Ung, 1882. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1882-03-05 / 10. szám

tálában az egyesület megbízottjai tevékenységét s eljá­rását, — kiváló figyelmet forditva az egyesületi pénztár és tárház pontos és lelkiismeretes kezelésére, rendben- tartására. E végből mind a pénztárt, mind a tárházat tetszés szerinti időben bármikor is megvizsgálhatja; de évenként legalább kétszer köteles is vagy maga meg­vizsgálni, vagy az erre felkérendő tagokkal tüzetesen megvizsgáltatni. d) Eendkivüli esetekben joga van mind a pénz- tárnokhoz, mind a gazdához, mind a leltár őréhez 20 írtig, vagy ennek megfelelő értékig utalványokat intézni; de ezekről — a rendkívüli ok, vagy körülmény előter­jesztésével — köteles a felügyelő bizottság legközelebbi ülésén jelentést tenni. 13. A jegyző az egyesület irattárának őre; öve­zeti mind a köz-, mind a felügyelő bizottsági ülések jegyzőkönyveit, s azok értelmében, vagy az elnöktől, s illetve felügyelő bizottságtól nyert utasításához képest, elkészíti s kiadja a szükséges kiadványokat. 14. A pénztárnok teendői a) Az egyesület czéljára tett alapítványokat, pénz­beli adományokat, az illető jótevőktől, vagy az elnök­ségtől átveszi, megőrzi, jövedelmezted. Szintén ő veszi át — ellennyugtatvány, vagy naplószerü jegyzék mel­lett — az értékesített tárgyakból begy ült összegeket, s más folyó jöoedelmeket a gazdától, vagy a beszolgálta­tásukkal megbizottaktól. — Mindezen bevételeket a köz­gyűléstől, vagy a felügyelő bizottságtól nyert utasításai szerint — a lehető legjobban és legbiztosabban gyü­mölcsözően — kezeli, s róluk pontos számadást vezet. b) A pénztárnok csak az elnök vagy a felügyelő­bizottság utalványára adhat ki pénzt. c) A rendes közgyűlések elébe (vagyon mérleggel ellátott) számadást terjeszt a megelőző év bevételeiről s kiadásairól. Ezenkívül esetről-esetre a felügyelő bizott­ságnak köteles jelentést tenni a péntár állásáról. 15. A gazda kötelességei. a) A szolgát, vagy szolgákat — előrebocsátott ér­tesítés után — a tagokhoz időnként kiküldi, a tőlök nyert adományokat jegyzék szerint számbaveszi, s ideig­lenes elhelyeztetésökről, rendbentartásukról és megőrzé- sökről gondoskodik. Általában ő az egyesület tárházá­nak felelős őre. b) Időnként javaslatokat tesz a tárházban levőknek értékesítésére, vagy közvetlen kiosztására, valamint a szükséges beszerzésekre s méltányos segélyezésekre vo­natkozólag is, a felügyelő bizottságnak, szorgosabb szük­ség eseteiben pedig az elnökségnek; s ezeknek úgy az ezen javaslatokra kimondott, valamint bárminemű ház­tartási és gazdasági ügyben meghozott határozatait s rendeletéit végrehajtja, s illetőleg az ő közvetlen rendel­kezése alatt álló szolgaszemélyzettel, vagy más felfoga­dottakkal n— saját felelősségére végrehajtatja. c) Őrködik a felett, hogy a szolgák vagy felfoga­dottak pontosan teljesítsék kötelessógöket, s az egyesü­letet semmiben meg ne károsíthassák. Éppen ezért a szolgák vagy más felfogadandók felvételére, szegődteté- sére s elbocsátására nézve őt illeti a javaslattétel; sőt jog adatik neki arra, hogy ismételt vagy nagyobb mérvű engedetlenség, rendetlenség, kivált pedig az egyesület­nek hátrányt vagy kárt okozó hűtlenség eseteiben — az elnökséghez tett s részéről jóváhagyott jelentés után — bármely szolgát, vagy beszegődtetett azonnal elbocsát­hasson szolgálatából. d) Végre kötelessége a gazdának: a tárházba be­gyetekről s onnan kiadottakról, valamint a segélyezé­sekről is, pontos és hiteles jegyzéket vezetni; a keze alá begyült pénzeket, pénztárba beszolgáltatni, s a köz­gyűlés elébe terjesztendő évi jelentésekben a maga mun­kálkodásáról s ügyforgalmáról pontosan és lelkiismerete­se* számot adni. V. A felügyelő bizottság. 16. Az egyesület folyó ügyeinek vitelére s nyilván­tartására, valamint a tisztviselők teendőinek megköny- nyitésére s működésűk irányozására s ellenőrzésére fel­ügyelő bizottság szerveztetik, mely a tisztviselőkön kívül 1 évre választott 6 tagból áll. 17. A felügyelő bizottság jogai s köte­lességei a következők: a) Az egyesület céljai megközelítésére s jótékony­ságának minél nagyobb körökre terjeszthetése szempont­jából, állandó résztvevő és pártoló tagokat gyűjt; felhí­vásokat s ismertetéseket bocsát ki; a hová szükségesnek látja, átiratokat, kéréseket és felterjesztéseket intéz; ál­talában munkál és hat arra, hogy minél teljesebb és ál­dásosabb lehessen a szegény tanulók segélyezési ügye. b) Intézi és őrködő figyelmével kiséri az adomá­nyok gyűjtését s gondoskodik célszerű és biztos elhe­lyeztetésökről, egészségügyi tekintetben szükségesnek mutatkozó desinficiáltatásáról, helyes rendben és pontos számontartásukról s minél előnyösebb értékesittetésökről. Utóbbi célból az egyesület tárházában vagy más alkal­mas helyen, az eladandókra időnként nyilvános árveré­seket, vagy előre kihirdetett szabadkézből való eladáso­kat; a beszerzendőkre és átalaki tandókra nézve pedig nyílt árlejtéseket rendez és tart, vagy zárt ajánlatokat s válalkozási jelentkezéseket fogad el, s ezek alapján al­kura s egyezségekre lép és szerződéseket köt. c) Kezelteti s ellenőrzi az egyesület pénzbeli be­vételeit s megállapítja s utalványozza a szükséges kiadá­sokat. Mindezekről, valamint a tárház forgalmáról — nyilvános elszámolásképpen s egyszersmind az érdeklő­dés felköltése s fokozása szempontjából — időnként nyilvántartó kimutatásokat és számadási kivonatokat te- szeri közé. d) a gazda, jegyző vagy elnök utján beveszi, el­fogadja és tárgyalja a segélyezés iránti kéréseket, véle­ményeket és javaslatokat; s ezek felett — kellő körül­tekintés és puhatolódzás után — végérvényesen dönt és határoz, s határozatait végre is hajthatja. Segélyt azon­ban csak vagy már tényleg oktatásban részesülő sze- génysorsu, szorgalmas és jómagaviseletü tanulónak ad­hat ; vagy pedig oly tankötelesnek, a ki éppen ez által gyámolittatik s ösztönöztetik pontos és szorgalmas is­kolába járásra, s illetőleg segittetik sikeres tanulásra. e) Irányozza, segíti és ellenőrzi a tisztviselők mun­káját; felfogadja, beállítja vagy változtatja a szolgasze­mélyzetet és szegődötteket, s megszabja és beosztja az ő foglalkozásukat. Ha jónak látja, minderre, valamint a maga működésének s eljárásának szabályozására ügy­rendet alkot, melyet megerősítésre a közgyűlés elé terjeszt, s az ő jóváhagyásával azonnal életbe is léptet. f) Előkészíti a közgyűlések tárgyait s megállapítja a sorrendűket. Eendes közgyűléseken a lehető legtüze- tesebb jelentéssel ad számot mind a maga, mind a tiszt­viselők működéséről, s általában az egyesület tevékeny­ségéről s hatásáról. g) Mindezen teendői végzésére két havonként leg­alább 1 rendes, s ezeken kívül évenként annyi rendkí­vüli ülést tart, a mennyit a szükség igényel. VI. Az egyesület megszűnése. 18. Ez egyesület mindaddig fel nem oszolhat, vagy meg nem szűnhet, mig legalább annyi felkaro­lásra talál, a mennyi — a kezelési költségek fedezésén kívül — a czéljául tűzött jótékonyság gyakorlását bármi kis mértékben is megengedi. Ennélfogva csakis abban a nem remélt esetben tekinthető teljesen feloszlottnak vagy megszűntnek az egyesület, ha tagjai számának tetemes leapadása miatt, huzamosbb időn át (pl. legalább is 1-2 év teljes leforgása alatt) nem csak semminemű jótékony­ságot nem gyakorolhat, hanem még a legelkerülhetetle- nebb kezelési költségeket sem fedezheti. Ez esetben a tárház szerelvényeiben, vagy esetleg más értékekben fennmaradó vagyona valamely városi, más tanügyi célra fordítandó. Ha tehát az elkerülhetetlennek mutatkozó feloszlás előzetes jelzésével egybehívott, legutolsó köz­gyűlés — az összes tényleges tagok szavazatának leg­alább is 2 harmadnyi többségével — kimondja a fel­oszlást vagy megszűnést: minden még fennmaradt ér­ték vagy vagyon, a megjelölt cél javára, a városi ható­ság megőrzésére, s illetőleg rendelkezés alá bocsátandó ; minek megtörténtéről s az egyesület feloszlásáról — a hatóságnak átadott vagyonrész leltárának egyik hiteles példánya felterjesztése mellett — am. kir. Nagymélt. Belügyminiszter ur is értesítendő. 19. §. Az esetben, ha az egylet az alapszabályok­ban meghatározott célt és eljárást illetőleg hatáskörét megnem tartja, a kir. kormány által, a mennyiben to­vábbi működésének folytatása által az állam vagy az egyleti tagok vagyoni érdeke veszélyeztetnék, haladékta­lanul felfüggesztetik s a felfüggesztés után elrendelendő szabályos vizsgálat eredményéhez képest végleg fel is oszlattatik, vagy esetleg az alapszabályok legpontosabb megtartására különbeni feloszlatás terhe alatt kötelez­te tiki. Ungvártt, 1882. mart. hó 1-én. Különfélék. — Gróf Hadik-Barkóczy Ilona pálóczi birtokán szegény árva gyermekek felnevelése és oktatása céljá­ból egy szeretetházat álliván fel, és az ungmegyei nő­egylet által fentartott árvaház költségeihez tetemes ösz- szeggel járulván: a vallás és közoktatásügyi m. kir. mi­niszter nevezettnek, ezen nemes áldozatkészségéért kö­szönetét nyilvánította. — Elvi jelentőségű döntvény. A törvényhatósági bizottsági tagsára nézve a belügyminiszter, Arad városá­ban előfordult eset és fölebbezés alkalmából kimondotta a következőt: Nem elengedhetleniil szükséges, misze­rint a törvényhatósági biz. tagsági hely attól tétessék függővé, hogy az illető neve az orsz. képviselői válasz­tók névsorában előforduljon, hanem tekintettel az 1870. évi XLII. t. ez. 27. §-ára, elégséges, ha azon kellékek­kel bir, melyek őt az országgyűlési képviselőválasztók lajstromába való felvételre általában jogosulttá teszik és ha ellene ezen törvény 20. §-ában elősorolt vagy más egyéb törvényes akadályok fenn nem forognak. — Királyi adomány. Ő felsége az ó-sztuzsiczai g. kath. hitközségnek 100 frtnyi iskolaépitési segé lyt ado­mányozott raágánpénztárából. — Am. kir. pénzügyminisztérium a következő körrendeletét intézte valamennyi m. kir. pénzügyigaz­gatósághoz és illeték-kiszabási hivatalhoz, az 1881. évi LX. törvényezikkben meghatározott perorvoslatok igénybe vétele esetében lerovandó bélyegilletékek tárgyában: Minthogy a törvénykezési rendtartásról szóló 1863. évi LIV. törvényezikknek a végrehajtási eljárásra vonat­kozó rendelései az 1881. évi LX. t. ez. által hatályon kívül helyeztettek, ennélfogva az utóbb idézett törvény alapján igénybe vehető jogorvoslatok esetén lerovandó bélyegilletékekre nézve, felmerülhető kételyek elosztása és egyöntetű eljárás végett, egyetértőleg a m. kir. igaz­ságügyminiszter úrral, ezennel kijelentem, hogy a vég­rehajtási eljárás folyamában hozott bírósági végzések ellen a törvény 34. §-a szerint megengedett „felfolya­modás“ igénybevétele esetén, ha a folyamodás a tör­vény 109.232. és 243. §§-ai alapján nyujtatik be, az illeték az 1873. IX. t. ez. 3., illetőleg 6. §-ának hatá- rozmányai szerint rovandó le; minden más esetben pe­dig a felfolyamodástól az illetékszabás 13. tétele 12. pontjában megállapított bélyegilleték jár, önként értet­vén, hogy a fentebb i dézett 34. §. szerint a bíróság kiküldöttjeinek eljárása, végzései és intézkedései ellen megengedett előterjesztés, mint egyszerű peres bead­vány, az 1873. évi IX. t. ez. 2. §-ának rendelései sze­rint járó bélyegilleték alá esik. Az 1881 évi LX. tör- vényezikk abbeli intézkedésére pedig, minélfogva a 30., 94., 143., 168., 216., 236. és 249. §§-ban említett ügyekben a bíróság ítélet által határoz, miheztartás vé­gett megjegyzem, hogy miután a szóban forgó peres ügyek csakis az alap-perben hozott ítélet végrehajtása folyamában keletkeznek, s igy az illeték-szolgáltatás szempontjából a peres ügyben felmerült mellékkérdést képeznek, az idézett §§. értelmében hozott bírósági Íté­letek után az illetékszabás 48 tételének B. a) és b) pontjai alatt meghatározott (1 vagy 2 frt 50 kr.) ál­landó bélyegilleték jár. Az ilyen ítéletek ellen intézett felebbviteli beadványok pedig, az 1873. évi IX. t. ez. 3. és 6. §§-ainak határozmányaihoz képest, a tárgy értéke szerint 1 frt vagy 2 frt bélyeggel látandók el. Kel* Budapesten, 1882. évi február hó 25-ón. — „A rongyos-egylet“ vagy helyesebben az ung­vári iskolakötelesek segélyezését előmozdító egyesület Ungváron most mar a megalakulás stádiuma előtt áll. Az alapszabályok tervezetének elkészítésével megbízott küldöttség szerdán tartotta értekezletét Talapkovics Emilné urhölgynél, elfogadta lapunk mai számában kö­zölt alapszabályokat s be fogja azt mutatni valószinü- leg e hó utolsó napjainak egyikén tartandó alakuló gyű­lésen. A tagok gyűjtésére aláírási ivek bocsáttatnak ki s mihely 50 tag beiratkozik, a gyűlés meg fog tartatni. Az egyesület czéljait az alapszabályok eléggé megös- mertetik s ajánljuk annak átolvasását azok figyelmébe, kiknek a sok szegény városi iskolaköteles gyermek ne­veltetése szivükön fekszik. Eeméljük hogy városunk lakosai tömegesen fognak a tagok sorába beiratkozni. — Az ungvári országos vásár a jövő hétfőn, már- tius 13-án tartatik meg. — Életrajz. A legutóbb sokat emlegetett Dob- ránszky Adolfról, a Lembergben elfogott pánszláv iz- gatóról egy ismerőse a következő hiteles adatokat közli. Dobránszky Ivánovics Adolf Zemplénmegyében Eudli- ovban 1817-ben született. Családja Oroszországból szár­mazott ide s atyja is, nagyatyja is óhitű pap volt, el­lenben anyja, Szepesházy Karolina és nagyanyja, Ür- ményi Julia régi magyar nemes családok sarjai voltak. Gimnáziumi tanulmányait Dobránszky Lőcsén, Miskol- ezon és Eozsnyón végezte, jogot Egerben halgatott, az­tán hivatalt nyert Szepesmegyében, de ezt csakhamar elhagyta és Selmeczbányán a bányászati akadémiába lépett. Itt a tanfolyamot elvégezvén, 1840-ben, mint bányatisztet alkalmazták Selmeczen, 1846-ban pedig ugyanily minőségben Becsbe helyezték át. Politikai szereplését 1848-ban kezdte meg. Ekkor Becsből Pestre jött, mint a magyar péziigymiuisztérium hivatalnoka, de csakhamar izgatni kezdett a magyarság ellen s a kormány elhatározta elfogatását; de Dobránszky neszét vette s Galicziába szökött, honnan a Schlick hadtesté­vel tért vissza. Csakhamar ismét menekülni kellett 8 Lembergben részt vett az orosz hadi tanácsban. Lein- bergből Bécsbe ment az orosz hadsereghez biztosnak neveztetett ki, mely minőségben Küdiger seregénél mű­ködött egészen Világosig s a Szent Anna és Vladimir rendjeleteket kapta a czártól jutalmul. Az abszolút kor­mány alatt eleinte Ungváron és Kassán volt kormány­hivatalnok, 1851-ben a budai helytartósághoz osztották be, 1861-ben a magyar helytartótanács tagja lett, 1864- ben pedig udvari tanácsos és a bécsi magyar kanczellá- ria referense; ugyanekkor a vaskorona-rendet is nyerte. Hogy az újabb alkotmány korszakában, mint képviselő miként próbált szerepelni, mint vonult aztán vissza a folytatta ujult erővel a pánszláv izgatást, mígnem most- rajta vesztett ismeretes. — Munkácsy Csapon. Munkácsy 2-án d. e 9 óra­kor utazott át Csapon Munkács felé. Az ungi köz- mivelődési társulat művész hazánkfia iránti tisz­teletét kifejezendő őt a csapi vasúti állomáson küldött- sógileg üdvözölte. A küldöttség tagjaihoz többen csatla­koztak Ungvárról. Ott voltak a többiek között: Zoltsák János, Nehrebeczky György, Firczák Gyula, Mihájlovics Döme, Fincicky Mihály, Bánóczy Ferenoz, Mihalkovich József, Barna Mihály’, Mislinszky József, Heverdle Fe- rencz, Lám Sándor, Csucska Péter, Talapkovios Emil, Mocsáry Béla, Frankel Mihály, Farkas Ferenoz, Lukács János, Tasnády Dezső, Perlei Henrik; a hölgyek közül Nehrebeczky Györgynét és Michajlovics Döménét lát­tuk ott. A küldöttség a perronon várta a művészt; a vonat megérkeztekor Lányi bandája ráhúzta a Kákóezy- indulót, miközben Munkácsy karján nejével, s díszes kísérete, a küldöttség gyakran megújuló éljen-ei között, az étterembe vonultak. A küldöttség a Munkácsy-párt s kíséretét körbe fogva, Sziebor Ede a közm. társulat elnöke a következő szavakkal üdvözölte Munkácsy-t: Nagyérdemű Hazánkfia! Hazafias örömmel és tiszteletteljesen üdvözöllek az ungi köz- mivelődési társulat nevében. Örömmel, a legbensőbb örömmel ra­gadtuk meg az alkalmat, hogy midőn diadal meneted közepette Ungmegye határát érinted, hódolatunkat kifejezhessük, mely Téged oly kiválóan megillet; |Téged, ki csodálatos művészeteddel a világ művészetének magasabb, uj irányt adtál, ki nemzetünk culturálig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents