Ung, 1880. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1880-02-29 / 9. szám

később Fekésházyra, kik — és lássák be ezt — ezen kérdést még legtávolabbról sem ismerik. És állapodjunk meg egy kissé még az erősebb idegzetüek kedélyét is felvidámitó ezen jellenetnél. Gortvay éles stenori hangon ki-ki kapott a maga kaptafájához igazított egyes alárendelt dolgokat, s kerülve a lényeget azzal igyekezett mulattatni a bizotmányt, hogy a satyra éles bicsakjával hadonászott a szóár tömkelegében; egyébként bevallotta, hogy nem ismeri az ügy részleteit. írhatnék előadásáról többet, de nem akarom, hogy általam s ez utón legyen nagy férfiúvá, a mennyiben hírnevének megállapítását szívességből saját magának hagyom fenn. A mi pedig Fekésházyt illeti, bizonyos fájó hangon kezdte előadását, s mindjárt elárulta, hogy érzelegni készül, bevezetvén pedig magát olyatén módon, hogy faluról jött, megdicsérte Lehoczkyt, a városi tanácsot; s a városi ellenzéket úgy tüntetvén fel, mintha ők volnának a létező bajok okozói. No hát uram Isten erre mit mondjon az ember. Használt még oly kitételt is, a mely a tisztességes elnevezést már akkor elvesztette, midőn még agyában szülemlett meg, ha ugyan nem rendelkezik állandóan ilyenek egész tárházával. Felelt neki Farkas érdeme szerint, vicém pro vice. —

Az állandó választmány véleménye mellett szól- lottak még dr. Preusz, Mihalkovich, Kusnyiry, ellene Lehoczky, Szieber.

És hálátlanok volnánk, ha Reismann Bertalan előadásáról meg nem emlékeznénk. Bizonyos elégiái hang vonult végig előadásán. Hogyne! Ifjú lelke egész hevével dolgozott annyi éven át a város érdekében, nem félt magát gyűlöletessé tenni, népszerűségét odaáldozni, s mikor közel hiszi magát vágyai megvalósításához, mikor látja, hogy a fogyasztási adó a város által tervezett módon való keresztül vitele egyedül üdvös a városra, jön két könnyelmű városi képviselő s meg- felebbezi a határozatot, hogy a várost hínárba vezesse s magas összegű pereket idézzen elő a városnak.

Erre azután kimondatott, hogy a felebbezós elvettetik s a város határozata helybenhagyatik, s a kárpit nagy diadallal legördült. _ / Argus.

Néhány történelmi ellentétről.

— Schürger Ferenctől. —

YI.

A középkori népvándorlások megváltoztatták Európának úgy politikai, mint ethnographiai térképét. A római világbirodalom megbukott, és romjai fölött nyers, félig barbár népek alkottak oszágokat; de a népek magokban rejtették a jövendő nagyság csiráit. Ma az emberiség fórfikorát éli, mielőtt ezt elérte, a gyermekkoron kellett átesnie. E gyermekkor volt a középkor.

A középkor történelmének uralkodó eszméje a z egyházi és világi uralom közötti ellentét, melyet egyfelől a német királyoknak világuralomra való törekvése, másfelől pedig az egész középkor legnagyobb emberének VII. Gergelynek politikája: az egyházi hatalmat a világinak fölébe helyezni, idézett elő. Ezen ellentét az egész középkori történelemre ráütötte bélyegét; mindazon harcok, melyeket a német királyok, illetőleg római császárok az olaszországi városok szabadságmozgalmainak elnyomására viseltek, ezen ellentét kifolyásai valának. A német királyok a hajdani római császárság örököseinek tartották magukat, s római császárokká koronáztatván, az ezen császárok által tényleg bírt világuralmat is tényleg gyakorolni óhajtották. De a világuralomra — alapul —- bárminemű egység kívántatik s mert ezen egység Europa tarka nép- csoportozatainál csak a keresztény vallásban volt meg, a pápák, mint a kereszténységnek fejei, szintén világuralomra törekedtek. Ezen egytást kizáró törekvéseknek eredménye lett az egyházi és világi hatalom közötti ellentét uralkodó eszméje.

A küzdelemből, mely a két ellenfél között kitört, a pápák bontakoztak ki diadalmasan. A német császár Canosába ment! Ha e győzelem okait kutatjuk, azokat a következőkben fogjuk föltalálni: 1) A középkori népeket mély, igazi vallásos érzelmek hatották át; ennél lógva az egyházi átokban egy célját ritkán tévesztő fegyvere volt a kér. világ látható fejének. 2) A hierarchia egységes szervezettel, közös céllal birt. 3) A pápai széken olyan emberek ültek, milyeneket a világtörténelem csak gyéren mutathat föl : VII. Gergely és III. Ince. 4) Mert a monarch iái eszme csak a középkor folyamata alatt testesült meg. A középkor fejedelme u. is osak „primus inter pares“ vala; minthogy pedig minden fejedelem valóságos „monarchos“ akart lenni, innen a folytonos tusakodás fejedelem és alattvalók között. E bel- harcokat felhasználták a pápák és nemcsak a szabadságukat következetesen őrző lombard városokban, hanem Németországnak hatalmukra féltékeny és e miatt szüntelenül lázongó hűbéreseiben is mindenkor kész szövet-* *

ségeseket találtak. S mert a császár otthon is ur akart lenni, a pápát is meg akarta törni, e kettős törekvés mindegyikében kudarcot vallott. IV. Henriket VII. Gergely „a beteges öreg pap, pénz, fegyver és hatalom nélkül, csak szellemi fensőbbsége által félelmes ellenség“ alázta meg, a vitéz és lovagias Hohenstaufok törekvései pedig

III. Ince vasakaratán törtek meg. Midőn a hierarchia működését és ennek eredményét az emberiség fejlődése történetében bíráljuk, a pápák szellemi fensőségét nem szabad tekintet nélkül hagynunk. Az pedig, ki azért, mert a pápák között Borgiák is akadtak, az egész pápai intézményt támadja meg, ép oly következetesen jár el, ha megveti N. Lajos, vagy Mátyás királyunkat csak azért, mert királyaink sorában II. Ulászlók is foglaltak helyet. Az albigensek ellen folytatott háború, a többnyire politikai célzatokra fölhasznált inquisitió1) törvényszékei, a keresztes háborúk korszaka, igaz, dús aratással kínálkoznak azok számára, kik a hierarchiának hadat üzennek, de nem kell feledni, hogy azon korok történetét nem a XIX. sz. fölvilágosodott korának szemüvegén át, hanem az illető korok állami, úgy mint társadalmi viszonyai, — szóval az akkori korszellem szerint kell megítélnünk és akkor a Torquemadak és Ar- beczek nem lesznek oly „rettenetesek“, mint nemcsak némely szélsőségekben mozgó kulturhistorius, hanem még gymnasialis tankönyvirók2) is kedvteléssel emlegetik.

Elmellőzve ezúttal az egyes nemzetek specialis történelmében, valamint az Újkorban mutatkozó (katho- licismus-protestantismus, alkotmányos kormányforma- önkényuralom sat.) hosszú sorozatát, vessünk végre egy pillantást a történelem minden lapján megújuló ellentétek következményeire a háborúkra. Az emberiség történelmének, úgy a hogy azt a legtöbb történész felfogja, legnagyobb részét ország-világ pusztító háborúk töltik be. Bármely kor történetének lapjait ütjük fel, mindenütt találkozunk a kalturának eme rémével; sőt minél inkább tökéletesednek a háborúk eszközei, véresebbé válik jellegük, jó lehet a kultúrával járó hu- manismus áldásait itt is szemlélhetjük pl. a foglyokkal való emberségesebb bánásmódban. Kérdést teszünk, vájjon az emberi természetből szükségképen folyik-e a háború, s a háborúk fon fognak-e maradni, mig emberi lények lesznek bolygónkon? A történelem fogalma irányában elfoglalt álláspontunk e kérdésre határozott nemmel válaszolni késztet. Az emberiség fejlődése mozgalmának célja a lehető legmagasabb kulturfokot elérni, a mi a valódi szabadságeszméjének érvényesülésével azonos; e végből az egymásra következő századok ámultak példáiból okulva, részint megsemmisítik az emberiség kulturális fejlődését feltartóztató akadályokat, a középkori hűbéries intézmények halmaza! részint pedig e fejlődést előmozditó újabb meg újabb emeltyűket léptetnek életbe, az újkor kulturális intézményei 1 A háborúk a kulturális fejlődésnek határozottan gátló akadályai s mint ilyenek csak ideiglenesek lehetnek; csak addig maradnak főn, mig a viszonyok, melyeknek eredményei, főn vannak. —

Valamint a föld phisikai óletprocessusának tulajdonképi célját: oly állapotba jönni, hogy rajta a növény, állat és emberi élet képződhessék hosszantartó s romboló forradalmak után elérve nyugalomra tért, s megkezdette forradalmak által többé meg nem zavart olyan szabályos életműködését, mint akár egy óramű; — úgy az emberek által képviselt szellemi élet is sokszor megzavartatik forradalmak és háborúk által, de hitem szerint csak addig, mig a természet által előszabott bizonyos kulturfokot el fogja érni. Akkor megszűnik a háborúk korszaka s a ezé Íját érte emberiség örömteljesen fogja üdvözölhetni a zavartalan kultúra aerájának derengő hajnalát!

(Vége.)

Különfélék.

(Hangverseny volt) múlt szombaton az ung- megyei ínségesek javára a „Korona“ termében, mely rég nem tapasztalt látogatottságnak örvendett. A közreműködők, kikről a közlött müsorozatból olvasóink értesültek, mindannyian szép és nehéz feladatuknak min») A II. alatti közleményben vallásinquisitori gyilkosságok helyett — sajtóhiba folytán — inquisisori gyilkosságok olvasandó; különben a jegyzetből is kitűnik, hogy ott az állami inquisitió értetik.

*) h. Mangold; Világtörténelem. II. k. 156. 157. 1.

denekben megfeleltek, s a közönség tapsokban róvta le

irántuk az elismerés adóját. Hangverseny után tánccal egybekötött igen vidám mulatság következett, melyben családias jelleg, egyszerűség és fesztelenség honolt. Közönség a táncmulatságon is igen szép számmal volt jelen, melynek fiatalabb része reggelig jó kedvel táncolt. A költségek fedezésen kívül jelentékeny tiszta jövedelem maradt. A hangverseny létrehozása és sikere körűi nagy buzgalmat fejtették ki Dr. Demjanovics Iván és Plathy István urak.

(A királyhelmeci választó kerületben) Füzesséry Sándor elhunytával megürült képviselői helyre az egyesült ellenzék részéről Pilis sy Ferdinandot léptették fel jelöltnek.

— Apróság. Lakadalmas menet lép be a polgár- mesterhez a polgári házasság szertartásainak eleget teendő. Az utolsó belépő minden áron be igyekszik maga után tenni az ajtót. „Mit tesz ön?“ kiáltják reá a jelenlevők. „Nem tudja, hogy a törvény a polgári házasság megkötését „nyitott ajtók“ mellett rendeli?“ „Hagyják el“, szól egy vendég „midőn egy barátunk esküszik, mindég szívesen tartunk neki fenn egy házasság bontó okot.“

Persze! A nő nagy Megbotránkozással beszélte el férjének, hogy a szomszéd, aki alig négy hete özvegy, megint házasodik, s az alkalommal élvén, jól le is hordta a férfiakat. „Persze, hogy igazad van“ — válaszolt a férje, — „haszontalan ember az. A ki másodszor megházasodik, nem érdemelte meg, hogy az első felesége meghalt légyen.“

Párbeszéd házastársak közt.

— Ez nevezetes kedvesem ; barátnődet Bertrand- nét mindég őszhajunak ismertem és tegnap a színházban koromfekete haja volt! . . .

— Ah! tudom, tudom ... ez a szegény Aglaé!

. . . Meghalt a férje, azt gyászolja.

(Lányi Samu) a jeles zenész, az itteni zenetársulattól megválva a fővárosba ment s Bunkó Yincze zenekarához szerződött. A múlt szombaton hallatta először játékát gordonkán a „Pannónia“ éttermében, s az ott jelenvoltakat művészi színvonalon álló játéka meglepte és gyönyörködtette.

(Böszörményi József,) volt ungi alispán olajba festett arcképét készitette el He ver die Ferenc gymnásiumi rajztanár az ungvári népbank részére. A kép, mely jól sikerült, a bank keddi közgyűlése alkalmával lepleztetett le; Böszörményi tudvalevőleg az intézet elnöke volt.

(Kinevezés.) Paulay Mór postamester, az államivá szervezett ungvári postahivatal főnökévé kineveztetett a kereskedelmi minister által.

(Jövd6lem az ínségesek javára.) A febr. 21-iki hangverseny 248 frt 64 kr. tiszta jövedelmet, a g. k. papárvaleány intézetben febr. 26-án rendezett szinielő- adás 115 frt 98 kr. bevételt hozott. A felüladakozók névsorát, miután azok elkésve küldettek be, jövő számunkban közöljük.

— Felolvasás lesz holnap vasárnap d. u. 4-kor a megyeháza termében. Yilcsek János gymn. tanár „A nevelés és műveltség“ cimü dolgozatát fogja felolvasni. Felhívjuk erre a közönség figyelmét.

(Horváth József) hírneves cimbalom-művész — ki a múlt szombati hangverseny alkalmával is bemutatta művészi játékát, múlt vasárnap este a „Korona“ termébeu hangversenyt rendezett, s gyönyörű játékával több órán át mulattatta a jelenvoltakat. Közönség kis számmal volt ott, a mi csakis annak tulajdonítható, hogy a megelőző éjjel a közönség legnagyobb része a hangversenyt követő táncmulatságban vett részt. Hétfőn este Szobpánczon rendezett hangversenyt.

(Szinmükedvelői emlékkönyv.) Az ungvári műkedvelők Lám Sándor ur kezdeményezése folytán emlékkönyvet készíttettek, melybe minden műkedvelő nevét sajátkezüleg Írja be, az aláírások jövőben is fojytattatnak; s igy ezen emlékkönyv hivatva van az Újvárt fellépő műkedvelők nevét megörökíteni. Az emlékkönyvhöz igen szép és alkalomszerű előszót irt Schwarzer Ödön ur. Ezen alkalomból érdekesnek találjuk egy regi műkedvelő szívességéből közzétenni az 1824-ik év- tíl Ungvárt fellépett műkedvelők névjegyzékét s az elő- d)tt darabokat. 1825-től 1830-ig Povolny Mihály tanár igazgatása alatt: Yasváry Mária, Vasváry Antonia, Ma- roveczky Franciska, Szalay Mihály, Buttner Ferdinánd, Bóth Léta, Mokcsay, Orosz Boldizsár; előadattak Báthory Mária, Arany idő, A vétek súlya. — 1830—33-ig Ki$ztler igazgatása alatt német színi előadások rendeztetek, résztvettek ez előadásokon: Auernó, Friedelné, Smatla Mária, Rutínpr^erdinánd, Hedvig N. Hangi, Busch Ferenc, Ajjef)Smatla Mihály, Erdélyi s több