Ung, 1879. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1879-07-06 / 27. szám

tály“ cimón egyesité azon tagokat, kik e vágyat táp­lálták kebelükben, s lüktető erőt adott a tespedő test­be 8 im: az osztály csakhamar azon jelentést tévé a választmánynak, hogy külön szervezkedni óhajt s mint önállóan rendes és pártoló tagokkal, külön tisztviselő­karral s válaszmánynyal biró egylet kívánja a mire- lődési közcélra érvényesíteni tevékenységét. És csak­ugyan a lővészegylet meg is alakult még 1877-ben s azóta külön alapszabályok s vezetés alatt folytatja működését. Társulatunk kezdeményezése e téren óhaj­tott sikerre vezetett. Társulatunk többi szakosztályairól nem sok ör­vendetest jelenthetek a közgyűlésnek. A dalár- és zenész osztály még 1877-ben rende­zett egy hangversenyt, melynek jövedelme a választ­mány beleegyezésével a szakosztály számára szüksé­gelt zongorára volna fordítandó. A jövedelem máig a kamattal 70 o. é. frtots74 krt tesz. Működött* még a r. k. templomban három Ízben misét énekelve zeneki- sérettel, de ugyanazon évben. Amily örvendetes len­dületet vett tehát, annyira feltűnik pangása 1878-ban. Tartott ugyan még dec. 8. 1877.-ben osztálygyülést, melyben egy hangversenyre újólag meghatároztattak a a közreműködők s a játszandó vagy éneklendő dara­bok. A hangverseny idejének meghatározására s az előkészületek megtételére egy bizottság küldetett ki. 1871. márc. 7-én a választmány a fentebbi célra en­gedményezte is a jövedelmet, de az óv letelt s 1878. nov. 8-án uj programmot alapított meg a szakosztály, mig a múlt évben dec. 14-én és folytatólag 19-én is­mét összejöttek jobbjai; kiküldetett egy bizottság, mely most is rendezi a zongora beszerzésre fordítandó jöve­delmű hangversenyt, pedig a kimaradozó tagok egyik főpanasza, hogy „nincs az osztálynak zongorája-'. Nem kutatom az okokat, melyek a ziláltság előidézői; nem hiszem, hogy a közügy játékszer akar lenni egyesek kezében; de kimondom tapasztalatom: az osztály újjá­szervezése elodázhatlan! (Vég. köv.) Színi szemle. (Szombat, jun. 28. és vasárnap jun. 29. »A Koroevil- lei harangok^ operette. Kedd jul. 1. „Csók“ vígjáték, irta Dóczy Lajos. Szerda, jul 2. „Budapesten“ vígjá­ték, másodszor. Csütörtök, jul. 2. „A kis menyecske“ operette.) A zene s a dallam hetét éltük; a víg zene pajzán tündére járt közöttünk s az újabb operelte-k zeneszerzőinek kedélyéből a vidámabbnál vidámabb dallamok egész árja csörgedezett elő. De a kedves zenéjü operette-k mellett színre került két jeles víg­játék is, melyek mindenike a közönséget derült han­gulatban tartotta. A közönség pedig színészeink igye­kezetét tömeges megjelenésével méltányolta , elis­merést fejezvén ki ezzel, hogy szinészeiuk tehetség és igyekezet tekintetében helyt foglalhatnak bármely vidéki színpadon. Térjünk át a heti műsorra. Legvonzóbb újdonság volt Planquette „Korne- villei harangok,, cimü operettéje, mely „regényes“ mesét közönségünk hálásan fogadta. A darab rövid meséje ez: Két francia nemes sok év előtt elmene­kült hazájából, mindkettő politikai üldözés miatt. Egyik Korneville marquis, a másik Luciennes gróf. Az utóbbi leányát és kincseit Gáspár apó nevű pa­rasztra bizta, az előbbi unokáját magával vitte volt. Gáspár apó, hogy a pénzt eltulajdoníthassa, a gróf- kisasszony keresztlevelét az anyakönyvben, az időköz­ben elhunyt városbiróval meghamisittatta és a leányt mint saját húgát nevelte föl. Pénzét az elhagyott kor- nevillei várban rejti el s hogy a népet távol tartsa, mint kisértet járkál benne éjjelenként. E titok lelep­lezése képezi a darab cselokvéuyét. A kornevillei marquis unokája Henri visszatér, s első gondja, hogy a kisértetet fölfedezze. Meg is lepik Gáspár apót, ki a nagy lelki rázkódásban s ijedségben megőrül. De uj bonyodalom következik. Gáspár apónak van egy talált gyermeke, kit cselédeként tartott. Serpolettenek hív­ják. Minden jel oda mutat, hogy ő a grófnő. Ez igen csinos fordulatra s vig jelenetekre ád alkalmat. Végül Gáspár apó őrültségében kibeszéli a titkot, Serpolette „kipofytyan* és Germaine, eddigi húga visszakapja örökségét. A darab zenéje remek és elragadó. Az operette központja ezúttal is Liptay Laura (Serpolette) volt, a ki ez este is kifejezéssel és kellemmel énekelt; csi­nos alakjához a pajkosság igen illett, bár ebben egyes jeleneteknél, minő a többi között az okmány felolva­sásának jelenete, indokolatlanul a túlzásig ment. Mel­lette ki kell emelnünk Mészárosnét (Zserme Ger- mánie?) ki élénken játszott s szépen énekelt. Elisme­rés és dicséret illeti Makót, ki Gáspár apót jól szí­nezte, bensőséggel s színpadi routinnal adta. Csige (Hanri) ez este igen előnyösen mutatta be magát, játékával határozott igyekezetét s fejiődő tehetséget mutatott s erős kellemes hangjával különösen a ke­ringő éneklésénél tetszést aratott. A „Csók" Dóczy Lajos vigjátékát közönségünk miután az két évvel ezelőtt adatott utoljára, szívesen vette. A játszók játékukért kiváló dicséretet érdemel­nek. Különösen H. Szabó Ilka (királyné) és Mészáros Ilka (Maritta) tűntek fel, előbbi igaz érzelemmel és azon nemes értelemmel játszott, melyek őt úgy ezút­tal, valamint előbbi szerepeiben is jellemzik, utóbbi pedig a „Csók" definitiőjának elszavalásánál tűnt ki legjobban, a darab ez érdekes passusát ritka figye­lemmel szavalván el. Ki kell még emelnünk Mészáros (király) Bács (Adalár) Makó (Sobrinus) játékát, kik mindannyian e jeles vígjáték sikerét nagyban előmoz­dították. „A kis menyecske“ kedves operette, melynek becsét emelte B. Liptay Laura (Graciella) kedves já­téka és éneke, s mondhatjuk ez este tehetségét ra- gyogtatta, ki iránt közönségünk tapsokban rótta le az elismerés adóját. Tatay Eugenia (Lucretia) szép alt hangú énekesnő, ki e mellett kielégitőleg játszót!. Lászy comicai tehetségét ma is igazolta s játékával nem egy mulattató jelenetet idézett elő; ő mint co­micai színész játékában a szerep nyújtotta helyzetet fel szokta használni, hogy elmésségét és találékony­ságát érvényesítse, melyből ö gazdag forrással rendel­kezik. Ki kell még emelnünk Szombatyt. Makót, és Gálosyt, kik eleven játékukkal tűntek ki. Iskolai értesítők A tanév bevégeztével előttünk fekszenek több rendbeli értesítők, melyek városunk megyénk tanügyi viszonyainak lelkiismeretes és hű képét nyújtják. Öröm­mel kell constatálnunk, hogy a tanügyi viszonyok, a mi főképen a magasabb oktatást illeti, nemcsak hogy kielégítőknek mutatkoznak, hanem várakozásunkat is jóval fölülmúlják. Térjünk hát a beküldés sorrendje szerint ezen értesítésekre. Az irgalmas nővérek vezetése alatt álló leánynevelde. Oly emberektől, kik pár évtized előtt hagyták el e városi s most visszatértek, igen sokszor van alkalmunk hallani ama reánk nézve valóban örven­detes nyilatkozatokat, hogy Ungvár a magyarosodás terén a legközelebb elmúlt időben bámulatos hala­dást tett. Mi ezt örömmel constatáljuk s büszkén tekintünk az ország bármely felvidéki váro­sára bátran elmondhatván a netalán kétkedők szemébe, miszerint városunk a magyar nyelvben való honsze­relem parancsolta előhaladás terén bizonyára nem szo­rul előttük háttérbe. Szóval: tény az, hogy Ungvárott most aránytalanul több ember beszél magyarul, mint csak egy-kót évtizeddel is ezelőtt; és ez örvendetes tény okozói között — be kell vallanunk — a nőneve­lés terén itt már két évtized óta oly áldásosán működő apácák tanintézet* bizonyára nem az utolsó he­lyet foglalja el. Hogy mennyi kitartás, — szorgalom- és odaadás­sal jártak el a t. irgalmas nővérek itteni működésűk­ben lefolyt 20 óv alatt: igazolja az elmúlt 1878/9. tanév eredménye is. A szép számmal megjelent szülők előtt jun. hé 20. és 21. napjain megtartott vizsgála­tok alkalmával a növendékek a tudományos ismeretek s különösen a magyar nyelvtanban annyi jártasságot és képességet igazoltak, hogy ez intézet s annak ta­nítónői s tanárai a közönség elismerését méltán meg­érdemlik; a rendszerrel — melyet a tanitás terén kö­vetnek hazánknak jó honleányokat nevelnek. Minő siker koronázta a t. irgalmas nénék fára­dozását, arról mindenki saját tapasztalásából szerezhe­tett volna magának meggyőződést, ha a nyilvános vizs­gálatokon megjelent volna; elég szomorú! hogy a nép- nevelésnek Ungvárott oly bőven található barátai igen csekély érdeklődést tanúsítottak e vizsgálatok iránt. Ennyit tartottunk szükségesnek e nevezett inté­zet reputatiója s az irgalmas nénék húsz éves itteni működésének méltatása tekintetéből általánosságban megjegyezni; ami a múlt óv részletes staisztikai ada­tait illeti: Volt az intézetnek a lefolyt tanévben összesen 170 növendéke, ezek közül 7 bennlakó. Vallásra néz­ve: rk. 120, gk. 10, helv. hitv. 5, ág. hitv. 1, izr- 32. — A tanitás 4 irg. nővér, 1 tanítónő s 4 kívül­ről bejáró tanár vezetése mellett 6 osztályban történt, még pedig úgy, hogy az I. osztály 82 növendékkel külön, a II. oszt. 21 növendékk el külön, a III. oszt. 32 növendékkel külön, a IV. oszt. 16. növ. az V. 13 növ. és a VI. 6 növendékkel ismét együtt egy-egy tanteremben nyertek a magyar püspöki kar által az 1868. S8. t c. értelmében összeállított szabályrende­let és tanterv szerint az egyes osztályok különböző igényeihez képest oktatást a következő tantárgyakból Hittan, irvaolvasás, magyar nyelvtan, mondattan, iro­dalom, továbbá német nyelvtan, földrajz, történelem, alkotmány tan, terményrajz, természettan, számtan és háztartástan; az elméletileg előadott tantárgyak be­gyakorlására a személyesítő*, betütörlés, beszéd s ér­telemgyakorlat, szókiszedés, elemzés helyesírási s fo­galmazási feladványok, költemények beemlózése, el- szavalása s némelyek éneklése, számtani példák kidol­gozása, természettani tünetek előállítása, természetrajz­ból a látás és hallás, a vérkeringés, táplálkozás és lé­legzés eszközeinek ábrázolása alkalmaztattak. — Tanít­tattak továbbá egyesek a francia nyelv elemeiben, töb­ben a zongorázásban, még többen a rajzban, végre mindnyájan a kézimunkák előállításában oly szép ered­ménynyel, hogy a vizsgálaton 287 darb kész női kézi­munka volt a növendékek által kiállítva, mi, tekintetbe véve azon körülményt, hogy a növendékek legnagyobb része az intézetbe léptekor még a kötőtűt sem tudta kezébe lógni, valóban bámulatra méltó tekintélyes meny- nyiség. — Ezek után nincs egyébb mondani valónk. Ada­taink eleget mondanak. Adja tehát az Ég, hogy a t. irgalmas nénék, kik, bár igen igen sanyarú anyagi állapotokkal kelle küzdeniük, mégis húsz évi itteni mű­ködésük alatt o'y fényesen bebizonyiták a nőnevelés terén való fáradozásaik áldásosságát további működé­sük alatt is oly hatalmasan lendítsenek a magyar nyelvnek városunkban való előhal adásán, mint eddig tevék. Ezt kívánjuk forró szeretett hazánk érdekében. (Folytatjuk.) Különfélék. (A honvédség köréből.) Az Ungváron ál­lomásozó 36-ik honvédzászlóalj parancsnoka Mihai- lovits Döme alezredes f. é. juniusl-ével nyugdijaz- tatván, a zászlóaljparancsnokságot e héten a Munkács­ról áthelyezett Lehocky György százados — zászló­aljparancsnok ur vette át. Mihailovits ur évek óta ál­lomásozott Ungváron, mely idő alatt polgári-társa­dalmi élet körében tanúsított rokonszenves modora s előzékenységénél fogva mint társasköreink egyik ki­válóbb tagja a műveltebb körök, s a nagy közönség részéről általános tiszteletben és rokonszenvben rósze- szesült, s igy csak örvendünk az alezredes ur abbeli elhatftrozásának, hogy továbbra is Ungváron fog lakni, s midőn ez alkalomból — mint e megye nyilvános közege — elismerésünk és tiszteletünk adóját szemé­lye iránt leróvjuk, üdvözöljük Lehoezky zászlóaljpa­rancsnok urat uj állomásán, a ki azon szívélyes vi­szonyt, mely itt a katonai és polgári elemek között fenáll, továbbra is igyekezni fog erősíteni és fen- tartani. — (Ungmegye alispánja) f. é. május hó 24-én Szeged és vidéke árvizkárosultai részére 375 frt 58 krt. mint kilencedik küldeményt a belügyministerium- hoz felterjesztette. Ezen összeghez járultak : I. A szob- ránczi járás szolgalmija utján: a) a 60. számú gyüjtő- iven Soltész Tivadar 1 frt, hét kisebb adomány ösz- szesen 1 frt 50 kr. b) a 68. számú gyüjtőiven Poper Péter, Jaczko Mihály, Linka József és Klein Dávid 1 írtjával, Benetine község lakosai 1 frt 50 kr, harminc­öt kisebb adomány 7 frt 60 kr összegben. II. Az ungvári m. kir. főerdőhívatal utján : a) a lyuttai erdőgondnokságtól 11 frt, b) az ókemencei er­dőgondnokságtól 44 frt 12 kr. c) a turia remetei er­dőgondnokságtól 15 frt 25 kr. III. A bereznai járás szolgabirája utján: a) gróf Török József gyüjtóivén gróf Török József 10 frt, Jakab János 5 frt, Cser- niczky Ede 2 frt, Zsitkovszky Gyula 2 frt, Duchon ándor 1 frt 50 kr. Gáspáry, Grünbaum Vilmos, Fried József, Bródi Ábrahám, Mittelman Dávid, Mittelman Mihály, Biderman Mór, Händler E. H, Händler Ja­kab és Ruttner Gyula 1 írtjával, N.-Berezna község 10 frt, huszonhat kisebb adomány összesen 7 frt 96 kr. b) Petreezky János gyüjtőiven Bacsinszky András 1 frt, nyolc kisebb adomány összesen 1 frt 70 kr., c) Uzsok község gyüjtóivén Uzsok község 10 frt, Hrabár János 1 frt 10 kr. Erszényi Ferenc 1 frt, Petreezky János 2 frt, Voloszánka község 12 frt, Kossey János 1 frt, tizenöt kisebb adomány összesen 2 frt 50 kr d) a 72 számú gyüjtőiven Mittelman Danko 2 frt. Luh község 10 frt, Sztavna község 15 frt, Demjano- vics Sándor, Ausländer Elias és Weiczen Mandel 1 írtjával, Verb. Bisztra község 10 frt, Ticha község 15 frt, tizenhat kisebb adomány összesen 3 frt 60 kr. e) a 73. számú gyüjtőiven Huszna község 8 frt. f) a a 74. számú gyüjtőiven Lubnya község 10 frt, Szu- cha község 10 frt, Uj Sztuzsica község 10 frt; g) a 75. számú gyüjtőiven Moskovics Manó 1 frt, Koszt- rina község 2 frt 10 kr, Szolyva község 1 frt 48 kr. Knyahina, Sztricsava és Zábrogy községek összesen 2 frt 12 kr. h) a 78. számú gyüjtőiven Rothman íz-

Next

/
Thumbnails
Contents