsévé vált újabb időben a nép és földrajzi tudomány, melyből csak mi magyarok kértünk oly keveset, pedig általánosan elfogadott az a meggyőződés, hogy épen ez a tudomány-ág bővíti ki legjobban az emb,er szellemi látkörét, hogy az előítéletek és ferde nézetek ép oly mértékben tünedez- nek el, mint a minőben az idegen állapotok és viszonyoknak a honiakkal való összehasonlítása lehetségessé válik. Gróf Széchenyi Béla keleti utazása belső becsétől eltekintve, oly díszes külső kiállításban jelent meg, mely eddig szokatlan volt hazai müveknél. Valóban remek kivitelű 200 eredeti fametszet díszíti a müvet, mely nagyobb terjedelme daczára is füzetekben könnyen hozzáférhető akár a szerényebb sorsuakra is, a mennyiben 33 füzetben kapható füzetenkint 30 krjával. A teljes mü ára két kötetben fűzve 10 frt; egy diszkötésü kötetben 11 frt 80 kr. (Kiadja Révai Testvérek könyvkiadóhivatala Budapesten.) _________

Tálasz a válaszra.

Gebe Viktor kanonok ur, hogy megvédje mun á- ját, igaz alapokon nyugvó észrevételeimre válaszolni méltóztatott.

Azt mondja, hogy kiadandó munkáját nem szerkönyvnek, de tan és olvasó könyvnek szánta.

Sajnos, hogy e felfogását, habár felteheti rólam, hogy a magyarosodás csak úgy fekszik nekem is szivemen, mint a kanonok urnák, kénytelen vagyok megcáfolni és ez által fentartani állításomat, hogy a munka a kath. magyar világnak hasznot nem és csak is kárt fog hozni.

Kárt, mert szerkönyvnek nem, hanem tan és olvasó könyvnek szánta kiadványát. Holott, ha mint szerkönyv — magában foglalva minden evangéliumot és epistolát — adatott volna ki, használhatott volna minden magyarázó jegyzetek nélkül; miután a szerkönyvet a pap kezeli, kiről fel lehet tenni azt, hogy képes the- ologiai készültségénél fogva minden jegyzet nélkül is a hívek részére oly magyarázatot adni, a melyből azoknak lelki hasznok lehet. Mig ellenkezőleg a tudatlan nép és a gyenge felfogású gyermek a sz. írásból kellő magyarázati értelmezések hiányában csak is lelki mérget szívhat be. Mondhatja talán, hogy hiszen a tani„Albert W.“ aláírással bocsátott közre. — Másnap egy kávéházban ült, hol a legismertebb hírlapírók nagy száma közelkedett, a többi között Viilmessant, a „Figaro“ főszerkesztője is. — A beszédtárgy a „Gaulois“ titokzatos cikkére került. —

— „Ha én azt az Albert W. ismerném,“ — szólt Willemessant,“ — azonnal a „Figaróhoz“ venném!“ — A fiatalembernek örömtelt meglepetésből a vér az agyába tolult. Mielőtt elment volna, megszólitá Villeme- santot, s felfedező neki, hogy ő a tegnapi oikk szerzője „Nem igaz!“ szólt Villemessant gorombán. A routinált szerkesztő ezen mondása is nagyon hízelgő volt a fiatal ember részére. —

„Jól van!“ szólt végre a szerkesztő. „Hozzon nekem ily cikket lapom ’részére; mindenkor száz frankot fizetek önnek!“

Pár nappal később ugyanezen jelenet a „Charivari“ szerkesztővel ismétlődött. így tehát Wolff Albert egyszerre két szerkesztőségbe is lépett, és pedig Francia- ország két legolvasottabb lapjának szerkesztőségébe.

Később a „Figaródban átvette az úgynevezett „Echos de Paris“rovatát, melyben minden sor egy epig- ramm.

Ezen satyricus, maró journaliszticának a következményei el nem maradhattak; Wolff egy egész rakás kihívást kapott, s számos párbajt vívott, nem kis örömére Villemessant urnák, ki semmit sem látott szívesebben, mint ha dolgozó társai a toll mellett a kart dot is forgatni tudták. — Végre két más társával együt- átvette Wolff a Figaro vezérczikkét, mely akkor nem

tó a gyermeket helyes útra vezethethi: de tudnia kellene akkkor azt is, hogy a mai korban a civil tanítók nem igen foglalkoznak theologiával és igy nem képesek a sz. irás szöveget a kath. tan szelleme szerint magyarázni. Következőleg ha vak vakot fog vezetni, előállhat azon szomorú eredmény: hogy mindketten a hínárba fuladhatnak. Ide vezet az ön okoskodása. ily tettek szülték a múltban is a népet egymás ellen ingerlő és uszító vallás különbségeket.

A 12-ik századig a sz. irás magyarázása körüli visszaélések csak szórványosan merültek fel, és azért könnyen lettek elhárítva. Az ezen'kort követő idő a hit- ujitók aeráját képezi. Ezeknek szabad szellem sz. Írási fordításai azok önkényes magyarázata, sőt a sz. könyveknek olvasás végett a tudatlan nép kezébe történt átadása és korlátlan használata, veszedelemmel fenyegeték az igaz tant.

Ennek gátot kellett vetni. Nem lehet ugyanazért megróvni az egyházat, hogy önélete védelméért a tilalom fegyveréhez nyúlt, mert a sz. könyvek anyanyel- veni olvasását szabályozta, kijelentvén: mi módon történhetik az olvasás, és kinek engedhető az meg.

Mai napság az egyház elvei e tekintetben a következők : —

Csak az apostoli sz. szék által jóváhahgyott sz. Bibliát lehet és szabad olvasni. (Ind. lib. pr. reg. 4.) mert csak is az foglalja magában a nagy hitujitó igaz és hiteles fordítását. 2-or Csak oly biblia adható a nép kezébe, mely a sz. atyák és más elismert tekintélyű kath. hittudósok müveiből merített felvilágosító jegyzetekkel van ellátva. (Tiltott könyveket lajtromozó congr. 1757 évi decretuma;) miután az ily olvasás által ki van zárva a bukás, babona és az ezeket követő té- vely. —

Ezek a kath. egyházban irányadó elvek és törvények. Kellett tehát kanonok urnák is mint cath. egyén és hozzá papnak azokat respektálnia akkor, amidőn munkája kiadását hirdetni határozta el magát. Azonban ez nem történt, kanonok ur elmulasztotta az ilyenkor nagyon is szükséges körültekintést: berohant a publikum termébe ajtóstól, és mint catholikus kudarezot vallott. Kudarezot mert kérdem, kiadhható e egy evangélium és epistolás könyv minden magyarázati jegyzetek nélkül az illetékes hatóság eensurája és jóvá- váhagyása mellőzésével; minden hívők részére kor és képzettségre nézve nem tekintve ; magányos tekintélynél fogva ?! Határozottan mondom, hogy nem! Nem adható pedig ki a fentebb elmondott elveken kívül azért is, mert a kiadás indoka nem tiszta, habár akármilyen aljas rágalomnak akarná is a t. kanonok ur ez irat Írójának ezen meggyőződését qualificálni.

Nem lett volna nehéz az igazságról meggyőződést szerezni. Hiszen csak is a Tárkányi féle legújabb kiadást használhatja fel célja elérésére nézve! Ott a IX, X, XI, és XII lapokon kiolvasható IX Pius pápa legújabb rendelete.

Ha ezt megnézi: akkor úgy nem adja ki a sz. irás általa hirdetett kivonatát; vagy ha kiadja, akkor azt a kath. elveknek megfelelőleg cselekszi.

A mi illeti a kanonok ur azon kijelentését, hogy a vasárnapokra eshető szentek evangéliumát és apostolait is kifogja nyomatni; annak részemről csak örülhetek. Örülnöm kell pedig azon oknál fogva, mert ezt felszólalásom okozta — nem lévén becses felhívásában erről említés téve. Tehát beláthatja, hogy némelykor jó a polémia is; mert a tévedésből kivezeti az embert a helyes útra.

így kanonok ur befejeztük volna egymásközt a discussiót, melynek önre nézve azon véghetetlen haszna lesz: hogy munkáját, ha csakugyan még eddig el nem vesztette hozzá kedvét, jobbítva és cath. elvek szerint fogja kiadni. Verng.

Felelős szerkesztő: Mihalkovich Józsefpolitikával, hanem tudományos, művészeti és társadalmi kérdésekkel foglalkozott. Kétszer hetenként élvezik itt a párisiak szellemes prózáját, és ők kik gyönyörrel szívják magukba 6zen cikkek valódi párisi parfümjét, talán nem is tudják, hogy a német műveltség magva az, ami neki e csevegéseket annyira kedvelté teszi. —

Csodálatos, hogy Wolff syistematice sohasem tanulta a francia nyelvet, hanem gyakorlatból sajátította el annyira.

Hírlapírói munkássága mellett Wolff több kisebb nagyobb vígjátékot, regényt és történelmi tanulmányt irt, melyek mindegyike kedvező fogadtatásban részesült; súlypontja neki azonban csak a tulajdonképeni „Causerie“ marad, mely téren bátran lehet őt ma a legnépszerűbb jelenségnek nevezni. — Számos utazásában, melyeket Belgiumban, Ausztria, Németországés a keleten tett, legvilágosabban kitűnt eme népszerűsége; a Figaro csevegőjének minden ajtó nyitva állt, s a szultán, ki különben a szellemi produktumok iránt nem épen szenvedélyes szeretetel viseltetik, ajándékokkal és kitüntetésekkel halmozta őt el.

így vergődött fel „Dumas urnák németje“ a legcsekélyebb kezdettől a franczia journalisztica oly magas fokára. — Francziaország első szerzőivel, mint Dumas ifj. Viktorien Sardou, Viktor Hugo, a barátság szoros köteléke fűzi össze, és kényelmes, művészileg rendezett és szellemi élvezetekben gazdag élet kárpótolja őt a küzdelem éveinek nyomorai — és fáradságáért! — W—n A—n.