Ung, 1880. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1880-03-28 / 13. szám
fásítás kérdése; Koregtko Lucián főkertészi buzgalmából a vármegye paradicsom-kertjében szépen fejlődnek az uj gyümölcsfa csemeték, melyek bizony igen alkalmas helyet találnának az utszélen, az országutakon. Sokszor volt már szó az utak befásitásáról, de ez csak jámbor óhajtás maradt mindekkoráig, dacára annak, hogy az ország igen sok megyéje a befásitást tényleg foganatosította is. No de hát a mi vármegyénk törvénytisztelő elemekből áll, mivel pedig a befásitásról törvény nem intézkedik, nehogy ezzel bárminemű sértés követtessék el, a befásitás nem is foganatosítható, majd lesz törvény, ha az parancsolni fogja a befásitást, akkor már a dolog elodázva nem lesz. A befásitás tehát Ungban a kormány és a törvényhozó testület kezdeményezésétől függ. * * * Közeledik ápril 15-ike. Nagy nap ez Magyarország állampolgáraira, mert a ki e napig adóhátralékát ki nem fizeti, nem lesz votuma, a votum pedig 1881. évben, midőn képviselőválasztás lesz, midőn a jogosultak csoportosulva t> Jjésilhetik választói jogukat, nagy fontos- ságtí. Azok, kiknek adójukra fizetési haladék adatott, adóhál • a lékul, dacára is bevetetnek a vál'sztók közé, oe a k i,.;ek fi/.etési halasztás nem adatott, bizony ki Kél! az adóhát« aló of. fizetni, mert Egy, kettő, három, négy Votum nélkül hová mégy! . .. * * * A városi képviselet betekkel ezelőtt a polgármes- tes javaslatára a kaszárnya s más a várost közelről érdeklő ügyekben megbizta a polgármestert, hogy haladéktalanul s gyorsan járjon el a város érintett ügyeinek érdekében. Lehoczky ur azonban — úgy látszik — talán a tavaszt akarja bevárni, midőn megkezdi eljárását. Köszönet neki e példátlan gyorsaságért . .. * * * A postakocsi egy idő óta Szobráncról most már reggelenként a rendes időben érkezik meg. Ezt e helyen a szobránci postamester ur megnyugtatására regisztráljuk, A ■ Bratss becsületes ember! Mai napság a becsületes munka, a megfeszített szorgalom alig ad már kenyeret; csodálkozzunk-e tehát ha oly gyakori az a hamis bukás ? Ne menjük messzire, ne menjünk Bécsbe, de még Pestre se, csak itt vidékünkön nézzünk körül. Fájó szívvel tapasztaljuk, hogy ma X. holnap Y. kereskedő adta be a kulcsot, kimondotta a bukást, vagyona csőd alá került és most koldus földönfutó. „Szegény ember!“ sajnálkozik rajta a jószívűség! Pedig a jelzőjük inkább ez: „okos ember.“ Igen ám; okos ember, mivel kitudja használni a helyzetet; megbukik, de épen bukása teszi dússá; mert élelmes és a könnyenhivőség rovására él. Például X. okos ember volt, de hogy becsületes-e? az aztán kérdés marad. Megbukott, csődöt mondott, és mégis vagyonos, gazdag. Mi az oka ennek? Hogy történhetik az? A dolog egyszerű. Kereskedelmi körök előtt ösmeretes dolog, hogy egy 3—4000 frt forgótőkével biró okos üzletember 10000 frt erjéig hitelt szerez. Nem is kell hozzá valami nagy tudomány, csak egy kis „élelmesség.“ Először vásárol készpénzen 2—3000 frtig, hitelre 4 ezerig, aztán megtudja mennyiért árul a helybeli konkurrens kereskedő, és X. ur annak árai alatt árul. Ha igy is marad nyeresége, akkor üzlete fölvi- rágzik és megél becsülettel, mig nem jő egy 2-ik aki aztán még olcsóbban ad, és X. ur, hogy éljeu, hogy forgalma legyen, gyári áron alul árul. Itt fölmerül a kérdés vájjon megbolondult-e X? — Szives olvasóm, X. ur nem bolondult meg csak kezd okoskodni. Okossága által az, megrontja üzlettársai forgalmát és később megkárosítja a hitelező gyárost, de az neki már most mindegy, mert okos emberré lett, a vevő mind hozzá tódul és ő forgalmat csinál. A forgalom további hitelt szül, és ha 2 éven át 2°/0-ot veszített minden árun, igaz, elfogyott a 2—3000 írtnyi alaptőke, mellette 4—50Ö0 frtnyi fedezetlen terhe is van, de forgalma most már óriási és üzletében 2530,000 frt értékű áru hever. Igaz, mind hitelre vette, de van 4 hónapja hozzá, váltói csak ekkor, 4 hónap múlva járnak le. — X. ur tehát négy hónapig még nyugodt lehet — de már csak 4 hónap az élet. Már most csak az a kérdés: becsületes ember-e X.? — Ha az, megírja a hitelezőknek: „Uraim! én visz- szaéltem önök bizalmával, fizetni képtelen vagyok, de itt van mindenem, osztozzatok rajta.“ És lesz kótya-vetye, X. elpusztul, de a hitelező 15—20°/o vesztességgel követelését menti. De ha X. ur okos, másként ha Brutuskónt egy kicsinyt gazember, Dem ir a hitelezőnek, de a helyett mindent prédái, és a boltjában levő árut 4 hó alatt féláron elvesztegeti, és mi nem kél el, azt neje, sógora, egész családja javára foglaltatja le. így bár látszólag tönkrejutott, mert 20-25000 frtnyi fedezetlen terhe van; de tényleg 10—13000 frt úti a zsebét. Már most csak az a kérdés: akar-e üzérkedni tovább — vagy sem? Ha nem, akkor egyszerűen eltagadja pénzét, csődöt mond, vagy azt kérnek ellene, aztán — X. urat megdorgálják egy kicsit, talán 8—10 napra be is csukják. (Mert az ilyenekkel a bíróság nagyon csínján bánik el. Fél, hogy törvénytelenséget követ el, ha bezáratja, van elég ember, ki szükségből kenyeret lop, ezen kis gazembereknek kell rezerválni a börtönt.) De zsebeiben 10,000 frt marad, és holnap, vagy holnapután házat, vagy birtokot vesz azon, melyet aztán neje nevére irat. A hitelezőknek pedig felkopott az álla. Ellenben ha X. ur bukás után is folytatni kívánja üzletét, egyszerűen leveleket ir a hitelezőknek: „Uraim! 10000 forint aktivám van, melyet 25,000 forint pas- siva terhel, ha csődöt mondok nem kaptok semmit, ha pedig kegyelmet adtok, fizetek nektek 30°/0-kot,“ vagy megbizottat küld Becsbe, egyezkedési ajánlattal. A válasz rendszerint az ajánlat elfogadásában áll. X. fizet 30 frtot 100-ért, és maga részére megment 70-et. Ezzel aztán újból kezdi, „De hisz hitele már nincs“ véled szives olvasóm. Ellenkezőleg, most van még csak egyszer hitele — igazán! A gyáros ugyan is azt véli hogy X. 10°/0- ná! többet mentett meg, másrészt meg 70°/a-os vesztességét, pótolandó, igaz hogy magasabb százalék mellett, de újból összeköttetést kezdés X. ur javára számlát vezet. X. ur tehát helyre állót, üzlete újból virul, mig el nem jő a második krach és emberünk jobbnak nem véli becsületesen szerzett 8—10000 frtnyi pénzecskével a neje nevén álló birtokban végleg megnyugvani! Ilyen eset minden évben fordul elő minden megyében. De azért az ilyent nagyon tisztelik, kezet is szorítanak vele, sőt minél több pénzt tudott ily módon csinálni, hogy neki nincs, de csak a feleségének: annál jobban szitának hozzá, tegező pajtása mindenki, sok helyütt még társulati tagnak is felveszik, ha inni és ferblizni tud. A ki 10—20 évig becsülettel dolgozik és csak lassan gyarapszik, az nem kell, mert nincs meg a „qua- lifikáczió.“ Brutusként kell becsületes embernek lenni a mai társadalomban, a ki boldogulni akar. De hová fog ez vezetni? L. Meghívás. Az ungi közmivelődési társulat április hó 4-én d. u. 4 órakor a megyeháza nagy termében felolvasást rendez. A felolvasás tárgya: „Őseink költészete a jelen formáiban. II. rész.“ Felolvasó: Zoltsák János főgymnásiumi tanár. A t. c. közönséget e felolvasásra a közművelődési társulat tisztelettel meghívja. Ungvár, 1880. márt. 25. Előfizetési felhívás az „U N G“ társadalmi s vegyes tartalmú hetilapra. Az áprilisi évnegyed közeledtével felhívjuk azon t. olvasóinkat, kiknek megrendelése lejár, annak mielőbbi megújítására, hogy a lapot fenakadás nélkül küldhessük. Előfizetési árak: Félévre........................................................3 frt — kr. Évnegyedre..............................................i „ 50 „ Az előfizetés postai utalványnyal Ungvárra az „Ung“ kiadóhivatalába küldendő. Különfélék. Husvét. Ismét itt van a piros tojások s a vig ön- tözkedések és a kegyeletes visszaemlékezés szép ünnepe, a husvét, mely ártatlan, kedélyes örömeket hoz a gyermek — és ifjú világnak, a komoly gondolkozó főket pedig megható elmélkedésre ösztönzi azon nagy tragoedia fölött, mely tizenkilenc századdal ezelőtt a Az „UNG” tárcája. Még nem ébred a mezőnek Tarka népe, fél kikelni, Mert a havas szürke fővel All mögötte; nem zöld semmi; A fakadni indult fának Lombja mégis érzi jöttét A közelgő kikeletnek. A sugár uj reményt önt szét: Feltámadunk! Földerül a tar lapálynak Földkebelbe rejtett élte, Mint a szív, mely bánatában Gyógyulását hűn remélte; Újra éled a bereknek Tetszhalálba mólyedt csendje, S uj virág közt, uj dal mellett El lesz a tél el — feledve: Feltámadunk! A virág mit gyönge korban Váratlan a dér elére, Mely lehajtva bus fejét, dőlt A föld hideg kebelére, Uj sugártól életet nyer S illatát a szellő szárnya Fölragadja, véle a tájt Suttogása közt bejárja: Feltámadunk! ■ > A lehullott lomb felett kik Némán, halvány arccal álltunk, Veszteségünk érezvén, ha A remény volt hű barátunk, Óhajunkkal rajta csüggve Nem öleljük-e az eszmét, Mely szivünkbe gyógyirt hoz, mert Nem érdemlett kínok sebzék? — Feltámadunk! A természet újra élni Vágy, s virága újra ébred; Azt hirdeti a fűszál is Tél után is jő még élet; S az ember a föld remekje, A teremtés gyöngye éke E magasztos ünnep napján Csak egyedül kétkednók-e? Feltámadunk! Z o 11 a i. A husvét. Husvét, piros husvét, megváltás ünnepe, hoz derűt és vigaszt fájdalmas sebjeire a szenvedő emberiségnek. Gyászra búbánatra enyhitő balzsamot, édes vigasztalást a csüggedő szívnek, vihardult kebelnek pihenést megnyugvást. Tavasznak sugarát melegető fényét, a hideg kunyhónak, a sötét kunyhónak. A tavasz ébredté- vel esik össze a megváltás ünnepe. Langy szellő fuj dogál keresztül a sikon, a föld beljében megindul a titkos élet, a mély álomból való ébredés titokzatos működése. Rejtélyes műhelye a természetnek, minő örökké ,bölcs törvények szerint vógzed rendeltetésedet. A meg-, váltás ünnepe csak a tavaszra eshetett. A föld, a természet, a természet sokféle élő lényei felszabadulásukat ünnepük. Hosszú komor tél után az első melegebb nap- sugára derengő fénynyel köszönt be, és hirdet megváltást, szabadulást a természet ezernyi lényének, melyek ébredezni kezdenek, mint az alvó csecsemő édes anyja szerető csókjától. — A föld megszabadult dermesztő bilincseitől s majdnem észrevétlenül áll be azon változás, mely az emberi kedélyre is oly jótékonyan hat. Megindul a föld belsejében az élet, ezernyi élet kezd ébredezni csirájában a föld melengető ölében, hogy azután a nap sugarának csábító fényétől csalogatva kidugja fejecskéjét a földből, köszöntve, üdvözölve a hivő sugárt, a fényben úszó tájt, a kis testvérkék ezreit, melyek az életre hívás köszöneté és hálája fejében üde illatot terjesztenek széjjel. Tavasznak nevezzük mindazt ami szép, ami va- rázszsal bir, mindezek fogalmát összekötjük a tava6z- szal, az élet világkorát, az ifjúkort, — mindent, mindent a mi fényes kedves és kellemes. És miért ne? A komor télen, mikor borongó felhők takarják el az eget, s dübörgő szél vágtat, sivit keresztül a sikon, s kedélyünk is a borongó ég tükrében elkomorúl, a tavasz ébredtének reménye egy pillanat alatt elváltoztatja a komor tájképet, s oly fényessé, derültté teszi, hogy keblünk is csakhamar enged a varázsnak, s elviselhetőbbé teszi az ég komor sötétjét, ablakjainkat megrázó téli vihart. S mily vigasz száll szivünkbe mikor a tavasz első birnökei megjelennek viszszajőve a messze távolból, köszöntve üdvözölve a régi hajlékot; mily lélekemelő bennünk a tudat, hogy a komor és bús téli időt felváltja a ragyogó tavaszi idő s szellők langy fuvalma hord illatot mindenfelé. Tél és tavasz, enyészet és élet,
