Ung, 1880. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1880-02-08 / 6. szám
II XVIIL évfolyam. Ungvár 1880. vasárnap, február 8. 0. szám. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. A KÖZMIVELÓDÉSI TÁRSULAT,-S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: egv évre ö forint, félévre 3 forint negyed évre 1 forint 50 krajczár. Egyes szám ára 12 krajczár. Hirdetések. szintngy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ongvár,Pollacsek Miksa könyvnyomdájába küldendők. ' Nyilttér: soronként 20 kr. Ungvár, február 7. Városi ügyek. Foglalkozzunk egy kissé a városi ügyekkel, hogy egyet-mást figyelmébe ajánljunk a polgároknak, kiknek azt hisszük, érdekükben fekszik, hogy a város ügyei azon mederbe tereitessenek, a honnan nem lehet tartani az ár a- dástól illetőleg az ártól, mely romboló természeténél fogva a jót és szépet is el szokta magával sodorni. Az a „hidon-túli“ városrész — már t. i a városi közig, ügyeket tekintve — szerencsétlen egy kerület, soha nincsen képviselve a képviseletben, s a hány választást tartott, min- denike meg lett semmisítve. Mi cnek az oka? Ennek az oka semmi egyéb, minthogy a polgármester azon kerületben minden áron magának való, magához illő képviselőket akar beválasztatni, kiknek nagy része részint tüskön- bokron át követi őt, egyesek közülük pedig nem látszanak ugyan a városi ügyekben nyilt ellenzéki állást foglalni, hanem titokban mégis hivei. Ezek az úgynevezett jezsuiták. És a polgármester Lehoczkynak — márt. i. a maga szempontjából — tökéletesen igaza van. — Mert képzeljék el, minő boldogság, szemben egyesek ellenzékieskedésével, minden támadást, ellenjavaslatot, interpellátiót és apellátát azon nyugodtsággal fogadni, hogy ha szavazásra kerül a dolog, az ő hivei, közöttük sok jámbor u. n. mameluk, részére fogják dönteni el igen szavazatukkal a kérdést. És a fent említett választási eredménynek továbbá mi az oka? Az, hogy azok a hidontul lakó választó polgárok azon része, kik a gondolkozni szeretők osztályába tartoznak, a képviseleti tagok választásánál jobb meggyőződésük sugallatát követve, küzdenek, harcolnak, s mivel az óhajtott eredményt kivivni nem tudják, egy újabb választásba helyezik reményüket, a választási eljárás ellen folyamodnak, s a mint a tapasztalás igazolja. a megsemmisítésre mindig volt alapos ok. Torzsalkodás, ellentétek, örökös harc és liyughatatlanság ütötte fel tanyáját a hidontul. Legyen valahára béke! Ezt első sorban Lehoczky polgármester ur fogja megállapíthatni azáltal, ha sem közvetlenül, sem közvetve nem fog az újabb városi képviselő választásba beleegyeledni, hanem engedi a választást a maga csendes menetében folyni. De hát érthetetlen is, miért avatkozik be e választásba oly mélyen, hisz a múlt évben kibocsátott „Nyiltszavában“ önmagára elsorolt érdemei oly nagyok volnának, hogy az a 14 hidontuli képviselő — még ha mindannyian dühös ellenzékiek lennének is — nem lesznek képesek, hacsak egyszer is leszavazni őt. Ugyan kisértse csak meg, ne avatkozzék azon választásba. Ez az polgármester urnák szolgáltatott jó tanács, melyet fogadjon el egyszer, ha a hivek nem is osztanák. De végre a hidontuli választások eddigi ilyetén eredményének mi az oka? Hogy a választék engedik magukat a polgármester híveinek Ígéretei, ijesztgetései s lé- lekvásárló mézes beszédjeik által terrorizáltatni, hogy egy kis itóka, hosszú szivar, annyira elf bóditják fejőket, hogy jobb meggyőződésük ellen, nagyrészt mihaszna képviselőkre szavaznak, s elősegítik azt, hogy e városban csak az történik, a mit a kedves Lehoczky parancsol. S mi történik e városban? Történik sok, a minek történnie nem kellett; mulasztások és rendetlenségek a városi közigazgatási ügymenetnél; felesleges, költséges és haszontalan kiadások egyesek érdekeinek előmozdítás í végett, kedvezmények uyujtása és megszavazása a város üzleti ügyeinél, protegá- lása annak, a kit egy polgármester-párti képviselő protegál, háttérbe szorítása a másiknak, szóval, a visszaélések és furcsábbnál-furesább dolgok egész hosszú láncolata. De hát te vagy oka édes polgárom mindennek, rajtad múlik, hogy ez nem történik úgy, a mint annak történnie kelleue. Mert a városi képviselet gyakorolja az elöljáróság feletti felügyeletet s ellenőrzi a városi tanács összes működését. A városi képviselő pedig az összes polgárok által választatik, s igy ennek mintegy kifolyását képezi. Ha a városi polgár nern választ tiszta és őszinte meggyőződése sugallata alapján, hanem enged az itatás, ijesztés és mézes ígéretek befolyásának, akkor megválasztja azon jelölteket, kiket ezen párt állit fel. Ha pedig a városi választó tiszta és őszinte meggyőződése sugallatát követve, a város szellemi és anyagi jóléte és haladásának szemmel tartásával, saját becsületes meggyőződése szerint választja meg azokat, kikre mint városi képviselőkre szavaz, akkor választ a város érdekében önzetlenül működő képviselőket. Melyik jobb? Tedd kezedet szivedre, s az a kis biró meg fogja neked mondani! A polgárok itt nálunk évek óta zúgolódnak, panaszolják mindenütt, hogy nagy e városban a rendetlenség, hiba és visszaélés; hogy a közügyek nem nyernek olyan elintézést, s nem mutatnak oly eredményt, a minőt egy ily intelligens városban mindenki elvár; hogy egyesek érdekeiért feláldoztatik az összesség jóléte, hogy a város elöljárósága nem ad lendületet különösen az iparos osztály szellemi előhaladásának, a sok közül például az iparos tanoneok törvény által is kötelezett oktatása érdekében évek óta nem tett semmit, hogy az iparos egyesületek megalkotása is úgy halad, mint a kenetlen szekér, hogy a községi népiskolát nem javasolja, mi miatt az iskolakötelezettek száma — kik nem járnak iskolába — nagy mennyiséget képez. De édes polgárom, tudd meg azt, hogy a rendszer roszaságát gyökerénél kell javítani, vagy lenyesni arról a rodthadékot, vagy — ha ez nem segít — kidobni az egész mihaszna elkorhadt tüsköt, hogy helyén friss üditő lombokkal diszitett fa álljon. A mint már említve volt, az uj állapotok, uj rendszer változás, szóval minden a városi képviselőktől függ. Ilyen képviselőket kell tehát választani. A választó polgárok majd az általános választásoknál érvényesíthetik jobb meggyőződésüket. — Most a hidontuli kerület választó polgárainak nyílik alkalom megmutatni, hogy a régi állapotokat megunták, gyűlölik. És e végett uj-ig a 14 ottani várusi képviselővel felfogják a mostani képviseletet frissíteni. — A jókat megtartják. Az önző képviselőket, kik csak gseftelni akarnak a városnál, kihullatják. ügy legyen! E sorok különösen a városi iparosokhoz vannak intézve. Közleményemet azzal zárom be, hogy e sorok írója egyideig szintén azon tévelygők útjára ragadtatott, ki a városi állapotok feletti elégedetlenséget, melynek több alkalommal kifejezés is adatott, nem tartotta annyira alaposnak és nagy horderővel birónak, sőt azokat nagyrészt alaptalanoknak s egyesek elégedetlenségéből eredetinek tekintette; sőt még azon feltevést is elfogadta, mintha az úgynevezett városi ellenzéki álláspont csupán személyes okokban vagy boszuállásban találná indokát. De fokról- fokra meggyőződött arról, hogy a panaszok jogosultak, hogy azok álláspontja, kik javítást s reformokat óhajtanak, igaz és jogosult. A megbánás és megtérés soha sem késő. Bár a városi polgárok szivökre vennék a város jólétét, s győzelemre segitenék azt, a mi jó és nemes, annál is inkább, mert: Az igazság győzelme elmaradhatlan. Egy polgár. Néhány történelmi ellentétről. — Schürger Ferencié]. — A tudományok között a történelem az, melynek legtöbb olvasója, művelője ran. E tény örvendetes voltát azonban nem kis mértékben csökkenti azon körülmény, hogy a történelem művelői között sok nem áll azon magaslaton, melyről annak szellemébe biztosan lehet tekinteni, a többség pedig magával a történelemtudomány fogalmával sincs tisztában, bár különben tömérdek történeti adattal rendelkezzék is emlékezete. Ez azért van, mert nem tudják az egyes jelenségeket alárendelni azon főeszméknek, melyek az emberiség fejlődésének különböző mozzanataiban uralkodók, s melyeknek amazok csak szolgálatában állanak, ha irányok látszólag elienkező is. A történelemtudomány eszmékkel foglalkozik, mert az emberiség fejlődésének mozgalmát mindenkor eszmék vezetik s igy ezen eszmék ösmerete, órvényesülésök és az al árendelt történelmi jelenségek közötti összefüggés felfogása képezi a történelemtudomány lén yegét, ennek azonban csak azon történész van birtokában, ki oly tág látkörrel bir, hogy abban az egyes objectumok az egésznek szolgálatában mintegy fölolvadnak. A történelemtudomány tehát nem áll a szemünk látására mindennap véghezmenö, vagy a múltban lefolyt eseményeknek puszta elősorolásában; nem tartozik feladatához hosszasan foglalkozni a des- poták dús-, — vagy uralom vágy szülte hóditó hadjárataival, csatáival, a dynastiák váltakozásaival, udvari ese.l- szövényekkel, palotaforradalmakkal, udvaroncok és kegyencnők ízetlenségeivel sat. ezek olyan történelmi oh- jectumok, mint a többiek; hanem igenis feladatához tartozik azon eszméket kimutatni, melyeknek érvényesülését célozzák’az események es megmagyarázni, mennyiben vált hasznára vagy kárára az emberiség cultu- ralis fejlődésének valamely eszmének érvényesülése. Ez a főszempont, ennek tárgyilagos ra égi t élésében ne tántorítsa el a történészt sem a vallás, sem a nemzetiség, sem az uralkodók kegy mosolya; még a morál tanai sem! Az összemberiségre mindegy, vájjon erkölcsös, vagy emberi szempontból véve erkölcstelen eszközökkel éltek-e asoa tényezők, mc-lyek cuiturájanak továbbfejlesztésé-
