Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1880-11-14 / 46. szám
XVIII. évfolyam. Uag?ár 1880. yasárnap, november 14. 46. szám. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. UNG TÁRSADALMI ÉS VEGfYESTARTALMU LAP. Előfizetési feltételek : Egy évre ...............6 írt — Félévre....................3 „ — Negyed évre .... 1 ,, 50 Egyes szám ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár, Pollacsek Miksa könyvnyomdájába küldendők. Kiadó hivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája. A KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE. Nyi Ittér: Soronként 20 kr. Ungvár, november 13. — Haragszik a sógor, mert a magyar nem akar kulturnáczió lenni. Dühök nevetséges és indokolatlan ; mert lehet-e rósz néven venni a mankón járó betegtől, ha nyomorúsága elmúltával, eldobja kínos emlékeket keltő segédszerét s a maga lábán igyekszik járni. Háromszáz esztendeje, hogy kisebb nagyobb mértékben lealázó helyzetben vagyunk Ausztriával szemben, s hogy most logféltettebb nemzeti kincsünk, drága magyar nyelvünk érdekében egy kis agitácziót merünk kifejteni, valódi középkori keresztesekhez méltó dühvei rontanak nekünk, elnevezve barbárnak, csőcseléknek, czivilizáczióra képtelennek. A horvátnak, a szerbnek, a románnak, a montenegróinak, a bosnyáknak és egyéb érdekes kis nemzetnek szabadságukban áll azzá lenni, a mik akarnak, de mi szegény magyarok, ha ajtót mutatunk a laseivitást terjesztő német komédiás hadnak, ki- tagadtatunk mindazon földi javakból, melyekkel valaha elárasztottak. Kis nemzetek félázsiai műveltségűkkel, fejletlen iparukkal, nyomorúságos kereskedelmükkel, önállók merészelnek lenni, s mi magyarok, kiknek háta megett ezer éves históriai múlt van, kik oly fejedelmeket bírtunk, mint Mátyás király, Nagy Lajos stb., kik beléptünk az európai nagy népcsaládba, s vannak magas színvonalon álló tudományos intézeteink, rohamosan haladó művészetünk, szépen fejlődő iparunk, — volnánk kénytelenek a gyűlölt gyámságot tovább tűrni? A német színház elejtését rendkívül nagyfontos- ságunak tartjuk. Eégóta hallgató nemzeti érzületünk föl- lobbanását látjuk ebben, mely nem fog itt megállapodni, hanem érvényesíti másutt is jogait, mondjuk kötelességét. Eégi dolgok, hogy vannak időszakok az emberiség- történelmében, midőn az összes világ népeit egy eszme lengi át. Ma a Chauvinismus korát, a nemzeti önállóságra törekvés korát éljük. S ennek első nyilván ulása az, hogy a nemzettest igyekszik kiforrni magából az idegen elemeket. Nekünk, kik ellenséges érzelmű népek közzé szorítva, rokon nép nélkül vagyunk a nagy európai családban, kétszeres okunk van a nemzeti érzület veszta- lángját ápolni, mert csak igy lehetséges egyfelől misz- sziónkat betölteni, másfelől a különböző fajok nagyszerű élet-halál busájában önálló tényezőként működni. Ne utasítsuk vissza magunktól a „chauvinistikus“ jelzőt. Tespedő turáni vérünknek becsületére válik, ha kibontakozik közönyéből! Kereskedelmünk magyarosodása érdekében Fölhívás. Az írók és művészek társaságában e hó 11-én tartott értekezlet a kereskedelem magyarosítása érdekében egy bizottságot küldött ki oly utasítással, hogy az ez irányban szükségesnek mutatkozó alkalomszerű lépéseket kezdeményezze. Ez utasításhoz képest van szerencsénk a hazai közönség figyelmébe következő felhívásunkat ajánlani. A kereskedelem magyarosodásának nagyfontosságát és horderejét nemzeti jellegünk megóvása szempontjából is nem kell bővebben indokonunk. Mint minden államnak, úgy hazánknak is főtörekvését kell. hogy képezze lakosságának nemzetiesedése, institutióinak nemzeti szellemben való fejlődése és államalkotó középosztályának a nemzeti törekvésekkel való assimilátiója. És ha az eddigi viszonyokban megtaláljuk az indokot, mely kereskedelmünk elnémetesedését következményül bírja, azt hisszük, hogy a nemzeti törekvések hatalmas nyilvánulásával viszont elérkezett az idő, melyben a kereskedelem magyarosodása érdekében élet erős mozgalmat kell indítani az egész országban, s az e tekintetben eddig élénken mutatkozott hiányokat és mulasztásokat megkettőztetett erővel pótolni. És e munkához, mely társadalmi utón indul, nem chauvinistikus tendentiákkal kell fogni. Nem akarhatunk német-heczczeket inscenirozni s még kevésbé tüz- zel-vassal, sebbel-lobbal magyarosítani. De meg akarjuk védeni nemzeti jellegünket a kereskedelemben is, a magyar nyelv és a szellemnek elvitázhatlan jogosultságát be akarjuk hozni a kereskedelembe, hogy ott neki állandó hajlékot biztosítsunk. E hazafias munkához nem a létező viszonyok hirtelen Elforgatása, hanem rendszeres, tervszerűen előkészített megváltoztatása, a németből a magyarba való fokozatos átültetése szükséges, és e munkában, ha pillanatnyi eredmény nem lesz is országra szóló, a kitartás és buzgalom meg fogja teremteni a kívánt sikert és a legközelebbi évek számára már teljesen előkészitendi kereskedelmünknek minden izében leendő magyarosodását. Ezért e munkában részt kell venni minden hazafias kereskedőnek, és támogatni kell azt a magyar sajtónak és társadalomnak egyenlő erélylyel és jó aka rattal. Felhívjuk tehát mindenekelőtt a magyarországi kereskedőket, hogy: 1. czégiiket magyarul beig- tatni, 2. könyveiket, levelezéseiket s általában üzletmenetüket magyarul vezetni, 3. vevőikkel szóval és Írásban magyarul érintkezni szíveskedjenek. Fölhívjuk a hazai sajtót, hogy a kereskedelem magyarosodását minden tőle telhető tisztességes eszközzel akár mint kezdeményező, akár mint támogató előmozdítani igyekezzék, hogy az ez iránybani magyarosodásnak bíráló és méltányló ellenőre legyen. Fölkérjük a nagy közönséget, hogy mindazon mozgalmakat, melyek a kereskedelem magyarosodása érdekében megindulnak, a legnagyobb mtrtékben támogatni és lehetőleg előmozdítani szíveskedjék, mivel sok helyütt épen a közönség megtartása bir legdöntőbb befolyással arra, hogy a a kereskedők fogókonyak-e a megindított mozgalom jelentősége iránt, vagy nem. És hogy működésűnknek eredménye legyen és a mozgalom a vázolt irányban sikerrel indulhasson, fölkérjük a vidéki kereskedőket, az olvasókörök, kaszinók elnökségeit, hogy minden városban a kereskedelem magyarosodásának előmozdítása érdekében kisdbb bizottságot alakítani szisveskedjenek. Az egyöntetű működés érdekében felette kívánatos volna, ha e bizottságok alakulásáról, a központi végrehajtó bizottság elnöke (Hubenay József, ujvilág-utcsa) értesittetnék s a vidéki bizottságok működéséről havonkint legalább egyszer a központi bizottságnak jelentés tétetnék s az ügy érdekében fölmerült javaslatok, érvényesítése végett hozzája beküldetnének. Ily utón — reméljük — a siker nem fog elmaradni. A kereskedők, mint jó hazafiak, nem zárkózhatnak el a nemzeti tökekvések ez áramlata elől, mely, hogy előbb nem indult meg, nem a jóakaraton, hanem az ügybarátok bizalmatlankodásán múlt. Budapest, 1880. az október 30-án tartott ülés megbízásából: A végrehajtó bizottság. Kalásziatok:. (Mutatványul az „Ungvári Politikai Évkönyv“-ből.) „A kormány feltétlen hívei, hű, buzgó és odaadó szolgálataikért megjutalmazandók.“ (És a miniszter Walla Edust nyugdíjazza,) „A városnak okvetlen szüksége van egy 1000 frt ó«ü fizetéssel javadalmazott mérnökre, mert hogy teljesen boldogok legyünk már csak ez hiányzik. Hir szerint a költségvetés tárgyalása alkalmával ezt valaki indítványozni is fogja.“ (Walla Ede Munkácsra készül áttenni lakását.) „Az újságba mindig belejöhet az, aki a közügyek terén szerepkörrel ruháztatik fel.“ (Éljen Bezeghy József, mint megválasztott bizottsági tag!) „Akit a közbizalom megyei bizottsági tagságra jelöl, arra akár szavaznak, akár nem szavaznak, mégis meg lesz választva.“ (Kovács Károly választási elnök nem szavzztat, hanem köz- felkiáltással választatja meg Hrabovszkyt és Fürjészt.) „Weinberger Albert Lehoczky Bélának hű barátja.“ (És Weinberger Albert mindig azt mondja, hogy a városi ellenzék személyes politikát üz.) „Koretkó Luci bátyánknak a baranyai választókerület szemrehányást tett, miért nem javíttatta ki a Baranyába vezető utat?“ (Koretkó magában körülbelől ezeket mondja: igaz hogy megígértem, monbtam is Wallának, de hát tehetek róla, hogy őt nyugdíjazták?) „Mokcsay Elek és Fekésházy Gyula heves harcol folytattak egymással szemben, hogy melyik fogja magát Yajánban bisottsági taggá meg választatni.“ (Inter duos litigantos ... és megválasztották Erdey-t.) „A város lakossága méltán megkívánja, hogy föbb- utcái s közlekedési vonalai estenként kivilágittassanak.“ („Aki becsületes ember, az ne mászkáljon éjszaka az utcán.“ Szmolniezky János, Törrténelmi adattár I. füzét.) „Biztosíthatom a polgárokat, hogy Ung vár városának külömb elöljárója soha sem volt, s hogy a jövőben legyen, azt is kétlen.“ (Hir szerint egy piedesztál építésére gyűjtést akarnak ren- dezdi, melynek magaslatán bőséges hely lévén, a szine-java nyári esteude oda fog gyülekezni egy kis lehóezi karcos fogyasztására, tanácskozásra, a város boldogitására szükséges eszközök megválasztása érdekében.) „Az a legboldogabb férfiú, akinek mint megválasztott bizottsági tagnak politikai működése közben kevés keserűség jutott osztályrészül.“ (A barauyi bizottságitagv álasztás ellen kifogásokat adnak be.) „A szolgabiró mint a járás atyja, kezébe tartja egyúttal a politikai mozgalmak mindazon szálait, amelyek segítségével képesítve van, a közérdek szempontjá- dól, a választók nézetét és véleményét ha nem is egészen a saját véleményével s elveivel öszhangzatba hozni, hanem, befolyásánál s népszerűségénél fogva azokat a saját meggyőződése felé terelni.“ (N.-Kaposon: Albert János, Kiss János és Aszalay József választattak meg megyei kizottsági. tagokká.) „A választók szeszélyesek, olyanok mint az idő, vagy mint egy égszínkék szemű s viruló földi angyal“ (Sebaj, legalább Dezsőt választották meg. Tóni bácsi.) „A választások után az újdonsült bizottmányosok elvei s maguktartásának mérlegeléséről, valamint arról lévén szó, kikre fognak azok szavazni a jövő megyei tisztviselők választásánál?“ (Lehoczky egyet hunyorított szemével s mellét verve imigy kezdé „Amig-én élek ..........“) A másolat hiteles voltáért . Argus.--------------A kassai kereskedelmi- és iparkamara közérdekű közleményei. 2508. sz. Több lüttichi fakereskedőnek óhajtása volna Magyarországban nagyobb vásárlásokat tenni, az érdeklődés különösen tölgyfa iránt mutatkozik. Az érdekeltek ajánlataikat akár a közgazdasági minisztériumhoz, akár pedig a lüttichi magyar-osztrák konsulátus- hoz juttatni szíveskedjenek. A kereskedelmi kir. minisztériumtól vett értesítés szerint, a vasúti szállításra szánt fris állati bőrök, zsírok, állati csontok és más felette bűzös és undort gerjesztő tárgyak elszállítás végett a vasúti vállalatok által csupán feltételesen és pedig csak az esetben fogadtatnak el, ha az említett tárgyak, darabonkénti feladásnál alkalmas módon csomagoltatnak, vagy ha csomagolva nincsenek is, de egész kocsi rakmányt képeznek. A cs. kir. osztrák kereskedelmi miniszter a fennállott csász. kir. kereskedelmi, ipar- és közmunka minisztérium részéről Banjaluka, Farra és Osinmits krajnai községeknek sóval vaió házalhatásra 1857-ben adott kivételes engedélyt hatályon kívül helyezte. A londoni „Crystal Palace“ társaság igazgatósága elhatározta, hogy a „Crystal Palaee“-ban 1881. évi június hótól octóberig tartandó és nyersgyapjut, valamint mindennemű gyapjukészitményeket felölelő nemzetközi kiállítást rendezend. 1536, sz. — A kereskedelmi utasokról szóló és 1852. évi november 3-án kelt szabályzat a magyar szentkorona területén érvénnyel nem bir, különben is e rendelet úgy a vám- és kereskedelmi szövetség 14. őzikéével, valamint az ipartörvény 32. §-ával elvi ellentétjen áll, s a kérdéses szabályzatnak hatályban maradását egyik törvényük sem említi; — ellenkezőleg pedig az 1878.évi XX. t. ez. 14 czikke értelmében osztrák iparosok és kereskedők nálunk a belföldiekkel egyforma
