Ung, 1880. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1880-03-21 / 12. szám
csarnok. Ha annak szaporításához hozzájárulni akartok minden adományt mint rokonszenvetek jelét szívesen fogadandjuk. Nagyon is óhajtanok, ha a magyar ünnepély-vendegek nemzeti öltönyben lennének szívesek megjelenni, mivel a megtartandó ünnepélyes bevonulásnál Ausztriának nemzeti öltönyei is láthatók lesznek. Ép úgy kérjük testületileg megjelenendő ünneprésztvevők idejekorán) bejelentéséta végett, hogy azoknak fogadtatása és esetleges elszállásolása körül a szükséges intézkedéseket megtehessük; fentartván magunknak, az ünnepélyrend tervezését, valamint a leveszi szabályokat mielőbb tudomásatokra hozni. Lovászi üdvözlettel és kézszoriiás mellett Becsben 1880. márczius. Az első osztrák lövészeti-szövetség közp. választmánya: l)r. Kopp Ede elnök. Gróf Wilczek Jánns Dumba Miklós I. alelnök' II. alelnök. A magyar általános ipar-egylet. Magyarország összes közgazdasági érdekeinek ápolása, mindenek fölött pedig a magyar iparnak, mint a hazai jólét emelésében egyik a leghathatósabb tényezőnek fejlesztése által emelni s gyarapítani az ország anyagi jólétét: ez volt az újonnan keletkezett egylet kitűzött célja és szándéka. És örömmel jelezzük, hogy az ország közönsége, de különösen az iparosztály tagjai lelkesedéssel karolták fel ez eszmét, s oda hatottak, hogy a magyar ált. iparegylet — mint ennek érvényesítője rövid idő után végleg meg is alakult, alapszabályai megerősítettek, s mint már tényleges működését is megkezdi. Ennek kapcsában Szlávy József elnök ur felkérése folytán alább közöljük a felhívást, m.ely az egylet érdekében a közönséghez van intézve, remélve, hogy ezen egylet, melynek oly nemes és nagy horderejű céljai vannak, a közönség támogatása folytán kitűnő virágzásnak fog örvendeni. Felhívás a hazai közönséghez. A magyar általános ipar-egylet megalakult. Czéljai és feladatai s az erre szánt ezközök felől az alapszabályokban foglaltakon kívül most is csak újra ismételjük azt, a mivel néhány buzgó társunk az egylet alapitóihoz fordult. Az országszerte megindult gazdasági és 'iparos mozgalmak elég érthetően hirdetik, hogy a haza anyagi érdekeiben tevékenységre kell serkennünk. Mindnyájan érezzük az ország közgazdaságában létező hiányokat. Elerőtlenedni látjuk mezőgazdaságunkat, elesenevészni iparunkat a külföldi verseny, — pan- gani kereskedelmünket — a kettőnek gyöngesége folytán. így nem fejlődhetik egészséges forgalom, viruló közlekedés s mindannyinak baját érzi az ország, a társadalom, a nemzet. E bajokat rögtön orvosolni alig lehet ugyan, de a minben ha legerőteljesebbnek bizonyult önsegély itt is ké ségkivül a leghatalmasabb eszköz leend, hogy a jelenlegi állapoton változhassunk. zándékunk e czél elérése végett a korunkban leg- íathatésabb eszközhöz fordulni s a társulás terére lépve, mindenekelőtt a létező iparnak fejlesztésére, a hiányzónak teremtésére, ez által a termelés és kereskedés emelésére hatni és igy hazánk jólétének előmozdítására törekedni. Ma már nem szorul magyarázatra, hogy a gazda és az iparos, a kereskedő és a tőzsór jól felfogott érdekei azonosak. Mindnyája csak prosperáló társadalomban szerezhet maga is jólétet, saját vagyonosodásával öregbítvén az ország gazdagodását is. De mert a mezőgazdaság is csak fejlett s bőven termelő ipar mellett juthat tökéletesedésre; mert csak erőteljes ipar és mezőgazdaság mellett virulhat és fejlődhetik egészséges kereskedés: azért kell tevékenységünk főirányát első sorban az ipar felvirágoztatásában keresnünk. Közeget teremtettünk tehát, társulás utján, az ország összes értelmiségének, a haza összes anyagi és szellemi erőinek. Ezen osztályok egyesítése a hazai ipart tűzvén ki ezégül, azt olykép őhajtja művelni, hogy törekvéseiben az iparoson kivül a gazda, a kereskedőn kívül a haza jólétéért buzgó tisztviselő, mellette a született főur s az értelmes munkás egyaránt részt vehessen, s valamennyinek egy czél felé, egy irányban való közreműködése végeredményül a hazai jólét gyarapodását biztosítsa. E czélt amagyaráltalánosiparegyletnek Budapesten való létesítése által véltük elérhetni, mint a hogy csakugyan a főváros és vidék hivatott köreinek rokonszenvével és támogatásával találkoztunk. Az egylet, mint ilyen, első sorban a hazai ipart s az iparosok érdekeit törekszik előmozdítani; előkészíti az iparral rokon termelő ágak összehangzó működését; megismerteti a nagy közönséggel iparunk termőképességét és a hazai iparosok kiváló termékeit, ezáltal felkeltvén iránta a rokonszenvet és bizalmat; törekedik az iparos osztály értelmiségének emelésére hatni oktatás, az ízlés nemesbítése s más haladottabb országok ipartermelésének megismertetése által; mindinkább fel- költeni iparkodik a munkás osztálynak buzgóságát és fokozott ügyesség utáni törekvését, mit nyilvános elismerés s ez osztályok különleges érdekeinek ápolása s előmozdítása utján fog elérni; szóval, a rendelkezésére álló összes eszközökkel oda működik, hogy terjedt, lehetőleg sokoldalú és tökéletes iparnak szükségérzete a nemzet valamennyi rétegeiben felköltetvén, elméletileg és gyakorlatilag képzett férfiak önzetlen együvémíiködése által a hazai ipar tökéletesbittessék, s hogy igy anyagi és közgazdasági helyzetünk javítása felé komoly és elhatározott léptekkel közeledhessünk. A jelzett feladatok nagysága már eleve is kizárja annak lehetőségét, hogy nemzetünk bármely osztálya kivonhassa magát e tévelység alól. Nem is akarjuk mi szétforgácsolni az erőket, melyek hasonló czélra már egyesültek. Sőt ellenkezőleg, minden táborban toborzunk, minden használható erőt körünkbe akarunk gyűjteni. Ma, midőn az ipari haladás — mint láttuk — határozó befolyással van a gazda és földmives tevékenységére, mig viszont a nyerstermelés mikénti sikerüíése visszahat számos iparnak még fennállhatására is; midőn az ország iparos viszonyainak minkónti fejlődése által legközvetlenebbül van érdekelve annak kereskedelme és forgalma; — midőn az ipar többé ki sem vonhatja magát a művészet nemesbitő hatása alól, ez pedig csakis az ipar segítsége mellett teheti alkotásai nagy részét közkincscsé is: — ma többé nem lehet szó külön érdekek ápolásáról, avagy a már-már eltemetett kasztszellem újra ébresztéséről. Mindnyájunk egyesült erejére van szüksége ez országnak, hogy haladhasson. Kell hogy vállvetve álljanak együvé mindazok, kiknek a haza jóléte szivükön fekszik, hogy hárítsák el az országunkat fenyegető legnagyobb veszélyt, mely az egyre erősbülő külföldi versenynyel szembe akkor érne, ha tétlen nézői maradnánk a szomszéd államok szellemi s anyagi fejlődésének. elfelejtve, hogy megállapodás és visszaesés, gazdasági tekintetben, egyértelműek. De ez nem íog megtörténni, mert polgártársaink megértették a kor intő szavát. Tagjaink gyűltek s a magyar általános iparegylet oly társaságban tarthatá meg alakuló gyűlését, melyre bármely ország bármely egylete büszke lehetett volna, s a melyben a legkülönbözőbb társadalmi osztályok szine-java volt képviselve. De mindeddig csak képviselve vannak kisebb-na- gyobb mértékben ez osztályok, nem tömegesen vannak még az egyletben, melynek czóljait oly melegen karolta fel a hazai közönség. Pedig nem azért tűztünk oly nagy czélokat zászlónkra, nem azért alakultunk meg, hogy társulati csendéletet élve, teendőink költségfedezetére a kormány segélyéhez vagy a főváros nagylelkűségéhez forduljunk. Midőn a létező hazai ipar felvirágoztatását és fejlesztését, a hiányzónak meghonosítását tűztük ki az egylet czéljaiul, midőn az ország közgazdasági érdekeit karöltve a mezőgazdasággal és kereskedései, támogatva a tudomány és művészet által, akarjuk érvényesíteni, azért mertük mindezt az önsegély alapján valósithatónak odaállítani, mert összes^hazai közönségünk támogatására számítottuk. Most is hozzája fordulunk. Egyletünknek a tagok ezreivel kell rendelkezni; az ország anyagi jólétéért buzgó minden hazafinak benne kell lenni, sorakozni kell a zászló körül, melyre Magyar- ország vagyonosodása van kiírva, s akkor ki is fogjuk azt küzdeni s vele az erőt és a hatalmat! A magyar általános iparegylet nevében: Szlávy József. elnök. Ipolyi Arnold, báró Kochmeister Frigyes, alelnök. alelnök. Kelety Károly, igazgató. Törvény j avaslat. Az 1875. évi VI. tcz. 1. §-ában foglalt rendelkezés kivételes felfüggesztéséről. 1. §. Az 1875. évi VI. t. ez. I. §-ának redelke- ! zése a választók névjegyzékének 1880. évi kiigazitá- j sánál kivételesen hatályon kivül tétetik azokra nézve, kik az ország több részében uralkodó Ínség folytán az 1879. év végével fenmaradó adóhátralékaik lefizetésre haladékot nyertek s kikre nézve a hátralékok behajtása az 1880. évi aratás ideig felfüggesztetett. 2. §. A haladék, nyerése illetőleg a végrehajtások beszüntetése az egész törvényhatóságra, vagy a községre és esetleg az egyesekre szóló pénzügyminiszteri rendelet, vagy közigazgatási bizottsági vagy adófelügyelői bizonyítvány által igazolandó. 3. §. Ezen törvény végrehajtásával a belügyminiszter bizatik meg. Budapest, márcz. 13-áu. Tisza Kálmán s. k. mint belügyminiszter. IiHlokl&s az 1879. évi VI. t. ez. 1. §-ában foglalt rendelkezés kivételes felfüggesztéséről beterjesztett törvényjavaslathoz. Az országgyűlési képviselőválasztásokról szóló 1874. évi XXXill. t. ez. 12. §. 5. pontjának rendelkezése szerint választói jogot nem gyakorolhatnak és ennélfogva a választók névjegyzékébe fel nem vétethetnek, bármely alapon bírjanak külömben választói joggal, kik a választó névjegyzék kiigazítását megelőző évre a választókerületben fizetendő egyenes adójukat ki nem fizették. Az idézett trvez. 108. §-a pedig akként intézkedik, hogy addig is, mig a törvényhozás az adóhátralékok behajtása iránt intézkedni fog, azok, a kik a választók névjegyzékének évi kiigazítását megelőző évnél hosszabb időről tartoznak adójukkal, a névjegyzékbe felveendők ha a kiigazítást megelőző óv első napjától a kiigazítás megkezdéséig hátralékban levő adójukból legalább any- nyit lefizettek, a mennyit a megelőző év összes egyenes államadója tesz. Ezen két intékzedés az 1875. évi VI. trvez. 1. §-a által azzal pótoltatik, hogy a választók névjegyzékébe annak évenkinti kiigazításánál azon jogosultak veendők be, a kik a megelőző évi egyenes adót, illetőleg a megfelelő adóhátralékot, ápril hó 15-éig bezárólag lefizették. Tekintve, hogy a múlt 1879. évben előfordult elemi csapások, és kedvezőtlen termósi viszonyok következtében beállott insóg miatt a pénzügyminiszter kénytelen volt számos községek, sőt törvényhatóságok területén az adójukat az 1876. XV. t. ez. 42. §-a alapján a községnél fizetendő adózóknál az 1879. év végéig fenmaradt adóhátralékokra nézve a behjtási eljárást a folyó 1880. évi aratás idejéig felfüggeszteni; ebből önként következik, hogy azon esetben, ha az országgyűlési képviselöválasztók névjegyzékének a folyó óv folyamában eszközölendő kiigazításánál a törvény fentidézett intézkedései kivétel nélkül fognának alkalmaztatni, számos jogosult esnék el választói jogától, sőt beállna azon eset is, hogy több választókerületben alig vétethetnének fel néhány jogosult a választók névjegyzékébe, mely körülmény annál nagyobb figyelmet érdemel, minthogy a folyó évben kiigazítandó állandó névjegyzékek a jövő 1881. évre lesznek érvényesek, mely évben az általános képviselő választások fognak megejtetni; megtörténhetnék tehát, hogy az 1881—4. országgyűlésre eszközlendő általános képviselő választásoknál több kerületben csak csekély számú választók vehetnek részt. Ezen bajon segíteni czélja a jelen törvényjavaslatnak, mely midőn a t. képviselőházuak bemutatni szerencsém van, tisztelettel kérem a kópviselőházat, hogy azt elfogadni méltóztassék. Budapest, márcz. 13. 1880. Tisza Kálmán s. k. mint belügyminiszter. Különfélék. (Március 15-dikét) Ungvárt is megünnepelték a régi honvédek. Reggeli 9 órakor Sztripszky Mihály a gör. kath parochiális templomban az elesett honvédekért gyászisteni tiszteletet, S á ár o s y Károly volt honvédőrnagy pedig több honvéd részvéte mellett gyűlést tartottak, mely utóbbin elmondott beszédekben megemlékeztek az 1848-iki eseményekről. (Halálozás.) Minay István minaji földbirtokos
