Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1880-07-18 / 29. szám
egy batkát sem fog érni az egész, ha a Korastein féle (tenyérnyi) belsőség meg nem vásároltatik; ráment a t. képviselet erre is, megszavazta (mint a hogy megszavaz mindent a mit a nagyterem melletti old al szobában elvégeznek) e telek megvételét is. (olcsón, flóresekre váltva a vételárral be lehetne rakni az egész telket.) Most van már fal is, telek is, hanem sétahely nincs. (Balga kívánság!) Mi czélja volna már ennek; hisz a mit óhajtottak, az meg van, megtörtént, minek zavarják a tisztelt mamelukok nyugalmas óráikat ezzel; elég balgák az emberek ha a „sétatér“ „parkírozás“ „kioszk“ még most is fúrja agyukat, ha lett volna belátásuk (ész kell mindenhez) már kezdettől fogva tisztában lehettek azzal, hogy a „sétatér“ „parkírozás“ stb. csak lépveszszők voltak, hogy a szavazók rajta ragadjanak. * * * Fraenkel gyógyszerész ur volt ha jól emlékszem, ki erélyes szavakban f'elszóllalt sajtó utján a temetőben elkövetett rendetlenségek ellen, hangsúlyozván egy temető- őrnek rendszeresítését, a ki e helyen a felügyeletet gyakorolná. A tanács azonban úgy gondolkozik, hogy ha ezzel eddig mit sem tettek, most már alig ha nem elkésett dolog foganatosítását kezdenék meg. Ugyanis pár évvel ezelőtt a halott-égetés kérdése került napirendre s az emberek mint minden újdonsággal, ezzel is sokat foglalkoztak. A mi polgármesterünk practikus ember léttére valószínűleg igen megbarátkozott ez eszmével, s talán erősen reményű is. hogy a halottégetés mielőbb kötelezővé lesz, mivel ennek és csakis ennek tulajdonítható, hogy a Fraenkel s többek által hangoztatott ügyben semmitsem tesz. Ha majd ezért s több másért erősen fognak az emberek ellene lármázni, kiadja a „Nyíltszó“ Il-ik lapját lepedő nagyságú ivén, s a temetői rendetlenség iránti panaszokra körül-belül következőleg fog reflektálni. „Azzal is vádolnak engemet, hogy a temetőkben a kellő rendet és felügyeletet meg nem tartom. Tisztelt polgárok! ez már elkésett dolog. Megbízható helyen nyertem ez irányban biztatást arra nézve, hogy a mostani temetési rendszer helyett a halottégetés lesz kötelezővé téve. A mennyiben pedig kilátás van arra is hogy ez mielőbb bekövetkezik, feleslegesnek találtam a temető rendőrségről gondoskodni. Tisztelt polgárok! igen praktikus dolog lészen ez, egy e tárgyban kiadott brossért olvastam át e napokban, melyből megnyugtatásul el nem mulaszthatok egyet mást igen tisztelt polgártársaimmal megismertetni. Tehát a város végén, (gondolom nálunk a hidontuli részben) magas kéményekből felfelé száll majd a füst (ha t. .i a halottégetés be fog következni s kötelezővé tétetik.) Kora reggeltől késő estig fűteni fogják a kemenczét, melynek közvetítése folytán szállítjuk majd ezentúl drága holttainkat a más világra. A halottas temetkezési intézetek, érc- és fakoporsó és sírkő raktárak becsukhatják boltjaikat. Ezeutul nem lesz rájuk szükség. A földbevaló temetkezés megszűnik és helyette a hulla égetése jön divatba. A temetéssel járó sok ceremónia, négylovas halottas kocsi, sírkeresztek, feleslegessé válnak. Gyorsan és olcsón fognak temetkezni. Este kiviszik a halottat a gyárba. Másnap reggel összegyűlnek az elhunyt rokonai, barátai és ismerősei és miután a lelkész elmondta a halotti imát, előáll a feketébe öltözött fűtő és jelenti, hogy a kemence készen áll, jól be van fűtve. Megragadják a halottat, ráfektetik a tepsire bedugják az izzó kemencébe és öt perc múlva: anyósunk hamuját egy fél literes bögrében vihetjük haza. A földgyomrában nem porladoznak többé emberi hullák. Por nem lesz többé belőlünk, hanem hamu; tetszhalottak nem fognak többé előfordulni, mert a kit Az „UNGF’ tárcája. Tároa Szobránczról. (julius 14.) Szobránc is elmondhatja sóhajtva: „Régi dicsőségem, hol késel az éji homályban?“ Mert valamikor, de nem is régen, a negyvenes s ötvenes években nagy volt e fürdő fénye, s különösen Zemplén, Szabolcs, Beregh, Marmaros, és Ung előkelő közönségének kedvenc tartózkodási helye volt. Itt töltötték a meleg hónapokat a mondott megyék divathölgyei. Szép holdvilágos estéken előkelő nagy közönség hullámzott végig a fa-sorok alatt, büszke famíliák rózsaszínű reményei: szép fiatal hölgyek ékesítették a für dőt s tették vidámmá és érdekessé az ittlétet. Gazdag gyógyforássa mely vórbaj, bőrküteg, májbaj, köszvény stb, ellen igen hatásos, ismeretes volt az akkori hires orvosok előtt, Stáhly, Reisinger Birla, Józsa. Kovács Sebestyén Endre nem egy beteget küldtek ide, kik visszanyervén egészségüket, e fürdőre áldást kívánva tértek vissza családi tüzhelyökhöz. De e hires orvosok kik e kitűnő forrás értékét becsülni tudták, elhaltak, a mostan élők pedig valahogyan nem vesznek tudomást róla, elég kár. Aztán kezdett évről-óvre mindinkább hauyatlani, közönsége néhány vérmes emberből állott, (vérmes igények nélkül) kik semmi mást nem vártak e fürdőtől, mint a jó viz hatását, kiknek vágyuk nem terjedt tovább csakhogy fedelet kapjanak hová meghúzzák magukat s ihassák reggelenként a kénes vizet, szóval: nem díszelgett a régi pompa, s csak annak volt itt polgár joga, a ki beteg. A betegek pedig nem mulattak az étteremben, nem rendeztek kirándulásokat, nem csináltak toiletteket, hanem szerényen meghúzták magukat a kis parkban, szívták tele tüdővel a levegő ózonját, beszéltek bajaikról és pletykáztak — egymásról. Ez volt ha wem is szomorú, de egyhangú képe a szohránezi füregyszer betuszkoltak a kemenczébe, az ugyan nem fog többé föltámadni. A halotti cédulák ezentúl igy fognak hangzani: A megboldogult hült tetemei holnap d. u. 4 ó. fognak a „halottégetési“ hatóság 3-ik számú kemencéjében megpörköltetni. Béke az elhunyt hamujára! Szálljon füstje zavartalanul ég felé. Kápolnákra, sírboltokra nem lesz szükség. — A drága halott hamvait beleteszszük egy ezüst vagy porcelán edénybe, ráírjuk az elhunyt nevét ilyen felirattal: e bögrében nyugszik X. Y. és azt azután elzárjuk az almárium fiókjába; halottak napján, sorba állítjuk a halottas bögréket a szobában, meggyújtjuk a gyertyákat, könnyeket hullatunk s miután ily módon a kegyelet adóját leróttuk, visszahelyzzük őket helyükre. Nem járunk ki többé temetőbe, és koszorúkra ezentúl nem fogunk pénzt költeni. Igazán minél inkább elmélkedem a halott égetés fölött, annál több bizarr gondolat merül fel agyamban. A memonto móri jut mindig eszembe, valahányszor hosszú szivarom hamujára tekintek. Holt tetemem fotográfiáját látom benne.“ * * * A közigazgatási bizottság üléseit igen jellemzi, hogy a szakreferesnek jelentéseit, melyek egy fél év történetét tárják elő, úgy olvassák fel, hogy csak a címet s az előadó nevét érintik; igy történt az legutóbb a főorvos jelentésével s többekkel. A t. előadó urak tehát ivekre terjendő jelentést készitnek az irattár számára, talán csak nem irály gyakorlatul? * * * Legújabb. Az ungvári adófelügyelőség minisz-1 téri rendelet folytán a lábon álló termést foglaltatta le. — A belügyminiszter a pestmegyei dijnokok napi 1 frt diját 80 krra leszállította. Kell bővebben jellemezni e tényeket? Beszélnek azok maguk-magukról. ^ ^ Különfélék. — Julius 17 — Ungmegye közigazgatási bizottsága gróf Török Napoleon főispán elnöklete alatt Kedden, jul. 13-án tartotta rendes havi ülését. — Mindenekelőtt a szakreferensek terjesztették elő a f. év első feléről szóló jelentéseiket s kimutatásaikat, melyek a havi jelentésekből már ismeretesek s melyek fontosabb nevezetességű körülményt nem tartalmaznak Tárgyalás alá vétetett a földmivelési miniszter rendelete, melyben az erdészeti közigazgatási ügyekbeu az erdőfelügyelővel együtt eljáró 3 tagú bizottság megválasztása rendeltetik el; minekfolytán a háromtagú bizottságba megválasztattak BugyisAndrás, Ibrányi Lajos ésThuránszky Tivadar közigazgatási bizottsági tagok. B i r i n g e r kassi postaigazgató mint e szak előadója Írásban beadott s szóval is támogatott indítványa folytán a postaforgalom gyorsaságának emelése céljából Szobránc és Kapos vidékén három újabb postahivatal szervezése végett felterjesztés intézhetik a földmivelés — ipar és kereskedelemügyi minisztériumhoz. A 3. postaállomás a következő beosztással terveztetik Felső R i b n yi- czén-Felső Remete, Német Pomba, Jósza, Hliviscse és Jeszenő községekkel. Pálóczon— Yiszoka, Baján- háza, Tegenye, Mokcsa, Kérész és Mogyorós községekkel; végre Pályin — Nagy-Szeretva, Kis-Szeretva, Szenna, Kráska, Rebrin, Sólymos, Jesztreb községekdőnek több mint két évtizeden út; a fénykor után a hanyatlás ideiglenes kora. Uj aera következett be újabban, az utóbbi két év alatt a fürdő egész területén, a park, az épületek, újítás, szépítés, rombolás s díszítés processusán estek át. A tulajdonos Gróf Török Napoleon, szeretetre méltó leánya Török Her min grófnő és a családhoz tartozó Várady Károly elhatározták, hogy bár nagy áldozatok árán, visszaállítják a fürdő régi nagy nevét nemcsak, hanem minden lehetőt elkövetnek, hogy vendégeiknek a külföldiekhez hasonló kényelmet nyújtsanak, kitűnő segéd kezet nyújtott nókiek megyénk derék főorvosa Demjanovieh Iván, ki odaadó tevékenységgel segítette elő a tulajdonos által kitűzött cél kivitelét. Dolgoztak, fáradtak, s rövid két év alatt a fürdő berendezése tekintetében oly eredményt tapasztalunk, hogy nem sok idő telik le, és Szobráncz visszanyeri a régi fényt, s mint egykor, nagy és előkelő közönség fogja elárasztani sétányait dísszel, pompával. A szép, fás és árnyas ligetek közt százhetven hold területén fekvő fürdő bővelkedik természeti szépségekben. A tibai család rengeteg erdőinek tövében fekszik, körülövezve ligetekkel, melyekben ambra illattal dúskál a buja természet. A fürdő csinos épületjei a parkban szétszórva, kényelmesen berendezett lakosztályokkal fehér séta utak, párosulva üde gyepszőnyegekkel illatottlehelő virágágyakkal szegélyezve, az igényeket kielégítő fürdőszobák, hidegfürdő, a társas mulatságok sok nemére berendezett helyiségek, szóval teljesen kielégitőleg berendezett fürdő, melyben reményiem hogy pár év alatt — a külső berendezést tekintve — feltalálható lesz mindaz, a mi még a magasabb igényeket is ki fogja elégíteni. Yan több kirándulási helye, hogy a többit mellőzzem, ki nem ösmeri a „Yi- horlat“-ot s „tengerszemet“, a fürdő feletti hegy legmagasabb csúcsán fekvő eme kedves helyet, melyre feljutni elég fáradságos ugyan, de azért az elbűvölő panorámáért, mely innen tárul elénk, szívesen mászszuk meg a szirtes hegygerinceket. Egyfelől a lábunk alatt, kel a Hrabó és Lit pusztákkal. Baranya község lakó sai által Zaborai tanító ellen beadott panasz vizsgálatával a szolgabió bízott meg. Ezután a bizottság több katonamentességi, nősülésengedélyezési s magán kérvényt intézett el. (Királyi adomány.) Ő felsége az Őri gör. kath. hitközségnek temploma helyreállítására 100-frt segély adományozott. (Az ungvári ált. ipartársúlat) alapszabályai megerősittetvén, alakuló gyűlését holnap Vasárnap d. u. 4 órakor tartja a „Korona“ termében. (A radváncutcai kövezési) és csatornázási munkálatokra jul. 15-ére kitűzött ajánlati tárgyalás eredménytelen volt, a mennyiben az árverésre egyetlenegy vállalkozó sem jelentkezett. (A szobránci fürdőben) az ottani fiirdőven- dégek holnap — Vasárnap este, táncmulatságot rendeznek. Vadkacsa szelídített kiadásban. Egy vadászati jelenetről értesít bennünket tudósítónk, s az egekre kér, hogy el ne áruljuk kilétét, mert külömben örökös aprehensiót vonna magára X. bátyánk részéről, kivel megtörtént a következő eset: Mogyorós vidékén több község által körülvett tér van, soha ki nem száradó tóval s nádlással ellepve, kedvenc kacsázó helye a vidékieknek, hova néha ungváriak is kirándulnak. X. bátyánk, szenvedélyes vadász a rósz nyelvek azt is beszélik rólla, hogy jól lőne, egy kis vadászati exeursióra határozta el magát s elfáradt a nagy melegben az említett tóhoz. Alig hogv odaér, im a sás között zizegést hall, céloz, meghúzza a ravaszt, a puska elsül, a golyó udvarias volt s talált. Ugyané pillanatban a tóba iramlik a hatalmas vizsla, hogy derékon kaphassa a zsákmányt; midőn a vizsla kibontakozik a sás közül X. bátyánk meglepetve látja, hogy a vadkacsának begye alatt fehér toll van s midőn az uszki a partra vonszolja az áldozatot, majd hogy oda nem lett, látva, hogy szelíd tass-tass-t lőtt meg, később kiderül, hogy az áldozat hatod magával esett el. Alig ocsúdott fel meglepetéséből, midőn Erzsu asszony a tó másik partjáról jajveszékelve kiabál, hogy „jaj, jaj, szegény kacsáimat meglőtte a teéns ur! . . . “ Mit volt mit tenni, a kacsák árát busásan meg kellett fizetni, talán meg is igértette vele, hogy hallgat a dologról, ám de az asszony gonosz csont, elfecsegte a falubelieknek, a mi szájról szájra terjedvén, tudósítónkhoz is eljutott. Képzeljük, hogy X. bátyánk szentül megfogadta, hogy a mogyorósi határ többé nem látja őt. Sebaj, ha gr. Andrássyval megtörténhetett hogy mint kitűnő lovast a mocsár közepén lova ledobja, s nyakig essék a hig sárba, X. bátyánkkal is megtörténhetett e kis mailőr, a mi nem is tartozik az örök kárhozatot maga után vonó főbűnök közé. (A polg. lövész egylet köréből.) A julius 11-iki lövészet eredménye: Az ipartáblán valamint mély lövésre — 59 fokú szögre — a dijat Belházy Jenő kapta. A versenytáblán 320 lövésre 217 kör lett lőve, mely 68 százaléknak felel meg; legtöbb körre a dijat Moesáry Béla nyerte. (Egy csinos épülettel) fog ismét szépülni a város. Az apáca zárdával átellenben lévő rozzant ház helyén a jelenlegi tulajdonos Nebenzahl Mór még e nyáron emeletes házat építtet; a lebontási munkálatok már megkezdettek. (Eljegyzés.) Dr. Öszterreicher Jakab kórházi alorvos f. hó 11-én eljegyezte Róth Amália kisasszonyt, Róth Adolf gőzmalomtulajdonos leányát. (az izr. iskolaalap.) A vallás és közokt. minister elrendelte, hogy az iskolát fentartó izr. hitközségek az az izr. iskolaalapból való segélyezés iránt ezentúl a megyei közigazgatási bi- zrttság utján folyamodjanak, mely a segélyezés iránti kérelmet saját véleményével együtt a miniszter elé terjesztendi. elterülő rengetek erdőségek be egészen Galíciáig, az enyhébb oldalon túl az Ung, Latorcza és Tisza hömpölygő vizén a változatos partok ködbevesző tájékaikkal, az égő pírral nyugvó nap fénye mellett, csodálattal töltik el a lelket, mely még rajongással tud merengeni a természet szépségein. A fürdő idény elérte tetőpontját. Sikerre nemcsak versenyez, sőt fölül is múlja a múlt évit. A legutolsó vendéglajstroma szerint eddig 215 személyt számlál a gyógyulást és üdülést kereső vendégekből. Sőt már ma ott láttám izgatottan futkározni notiz-zal kezében a fürdőigazgatót, ki mindig ezt hangoztatta: „nincs ürés szop a.“ A szobránci társasélet hiányáról sokat elmélkedtek már-szóval, de ez is kezd lassan-lasSan jobbá lenni, sőt már ez idény e tekintetben is kedvezőbb fordulatról tanúskodik, s azt tapasztaltam, hogy még a gyógyulni vágyók is erősen érvényesítik a társasélet iránti hajlamukat, szóval Szobráncon ez idő szerint a fürdő- vendégek a legszivólyesebb viszonyokban élnek egymással. A vendégek között sok kedves fiatal hölgy van, aztán fiatal emberek, a mit elég volt megemlítenem annak jellemzésére, hogy a közös találkozások alkalmával (a reggeli vizivásnál s a délutáni társas mulatságoknál) a vidámság és jókedv foglalja el jogos helyét. Zenéje (a kisvárdai) igen jó, s a napnak három szakában gyönyörködik a közönség a mi barna legényeink ügyes játékában. Hogy már az ember necsak igével éljen, há- ladatlan volnék, ha Lui konyháját érintetlenül hagynám, melynek jó hire régi keletű s hét vármegyére szól. A díszes fürdővendógek közül hamarosan a következőket jegyezhetem fel. Itt vannak jelenleg gróf Török Napoleon főispán a fürdőtulajdonos, szeretetre méltó leánya Hermin grófnő, gr. Sztáray Mária s leánya a kedves Sarolta grófnő társaságában, Biringer kassai postaigazgató családjával, Dercsényi Kálmán homonnai közjegyző, Lévay család H.-Böszörményből, Pozsonyi Erzsi k. a. N.-Károlyból, Böszörményi Károly polgármester s családja Szattmárról, Bakó Joseíin és családja, Bakó
