Ung, 1879. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1879-08-03 / 31. szám

y­Ilten hírével ! Ugyancsak neki egy öcicse is volt, a ki előbb össaevisise mindenütt, majd a Budapesti főpostán s legutoljára a török-szerb háború alkalmával a szerb táborban kereste szerencséjét. És ez az ember bátyja s a hozsá hasonlók folytonosan érintkezésben veitek a gyermekekkel; nevelték is őket úgy, hogy egy- időben aa ungvári főgymnasium tanoncait, ha a gö­rög egyesült katholicus vallás követői voltak, oro­szoknak tekintettek és ha aa illető tanuló ez ellen tiltakozott, hát jaj volt neki. Nem mondjuk, hogy a tanárok részéről, de a többi g. kath. tanulók részé­ről. Ismétlem, hogy a tanulók részéről. Ezek bátran és egész nyíltan beszéltek eélokról és elvekről, mik­ről esak az omladina álmadozik. E helyen megemlítjük, hogy szintén az ung­vári gyimna8Íumban orosz nyelven is tanították a a vallástant, a világtörténelmet, sőt a magyar törté­nelmet is. A görög egyesült katolikusokat majd­nem kénysaeritették, az orosz nyelv tanulására meg épenséggsl kényBzeritették még a hajdudorogi ma­gyar fiút is. A vallástant most is oroszul adják elő. De hát mi szükség van erre, mi szükség az orosz nyelv tanitásá ra ? Azok a fiuk mindannyian tud­nak magyarul. És erről a kormánynak tudomása van és megtűri ! A munkácsi gör. kath. sáptanitónak egy nagy láda „tudományos könyvet“ küldtek ingyen, meg rendélése és előleges tudomása nélkül. E sorok Írója is kapott hasonló ingyen küldeményt a moszkvai szláv bizottságtól. Pedig a munkácsi egyházmegye te­rületén átutazóban egy alkalommal csak annyit nyil­vánított, hogy szeretne oroszból fordítani. Most csak eseményeket registralunk ■ felhívjuk a kormány s különösen Kovács püspök figyelmét. Majd rátérünk míg e tárgyra s akkor neveket is említünk, ba az szükséges leend.“ Szavazó-gép. A. mechanikai készülék, a mely a parla­menti, gyakran hosszadalmas szavazási eljá­rást egyszerűsíti és rendkívül gyorssá teszi, Mayrhofer K. A. bécsi mérnök találmánya, ki ezt julius hó első napjaiban mutatta be Páriában, a francia kamara egy bizottságá­nak, mely azt kitűnőnek találta. Ha e szavazó készülék valamely parla­menti testület üléstermében alkalmazva lesz, a vele való elbánás a következő lesz. A ház minden tagja előtti padkönyöklön lesz két elzárható billentő, a jobbról eső az „igen“, a balról levő a „nem« számára. E billentők mindegyikével kapcsolatban van egy billiárd- golyó nagyságú szavazógolyókkal töltött rézsú­tos cső; tehát annyi a cső a hány a billentő, s két annyi a billentő, mint a mennyi a sza­vazásra jogositottt A két csőhálózat, az egyik az igen, a másik a nem-golyókkal valamely mellékteremben vannak elhelyezve, tehát nem is láthatók. Az erő, mely az egész műszer­kezetet megindítja, tömöritett, sűrített (kom­primált) levegő, mely a csövekbe áramlik egy külön önbatólag működő készülékből. Az új­nak egy gyenge billentésére a billentő a sű­rített levegőt bebocsátja a hozzá tartozó csőbe, s itt az megemel egy kampót, mi által a leg­elői levő golyó kiszabadul. E golyó a rézsú­tos csőből egy másik szintén rézsútos gyűjtő csőbe esik es a billentők által kiszabadított többi golyókkal együtt végig megy egy szám- lálókészüléken, melynek mutatóját egy szám­mal odább tolja s mely mutató az ülésterem számlapján mindenki által láthatóan számlál­ja az adott szavazatokat. Mikor az utolsó golyó a számláló készüléken áthaladt, mindenki le­olvashatja a számlapokról, hányán szavaztak igennel, bányán nemmel. Az elnök egyidejűleg úgyszólván nyom­tatva látja maga előtt, kik szavaztak igennel, kik nemmel, vagy kik nem szavaztak és ba netán névszerinti szavazás folyt, azonnal le­olvashatja: „Igennel szavaztak A, B, C, D, stb. nemmel L, N, N, N, nem szavaztak X, Y, Z Az elnök könyöklőjén ugyanis két ké­szülék van, melyeken papirivekre nyomva ott vannak a ház tagjainak ülésszámai s neveik. Az egyik ivén az igen, a másik a nem cső­hálózattal áll kapcsolatban. A szavazó billen- tésével: melyei igen- vagy nem golyóját ki­szabadná az illető csőből egyszersmind egy peczket mozdít meg, a mely az elnök aszta­lán levő igen- vagy nem ivén a nevét s ülés­helyét feltüntető négyszöget átfúrja s ekép konstatálja, hogy szavazott s mikép szava­zott. Hogyan veszi azonban elejét a pneuma­tikus szavazó készülék a netáni visszaélések­nek ? Vajon valamely buzgó] pártember attól tartva, hogy pártja kisebbségben! talál marad­ni, nnm aegithet-e úgy a dolgon, hogy zava- zatbillentőjét derekasan nyomkodja? Nem te heti. Nyomkodhatja azt a hogy csak akarja, egy és ugyanazon szávazás alatt egy billen­tővel csak egy golyót szabadíthat ki a csőből a többit mind visszatartja egy gátló kampó mindaddig, mig az elnök a könyöklőjén levő gombra gyakorolt nyomással a“ számláló ké­szüléket ismét vissza nem állítja a zérusra s igy azt újabb szavazásra előkészíti. Színi szemle. (ä*ombat, jul. 26. „A »tép Melusina“, Vasárnap, jul. 27. „Egjr magyar husaárkáplár Bécsbon.“ Kedd, jult 29. „Böregór." Szerda, jul 30. „Egy katona története.“ Csütörtök, jul. 31. „A kókszakálu herceg.“) „A szép Meluzina“ csinos látványos darab, mely annak idejében a népszínházban köztetszós mellett adatott el i. LáBzy — mist rendező a kis színpadhoz mérten eléggé sikerült prodectiókat mu­tatott fel. . > Érdekes darab volt az itt először előadott „Egy magyar buszárkáplár Bócsben.“ Bécsi életkép, mely egy jómódú iparos esalád körében játszik, fűszerez­ve a család körében előforduló érdekesebbeknól-érde­kesebb jelenetekkel. Az örökké zsörtölődő — dekü- lömben józsivü Lanyal Terézt Lásziné jól alaki'otta teljesen beleélve magát küldőiben há'adatos szere­pébe Elsa bárónőt adta , igen mulatságos alakot teremtvén a pletykákat bajháixó s örökké fecsegő nőből, ki kedvező alkalomkor a szerelmi enyelgó- seknek is áldozik Zsuzsi szakácsnő, typicus alakját H.-Szabó Ilka személyesítette, a közönség teljes megelégedésével találkozván játéka. A címszerep*1} István, magyar huszárkáplárt Bács K. játszotta, ügyesen s oly elevenséggel, melyről csak a legna­gyobb elismeréssel szolgálhatunk. Lampl Gottfriedat L á s z y adta, s voltak egyes jelenetei, melynek kij váló sikert arattak s derült hangulatot idéztek elő a a közönség között. A többi szerepek, ezek között Makóé (Vendelin) általán jól voltak betöltve. „Bőregér* Strausz e szép zenéjü operetteje szép sikert aratott. Liptay Laura szép hangjában ez is gyönyörködött a közönség, Makó fogbázigazgató Lászy börténőr sikerült alakot tetszés mellett áb­rázolván az ittas állapotot, mely a 3-ik felvonás legérdskesebb jelenet. — A „Cseh tánc“ érdekes volt, a pici Kis Ilon és Ser fősé Mari kitüntették ma­gukat. — „Egy katona története“ jeles dráma, mely na­gyobb közönséget érdemelt volna , mert oly darab, mely mindenütt a legnagyobb feltűnés közt adatott, melynek oly kitűnő meséje van ■ melyben a drámai cselekvény oly remek magaslaton ált, megérdemli a közönség részéröl az érdeklődést és figyelmet, színé­szeink kivétel nélkül jól alakitetták szerepeiket, Sza­bó Ilka, Lásziné, Mészárosné, Mészáros Ilko, Ta­kács, Bács, és Mészáros ^szerepeikre kiváló gondot és tanulmányt fordították. „A kékszakálu hercegiben az ismert erők mű­működtek közre. Es aikalommal mini műkedvelő Szé­kó Ilona k. a. Fiourette szerépé adta. Első szinpadi fellépte volt ez. s épen esért volt meglepő, bogy a szinpad deszkáin elfogulatlan és nyugodt maradt. Játékában szép ügyességet tanúsított s csinos hangja a közönség tetszésével találkozott, ki őt elismerésül kossoxuk és virágcsokrokkal jutalmazta. Különfélék. (Az ungvári polg. lövésaegylet) sza bad és a király-lövészeti ünnepélyt September <. es 8-án fogják megtartani. A részletes programúi szabályszerű módon közzé fog tétetni. As ünnepé­lyesség emelésére az egylet a lövészet 2-ik napjan azaz sept. 8 án közebédet és népünnepélyt ren­dez este tűzijátékkal. (Szívtelen mostoha.) Egy ungvári iparosnő t éves mostoha-fiacskáját mar regedben üldözte, ver - te és eheztette; a szegény kis fiú a brutális no főé­telen dühe elől többször keresett menekülést, más emberek jószívűségét véve igénybe, s nem reg a vad no dühe elöli az erdőbe menekült és ott tartóz­kodott egész ejjen át, az éj hűvös volt a kis íiu fiú erőseu athült. nehéz beteg lett, s e napokban szegényke el is fiait. Azt hisszük, bogy miután tud- tunkkal ez esetről a rendőrség is tudomással bir, a szivtelen nö méltó büntetése nem fog elméradni. magát alávetni tartozik. Igen, ki csak egy lelket s néhány száz forintocskát mondhat magáénak, nyáron útra kél, mert hát igy kivánja ezt a XIX. század diatetikája. — De hová? Ez a kérdések kérdése s mondhatjuk: a fürdőválasztás ilyenkor fontosabb dolog a képviselő- választásnál. Az asszony vele született jogánál fogva mindig virilista és szavazatát főleg az orvos és esetleg a házibarát utján érvényesíti. Az orvos vá­lasztja a gyógyhelyet: tekintetbe véveanagysám con- 8titudióját és a követendő curát; a házi barát szin­tén választ, csakhogy ő inkább a kurizálásra van tekintettel. A férjnek csupán azon egyetlen joga van, hogy a különféle napidijakat fizetheti. Ezen kissé furcsa alkotmányos szervezet értel­mében az évad folyamán a házasság ideiglenesen fel- bontatik és beáll a szalmaözvegység statarialis ál­lapota. — Ha az asszony meleg fürdőt használ, a férjnek bizonyára hideg fürdőre lesz szüksége; ha amaz „spru- del"-t iszik ennek talán .jód nyújthat üdülést. A rekkenő hőség és fojtó lég ürügye alatt gyak­ran más dolog lappang s legtöbb esetben nem ezek, hanem egyébb ohajok és reménységek, célzatok és kilátások űzik fürdőkbe a vizkóros (adnormam hold­kóros! emberiséget. Az aggastyán fürdőbe megy, mert ifjulást remél; a fiatalság azért, hogy megvénüljön. Egynémely asz- szony gyermekei miatt, kik otthon bóditják a férjet, másika ismét gyermekek végett, kiket otthon látni óhajtana. A börze ember elhagyja arany forrását, és ásványforrásokra speculál, hogy értókjegyes életének ultimoját lehető leghosBabb ideig prolongálj«. Kinek megártott a sok bor , azt hasonszenvi ösztöne szőllő- gyógymódra készteti s a kinél a szobaülés és tanul­mányozás második természetté vált, az a hegyek közt keresi első tertmészetét. A hires Liebig mondotta, hogy valamely nép mű­veltsége az általa fogyasztott szappan mennyiségből Ítél­hető meg, — a mi annyit jelent, hogy mivel több szappanra van szükségünk, tehát minél szegényeb­bek vagyunk annál műveltebbeknek mondhatjuk ma­gunkat. Valóban nagy és hizelgő igazság szól e sza­vakból, mely jellemzően alkalmazható a fürdők hasz­nálatára is. A nagy fürdő-járvány alig kiméi meg egyetlen nemzetet. Anglia és Oroszország, Franciaország és mo­narchiánk minden diplomatia jegyzék-váltás és confe- renezia nélkül küldik seregeiket az ásványvizek ten­gerébe, sőt még a parányi Lichtenstein is beállítja 20 emberét az egyedül üdvözítő Najade nemzetközi ke­resztes hadába. A statistical congressusok méltó feladata volna megállapítani a fürdők számviszonyait; nem ártana kimutatni hogyan oszlanak meg a fürdővendégek kor. rang és nem szerint. A tudományra nézve megbecsül hetlen értékkel bírna, annak tudomása hány udvari- hadi-, pénzügyi-, és egészségügyi tanácsos, hány Lit­ho Typo—Geo—Steno— és Photografus, hány Theo— Physio— és Psychologus látogatta a különféle für­dőket 1! íme a statistikai adatoknak mily gazdag tárhá­za kerülne ki a fürdőkből 1 De a képnek hátlapja is szokott ám lenni 1 Nem újság előttünk hogy a fürdők nem hozzák meg mindig a kívánt eredményeket. Sokaknál a zsebek könnyeb­bségén túl alig terjed az óhajtott könnyebbülés. Szá­mos gyenge asszony egy-egy gyengével gazdagabban jön vissza s igen sok Rebekka hoz haza bánatos ar­cot, mert bizony nem talált a kutnál a remélt Jákobra f J«an d’or

Next

/
Thumbnails
Contents