Ung, 1880. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1880-01-25 / 4. szám

urhölgy, ki nap — nap mellett saját felügyelete alatt készítteti a meleg ételeket s e melegedő menhelyet naponta meglátogatja, hogy a szükséges intézkedéseket ott személyesen megtegye. Ily áldozatkészség, önfeláldozás a legnemesebb szív nyilatkozványa csak, s méltó arra, hogy a közönség a legnagyobb hálaérzettel eltelve legyen az iránt, ki oly odaadással igyekszik a szegények szomorú helyzetén segíteni. —

(Több vidéki lapban igen helyes és praktikus felszólalást olvasunk, hogy a végrehajtási árverések az illető megyei lapokban hirdettessenek azon el- tagadhatlan előnynél fogva, mivel a hivatalos „Budapesti Közlönyt“ alig olvassa 30 ember; mig a megyei lapokat a vidék minden olvasni szerető lakosa igyekszik legalább áttekinteni, ha mindjárt azokra egy vagy más okból nem is prenumerál. E tekintetben felhívjuk a törvényhozás figyelmét, hogy hasson oda, miszerint a perrendtartás §§-ainak e tárgyra vonatkozó módosításaival utasittassék a kormány egy oly értelmű törvényjavaslat mielőbbi benyújtására, melynél fogva a végrehajtási árverések csődök, örökösödési hirdetmények legelső sorban a megyei lapokban és csak az örökösödést illető hirdetések, vagy a felek kívánatéra az árverések és csődök is a hivatalos lapban szintén közöltessenek. A nagy közönség érdekében igen üdvös lenne ezen méltányos intézkedés, mert most a legközelebbi szomszéd is, nem olvasván a „Budapesti Közlönyt“ máskép nem mint véletlenül értesül az ilyen dolgokról, s annak következtében nagy értékű ingatlanok potom áron kótyavetéltetnek el és készen van a — koldusbot.

(A csavargók,) és kéregetés örve alatt betolakodók jelenleg oly nagy számmal vannak városunkban, hogy ezekre a közönséget figyelmeztetni, a rendőri hivatalt pedig a közbiztonság érdekében minél éberebb ellenőrzésre felhívni kötelességünknek ismerjük. E nyomorult Ínséges időben, midőn a munkára sem kínálkozik mindig alkalom, a valódi szíikölködőn segíteni emberbaráti kötelesség; de ep ezek rovására és hátrányára történik az, hogy dologtalan csavargók gyakran nem a legtisztább száudokkal szemtelenül betolakodnak egyes házakba, s ott nem is annyira kérnek, mint inkább követelnek, s a legkihivóbb modorban lépnek föl. Adjunk készséggel a szükölködőknek, de óvakodjunk a csavargók és alattomos házalóktól. —

— (Az ínség ung megyében). Az Ínség, különösen a felvidéki és szobránczi járásokban a legmagasabb fokot érte el. Teljes hitelt érdemlő helyről értesülünk, hogy különösen a folvidéken a nép a szószoros értelmében éhezik, s az elkeseredés oly nagy hogy családok hagyják oda házaikat s világgá mennek, a turja-völgyén pedig a kukorica-csutkát őrlik meg, s főznek belőle pépszerü eledelt, s avval tengetik életüket. A két járás szolgabirái már beküldték az alispánhoz az Ínségesekről szólló kimutatást, e szerint azok száma a felvidéki járásban 4073-ra a szobránei járásban pedig 489-re megy a hivatalos összeállítás szerint.

Í

(Az ipartársulatokról, iparosok figyelmébe.)

Az Ung váron élő nagyszámú iparosokról sajnosán kell j feljegyeznünk azon körülményt, hogy dacára az ipartörvény annyi év óta történt életbeléptetésének, ipartársulatokat egyik iparághoz tartozók sem szerveztek. I Nem kutatjuk ennek okait, maga a mulasztás elég hiba. \ A társulási intézmények az ipar terén nagy bordereAz „UNG” tárcája.

A Iémyk® vésij©»

Selyem vánkos közt aludt a gyermek,

A piczi bölcső rengett csendesen;

Az anya szív titkon merengett;

Virágos jövőn boldog képen.

Fehér legyező meg-meg lebbentél Szárnyaidon jött a lágy fuvalom ;

Aranyos regék tarka szövege . . .

Bel bel aludjál drága magzatom.

Hogy néhányszor a rózsa virágzott,

A lányka is megnőtt, játszott, tündökölt; Tarka pillangót röpködni látott,

Virágot szedett, s dalban lelt gyönyört. Hogy ha elfáradt, te meg suhantál, Fülébe súgtad lágyan, csendesen;

Dalolj szép lányka uj tündér regét, Szivedbe lakni jő a szerelem.

A kertek árnyán az ifjú eljött, Megvallani, hogy örökké szeret:

A két gondolat együvé simult,

Hogy titkon, égve ölelkezzenek.

A lányka boldog volt végtelenül;

Szelíd pir futá be arcza havát,

Te kis legyező olyan jó valál!

A gyermeki zavart eltakarád,

jüek, mert a társulási szellem sok egyéb előnye mellett az illető iparágat mivelő iparosok szak és értelmi képességének fejlesztésére hat, s több alkalmuk nyílik arra, hogy a haladás újabb jelenségeivel az ipar terén megismerkedjenek. Ezen felül vannak az iparosoknak kérelmük felsőbb helyen, hogy pl. Ungváron alsóbb ipartanoda szerveztetnék. De hát hogy kívánhatják azt, ha a törvény által elrendelt s a kormány által oly sokszor sürgetett ipartársulatokat sem alakítják meg; a kormány minden jóakarat mellett sem teljesítheti kérelmüket, látva, hogy a haladás még oly csekély motívuma iránt is annyi indolentiát tanúsítanak, minő az ipartársulatok szervezése. Szolgáljanak e sorok figyeimezteté- s buzditóul arra, hogy az ipartársulatok szervezését va- lahára megkezdjék s érvényesítsék is.

(Ungvár városa) szervezési szabályainak felküldését rendelte eJ a belügyminiszter. A városnak van egy régi szervezési szabálya, mely azonban azóta történt változások, s a hivatalnokok uj munkaköre mellett a jelenlegi viszonyoknak egyáltalán meg nem felel ; miért is kívánatos lenne, ha a képviselet egy rendszeres szervezési szabály összeállításáról gondoskodnék.

Zoitsák János, az ungvári gymnasium irodalomtörténeti tanára, most huszonöt éve irta mint afféle zsenge, ábrándozó fiatal ember első költeményét. Ha János bátyánk egészen bizalmas körben maga ki nem rukkolt volna azzal, hogy ő már huszonöt év óta irkái,

sem mi, sem más ösmerőse soha el nem árultuk volna, hogy az, a ki az életben oly pezsgő humoru, élénk és vidám, már „jubileált“ férfiú, ki számtalan érdemei mellett, az irodalom s a költészet terén is babérokat szerez, megénekelve „hazát“, „bort“, „szép leányt“, „szerelmet“, — irkáivá a „vénségről“, „árvizkori aggszüzekről.“ Helyén volna, ha ez alkalomból ide igtat- nánk életrajzi adait; meg is tennők, de nem akartuk János bátyánkat zavarba hozni, mert életrajzi adatait bár másoktól kérjük is, ilyen kis városban hire megy, s ő megtudva azt. talán még e néhány meleg megemlékezés nyilvánosságra hozatala ellen is tiltakozott volna; a szerkesztő pedig sokkal fiatalabb, semhogy János bátyánk életrajzát ágról-végre ismerné. De hát annál, ki születése helyén, itt nevekedett, s éli tett- dus napjait, nyitott könyvként áll előttünk működése; egész hévvel szereti hazáját, embertársait, harcol a közjólétért, apostola a tudománynak, a szép és nemes dolgok érvényesítésének. Nem utolsó érdeme, mint a magyar szépirodalom-történet tanárának évek hosszú során kifejtett azon buzgó fáradozása sem, hogy az ifjúság kiképzésénél mit sem mulasztott el, hogy ezek a nyilvános élet terén a Kárpátok alján és e vegyes ajkú vidéken szerzett ismereteiknek becsületet szerezzenek. — János bátyánk elárulta, hogy huszonöt óve irkái, de hát csinos költeményeit — kincseit — mint a fösvény zárva tartja, holott azokat nyilvánosságra kellett hoznia, hogy tanuljunk meg belőlük lelkesedni a szépért és nemesért. A 60-as években a fővárosi szépirodalmi lapokban

De angyalra volt az égben szükség,

Jött a hervadás, hosszú fájdalom:

A lány könyei mint fénylő gyöngyök,

Ottan ragyogtak kitárt szárnyadon ;

Mikor a halál angyala tőrét Az ártatlanra már rá emelő ;

Oh, te borultál utoljára is,

Fehér vért gyanánt a szive felé.

Szántay Aladár

pUDAPESTI TÁRCZALEYÉL.

Az újságíró egyszersmind jó újságolvasó is; magam is, ki néha újságíró vagyok, a legjobb újságolvasók közé tartozom. Ha késő este, valamely kávéház egy sarok asztala mellett ülök s a napi lapokat czimeiktől kezdve a nyomdász nevéig végig futom, s tudomást szerzek mindenről a mi a nagy és kis világokat mozgatja: előkérem a bécsi „Tagblattot“ is, a mi lefekvés előtt a legjobb olvasmány, valóságos szellemi Schlaftrunk, mire nagyon édes az álom.

Hirdetési rovatja valóságos élő csevegési pikáns regénykék gyűjteménye, nyilvános szerelmi levelezés, vásár és alku a szívre — hosszabb s rövidebb időtartamra — színjáték, melynek csak programmját látjuk, s a próbákra s az előadásra be nem eresztenek ugyan, de a képzelet kitöltheti az üres tért; belépti dij nélkül nézhetjük végig a színjátékot egy égő szivar füstjénél,

több sikerült költeménye látott napvilágot, g a Zoltay

névvel signált költemények megérdemlett figyelemben részesültek. De hát ki tudja mi állott elő, csakhogy János bátyánk néhány éve — bár mindig ir — nyilvánosságra mit sem hoz. Elvégre nem áll jogunkban kutatni az okokat, lehet hogy az akadályok ma, vagy holnap elmúlnak, lehet hogy barátai és tisztelői egy jó órában reá bírják, hogy 25 éves irói jubileumának emlékét egy verses kötettel örökítse meg. Mi mint olyan iróféle ösmerősei kívánjuk, hogy teljes egészségben és vig kedélylyel érje el 40 é\es irói jubileumát, s ha költeményeinek nyilvánosságra hozatalában nem lesz oly fösvény, hisszük, hogy a negyvenéves jubileum sokkal szélesebb körben fog megünnepeltetni. Mi, a magurik házi oltárán gyujtott.uk meg a lelkesedés és tisztelet tü- zét János bátyánk irói jábileumának tiszteletére, melyet nem szűnünk meg éleszteni a majdani negyvenéves jubileumig, mely alkalomra erősen hisszük, hogy idegen helyekről ide utazó tisztelők fogják az elismerés tömjénét reáhinteni.

(A hi dón túli városrészben lévő leányiskola), mely mint tudjuk, Bugyis András ungvári apát- esperes nagylelkű alapítványa folytán szervezhetett, szép látogatottságnak örvend. Az intézet, mely két elemi osztály s egy kisdedóvodából áll, az Irgalmas-rendii nővérek vezetese alatt van, kik a tanítás körül példás buzgalmat s ügyszeretetei tanúsítanak; azon városrészben lakó szegényosztályu népre valóságos jótékonyság ez iskola, de különösen a kisdedóvoda, hol a napszámos szüM is elhelyezheti gyermekét, ha a körülmények úgy hozzák magukkal, egész napra. A kisdedóvoda picinyei egész szeretettel ragaszkodnak tanítónőjükhöz, ki őket eddig is szavalhatva, énekre, a mindennapi életben előforduló szemléleti tárgyak meghatározására, kisebb papír munkák készítésére oktatja. Ez iskola méltán megérdemli a közfigyelmet.

(Jubileum.) Kende István és neje p. helmeci birtokosok — Kende P. alispán szülői — jan. 22-én ünnepelték meg házasságuk 40-dik évforduló napját. Egyelőre csak azt kívánjuk, hogy a mostanihoz hasonló egészség és vidám kedélylyel érjék el az arany lakada- lom napját!

(A dermesztő hideg) még nem egyhamar fog megszűnni, legalább a párisi meterologiai ügyek igazgatója azzal vigasztalta meg a párisi népet: hogy a hideg egész 30 Celsius fokig fog emelkedni s a megolvadt folyamokat még újra jég kéreg fogja borítani. Mondott valamit az időjárás mestere, mert a hideg már egy hete, folytonosan nagyobb mérvet ölt s szerdán reggel egész 16 fokra szállt alá Keumir szerint.

A képviselőház jan. 22-én tartotta első ülését, melyben Paul er igazságügyi minister mutatta be a büntető törvénykönyv életbe léptetéséről szóló törvény- javaslatot. Utána Mocsáry Lajos a legközelebb történt mozgalmas eseményekre vonatkozólag nyújtotta be azon indítványát, hogy küldjön ki a képviselőház 15 tagú bizottságot, megvizsgálandó, ki volt okozója az erőszakoskodásnak s vájjon a katonaság fellépése a hatóság felszólalása folytán következett-e be ?

Hogy mennek férjhez a bécsi lányok! A kinek nem jut más utón holtomiglant esküvő éllettárs, megírja a Tagblattnak, hogy elérkezettnek véli az időt a házasságra, szerezzen neki valakit. S beküldi az inven- táriumot is. Elbámul az ember, mennyi „szolidság,“ „jól neveltség,“ „ártatlanság“ és „műveltség“ egyesül 10, 20 és 30 ezer forintokkal — a Tagblatt hirdetési rovatában. Azt mondják, néha megesik a legjobb is, s ha a kilátásba helyzeti nagy bankók legnagyobb része el is marad, valamelyik a felsorolt jó tulajdonoknak egy kis jó akarattal felfedezhető a „kedves kicsikében“ s nem egy „boldog“ házasság köttetett már igy anon- ce utján.

Budapesten is alaknlt néhány év előtt egy köz- vetitő-intézet a mely „Hymen“ czim alatt tette közzé működése eredményeit Yezérczikkei olcsó provízióról biztosították a vásárolni szándékozókat s a hirdetési rovat, „finom“ „értékes“ s „hamisittatlan“ portékát ígért. De nem voltunk elég czivilizáltak megérteni e vállalat nagy jelentőségét — az üzlet megbukott; nyo- mán azonban nem egy kisebb vállalat alakult, mely az elejtett fonalat felvette s fonja tovább a Terézváros némely sötét utczájában s még sötétebb bolthelyiségében.

„Gyerünk lánynézőbe szólt egy újságíró barátom múltkor — úgy mulatunk, hogy jobban se kell.“ „Nem bánom, mondám de előbb csak szalonkabátot öltök, várjon meg. egy negyed múlva kész vagyok.“

Nevetve fogadta megjegyzésemet. ,.Ugy látszik, folytat», hogy ön elmaradt a világtól. Kell is oda neki