Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1880-11-07 / 45. szám

tartásával a következő két évre megköttetik, és akkor hasztalan ad be bárki is ajánlatot, az többé figyelembe nem jön a szerződésben kitett első évben. Ha azon­ban a község a tényleges fogyasztásnak megfelelő ösz- szeget meg nem ajánlja, hanem bárminő okból kevesebb összegről eszközli ki a szerződés megkötését, akkor a pénzügyigazgatóságnak jogában áll, vagy árverésre bo­csátani ezen község bor és hús fogyasztási adójának beszedési jogát, vagy pedig a tényleges fogyasztásnak megfelelő öszzeget a községre reá utalni, mely esetben a község ezen adót mint bármely más adót tartozik a fogyasztókból beadni, és a m. kir. adóhivatalba be­szállítani, még pedig ingyen, holott megváltás eseten a beszedés és beszállításáért 10 illetve 500 ftou felül 5 százalékot javára beszámíthat. — ■ Ezen ráutalási végzés ellen a község felfolyamodással élhet és ekkor az alis­pán! hatóság úgy az államot képviselő tisztviselők va­lamint a község küldötteinek meghallgatása után végle­gesen megállapítja az azon évben a község által besze­dendő bor- és husfogyasztási adót, a mely természete­sen soha kisebb nem lehet, mint a tényleges fogyasz­tásnak megfelelő összeg. Ha végre azon esetben mikor a község bármi okból a tényleges fogyasztásnak megfelelő összegnél kisebb összegről eszközölte ki a megváltási szerződés megkötését, valaki a község által tett ajánlatnál kedve­zőbb ajánlatot tesz, nem csak joga de kötelessége is az illető pénzügyigazgatóságnak azt figyelembe venni, és árverést tűzni ki, a községnek akkor csakis az áll jo­gában, hogy az árverés előtt 8 nappal megajánlhatja a nagyobb összeget megváltási összegként, és ekkor arról köttetik meg véle a szerződés. Ha ily ajánlat bár több ízben ismétlődnék ily esetben, mindaddig ugyanily el­járás küvettetik, mig az ajánlat a tényleges fogyasztás­nak megfelelő összeget el nem éri. Tekintsük mármost, hogyan járt el a kassai pénzügy- igazgatóság az üngvár városra eső bor és hús fogyasz­tási adó biztosításánál ? 1879. évben a tényleges bor és húsfogyasztás Ungvár városában és a véle egy beszedési körbe egye­sített Radváncz és Gerény községekben az itteni pénzügy- őrség által kipuhatoltatott; ezen puhatolások eredménye és az árszabás alapján a fogyasztási adó 15898 frt 51 kr- ban lett kiszámítva és a pénzügyigazgatóságnak kimu­tatva. Hogy ezen összeg valóban megfelelt és megfe­lel a tényleges fogyasztásnak, igazolja már magában azon körülmény is, hogy úgy akkor, mint jelenleg is kellő óvadékkal ellátott írásbeli ajánlatok adattak be magán félek által, akkor 14,500 írtról jelenleg 15,100 írt­ról, tehát már csak 800 írttal kevesebbről, mint a fent kimutatott összeg; pedig hogy a bérlő, — kinek még kezelő és felügyelő személyzetet fizetni és irodát is tartani kell, — csak 800 frt nyereséggel megelégedne : alig hihető. De igazolják még ezen állítást a városi képviselet­ben tárgyalás alatt állott több rendbeli ajánlatok is, me­lyek szerint nem egy, de több helybeli lakosok készek­nek nyilatkoztatták magukat a városnak az egész általa a magas kincstárnak fizetni kötelezett 14,500 irtot be­fizetni, és még azon felül a városi szőlőbirtokosok meg­adóztatásáról egészen lemondani. Hihető-e, hogy ezen urak nyereség reménye nélkül vállalkoztak a fenteb­biekre ?! Az igazgatóság tehát a 15898 frt 51 kr. fogyasz­tási adót vette alapul, és a várost feihivta: hajlandó-e ezen a tényleges fogyasztásnak megfelelő összegért a fogyasztási adót megváltani? A város azonban ezen összeget sokalván, csakis 14,000 frtot ajánlott meg, és bizonyos indokolással kieszközölte, hogy ezen 14000 írt­ról véle a megváltási szerződés megköttetett. A szer­ződés jóváhagyása előtt azonban 14,500 írtról adatott be ajánlat, az igazgatóság tehát a várost újólag felhívta ezeu nagyobb összeg megajánlására, mi megtörténvén, uj szerződés köttetett 1880. évre és a hallgatólagos megújítás fentartásával 1881. és 1882. évekre, és igy bírja a város 14,500 írtért ez évben a fogyasztási adó Áss „UNG” iaroaja. Pénteken. * *) Nem épen bolodság, ha valaki azt mondja, hogy a péntek szerencsétlenséget hoz. Senki sein foghatja rám, hogy valami nagyon ba­bonás vagyok. Még is kénytelen vagyok rnegvallani, hogy egy kicsit félek a péntektől. Megvallom egész bátran. Szó sincs róla, hogy e félelemért szégyenleném magam. Mikor egyszer annyi kiváló szellem szenved az előítéletben.! * A magyar drámaírók nem babonások. A nemzeti színházban rendesen a hét hatodik napján tartják a pre- miere-eket. Mily fölvilágosultság! Ha én színmüvet Írnék, kikötném a színház igaz- gátóságánál, hogy adják azt akármelyik nap először, csak péntekeu ne. Inkább elengednék valamit a tantiéme-ből. Még tárcát sem irok szívesen ez ominózus napon. *) Milkó Izidor „Mindenütt és sehol“ eimii müvéből, mely a jövő héten fog megjelenni Aigner kiadásában. beszedési jogot, melyből minő haszna van, itten fejte­getni nem tartom szükségesnek. A folyó évben ismét adatott be ajánlat 15100 írt­ról, melyet a pénzügyi igazgatóságnak figyelembe venni kellett azért, mert a város által tényleg fizetett 14,500 frt a tényleges fogyasztásnak megfelelő fentebb kimuta­tott összegnél kevesebb, és mert az ajánlat által nem- csak a 600 frt külömbség, hanem a város által besze­dési százalék fejében élvezett és 15100 írtról 780 frtot tevő összeg is az állam jövedelem emelésére biztosítva lett. — Az 1879. évben kötött szerződést tehát magában a szerződés 9-dik pontjában foglalt jogánál fogva fel­mondta és a várossal uj tárgyalást inditott meg az 1881., esetleg 1882. és 1883. évekre vonatkozólag. Ezek szerint úgy az 1879. évben mint jelenleg is a kassai pénzügyigazgatóság nemcsak hogy nem járt el méltánytalanul, hanem ellenkezőleg túl engedékeny volt a város irányában különösen 1879. évben akkor, midőn az Írásbeli ajánlat beadásakor a várost ezen magasabb összeg felajánlására felhívta és arról a szerződést a vá­rossal megkötötte, holott jogában, sőt kötelességében ál­lolt volna vagy árverést tűzni ki, vagy pedig a fent ki­mutatott és a tényleges fogyasztásnak megfelelő össze­get a városra reá utalni, a mely esetben a város az él­vezett beszedési százalékot — mely a 14500 fi ttért 750 frtot tett — sem lett volna jogosítva saját javára be­számítani. A fentebbiekben előadott tényállás elolvasása után, szerény véleményem szerint minden elfogulatlanul ítélő meggyőződhetett arról: hogy a kassai pénzügy igazgató- ság nem járt el méltánytalanul a várossal szemben, ha­nem csak törvényrendelte kötelességét teljesítette és pe­dig a méltányosság határai közt akkor, midőn nem en­gedte, hogy azon jövedelem, mely az államot illeti, egyesek zsebébe folyjon. Teljes tisztelettel Fábry Gyula, m. kir. pügyőri biztos. Különfélék. — Novemberi;. — (A honvédség köréből.) Az Ungváron állo­másozó m. kir. honvédzászlóaljnál Réthy Pál I-ső osz­tályú századossá léptethetett elő. (A legközelebbi farsang) rövidségén nem lesz okuk panaszkodni a mulatságok s bálok kedvelői­nek. A mig ugyanis ez idén a farsangnak már a feb­ruár 1-jére eső hamvazó szerda végett vetett, addig a jövő évben márczius 2-kára esik a hamvazó szerda, minek folytán 1881-ben a farsang teljes 59 napon át fog tartani. E miatt a jövő évben a husvét április 17 s 18-kán. a pünkösd junius 5. és 6-kán, mig az űr­napja junius 16-kán lesz. (A t Hely ez te t ó s.) A m. kir. igazságügyminisz- ter Adám József nagv-bereznai kir. járásbirósági vég­rehajtót, a kunszentmártoni kir. járásbírósághoz he­lyezte át. (Rudolf koronaörökös) a mármarosi vadá­szatokra hétfőn reggel 7 órakor fog M. Szigethre érkezni. (Vadászati jegyekért) f. é. September hóban Ungmegye területén 18 frt folyt be. (Pázmándy Dénes) mint egy szövetkezet meg­bízottja, e napokban Ungváron volt s bemutatta a megye alispánjának az engedélyokmányt, mellyel a bányaka­pitányság megengedi, miszerint Ungmegye Star na és L u h községek határain kőolaj utáni kutatások eszközöl­tessenek. Ha eredményre fog e kutatás vezetni, felvi dóki népünk egy rószórek uj keresetiág fog ezzel nyílni. Attól félek, hogy unalmas leszek. A mi egyébiránt megtörténik velem szombaton, vesárnap, hétfőn, szerdán és csütörtökön is. A példaszó se sokat tart a pénteki napról. — Pén­teki vig táncot, megevett malacot, vasárnapi bu éri. Hosszabb lett a péntek, mint a szombat, szokták tréfásan mondani, mikor az asszonynak alsó szoknyája a felső alul kikandikál. * Shakspere nem szerette a pénteket s kevesebbre becsülte a többi napoknál. Egyik vigjátékában azt mondja egy hölgyről, hogy az szebb pénteken, mint egy másik — vasárnapi S ez nagy dicséret akart lenni. * Ismerek egy úri embert, a ki szinte a babonasá- gig gyűlöli a pénteket. E napon a világért sem kezdene semmibe. Pénteken még adósságot sem csinál. Megkérdeztem egyszer tőle e sajátságos félelem okát. — Ez igen egyszerű, — mondá ő. — Engem teljes életemben üldözőt a péntek, s minden szerencsét­lenségemnek ez a nap az oka. — Hogyan ? — Az ügyvédi vizsgára pénteki napot tűztek ki terminusnak. Megbuktam. Az a szamár Kristóf pedig másnapra kapott terminust és keresztül ment. T. laptársunk a „Kárpát“ panaszkedik ellenünk, hogy az ismert Homicskó-Szathináry-fóle affaire-nek bírósági utón lett be­fejezése után csak egyszerű hidegséggel közöltük a bírói végzést s igy „a testvéri és honpolgári szeretetnek nagyon hideg és kevésbé méltányos jelét tanúsítottuk Homicskó irányában“, s hogy e sze­rint Homicskó urat az ügy szerencsés befejeztével rehabilitálni nem siettünk. Midőn az ismert „Emlékirat“ napvilágot látott s még alig olvasta egy pár ember, mert a példányok csekély száma miatt azt alig is olvashatták volna sokan, a „Kárpát“ mondhat­nék a káröröm buzgóságával sietett azt lenyomatni s világgá kür­tölni. Ki tudja, mi oka lehetett a „Kárpátinak arra, hogy Szatli- márynak segítségére legyen?! De ha már megtette, méltányos, hogy Homicskó ur önérzetes enunciatiójának is tért nyisson. A ki segített besározni, az segítsen mosdatni is. Mi azonban másként állunk. Szathmáry emlékiratát nem közöltük, közönyösek voltunk a sár iránt, következetesen kell hogy közönyösek maradjunk a szappannal szemben is. Homicskó ur személyét illetőleg nem kí­vánunk a „Kárpát“-tál versenyezni. „Homicskó ur“ a „Kárpáti­nak annyira különleges ós gyakori themája, hogy plágiummal vá­dolnék magunkat, ha e téren legkisebb részben is utánoznánk. Teszsziik ezt saját reputátiónk érdekében is, a mennyiben az óda költésben érezzük gyengeségünket. Homicskó ur dicsőségének meg- éneklését bízzuk az tehát erősebbre, t. i. a „Kárpát“-ra Külömben Ho- micsKó urnák, kinek mellesleg szólva, velünk szemben nem lehet oka panaszra, bátrak vagyunk figyelmébe ajánlani, miként nem kérdés az: rehabilitálja-e őt az „Ungvár“ és az „Ung“, hanem hogy reha­bilitáltalak tekinti-e Ungvár és Ung. És hogy ez utóbbiakra nézve tájékoztassuk, legyen megnyugtatva, hogy a közhangulat a Szathmáry-féle „Emlékirat“-tal szemben Homicskó urat a vádak alól fel mentettnek nyilvánította a Szathmáry-féle bírósági utón tett nyilatkozat után, a nélkül, hogy bevárta volna azt, mit fog mondani ez ügyben az „Ung“. (Választás M.-Szigethen.) Megyei bizottsági tagokat választott M.-Szigeth nov. 2-án, eredménye az lett, bogy megválasztattak: Wieder Antal, Sich er­mann Mór, Davidovics Adolf, Grünwald Zsig- mond és Szőllősy Miklós; e választásnál az 562 sza­vazásra képes polgár közül csak 108 ólt e jogával. — Egy nagy betegnél két orvos konzíliumot tartott. A. or­vos állította, hogy a beteg láza oly nagymérvű, hogy az folytono­san ész nélkül — félre — beszól. B. ervos ur pedig azt vitatta, hogy a láz tűrhető, a beteg egészen eszénél van. A mint igy folyt a tanácskozás, a beteg ágyában felül és azt mondja: '„A. orvos a világ legnagyobb marhája.“ - „No, lássa collega ur“ — szólt B. A.-hoz — „mondtam én, hogy a beteg eszénél van.“ (Schmidt Nor bér tát) a helybeli hidontuli leánytanoda igazgatónőjét pótolhatlan veszteség érte, nő­vére Stoicz Imréné szül. Schmidt Irén f. hó 4-ón 36 éves korában elhunyt. Temetése ma d. e. 10 órakor volt. (Esküvő.) Sir okay Albert ungvári gymn. h. tanár okt. 31-én tartotta esküvőjét Minajban Lüíey Etel kisasszonynyal. Biztos szer a difteritis ellen, mint egy berlini szaklapban dr. Guttmann Írja: a pilooarpa, melyet ő a beteg kora szerint igy rendel: Rp. Pilocarpini mu- riatici 002—0-04, Pepsini 0 6—0-8, Aeidi hydroclorici guttas 11, Aquae destiilatae 80-0, Mds. Oránkiut egy theás kanállal. — Felnőtteknél: Rp. Pilocarpini muria- tici 003—0-05, Pepsini 2.0, Acid, hydrochlorici guttas iij, Aq. dest. 240-0. Mds. Oránkint 1 evő kanállal, gyer­mekeknél egy kávés, felnőtteknél egy evőkanálnyi, mely után ugyanolyan adag nehéz bort ad a betegnek. Akik­nél a pilocarpini 12—24 óra alatt az elkerülhetlenül szükséges nyál elválasztást elő nem idézi, annál ez ada­tokat növelni kell. A gyógyszert minden órában be kell venni, még éjjel is, s ezenfelül hideg nyakborogatást. A beteg minden két órában ehet meleg tejeskávét vágy- levest, közbe igyák jeges vizet, sőt apró jégdarabkákat is nyelhet. A rp. üdvös hatásáról természetesen dr. Guttmann urra háramol a felelőség — Szörnyűség! ^ — Egyszer csütörtök éjjel három számot álmodtam Másnap reggel sietek a lutris boltba s teszek rájuk két forintot. Mit gondol, mi történt? — Nos? — Nem nyertem! — Ah! — Mórt pénteken 4ettem meg a számokat! — Rettenetes! — De ez még mind semmi! — Halljuk! — Elmentem leánynézőbe egy szép hölgyhöz, s halálosan beleszerettem. — Nos! — Nem tetszettem meg neki. . . Pénteki napon voltam nála. Ha egy nappal előbb megyek, kétségkívül. — — Létre jön a parthie. Minden bizonynyal —- Meg vagyok róla győződve . . . Legnagyobb szerencsétlenségem azonban az, hogy egyszer nagypén­teken megrontottam a gyomromat s azóta minden nyáron Marienbadba kell mennem, a mi óvenkint ötszáz forin­tomba kerül. — Borzasztó! * Jules Noriac, e kiválóan francia szellem is ir egy rajzot a pénzekről s a péntek-gyűlölőkről. Ott fordul elő e párbeszéd :

Next

/
Thumbnails
Contents