Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1880-09-12 / 37. szám
XVIII. évfolyam. Ungvár 1880. vasárnap, szeptember 12. 37. szám. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési feltételek: Egy évre .........................6 fi t — Félévre ..............................íí „ — Negyed évre .... 1 n 50 Egyes szám ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előiizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár, Pollacsek Miksa könyvnyomdájába küldendők. Kiadó-hivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája. TAKSA DAL MI ÉS VEGYEST ARTALMU LAP. A KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE. Nyllttér: Soronként 20 kr. Ungvár, September II. A regále-jog megvásárlása. (=) A regále-jog, melyet Ungvár városának első elöljárója a város részére megvenni szándékozik, f. hó 6-án tartott ^,d hoc ülésben a városra nézve kedvező elintézést nyert any- nyiban, a mennyiben a t. polgármester urnák már az ülés előtt készletben tartott jegyzőkönyve, mely szerint a polgármester ur már arra is meg lett volna bízva, hogy a vételi szerződést megkösse, nagy módosítást nyert/ Ez által a polgármester urnák ujabbi terve, t. i. bevonni a várost egy 360,000 fitos pénzműveletbe minden beható tanácskozás kizárásával, elodáztatott és igy van alkalmunk a városi képviselő urakat ama veszélyre figyelmeztetni, mely bennünket fenyeget, ha a regále-jog megvétele egy más ad hoc képviseleti ülésben elhatároztatnék legfőképen anélkül, hogy a képviselő urak többsége e felett komolyan s behatóan gondolkoznék, mert itt nem 2—3 ezer írtról, de majdnem 1/J-ad millióról van szó. Lehet ugyan, hogy a regále-jog megszerzése reánk nézve előnyös volna, minthogy a község általi bérbeadásból eredő jövedelem a jelenlegi községi pótadót fölöslegessé tenné, és a fogyasztó indirekt megadóztatása által a hiányzó pótadót pótolná. — Ez a cél csak akkor lenne elérhető, ha a város pénzzel rendelkeznék és azzal, avagy hipothekaris biztosíték melletti olcsó kölcsönnel e vételt érvényesíthetné, minthogy akkor jelenlegi vagyonát egy más vagyonnal, jelenlegi jövedelmét egy másikkal cserélné fel. Azonban Ungvár városának pénztára, melyből tisztviselői fizetését gyakran nem képes fedezni, e város, mely minden vagyonát és jövedelmét már a mifit évben a hazai takarékpénztárnál 12.000 frt kölcsönre zálogosította el és újabb kölcsönre fedezetet nyújtani nem képes, annak a városnak oly indítványt, minőt a polgármester ur terjesztett elő, még tárgyalni is nagy feladat. Tisztelve a t. polgármester ur pénzügyi szakképzettségét, vállalkozási szellemét, mégis sajnálkozással kell kijelentenünk, hogy ebbeli fáradozásait itt e szegény városban siker nem fogja koronázni, nem fogja pedig azért, mert a polgármester ur szakadatlanul halad előre anélkül, hogy hátratekintene adófizetői után, kik tőle elmaradnak, és igy eszméi és adófizetői között oly ür támad, melyet semmiféle pénzintézet nem képes kitölteni. A polgármester ur Ungvár városát túlbuzgóságból minden áron uagygyá akarja tenni; igyekszik részére venni, kisajátítani és okku- pálni, de nem számol a pénzerövel, melyet neki adófizetői rendelkezésére bocsátani képesek. Eszméi nagyok és messzehatók, csak sajnálni lehet, hogy itt nincs tere, hol azokat érvényesíthetné. — Mily szép eszme volt például az ungvári kincstári dominium szándékolt megvétele ? Ha Ungvár városának polgárai a polgármester urnák rendelkezésére elegendő pénzt nyújthatnának, meg vagyunk győződve arról, hogy érette sokat vásárolna. — Azt is be kell ismernünk, hogy a polgármester ur a város érdekét sokkal inkább hordja szivén, mint azt a város összes ellenzéke teszi, hiszen ő egész hi- vctaloskodási ideje alatt nem foglalkozik egyébbel, mint a város nagyításával és szépítésével; igyekszik a város jövedelmét érvől-évre emelni és hitelét megerősíteni; igaz, hogy csak pótadó emeléssel és uj kőlc&önkötóssel, és csak az a kár, hogy igyekezete és túlbuzgósága a város hátrányára van, mi onnan ered, mert a polgár- mester ur a jövedelem fokozásának fogalmát eltéveszti. A polgármester úr városi jövedelemnek tekint mindnn pénzt, mely a város pénztárába befoly. — Ez oly elv mely téves felfogáson alapszik, minthogy községi pénzeknek csak azok nevezhetők, melyek a község vagyoná után folynak be. — A többi befolyt pénzek, melyek kölcsön vagy bánatpénz gyanánt vagy pótadó utján folynak be, nem képezhetnek valóságos jövedelmet, minthogy azok az egyes polgár vagyonát terhelik. Azonban azok is képeznék a város jövedelmét, ha a polgármester úr oly kölcsönt és óvadékot képes felfedezni, melyet soha sem kellene a városnak megtóritenie, avagy nem az ungvári polgárt, hanem a szomszéd községeket adóztatná meg községi pótlékkal. — Ha tehát oly jövedelamből partokat építene, házakat sajátitaua ki, regale jogot vásárolna, akkor valósulna a polgármester urnák „Nyílt szava“ hogy t. i. „Ungvárnak különb elöljárója eddig nem volt és hogy a jövőben legyen, azt is kétlem;“ hanem ha a jövedelmet csak oly módon szaporítja, hogy a pótadót 8°/0-tól 27 és Yí® o-ra; (és a regale jog sikeres megvétele esetében 10Ö°/e-ra) a fogyasztási adót 10%-ról 20°/o-i'a emeli, az Ungvári (és nem a Nagy- Mihályi) regale bért 3U00 ft sáppal felcsigázza és a még minden évben mutatkozó deficzitet a földalapból, vagy bánatpénzekből, vagy kövezetvámból, vagy kisdedóvó alapból, vagy kaszárnya alapból, vagy kórházalapból és ha azok felemésztettek, más kölcsönökből fedezi, akkor a t. polgármester úr nyílt szavában kételkednünk kell. — A polgármester úr ki a város érdekét legjobban hordja szivén, kell hogy a város pénztárának helyzetét legjobban ismerje. — Köztudomású dolog, hogy a városi pénztár koránt sincs azon helyzetben, hogy a regále-jog vételárának hacsak kamatját is kifizetni képes lenne és a a t. polgármester ur dacára annak e jog készpénz fizetés melletti vételét a t. képviseletnek ajánlatba hozta, kell hogy valamely pénzerő őt azzal biztatta legyen, hogy a vetél- árt érette le fogja fizetni. — Feltéve de meg nem engedve, hogy létezik egy pénzintézet, mely hajlandó volna a városnak oly tetemes pénzösszeget kölcsönözni, továbbá hogy a város képes lenne oly intézetnek kellő fedezetet nyújtani, még mindég fenáll azon kérdés, vájjon fen fogja-e tartani magát örökké a jelenlegi regale jövedelem, mely jövedelem a vételnek kell hogy alapul szolgáljon; továbbá vájjon a regale jog megváltásakor meg fogja-e kapni a város a vételárnak megfelelő váltságdíjat? — Ha a bér csökkenne és ha e váltságdíj vagy 40,000 írtnál kevesebb volna mint a vétetár, miből fogja t. képviselet ezen hiányt fedezni? — Nem pótadó által?! Miből akarja a t. képviselet a kölcsön után első félévre eső kamatot fedezni? Miből akarja a sok ezerre menő százalékot fedezni? Nem pótadó utján-e?! Oly tervek ezek, melyek felett komolyan kell gondolkozni, mert ily nagymérvű vállalatba csak úgy könnyelműen beleugraui nem eszélyes, de annál inkább veszélyes dolog. (Ungvár város képviselete) f. hó 6-án d. e. 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egyetlen tárgya volt, t. i. a kincstártól, a város területén gyakorolt regále-joguak s a hozzátartozó épületeknek esetleges megvásárlása iránti előleges intézkedések megtétele. L e h o e z k y polgármester ez ügyben előterjesztést tett, mely szerint a kincstárral megejtendő tárgyalások végett egy küldött hatalmazandó fel, a ki az alkat megkösse, s a megkötendő szerződést a képviseletnek jóváhagyás végett bemutassa. Ez előterjesztés után Farkas, Mihalkovich, Eoykó, Pólányi, Weinberger S., N e h r e b e c z k y és G r a b o v s z k y képviseleti tagok szólaltak fel, kisebb-nagyobb eltérésekkel mindany- nyian hangsúlyozván, hogy a regálé megváltása bár kívánatos, azonban Lehoczky polgármester csakis az előzetes tárgyalások s alku megejtésére hatalmazandó fel, s ezt a képviseletnek bejelentvén, ugyanakkor a rételár fizetésére nézve is mutassa be tervét, melyek után fog csak a képviselet határozatot mondani a felett: vájjon e tervet elfogadja-e; s csak akkor lesz megbizás adható a szerződés megkötésére. Ezek után elhatároztatott, bogy Lehoczky polgármester megbizatik, hogy a kincstárral az előzetes tárgyalásokat megejtse, s euoek utána a képviselet elé ez ügyben kimentő jelentést tegyen. Galenterie cikkek. Ha a kölcsönös bizalom megszűnt, az erőszak politikája pedig foganatba nem vehető, ijeszteni szoktak azok, a kik miden áron keresztül hajtani akarnak valamit. Nagy kóklerek e bajuszos gnomok és manók, hogy reá tudnak ijeszteni azokra, kiknél a bátorságot csak gramm- számra lehet mérni, s a kiknek látásukat elhomályosítja az ijedség ideggyengitő hatása. Ezt az idegbénító módszert használták a képviselet ülésein több alkalommal, a midőn t. i. a város vitális érdekeibe dörgölődző ügyek kerültek a a fenyőfa tanácskozási asztal zöld boritékára. A mikor a kövezeti- vámot évi 300 frt pausaléért akarták odaadni (s akadt vállalkozó, a ki nem félt riskirozni ily magas évi bérösszeget) avval ijesztettek hogy el kell az ajánlatot fogadni, mert külömben ily jó árat alig fogunk kapni s aztán a miniszter el veszi tőlünk a jogot. (A követkozmények másat igazoltak.) Midőn a hely- pénz kiadásáról tanácskoztak akkor is ijesztettékga képviseletet. Ugyanez ismétlődött a fogyasztási adó kérdésénél ;s hál’ Istennek nem történk semmi baj, s megoldatott úgy a hogy, bár jobban is el lehetett volna intézni azokat. — Most a regálé megváltásánál, a hétfői ülésben megint ijesztgettek, hogy gyorsan határozzunk, mert elesünk attól. Jó Mephistók, a köpeny már igen elavult, s foltozatlan mivoltában betekintést enged a köpeny tenyérnyi lyukain, a hol még a hívatlan szem is látja a valót, hogy abban csak olyan Mikulás mumus rejtőzött. A hétfői képviseleti ülésen Farkas kérdést intézett a polgármesterhez, vájjon van-e arra nézve határozat, hogy a regálé megvállasssék ? Válaszul azt kapta hogy igen: Roykó aztán kérte ezok felolvasását, — Pólányi kijelentette hogy e tárgyban még határozat nem létezik. A polgármester hallgatott, hallgatott . . . . i . s mit jelent a hallgatás ? Az 5(141-ik évnek első. napja lévén Farkas kifogást tett, a képviseletnek a hétfői napra történt egybehivása ellen, mert u. m. — minden vallásbell felekezet ünnepe respectálandó. — a polgármester aszongya hogy ő nem respectálja ............de aztán mégis meggondolta, hogy ebbeli nyilatkozatával elvetette a sulykot, s oda módosította előbb telt megjegyzését, hogy ö hiszi, miszerint a képviselet izraelitái szó nélkül aláírják, hogy ők nemcsak óhajtják de akarják is a rogálét megvásárolni, s igy nem baj hogy nem jöttek az ülésre, de hisz itt van W einberger Salamon is' Az ülésről lévén szó igaztalan volnék, ha elmulasztanám megemlíteni, hogy Pólányi megdicsérte a polgármestert, mint a ki a város iránt jóindulattal viseltetik, — Fincieky az „Óhaj“ és „akarat“ között linguistikai tekinetetben mi különbséget sem talált. Ungmegye legtöbb adót fizető (virilis) bizottsági tagjainak 1881. évre megállapított névjegyzéke. ■ Gróf Sztáray Antal, gr. Hadik Béla, gr. Török Napoleon, Weinberger Albert, br. Eedvicz Sándor, br. Vé- csey József. Ibrányi Lajos, Orosz András, Markos György, dr. Weinberger Salamon, Kellner Izrael, Lipcsey József, Kovácli Károly, dr. Ivántsy László, gr. Sztáray Ferdinand, Vicsalkovszky Cyril, gr. Sztáray Theodor, Makay Dániel, Nehrebeczky György, Vfidder Ignác, Róth Adolf, Bernátli Zsiginond, Béressy András, Beruáth Zoltán, Mocsáry János, Csuha Sándor, Szieber Ede, Herczegh
