Ung, 1880. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1880-05-23 / 21. szám

igér többet. Jönnek a kamatfizetések. Negyedévenként,

félévenként egész tőkét képviselnek. Jobb időkre nem

vár a hitelező — tőkét nem kér, de követel kamatot. Honnan',vegyen a szegény ember? Van még ökre, tehene, kis elesóg a padláson. Oda adja kamat fejében, hogy egy kis nyugta legyen. De nem csak tehenét, ökrét, eleségét adta oda — hanem munkáját is. Évről évre hitelezőnek szánt, vet, arat, tenyészti a marhát. Kész a nyomor. Külsőleg most is birtokos ugyan a faluban, tényleg azonban szolgája a hitelezőjének ki házából kertjéből minden pillanatban kidobhatja

........

Meg teszi-e? Nehezen. Ha majd maga akarja a gazdaságot átvenni, csak akkor kéri a csődöt, addig dolgoztat magának a birtokossal.

A földesur jobbágya helyett mivé vált a paraszt? A tőke rabszolgájává.

Kérdi — színezve van-e ezen előadás? Nincs-e tényleg igy ? Mi az oka a nagymérvű kivándorlásoknak, mit oly örömest szeretnek leplezgetni ?

Talán kevés a szabadság, nagy a vallásgyülölség, rósz az igazgatás, — nem az uzsora az, mi a szegény földművest a tengeren túlra hajtja ? Amerika gazdag lsez. S miért? Mert az európai földműves jelzálog-köl- csöneinek kamatjait vagy nem tudja fizetni, vagy ha fizeti, akkor minden keresménye arra megy.

Hogy lehet ezen segíteni?

A jelzálog-hitel rendezésén kívül— mely tárgyunkhoz nem tartozik — azt ajánlja Stein, hogy érvénytelennek kell nyilatkoztatni mindennemű terményre vonatkozó adásvevést, mely az aratás előtt történik, másodszor meg kell vizsgálni minden adósság keletkezését és mind a polgári, mind a váltó'végrehajtásoknál azon elvet kell érvényesíteni, hogy az adós csak a készpénzben adott kölcsönt tartozik visszafizetni, s hogy kamatot is csak annyitt adni mennyit a kölcsönzött tőke veszélye igazol. A vizsgálatnak lesz feladata földeríteni : mily bűn terheli a hitelezőt, szándékkal készitett-e elő szorultsági helyzeteket s igértetett magának kölcsön nélküli adósság-kötelezettségeket ? s ha az uzsora bűntett jelenségei fönforognak: késleltetlenül folyamatba kell tenni a büntető eljárást.

Stein még egy javaslatot tesz.

A paraszt — úgymond — tapasztalatlan és bátortalan. az ügyvédtől irtózik. S ezért a gazdasági egyleteket tartja legalkalmasabbaknak arra, hogy e téren is üdvös tevékenységet fejtsenek ki.

Azt véli ugyanis, hogy czélsze.tü volna, ha minden parasztbirtok árverezésével az adós az ügyet megvizsgálás czéljából a gazdasági egylet elé terjesztené az adósság keletkezése történetének előadása mellett oly czélból, hogy a reális adós jogait az uzsora-adósságokkal szemben az egyesület védje meg. Ha a gazdasági egyesületek ezen feladatukat komolyan s erélylyel teljesítik — az esetek, melyekben közreműködéseik igé- nyeltetnek, mindig ritkábban fordulnának elő. A gazdasági egyesületek leginkább ismerik a baj komolyságát— s tudván azt, hogy egyesek jogaiban saját jogukat védik, a kötelesség komoly teljesítése,, iránt kétség nem lehet.

Különfélék.

— Május 22. —

(A pünkösdi ünnepek) eléggé élénken folytak le, búr a borongós és szeles időjárás a kirándulások elé akadályokat gördített; az ünnepeken nyíltak meg a mulató kertek: a polgári lövölde, Hercz-féle mulatóhely s a „Korona“ vendéglő udvarán lévő kert, mely ez idén nemcsak díszesebbé lett, hanem a kerítést kö- rülövedző komló után „Komló-kert“ nevet is nyert; a kert megnyitási ünnepélyeken kívül a t ü z o 11 ó-e g y- 1 e t tartotta pünkösd másod napján a polg. lövölde kertjében célszerűen épített mászóháznál nagy közönség előtt első e nemű gyakorlatát, mely sikerült; gyakorlat után a tüzolté-egyleti tagok a mulató helyen barátságos „áldomására gyűltek össze, s a vidám fiuk poharat ürítettek az egylet elnöke, parancsnokai s többekért. A lövészek a két nap délutánjain versenylövésekkel mulatták magukat, melyben a szokottnál többen vettek részt, sok sikerült lövés ejtetett, melyről más helyen adunk kimutatást, itt csak annyit, hogy Koretkó Luci bátyánk igen correct s kitűnő lövéseket tett mindkét napon, helytelen volt tehát azon megjegyzés, hogy „nagy szerencséje van“ — a mit az egyik „kIák kör“ ezennel ünnepélyesen vissza is von.

(Kinevezés.) Szűk Lajos, az ungvári járás- bíróság aljegyzője aljárásbiróvá kineveztetett a beregh- szászi k. járásbírósághoz.

(A selyemtenyésztés érdekében) a következő felhívás közzétételére kérettünk fel: Az országos igazegyesület által megindított általános mozgalom hazai iparunk nagyobb mórvbeni fejlesztése tekintetéből, a selyem-termelést is — mint elsőrendű iparcikk meghonosítását társulás vagy szövetkezés utján véli létrehozni. E célból alólirott a városi, valamint a vidéki t. c. közönségnek, kik ez évben selyméreket termelni hajlandók, rendelkezésükre áll, minden díj nélkül kész első korosztályú selymérkészlet, melyeket 8 nap lefolyása alatt naponta déli 12-től 1 óráig lakásomon mindenki átvehet az általam adandó utasítás mellett.— Kelt Ungvárt, 1880. május 18. Koretkó Lucián, m. fa- és selyemtenyósztési biztos.

(A polg. lövészegylet köréből.) A május 16. és 17-diki lövészet eredménye: Az ipartáblán mindkét napon a dijat Belházy Jenő kapta. A verseny táblán 690 lövésre 527 kör lövetett — mely 76'38 százaléknak felel meg ; a dijat mindkét napon legtöbb körre Belházy, és legmélyebb lövésre — 110 fokú 4-es és 32 fokú szögre — Koretko Lucián nyerte.

(Nyári mulatság.) Az ungmegyei nőegylet által f. é. junius hó 5-én azaz szombaton az ungvári polgári lövölde helyiségében Lányi újonnan szervezett zenekara közreműködésével az egylet jótékony czéljaira tánccal egybekötött nyári mulatság rendeztetik. Belépti dij személyenként 50 kr., tanulójeg 20 kr., gyermekjegy 10 kr. Eelüladakozások köszönettel fogadtatnak. — Ételek, italok és frissítőkről a polg. lövelde bérlőjének vállalkozása mellett a rendezőség gondoskodik. Kezdete d. u. 4 órakor. Kellemetlen idő esetén a mulatság másnap tartatik meg.

(Dayka Gábor,) az Ungváron 1796. oct. 20-án elhunyt jeles költő összes müveit rendezte sajtó alá Abafi Lajos, mely a „NemzeJ könyvtár“ cimü vállalat egyik kiadványát képezi. A költő legkisebb részletekig kiterjedő életrajzát szintén Abafi irta meg jelen kiadványához, melyben Dayka emlékéről részletesen megemlékezve, az életleirást igy fejezi be: „De talán mindezeknél élénkebben tartja főn Dayka emlékét — habár szükebb körben iá — az ungvári főgymnasium kebelében fanálló „Ö n k é p z ő D a y k a-k ö r. Ennek alapítója, Zoltsák János, a magyar nyelv és irodalom tanára, 1864-ben lelkes felszólitástjbocsátott ki, melyben Dayka érdemeit méltatván, az ungváriakat egy emlék lelálltására hívta fel; („Figyelmet és részvétet kérek.“ Irta Zoltai, „Felvidék“ 43 szám.) de ennek ép oly kevés hatása volt, mint Torna Andornak a „Felvidék“-ben ez ügyben közölt felszólalása. Zoltsák János 1868 májusban az ungvári dalegylettel kezet fogva Dayka születésének százados évfordulója alkalmából Dayka-ünnepélyt rendezett, melyen maga mondott emlékbeszédet, de melynek a csekély számú jelenlevők lelkesedésén kívül semmi eredménye nem volt. Hogy azonban mégis legyen Dayká- nak emléke, 1870- ben Zoltsák tanár, 1876-ban Alapi Henrik tanuló tartottak emlékbeszédet Dayka fölött, Ékkel Elemér tanuló pedig 1876-ban „A \írtus becse“ cimü költeményét fejtegette mütanilag. Mily tárgyakról és kik értekeztek az utóbbi években, azt nem sikerült megtudnunk. De annyit tudunk, hogy a Daykakakör virul és gyarapszik. Gyarapodjék jövőre is, és a mig a költő sírját emlék ő nem jelöli, emlékeztesse az ungváriakat kötelességük elmulasztására.“ (E sorokat közöltük, hogy felelevenítsük vele az Abafi által hangsúlyozott „emlékeztetést.“)

(Rybári F e r e n c z ) a jeles tudós és történetíró, a „Képes Világtörténet“ Írója f. hó 18-án Budapesten meghalt.

(A Bereghszász és Munkács) közötti vitás ügy, mellyel a munkácsiak Beregh megye székhelyét Munkácsra kérték áttétetni, a f. hó 20-iki megyei bizottsági ülésen végleg megoldást nyert. Az ügy szavazás alá került, Bereghszász mellett 180-an Munkács mollett pedig 73-an szavaztak, 64-en pedig tartózkodtak a szavazástól. A szavazás rendkívüli érdeklődés között folyt le.

("Lövészegyleti közgyűlés.) Meghívás. Az ungvári polgári lövészegylet, alapszabályainak 17-ik §. -a értelmében minden lövészeti év elején tartandó közgyűlését — melynek tárgyai lesznek : p igazgató választmány megválasztása, az alapszabályok ne- táni módosítása, a pénztári számadások felülvizsgálata az egyletnek összes vagyona /elett, nem különben a felvételi dij és az évi járulék megállapítása ügyébeni határozatok, — ez idén vasárnap folyó évi m á j u s 23-án d. utáni 4 órakor a lövö'de helyiségében fogván megtartatni, — van szerencsém erre az egylet tagjait tisztelettel meghívni. Ungvártt 1880. Május 20-án. — Dr. Ivántsy László, főlövészmester.

(A fagy.) Május 17-én délután hideg északkeleti szél kezdődött, és azóta folytonosan dühöngött, tegnap éjjel azonban a szél elállott, s ma enyhe kellemes napunk van; 20 és 21-ike közötti éjjel fagy volt, mely a paszulyt, dinnyét, részben a tengerit s a kerti vete- mónyeket vidékünkön elfagyasztotta. A szőllő az alantabb fekvő helyeken nagyrészben szintén elfagyott. Szered- nye vidékén — mint értesülünk — a fagy még nagyobb károkat tett, s különösen a szőlőtőkékben tett nagy rongálást.

(Az ungvári ipar bank) börzei árkelettel ' biró értékpapírokat az árfolyamon alúl l°/0-al bevásárol.

(Gr. Török József) szolgabiró, kiről azt irtuk, hogy súlyosan megbetegedett, már túl van min■ den veszélyen. Egészségének teljes helyreállta azonban

■ még vagy 14 napot fog igénybe venni.

Az „UNG” tárcája.

A „mamseii“.

(Fővárosi genre-kép,)

Télen nyáron minden istenadta napnak abban a szakában, midőn az ájtatos (és jobbára éhes) hívőket déli harangszó csendíti a terített asztalhoz, ott láthatod őt végighaladni a koronaherczeg utcza gyalogjáróján. Formás termetét elül kecsesen összetűzött könnyed posztóköpeny fedi; egyszerű ruhájának szövete Ízlésről tanúskodik, szabása műértő kézre vall. Fején divatos alakú kalap, melynek egyetlen díszét bársonyvagy selyem szalagcsokor képezi s ha mindezekhez hozzá képzelsz magadnak egy vidám tekintetű viruló szépségű leányarezot — magad előtt látod a „mam- sell“-t.

így nevezem, ez lévén a hivatalos-czime urak és úrnők előtt s aztán mivel meg sem haragszik érte, ha bizalmasan e néven szólítod.

A „mamsell“ fővárosunk szülötte. Bölcsője a Teréz- vagy Józsefváros vlamelyik távoleső részében állott ott, hol emeletes paloták és díszes kirakatok helyén palánkkal kerített egyszerű földszintes házak néznek az utezára, melynek nyugalmát robogó fogatok okozta zaj hiányában legfeljebb a homokban játszadozó csitri gyermegsereg szokta olykor zavarni.

Ilyetén kiválólag fővárosi jellege daczára a „mamsell“ leírását hiába keresnéd Budapest monographiájá- ban, sőt — bátran állíthatom — még az akadémia nagy szótárában sem fognád találni a szót és illő fogalmát. Utóbbi fölött egyébiránt nem igen csodálkozom, mert a halhatatlanok valamelyike aligha szánná reá

magát a „mamsell“ természetrajzának helyszínén való tanulmányozására.

S ezek után nézzük közelebbről, hogy kiféle ő vol- taképen. Mindenekelőtt kijelentem, hogy nem párisi gri- sette, mert nincs meg neki az a különös élénkége s határozottan nem oly könnyelmű. Meglehet, hogy ez csak a rósz idők tanujele, hiszen Párisból is az hírlik, hogy a Quartier latin igazi tőrőlmetszett grisette-je ott már- már mythoszszá vált. Aztán constatálnom kell, hogy a grisette megszakított minden összeköttetést családjával, holott a „mamsell“ annak körében él, engedelmes jó leánya édes anyjának és csak úgy üzleti műnyelven „mamsell“, a mi annyit jelent, hogy némileg emancipált, hogy hazamenőben szeret kissé bátran pillantgatni s nem igen veszi rósz néven, ha üzletből jövet valami csinos fiatal ember megszólítja.. . notabene ha megtetszett neki az illető és már előzőleg is legalább látásból nem egészen ismeretlen előtte, mert különben igen zokon vesz és szörnyen megbotránkozva tér ki a kisértésnek utjából , nem akarván annak látszani, a minek ka- ezér kis arezával a gonosz nagyvárosban oly könnyen tarthatnák. S a ki ilyenkor, erkölcsi felháborodásában látta a nekipirult arczu leánykát, az bizonyára nem egyhamar feledi a bájos jelenséget.

A vele való ismeretség tehát könnyen kerül. Nem igen makranezos, egy jó élez hamar megnyeri őt, egy lépéssel odább elfogadja kíséretedet, negyedóra múlva karodat sjfélóra múlva félig már meghódítód szivecskéjét. Csevegni is elég ügyesen tud, nem ugyan a salonok ke- resve-keresett czikornyás nyelvén, hanem a maga mesterkéletlen természetes észjárásával, mely nem csűr, nem csavar, nem bókol, hanem kimondja bátran azt, a mit érez. Van is reá elegendő idő végig hallgatni a kedves csevegést, mert a lányka rendszerint jó távol lakik. .,., Óh ezek a külvárosi séták csendes felhőtelen

tavaszi estéken, az a vidám csengésű kaczaj, az elkép- zelhetlen kerülő utak, (mert amott a másik utczában papával találkozhatnánk) mennyi ifjúkori ábránd s igazi tiszta szerelemről tudnának ők mesélni ....

Ama tanulók, fiatal kereskedők és müvésznövendó- kek, kik a leánykát „kisérik“ — ez a terminus technicus Budapestinensis — gyakran nem csak platói viszonyra czéloznak s nem akarom épenséggel állítani, hogy e kívánságuk soha sem teljesül. A „mamsell“ ele- intén játszadozik a tűzzel — persze, hogy veszedelmes egy játék — s a mikor megismerte a veszélyt, talán késön is van már; mert vannak bizonyos vészthozó dolgok, melyeket csak úgy lehetne kikerülni, ha ismernék s a melyek még sem kerülhetők ki többé, mihelyt megismertük őket.

De ne Ítéljünk túlszigoruan. A „mamsell“ jobbára ártatlan teremtés, kis kandisága késztet mulatságot keresni s bizonyára akaratán kívül esett hahogy botlani talált útjában. Nem sokat tanult, de meg van áldva ép ószszel s igy érdeklődik minden dolog iránt, a mi épen fejébe fér. A színházért rajong, bár klaszszikus darabok előadásában nem talál élvezetet, annál szívesebben megy a népszínházba, főleg ha operettet adnak. Ha „ő“ színházba megy vele, bizonyos lehet hálájáról s talán jutalmul a különben nem igen bőkezű kicsikétől csókot is kap .... de ott, hol kísérőjével színházba kezd járni, a dolog már veszélyessé válhatik. Ilyenkor hol mesét kell elmondania egy barátnőről, kinek fivére oly embereknél lakik, kiknek szabadjegyük van a színházba . • . . s aztán megesik, hogy egy este a színházból igen későn és kissé kipirult arczczal tér haza, a mamácska pedig fejét csóválja és megkorholja édes leányát, mert neki — s joggal — úgy tetszik, mintha ez nem volna rendén. A szinművészeten kívül a költészetnek is nagy kedvelője a „mamsell“. A nemzeti dalkönyvecskéhen a