Ung, 1880. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1880-02-15 / 7. szám
évről-évre szaporodó bekebelezések összegét annyira emelték. E nem könnyű feladat megfejtését azonban majd egy más alkalommal fogom e lapok t. olvasóival közölni, melynek szomorú hátteréül az árverések statis- tikája fog szolgálni. (Vége.) Fincieky Mihály Néhány történelmi ellentétről. — Schftrger Ferenciül. — II. Ha az összemberiséget tekintjük, mily ellentétet találunk nyugat és kelet között! Midőn Europa népei még kőeszközökkel hasogatták mint anthropophagok az embercsontokat, már Ázsia népei a cultura nem megvetendő fokán állottak s mennyivel fölötte áll jelenleg az aránylag fiatal Europa kelet államainak! Különben Ázsia valódi ellentéte Európának; állami életét a par- ticularismus, culturáját pedig a stagnatio jellemzi, még Európában a kölcsönös egymás-ra hatás, s ennek folytán a cultura fokozatos fejlődése szemlélhető. Ázsiában minden országnak külön története van, Europa története pedig csak egyetemesen tárgyalható. Amott minden ország a legrégibb időktől fogva a legújabb korig külön világ gyanánt szerepelt, a népek közötti kölcsönös érintkezés, mely ép úgy pallérozza a nemzeteket, mint a különböző társaságokban való részvét az egyeseket, hiánzott az ázsiaiaknál. Ily rideg elkülönzöttsógben természetesen csak azon műveltségi fokra emelkedhettek, melyet önerővel elérni képesek valának s azon aztán megállapodtak. így lehet azon csudálatos jelenséget megmagyaráznunk, hogy pl. Sina most is azon állapotot mutatja, melyen évszázadok előtt állt t Europa allamai között kezdettől fogva, de különösen a keresztes háborúk kora óta a legkülönbözőbb célú összeköttetetéseket látjuk, melyeknek jótékony eredménye lett az egyes európai nemzetek által tett találmányoknak altalános hasznosításé az öszcivilisatio érdekében és végső eredményében a culturának jelen szédítő magaslata. A mi kelet történetét illeti, abban csak tartalom és eszmenélküli eseményeket látunk. Palotaforradalmak, népvándorlások, ezerféle vérlázitó kegyetlenség az, miről kelet krónikái a váltakozó dynastiák névsorozata mellett regélnek, anélkül hogy mindezekhez az álla- dalmi, vagy társadalmi, erkölcsi, vagy szellemi éleinek javulása volna kötve. A különböző korszakok jellege ugyanaz, csak a személyek változnak, a társadalmi viszonyok is ugyanazok, a kormány formák is. Az uralkodó zsarnok, a nemesség szojgalelkü, a nép igáját gyáván hordozó rabszolga. E monoton jelleget mennyire nélkülözi Europa! Mily különbséget íedezünk fel itt a közép- és újkor társadalmi viszonyai és kormány- formái. általában pedig műveltségi állapota között 1 A társadalmi hűbérrendszeren alapult középkori áliamok polgárai között kasztok léteznek; a fejedelmek válogat- Ian eszközökkel viselt véres küzdelmek után korlátlan uralmat vivnak ki maguknak, szeszélyeiknek a népek M* „UM6” tárcája. Bibliothek, Carpatica. Majláth Bélától. A culturalis czélu társulás terén észlelhető mozgalomnak egyik jelentékeny mozzanata a „Magyarországi Kárpátegylet“ alakulása is, mely kitűzött hazafias feladatának megoldása közben, eltekintve a magyar touristika fejlesztésétől, eltekintve azon alkotásoktól, melyek úgy a bel-, mint a külföldi utazók, tudományos kutatók, búvároknak megkönnyítik, lehetővé teszik ön- szemléiei által ismerhetni meg azon roppant halmazát a természetrajzi, hely- és népismei, népmondai kincseknek, miket a Kárpátok vidéke rejt magában, s miket önmagunk vajmi kevéssé ismerünk, a külföld pedig oly téves fogalmakat birt felőlük, melyek, még csak az alig múlt évtizedekben is a magyar culturalis haladás elleneinek malmára hajtottak a vizet; — eltekintve mindettől, az említett egylet, évkönyveinek cartographiai müveinek publicútiója által oly közönséget gyűjtött működési létkörében, mely a művelődés terjesztése körül fáradozó egyesületek rangsorozatában az elsőbb helyek egyikét foglalja el, nemcsak a hét éves léte alatt kétezerre szaporodott tagjainak száma, de kiadványainak maradandó belbecse és tudományos értéke által is, mely úgy a belföldi, s még nagyobb részben a külföldi napisajtóban kellő és méltányos elismerésben részesül s keresetté teszi a könyvpiaczon kiadványait, ismeretterjesztő czikkeit, illusztraczióját, az angol, német, fran- czia lapok közük. Ha tekintetbe veszszük évkönyveinek hat évi fomilliói hódolni kénytelenek. Mindezt elsöprik az újkor viharai 1 A barbar sötétséget világosság vált- jafel, s az emberi jog tudatára jutott nép lerázza békéit! Mig a középkor sötét századaiban az emberek annyira hozzászoktak a képtelenségek hitéhez, hogy végre csak is ezekben találtak gyönyört és a jóslatok, csodák, jelenségek, égi rémképek, a legképtelenebb Ízléstelenségek szájról-szájra jártak, könyv- ből-könyvbe Írattak oly gonddal, mintha azok az emberi bölcsesség legkikeresettebb kincsei volnának, — J) mig a középkor, sót még az újkor első századainak története is telve van véres kimenetelű boszorkánypörök- kel, vallásinquisitori gyilkosságokkal s) sat. mig tehát a középkor a legsötétebb barbárság korának mnodható, melyben az ész le volt nyűgözve és ha itt- ott a leg- megalázóbb képtelenségekben gyönyörködő emberiség közt a jogcs kétely ütötte fel fejét, a rationalis capaci- tatio helyett a máglya és az inquisitio kamarák borzasztó eszközei vétettek foganatba; — addig az újabb korban az emberiség aléltságából fölébredett és az ész korát teremtette meg. Alig hogy a bámulatos könnyen- hivós helyébe sceptieismussülte criticismus lépett, minden téren megindult a szabad kutatás és meg lön teremtve az igaz műveltség. A criticismus megdöntötte a kiváltságos osztályok bitorolt tekintélyét s hozta létre az emberek közötti egyenlőséget; ez büntette meg az uralkodók despotismusát, s teremtette meg az emberek alkotmányos szabadságát, ez fenyitette meg a sokat vétkezett nemességet és papi kasztokat felekezet nélkül. A nagy francia forradalom áldásos következményei, mint a törvény előtti egyenlőség, közös teherviselés, a jobbágyok felszabadítása, szabad sajtó sat. jóformán ming a criticismus szülöttjei, mert ez szüntette meg azok okait, a régi idő háom tévelyét, mely a népet a tudományban nagyon köny- nyen hivővé, a vallásban roppant türelmetlenné, political téren pedig túlságosan szolga lelkűvé teve. (Folytatjuk.) Különfélék. Farsang. Carneval herczeg e héten véget ért farsangi rövid pályafutásában, a jó ungváriakról sem feledkezett meg, s a múlt hét végén és e hét elején kedves állomást tartott a „Korona“ s a „savanyu- vizi“ vendéglők termeiben, a hol ő hercegsége, az „insógügyi bizottság“ s az „ungvári dalárda“ hódolatát fogadta. Tartsunk azonban chronologikus rendet. A „Korona“ vendéglő csinosan diszitett terme a múlt szombaton (febr. 7.) az „insógügyi bizottság“-ot, *) Es mi több, mindenki hitt bennük! Alig akadt egy ember a 17. sz. előtt, a ki kétkedni mert volna a födött, hogy vannak 30 láb magas óriások, szárnyas sárkányok, repülő hadseregek, hogy a csillagjóslás csalás sat. És ha akadt, életével játszott! L. Buckle, Geschichte der Civilisation. Leipzig. 1870. I. 249—286. Kolb, Culturgeschichte der Menschheit, Leipzig, 18.69. I. 28. Lecky: A felvilágosodás keletkezésének és befolyásának története Európában, Pest, 1873. I. k. s) Kolb, 378-387. lyamát, melyekben 160 iv nyomtatványt adott a közönség kezébe s ezekben a kárpát-vidék földtani, állat- és növénytani, népismei, történelmi, éghajlati, légtani, tou- ristikai, meteorologiai s külön kiadványban cartographiai viszonyait tiszta autopsia nyomán ismertette az olvasó közönséggel: be kellett vallanunk, hogy a tisztán culturalis czélból alakult egylet, a helyesen megválasztott utón már is oly eredményeket ért el, melyek igen sokban járulnak ahoz, hogy Europa minden államában elterjedt évkönyvei által a hazai kárpátok természetrajzi, népismei, helyrajzi viszonyairól a külföldi közönség helyes ismeretekkel bírjon s mig a „Magyarországi Kárpát-egylet“ fenáilása előtt, a külföldi utazó, tudós, kutató, termeszetbuvár csak elvétve tévedett hegy-völgyeinek festői szépségű pontjaira; az egylet hét évi fennállása óta, publicatiói által, oly tömegét látja a magyar felvidék szikla bérezés vad regényes tája, az angol, franczia, német, dán, olasz, spanyol s más nemzetbeli touristáknak, kiknek száma a központi kárpátok vidékén az egylet vendég-könyveinek tanúsága szerint meghaladja évenként a 15000-et; s az egylet tagjainak száma egy harmadrészben a külföldre esik. Ámde ami e szaklapot, s az olvasó szakközönséget érdekli, a „Magyar- országi Kárpát-egylet“-nek azon legújabb intézkedése, mely szerint culturalis miveleteinek határai között, elismerést érdemlő áldozattal a magyarországi Kárpátokra vonatkozó, irodalmi termékek könyvészeti összeállítását eszközlendő kiadványainak sorát „Bibliotheka Carpatica“ czimü munkával már a legközelebbi időben szapori- tandja. Örömmei üdvözöljük az egyletet a bibliographiai terén, mert ez is egy jelensége annak, hogy a könyvészeti Bzakrepertoriimok, szaklapok, könyvismertetések s helyesebben — e bizottság rendezőit és vendégeiket fogadta ölébe, kik legnagyobbrészt 9 órakor kezdtek ide gyülekezni. Csinos bál, kitartó táncosokkal, a legszere- rnéltóbb közönséggel — ezek voltak a jelzők, miket a várakozás e bálhoz csatolt. S a várakozás egyáltalán nem csalódott. Midőn a bál szeretetreméltó háziasszonya Bernáth Dezsónó megérkezett, ki csinos virág- koszorút kapott a rendezőktől, azok, kik a vigasság gyönyörei után áhítoztak, átei^edték magukat — Lányi Gyula közkedveltségü zenéje mellett — Terpsychore élvezeteinek: a táncnak, mely reggeli 6 óráig tartott. A táncosnők kicsi bár, de bájos viruló koszorújából egész sereg gyönyörköd tété a nemes mulató táncosokat. De valamint a statisztikában a számok, úgy a bálok külön statisztikájában a nevek beszélnek csak meggyőzően. íme tejlát egy kis kivonat az Ínségesek javára rendezett bál statisztikájából: Árky Juliska, Árky Malvin, Dombay Ilona (Szentesről Zemplén m.), Hlavathy Ilona, Jászay Mariska, Kornstein Bóza, Kovács Iza és Kovács Zelma (Szürthéről), Laengsfeld Emma, László Mariska, Nagy Anna, Nyisztor Ilona, Pásztélyi Antonia, Philipovics Minka, Pólányi Erzsiké, Schlesinger Victoria, Vékey Piroska, — Bernáth Dezsőné, Brzse- zsányi Ödönné (Szobráncrol), br. Gottesheim Jenőné, Hlavathy Józsefné, Hodoly Elekné, Holovácskoné-Pász- télyi Mária, Moskovics Mérné, Novak Endréné, Pogány Gerőné, Róth Vilmosné. Az egész mulatságot fesztelenség s jókedv jellemezte, a mi azután tetőpontját érte el a füzórtánc utáni csárdásban — mely mada is már bolejátszott a reggelbe. Végül nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy az est sikerét első sorban a rendezőség- tevékeny elnökének dr. Novák Endrének lehet köszönni. A farsang epilogját farsang utolsó napján a d a- lárda által rendezett estély képezte, mely nagyszámú közönséget gyűjtött a savanyuvizi vendéglő termébe. A helyiség a szó szoros értelmében telve volt s Grün- feld vendéglős kénytelen volt lakszobáit is megnyitni a közönség befogadására. A mulatságot a dalárda néhány sikerült darabjával nyitotta meg, a hangot átvette Lányi zenéje, szólt a hegedű, megeredt a jókedv, a toasz- tok árja s a tánc, melyre kicsi volt ugyan a tér, de a csinos táncosnők ez egyszer elnézők voltak, s a derék táncosokért fel se vették a sok apró-cseprő akadályokat, melyek táncközben mutatkoztak. Mikor pedig már öreg este lett, úgy éjjeli 2 óra tájban, lecsöndesült a vigai mák zaja, átadva helyét a csöndes komor böjtnek, s az imént még vígan mulatozók h a m v a z ó szerdára ébredtek. Volt nyereménysorsolás is, melynek zamatját az kópezó, hogy Fortuna asszony nem egy jelentőség- teljes tárgyat osztatott ki olyanoknak, a kikhez az igen illet. Tervezve volt íinálé-ul egy kis álarcos menet is, mely azonban jobb időkre maradt, talán a jövő farsangra, a mikor megláthatjuk javított kiadásban. (A lövészegyiet köréből.) Múlt évi szeph 7-én és 8-án megtartott királylövészeti ünnepélynél az alapszabályokban kötelezett dijakat a következő lövészegyleti tag urak fizették le: Dr. Ivántsy László ur 30 trank arany, vagyis 14 frt 04 kr., Mocsonyi Zenó 10 fit, általában a magyar bibliographia körül megindult mozgalom, közvetlen pedig nagyérdemű tudósunk dr. Frak- nói Vilmos által alapított „Magyar könyvszemle“ és Szabó Károly „Régi magyar könytár“-ának megjelenése oly következményeket von maga után, melyek a tudományos buvárlatok érdekeinek szükséges istápoiása mellett, a hazai bibliographiát is azon helyre emeli, mely azt mint tudományt, nálunk is épen úgy megilleti, mint a hogy a külföldön a könyvtári és könyvészeti tudományokat méltán emelkedni látjuk. S midőn alkalma volt e sorok Írójának személyesen betekinteni azon munkába, mely a fentemlitett egyet által „Bibliotheka Carpatica“ czim alatt immár sajtó alá rendeztetik; csak a méltányosság adóját róvja le a culturialis törekvés irányában, mely hazai irodalmunk ez újabb terén a Kárpát-egylet részéről nyilvánul, ha a munka megjelenését megelőzőleg annak tartalmát, szakbeosztását, anyagelrendezését általános rövid vonásokkal megismertetni óhajtja. Már maga az indok, mely az egyletnek a „Bib- iotheka Carpatica“ kiadását sugalmazta, oly hazafias intelemből eredt, mely elismerésre és utánzásra méltó; mert félretéve az egylet az üzleti szempontokat, a jelzett müvet saját költségen oly czélból adja ki, hogy a dnyomtatandó mü a bel- és külföldi tudományos egyetemeknek, akadémiáknak, tudományos egyleteknek, egyes kiváló szakértőknek, bibliographusoknak, nyilvános nagyobb könyvtáraknak ingyen megküldessók. A munka, mely körülbelől 15 nyomtatott ivre fog terjedni, s 5—6000 munka, czikk, értekezés lajstromozásával felöleli mindazt, mi az archeológia, balneológia, aotanica, cartographia, chemia, Ethnographia, geognos- tica, geographia, geológia, história, hydrographia, hyp-
