Ung, 1882. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1882-02-05 / 6. szám
Bernáth Zsigmond lett a korelnök, akkor hetvenhét éves. A képviselők legmélyebb rokon- szenve s a nemzet köztisztelete közt. Deczember 14-ikén foglalta el a korelnöki széket, de csak 20-áig tartá meg. Akadtak megyéjében, és a kerületben, a kik a választási vereség folytán megakarták keseríteni az ősz aggastyánt és petieziót adtak be választása ellen s bár az egész fcépv. ház harsányan követelte, hogy tartsa meg a korelnökséget a kérvény daczára is, de ő nem engedett. „Félszázada — úgymond — hogy küzdők a jogbitorlás ellen és ime most magam bitorolnék jogot?“ A ház nem akart engedni. Végre Deák szólalt föl, a lelkiismeretes aggot „igen tisztelt barátom“-nak nevezte, mi nála ritka cim volt s kérte a házat, hogy tisztelje meg a korelnök gyöngédségét. Egyik utolsó felszólalása volt az, hogy a zsidók emancipációját, föltételhez kell kötni. Nem a korszellemtől való eltérés, nem az igazságérzet csorbulása vezette e felszólalásra; hanem a felvidéki viszonyok alapos ismerete. Az országgyűlés berekesztésével vége szakadt Irosz- szu közpályájának. A választását megtámadó kérvény méltán elkedvetlenité. Megyéjéből, melynek oly buzgó hive és disze volt, kellett a méltánytalanságot tapasztalnia ! Elvonultan élt az öreg patriarcha Sztrippán, egyik leánya s unokái körében, szükebb körre szorítva életének jótékonyságát. Egy érdekes és nevezetes napja volt 1878. junius 24-én, midón 90-dik életévét töltötte be. Ez alkalommal nemcsak a nagyszámú család tagjai gyűltek köréje, hanem a megyéből is igen sokan keresték fel az agg férfit, kinek ezüst haja ép oly tiszta volt, mint szive és jelleme,hogy üdvözöljék őt. De nemcsak övéinekszeretete és a megye hálája környezte őt ez alkalommal,hanem az elismerés legnemesebbje, ő felsége sajátkezüleg irt levelében fejezte ki elismerését, mely néki az ünnepély napján kóz- besittetett.' A galambósz férfi könnyező szemekkel szivére szorította a legmagasabb helyről érkezett sorokat, mely előtte, ki a rangot s a kitüntetést soha sem haj- hászta, becsesebb volt, a szokásos kitüntetések bármely más neménél. Az a férfiú, a ki hosszú életét hazájának, vallásának s megyéjének szentelte, ki előkelő és munkás tagja volt a nagy nemzedéknek, mely 1848. előtt szóval és tollal az elhaladásnak alapjait veté meg Magyarországon, nincs többé! Neve, alakja, működése a magyar történelemé, s mi, kik a nap eseményeit szoktuk feljegyezni, mély megilletődéssel csak rövid visszapillantást vethetünk a nagynevű férfiú múltjára. Nyilvános működése e század második tizedében kezdődött, átnyúlik a nemzet átalakulásának korszakán s az 1848. előtti korszakon a viharos időkbe, s ezeken, valamint a szomorú, csöndes éveken át az újabb alkotmányos korszakba. Politikai érzületét határozott sza- badelvüség jellemezte. Hosszú életén át a liberális nagy nemzeti párthoz tartozott s ehhez hűtlenné soha még gondolatban sem vált. Négy nemzedéket látott maga mellőtt kidőlni s igen sok nagyszerű férfiút az elvek terén megingani a nélkül, hogy ő valaha csak egyetlen pillanatra is ingadozott volna. Mint szónok az országgyűlésen, a megyei tanácskozási teremben, egyike a legkimagaslóbb alakoknak. Érv volt beszédeiben, s midőn valamely kérdéshez hozzá i szólott, látszott egész alakján, hogy beszédje a meggyőződés erejéből merité táplálékát. A hazafiság,. a jó ügyek bajnoka, az igazságérzet embere volt. Családi, társadalmi életben feddhetetlen vala, a jellem, kedély mintaképe, érzületében, gondolkozásában, modorában a régi jó nemesek igazi mintaképe. Most a sírban nyugszik a kiváló férfiú, egyik a régi gárdából, kik közül, már talán csak Kossuthon kívül, mint azt Kossuth egyik levélben említi, ő volt. E gárdát pusztítja az idő, a nélkül, hogy hasonló nemzedéket hozna az ő helyökbe. Kedden délután hái’om órakor zendült meg a halotti ének egykoiű lakásának fái között, melyek látták az ő örömét, gondját, és látták koporsóját. Nagy időket élt át, s oly nevet hagy hátra, mely a haza legkiválóbbjai közt fog neveztetni. A nemzet áldása legyen emlékezetén! Bernáth Zsigmond hült tetemeitjanuar *8-4» helyezték el a tarnóczi birtok egyik tagjának végében fekvő erdőszélén, a családi sírboltba, nejéhez ki évekkel ezelőtt hunyt el. Az a népszerűség, közkedveltség, melyet a megboldogult egész életén át osztályrészéül ismert: e gyászos ünnep alkalmával a legszebben és meghatóan nyilvánult. A halottas teremben a temetés előtt egész tömegesen jelentek meg a vidékről; különösen Ungvár városából az intelligeütia egész zöme volt ott látható, továbbá számosán a kereskedők és iparosok osztályából. Ott voltak a megye és város notabilitásai, a a főispán, az egyes hivatalok főnökei, a honvéd tisztikar képviselője, az ügyvédi kar, a papi-, orvosi, mérnöki-testület több tagja. A ravatalt számos koszorú boritá s ez ékesség enyhité a szoba falainak sötét gyászát. Számos koszorút kapott a boldogult, mindegyik becses és drága, mert valamennyit az-igaz részvét helyező le. Koszorúkat adtak: Ungmegye közönsége, e fölirattal: „Ungrne- gye közönsége Bernáth Zsigmondnak a megye nagy fiának;“ Ungvár városa: „Ungvár város közönsége bernátbfalvi és sztrippai Bernáth Zsigmondnak;“ az ungvári ügyvédek: „az ungvári ügyvédi kai-, a közélet kitűnő bajnokának;“ a ref. egyház: „az ungi ref. egyházmegye, buzgó gondnokának;“ továbbá leányai és unokái: „legjobb atyánknak, hálás leányai,“ „feledhetlen nagyatyánknak, szerető unokái.“ • Temetés előtt lezárták a koporsót s azután kivit- - ték .a kertbe, hol a temetési szertartás kezdetét vette. A s.-pataki tanuló ifjúság egyházi énekkara által : szépen előadott megható gyászónek elhangzott, mire • a tarnóczi rof. ielkész megható imát mondott, továbbá • egyházi beszédjében kiemelte az elhunyt érdemeit. Ennek befejeztével az énekkar működött közre, mire Orbán a.-pataki jogtanár, az elhunyt tisztelője mondott ** emiékbeszádet, mely nagy gonddal volt kidolgozva, s részletesen ismertette BernJth Zsigmondnak a haza, egyház, társadalom érdekében kifejtett tevékenységét. Azután az énekkar bucsuéneket zengett, s mire az elhangzott, a koporsót a gyászoló család tagjai s nagy közönség kíséretében kivittek a családi sírbolthoz, aztán lebocsátották a homályos üregbe a di'ága halott hült tetemét, nejének koporsójához. Gyei’mekei, unokái s nagyszámú rokonság gyászolja őt, s a tarnóczi. kastélyban — hol az elhunyt fiatal majd öreg napjainak legnagyobb részét élte át — fia Bernáth Dezső gyászolja őt, ki boldog esaládi körével kísérte ki a sirhoz az elköltözött jó apa hideg tetemeit. Nyugodjék békével ! * A család a következő gyászlevélben adta tudtul Bernáth Zsigmondnak elhunytát: Bernátfalvi és Sztrippai Bernáth Dezső és neje Patay Mária, Bernáth Sára férjezett Pilisy Lajosné, Bernáth Szerafin, Bei’náth Eugénia özv. Lónyay Ferecznó magok és az unokák nevében mélyen megszomorodott szívvel jelentik: móltóságos Bernátfalvi Sztrippai Bernáth Zsigmondnak, Ungvármegye volt főispánja, többizbeni követe és országgyűlési képviselőjének, 1882-ik évi január hó 28-ik napján d. u. 2V2- órakor, élete 93-ík évében tüdőszélhüdés következtében beállott halálát. A boldogultnak hült tetemei 1882. évi január hó 31-ik napján d. u. 2 órakor fognak Tarnóczon, a családi sírboltban, a ref egyház szertartása szerint, öröknyugalomra helyeztetni. — Áldás és béke poraira!----------;— Városunk reorganizálása egészségi és szépészeti szempontból. II. (B. S.) A nagy hid már csak néhány évig lévén fentartható, uj hid építésének eszméje kerül szőnyegre. Az uj hid a gőzmalom előtt volna építendő, de szilárdnak, hogy hosszabb ideig tartson, ennek fölépítése után a jelenlegi helyen volna szintén épitendő híd, hogy kettő szolgáljon közlekedésül. Eltekintve attól, hogy a már elmondottak keresztülvitele után szépészeti szempontból kellemes volna, ezen kettős közlekedési lehetőségnek megvan praktikus oldala is, ha ezzel kapcsolatban a kis ungon át a műmalom mögött építtetnék egy hid közvetlen összeköttetéssel ezen uj híddal. Ezen hidak építése által megkiméltetnénk az országos vásárok alkalmával s máskor is városunkon át hajtatni szokott marha vagy más állatok falkáinak belvárosnak különben is szlik utcáin való áthajtásától, mely különösen országos vásárok alkalmával terhes és veszélyes. A felvidék felől érkező marha a Téglaszin-, Dajbócz- és Sorház- utcán, a Szoráncz felől éi’kező a Sörház-utczán keresztül a kis Ung hidján át a gőzmalom előtti hídon keresztül a Vargasoron és az utcává alakított jelenlegi közön át a bozosi utcára innen a vásártérre volna hajtandó; a szekérforgalom viszont kizárólag a városon át volna vezetendő. Csakhogy mielőtt ilyesmi létesíthető volna, a belvárost is kellene rendezni. Nem volna-e már idején a Széchenyi-térről a kenyér- és szalonna-árulókat a savanyuvizi hid mellett épitendő bódékba áthelyezni, ezeket úgy építvén, hogy a vízhez 2—3 helyen lehessen eljutni. Ekkóp a Széchenyi-tér tulajdonkópeni céljának életnemü piacnak volna teljesen átengedendő, természetesen elébb kikövezve, miáltal a püspöki majorhoz vezető szorostól e tér szegletén összegyűlő esővíz, mely egész nyáron át bűzös zöld penészszel bevont mocsarat képez, elvezettetnék. Avagy sokáig lesz-e még tűrhető azon örökös fel nem száradó piszok a Kazinczy-utcán, hol a házakból csatorna hiánya miatt kifolyó mindennemű piszok az utcán gyűl össze s ott marad, mig fel nem szárad, ha ugyan a. nap és szél ezt a szívességet megteszik. Nem volna-e célszerű tavaszszal, mihelyt az építkezések beállanak, a kiásott földet, szemét és hulladékok mellőzésével a Szénatérre hordatni, hogy ez igy költség nélkül egyenes színvonalra emeltessék, minthogy ez jelenlegi állapotában, különösen mert ritkán tisztittatik, nyáron egészségi állapotúak direkte megrontására szolgál. A kis hídtól az'Ung mentében levezető szorost nem lehetne-e a part helyreállításával rendes utcává alakitaui ? Egészségi viszonyaink nem állanak azon színvonalon, melyen városunk kellemes fekvése és a vidék természeti alakulásai következtében kellene lenniök. Váró- ; sunkban dacára annak, bogy a folyó két helyen szeli át a várost, nagyon kevés jó ivóvizet szolgáltató kút van, egyáltalán városunk területéhez arányitva, összesen kevés kút van. Itt van helyén mind egészségi, mind pedig főleg tüzrendőri (tűzbiztonsági s védelmi) szempontból ■ rendszabályokat alkalmazni. Első sorban kellene a hídon : túli részben több kutat létesíteni. Tapasztaltuk, miszerint ‘ tüzeset alkalmával, a bidontuli részen, különösen a bozosi-, Kaposi- s Radvánczi-utcán a Sastóren, vízhiány miatt a tűz kevés kivétellel rendesen nagy mérvet öltött. Másrészt a Szobránczi-utca, hol a sziklás talaj miatt kutat nem lehet ásni, el van zárva a víztől, minthogy a kis Ung a vágóhíd mellett uj medret mosott magának, minek következtében a kis Ungnak szobráncz-utcai részébe nagyon kevésjviz folyik, és ez is lefolyásában gátol- tatván, úgy szólván álló vizet képez melynek nyáron át egészségi viszonyainkra való káros voltát növelik az ott lakó vai’gamesterek bőrkikészítésre használt cser és egyéb szerek hulladékai. A tüzrendőri és egészségi tekintetből megszapori- tott illetőleg megszaporitandó kutaink egészségi viszonyainkon csak akkép segíthetnek, ha egyidejűleg levezető csatornákat is építtetünk, minthogy eddigi csatorna hiány miatt városunk talaja mindenféle káros elemekkel inficziálva van, melyek miatt az utóbbi időben készített kutak rósz ivóvizet szolgáltatnak, amint erre példát is hozhatunk. A város ugyanis néhány év előtt saját költségén két nyilvános kutat ásatott a Széchenyi-tér felső részén és a katonai raktár mögött, mindkettő oly rósz vizet szolgáltatott, hogy rövid idei használat után teljesen hasznavehetetlenekké lettek. Nem kellene-e ezen példákon okulni, és mielébb a csatornázást általánosan behozni. A bécsi ringszinházi katasztrófa után mindenütt mozgalom keletkezett tűzbiztonsági tekintetből minden célszerűt felhasználni, egyedül nálunk nem történt semmi ez irányban. Vájjon megvizsgálták-e csak egyszer is a a nagy-utezán lévő izraelita templomnak, különösen a női karzatról levezető lépcsőházát? Tessék ünnep alkalmával midőn a templom telve van ájtatosokkal megfigyelni szertartás végén a kimenetet. A legcsekélyebb indokolatlan zajnál is minő — isten ments — kiszámit- hatlan és előre nem látott szerencsétlenség történhetnék ? Vagy a hidotuli izraelita templomban jobb-e a helyzet ? Itt mind az emeleti lakosok egy részének számára, mind a női karzat részére együttesen csak egy rozzant szűk- lépcső van elkészítve. Nines-e itt helye a legszigorúbb rendszabályoknak e hátrány eltávolítására ? Összefoglalva az eddig elsoroltakat azt következtethetjük, miszerint a nagy hid körüli javasolt átalakítások czélszerüek, a kutak szaporítása s ezzel kapcso- atban a kis Ung szobránezutezai részének szabályozása, valamint az említett templomok körüli rendszabályok étesitóse szükségesek. A sastérnek nagyobbitása és a két hídnak leendő szükségességét a következők indokolják. Több vidéken mozgalom ketletkezett helyi érdekű vasutak építésére. Vájjon nincs-e nekünk is ilyesmire szükségünk? A ki tudja, mily roppant forgalmunk volt a vasút építése előtt Galicziával, minthogy Galiczia e részének összes kei’es- redelme Ungváron át közvetittetett, a ki tudja, menynyire apadt le ezen közvetlen és közvetítő élénk keres- xedelem nálunk és tudja azt is, hogy mindezt a N.-Mi- íályon át vezetett direkt vasúti összeköttetés által vesztettük el, indokoltnak fogja tartani, egy Ungvár és N.- Mihály közt épitendő helyi érdekű vasút építését, és nem mint hire járt Csap-N.-Mihály közt, mert ez utóbbi által, még azon csekély előnytől is megfosztatnánk, me- yet Galicziába vezető kitűnő országutunk eddig nyújt. Nem lehetne-e ez irányban mozgalmat előidézni, és e cél elérésére a mérvadó köröket megnyerni, hogy legalább ez oldalról hóditsuk vissza elvesztett kereskedelmi forgalmuk egy részét, melyet más oldalról még sem nyerhetünk el, minthogy a tervezett Munkács- Stry vasút építése kereskedelmünket és iparunkat teljes pangásra juttatná. _________ Különfélék. — Kinevezés. Madarasy Mór jogügyi tanácsost Ő felsége a kincstári jogügyi igazgatósághoz főtanácsossá kinevezte. — A tél. Hosszú készülődés után e hét elején végre beállott a hideg. Hópelyhek is szállingóztak a vastag felhőkbe burkolt égről, a felvidéken pedig erősen havazott. — A honvédség köréből. Szabó Győző ung- zempléni 36. sz. honvéd-zászlóaljbeli szabadságolt állományú hadnagynak, a m. kir. honvédség kötelékéből cérelmezett kilépés, a védkötelezettség teljesitese után, viselt tiszti rendfokozatának megtartása nélkül megengedtetett. — A millenárium. Nemzetünk letelepedése ezredéves emlékének megünnepelésóvel foglalkoznak a lapok, különösen a vidékiek; mind nagy buzgósággal vezérczik- kezik ezen ügyről, melynek érdekében már is történt annyi, hogy a közönség érdekeltsége föl van ébresztve,
