Ung, 1879. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1879-12-07 / 49. szám

Megszűnésének azt adja okúul, hogy a 14 írtra szabott előfizetési árból képtelen megélni.

(Hymen.) Schürger Ferenez ungvári főgymn. tanár dec. 3-án tartotta esküvőjét Beregszászon K o z á k Bella kisasszony nyal, Kozák Zsigmond törvényszéki biró leányával.

Kmontt Oszkár lomnai birtokos jövő óv jan. 20-án tartja esküvőjét Erszényi Ida kisasszonynyal, Erszényi í'erencz uzsoki postamester leányával.

(Kivándorlók.) Igen szomorú körülmény állott be Ungváron mintegy jelezvén a nehéz időket, az t. i., hogy számos izraelita család minden kereset nélkül áll s a szó szoros értelmében az éhséggel küzd, s miután néhány év óta hasztalan várják a jobb időket, most már elhatározták, hogy kivándorolnak.

(Ungmegye felvidékén') — mint bennünket •nnan éetesitenek — a nép a közeli hónapokra nagy nyomornak néz eléje, már most is alig van mit enniök. Különös, hogy a szegény nép állami segélyzése mindeddig meg nem történt, s e tekintetben eddig jelet sem látjuk semminemű mozgalomnak. Kívánatos, hogy a legközelebbi bizottsági ülés a megye elszegényedett népének sorsa felől hatásköréhez méltóan intézkedjék.

(x) Lapunk mai számában a hirdetések között megjelent id. Heckscher Sámuel-féle sorsjegy-hirdetményre felhívjuk a közönség figyelmét. Ezen ház szolid pontosságával mindenütt kivívta magának a jó hírnevet.

(ÍJj könyvek.) A „Franklin-társulat“ kiadásában Budapesten, újabban megjelentek : Olcsó könyvt á r szerkeszti Gyulay Pál. 89—92. füzet. Tartalmuk: 89. Lord Lyttou Bulver Edvard. „A jövő nemzedéke.“ Regény. Angolból ford. Fáy Béla. Ára fűzve 40 kr.— 90. Karr Alfonz. „A normandiai Penelope.“ Regény. Franeziából ford. Fáy Béla. Ára fűzve 50 kr. — 91. Pulszky Ferenez. „Eszmék Magyarország története phi- losophiájához.“ Ára fűzve 30 kr. — 92. Macaulay T. B. „A pápaság.“ Angolból ford. B. P. Ára fűzve 20 r.— Történelmi könyvt á r, a in agyar népnek és ifjúságnak ajánlva. G3—68. füzet. Egy-egy füzetnek ára fűzve 40 kr. 63. „Erzsébet angol királynő és kora.“ Irta dr. Lázár Gyula. — 64. „Az ozmán birodalom fénykora és hanyatlása.“ Irta dr. Lázár Gyula. — 65. „Khina és Japán.“ Történelmi és mivelődési rajz. Irta dr. Lázár Gyula. — 66. „A népvándorlás története.“ lyta dr. Lázár Gyula. — 67. „II. Lajos és kora.“ Irta Áldor Imre. — Dr. Nyáry Ferenez. „A faiskolakezelés és gyümölcsfatenyésztós kézikönyve.“ A magyar kisbirtokosok számára. Számos a szöveg közé nyomott famet- szetü ábrával. Aia fűzve 60 kr.

(A „Wiener Landwirtschaftliche Zeitung“), ezen

Eközben azonban hírnök jő a királyhoz, jelentvén, hogy Károly, az uj cseh király és császár Lajos király üdvözlő követét szidalommal fogadta s követelte, hogy Lajos menjen el Prágába hódolni, „jó Magyarországnak fcdójnt meghozván“. Mig ez a zavar tart, Toldi félrevonul, fölkeresi Lőrinczet, tudtára adja, hogy megszerezte neki a leányt, s lelkére köti, hogy „becsülje meg!“ Piroska várja bajnokát, Toldit, s odajő — Lőrincz. A leány elájul, majd felocsúdik! egy szavába kerülne, hogy kimondja a titkot — de nem teszi.

Megadja magát sorsában, s kijelenti: „Akarok Tar Lőrincz felesége lenni“, és Tar Lőrincz megkapja a mátka-gyürüt.

Toldit is azonban egyre bánja a szerelem, s csak a cseh király ellen induló háború ad más irányt gondolatainak. Lajos király (a harmadik és negyedik énekben) csakugyan elmegy. Toldival, Prágába, barátság színe alatt, de kísérete éjjel elfoglalja Prágát, s másnap a megrémült császár kénytelen-kelletlen aláírja vele a békeszerződést. A harmadik énekben lép elénk az öreg Bencze is, Toldi vén szolgája, kit a költő egész kedvteléssel fest mindig. Toldi, mielőtt Csehországba indultak, hazament anyjához vigasztalást keresni. Itt ismerkedünk meg Toldi unokahugával (György leányával) a pajkos Ánikóval, ki egy gyönyörű dalt énekel egy büszke, daczos, válogató leányról.

Szeme nyájas, szava édes,

Maga tetszős, bár negédes;

Rád tekinthet, mosolyoghat:

De azért, hogy tőrbe foghatd,

Nagyon kétes.

Piroska azon!an szintén eped Toldiért, s egyre halogatja a menyegző napját — hátha viszszajön Toldi,

Béesben megjelenő legnagyobb mezőgazdasági lap, 1880-iki január 1-től kezdve hetenként kétszer, és pedig szerdán és szombaton fog megjelenni. Azon körülménynél fogva, hogy előfizetési ára megkétszerezett terjedelmének daczára félévre csak 5 frt, továbbá, hogy a magyar gazdasági viszonyokra kiváló figyelmet fordít — egyik szerkesztője dr. Ekkert József született hazánkfia, ki ezelőtt a debreczeni és magyar-óvári gazdasági intézeteknél mint tanár működött — ezen lapot a német nyelvben jártas olvasóinknak melegen ajánlhatjuk. Gazdag és választékos tartalom, számos illusztrátió, Ízléses kiállítás és olcsó ár, mindmegannyi tulajdonságok, melyek ezen lapot az olvasók figyelmébe önként alánlják.

(Petőfi Sándor életrajza.) Több hazai lapban Petőfinek Balás Sándortól állítólag regény alakban megjelenendő életrajzára vonatkozólag közlött hirt Mehner Vilmos kiadó kéielmére következőleg igazítjuk ki: A nevezett kiadó, ama eszméjének valósítása végett, hogy a magyar olvasó-közönség részére a nemzet kedvencz költőjének kimerítő s igazsághű életrajzát von zó ugyan, de nem regényes képzejmi alakban Íratta meg, nem Balás Sándort, hanem Áldor Imrét nyerte meg, kinek irói neve a feladat kielégítő megoldására nézve teljes biztosítékot nyújt. Továbbá ez életrajz nem füzetekben, hanem 1880. január elejétől kezdve a már nagy olvasó közönség kezein forgó „Képes Családi Lapodban közöltetik, és csak azután fog külön lenyomatban megjelenni.

(Uj zenemüvek.) Táborszky és Parschndl megje- jent: „Emléklap“ magyar népdalok fölött zongorár szer- keszté Kövér Jolán, ára 60 kr.

Rózsavölgyi és társa kiadásában megjelentek: 1. Hullámzó Balaton tetején . . . Még azt mondja a retek ... A nyáron jöjj el hozzám, galambom . . . három magyar népdal, zongorára átirta Siposs Antal, ára 80 kr. 2. Aus der Redoute g-yors-polka, zongorára szerző: Brecher Raimund, ára 50 kr.

(„Emlékeim“) czim alatt adta ki a „Petöfi-tár- saság“ gr. Teleky Sándor összegyűjtött tárczaczikkeinek első kötetét. A 260 lapra terjedő vaskos kötetben érdekes rajzok, több iró és művész életének egyes epizódjai vannak élénk tollal s vonzó irálylyal megörökítve. A kötet általán igen kellemes olvasmányul szolgál. Kiadja Aigner Lajos, ára 1 frt 80 kr.

Közgazdaság.

Közgazdasági leveleli.

II.

„Segíts temagadon és Isten is segíteni fog“ igy hangzik egy régi közmondás, melyet kell, hogy az alakuló ungmegyei gazd. egylet jelszavául elfogadjon. Csekély személyem bár jelen volt az alakulandó egylet megelőző értekezletein, nem tapasztalhatott vajmi különös ügybuzgalmat vagy mondhatni fogékonyságot a kitűzött czél elérése, vagy ennek szüksége iránt, pedig minálunk

s őt megkéri? ... De hol van Toldi? 0, miután a csehországi diadalt kivívta, s adományul kapta a királytól Szalonta várát, hazafalé indul, de útközben — cseh földön — egy nőrablót üldözve, bejut a rabló Jodok várába, kinek atyját ő a budai viadalban megölte volt (Toldi I. Rész) s ki őt most fogva tartja a vár pinezé- jében, a hova lezuhant. Csak Károly császár szabadítja innen ki, midőn a rablöfészket hadával elfoglalja. Toldy hálából megígéri a császárnak, hogy elpusztítja az országban az összes rablóvárakat. Piroska ezalatt Benczé- től, ki hazaté . azt hallja, hogy Toldi cseh földön maradt. „Mással éli világát“, gondolja s megy az oltár elé Tar Lőrinczczel. Mire Toldi „őszi levélhullás szomorú szakában“ hazatér, meghallja a lesújtó hirt. Találkozik Lőrinczczel, s ez őt meghívja házába, legyen tanúja boldogságának. Toldi küzd magával • . ,

Toldi és Piroska találkozása, az első pillantás elragadó költészettel van leirva. Lassan-lassan megered a beszélgetés, magokhoz térnek, s az asszony, mikor férje balkézzel szegi a kenyeret, valami csintalan ördög sugallatára ezt mondja férjének:

„Édes uram, mért is tetteti kegyelmed

Kiméli a jobbot a bal keze mellett?

Tudom én, jól láttam, mire képes jobbja l

Hát a viadalkor, az utolsó kopja? . . ,

Lobbot vete Lőrincz nagy hirtelefi erre,

Képe vörösebb lett mint a malacz bőre,

Bal keze meglódult akaratja ellen

S visszacsapd a szót, az eredő helyen.

Vért — a mitől ajka majd szinte kicsattan,

Vért foga a nőnek serkeszte legottan . . .

Lőrincz kirohan. Toldi utána akar menni de Piipar és kereskedelem hiányában a gazdaság volna még az egyedüli tér, melyeD kiíerjeszkedhetünk és fentart- hatjuk magunkat. Szerény véleményem szerint az egyletnek hivatása nem kizárólag az lenne, hogy tagjait anyagilag támogassa, hanem ép oly, vagy talán még nagyobb arányban segélyére leend az egyeseknek azáltal, hogy a mit üsszegyüjtend a tagok tapasztalásai és kísérletei nyomán, azt a közjóiét érdekében érvényesíteni fogja. A ki mezőgazdasági körülményeinket és marhatenyésztésünk állapotát ismeri, be fogja látni, hogy nálunk a jó tanács nem használ, legkivált ha még tekintetbe veszszük a közmondásossá vált magyar közönyösséget; nálunk szükséges múlhatatlanul, hogy a jó tanácsot a tett is kövesse. Ettek a tett alatt oly intézkedést, mely vagy egyenesen a kormánytól eredne, vagy egy arra felhatalmazott testület hivatása volna: szabályozni és vezetni gazdálkodásunk módját és rendszerét. Sokan azt fogják kérdezni, hogy váljon lehet-e valakit arrr kényszeríteni, hogy sajátját más által elé Írott mód szerint kezelje? erős meggyőződésem, hogy legtöbben oda fognak nyilatkozni, hogy arra bizony senkit nem lehet kónyszeriteni. Nem is ringatom magam azon illasióban, hogy egy uj állapotok előteremtését ezélzó rendelet minden barcz nélkül fogadtatnék az érdeklettek által, de ezen harcztól nem szabad visszarettenni annál kevésbbé, minthogy ez úgysem tartana sokáig, mert mindenki, a ki egyszer arra kényszerittetnék, hogy a rendetlen módszert elhagyja, miután megismerkedne az uj rendszerrel, belátná ennek előnyösebb voltát, azzal megbarátkozván, kevés hajlamot érezne az előbbenihez visszatérni.

Magáiéi értetődik, hogy az alkalmazandó kényszernek bizonyos határokon belül kellene maradnia, mert p. o. abban senkit sem lehetne korlátolni, hogy föl tjeibe túlnyomóan rozsot vagy búzát, árpát vagy zabot satb. vessen; valamint hogy földjeit kézi erővel vagy géppel, lovakkal vagy ökrökkel mivelje, vagy hogy mely fajú baromtenyésztésére támaszkodjék leginkább, mert ez irányban csak a tanács lehetne alkalmazható. Hanem igen is szükséges, hogy el lehessék tiltani, hogy valaki üszkös búzát, vagy fekélyes burgonyát vessen földjébe, vagy hogy földjeit mindenféle dudvával hagyja benőni, mert ez már nem lehet közönyös a szomszédra nézve sem, mert a burgonya legveszélyesebb fekélye a „Peronospora infestans“ és a búza üszke az „Ustilagine“ gomba félék, melyeknek csiráit a mikor megértek, a szél is terjeszti, ép úgy mint sok nagy és nehezen kiirtható dudváuak magvai oly kicsinyek, hogy a szél meszszire elviszi; tehát hiába tartjuk földeinket a legtisztábban és veszszük a drága vetőmagot, ha szomszédunk azt nem teszi. Valamint mulkatianui szükséges, hogy el lehessék tiltani, hogy valaki tarhasson magának egy nehány fiatal mént és azt szabadon jártathassa, vagy bikát akárminő elkorcsosult fajtából.

Felelős szerkesztő • Mihalkovich József.

roska föltartóztatja, esdeklően kezére omolva. Miklós önfeledten keblére vonja s osókkal halmozza el „tilos menyországát“, s hívja, hogy jöjjön vele — „megvédi egy ország — mind a világ ellen.“ Piroska kibontakozik karjaiból s esdóleg ezt rebegi: „Beosületét védd meg, oh lovag, egy nőnek!“ Toldi magába tér, s távozik . . .

A mü második felét a nápolyi hadjárat foglalja el. Toldy Lőrinczczel párbajt viv a „ nyulak szigetén“ (Margit-sziget) s megöli őt. Piroska meghal, s midőn Toldi fölkeresi a halottat a sírboltban, melyet feltör, a nő életre ébred, de férje gyilkosát megátkozva, aléltan visszahanyatlik koporsójára. Két rabló, miután Toldi őrülten elrohant, kifosztja a sírboltot, s most Toldi mint gyilkos és halottfosztogató egyházi átok alá vettetik. Toldi mint barát elbujdosik Csehországba; ismét találkozik Károly császárral vadászaton; itt van leirva a karlsbadi forrás regeszerü fölfedezése is. Toldi bujdosásai közben találkozik egy Zách-ivadékkal is, ki szintén bujdosó., — „kobzos.“

Az olaszországi hadjáratba bele van szőve az is, mikor Lajos király egy ifjút kiment a folyam ragadó árjából, és Nápolyi Endre balladája.

Bele van szőve a költeménybe a Zách Klára balladája is, melyet az említett „kobzos“ énekel. Toldi végre hazatér; Piroska mint apácza hal meg a margitszigeti kolostorban.

A remek költemény —bizton hisszük — nem fog hiányzani egyetlen müveit család asztaláról sem; gyönyörködjék benne a közönség úgy a mint van, egészben.