Ung, 1879. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1879-03-16 / 11. szám
Tizenhetedik évfolyam. 1879. 11. szám. Ungváron, vasárnap, március 16. AzUng megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi ré- ■ zét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjak, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: .Jäger Károly örökösei“ könyvnyomdája. TÁRSADALMI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP. Előfizetési feltételek: egy ávr* 6 forint, félírre 3 forint negyed ívre 1 forint 50 kiajozír Egyse szám ára 12 kr. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az Unj kiadó-hivatalába Uugvár, Jäger Károly örökösei könyvnyomdájába kitl- der. lök. AZ UNGI KÖZMIVELÖDÉSI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. Nyilttér soronként 20 krajcár. Szeged veszedelme. Szegedet, mely a legnagyobb magyar város, s az alföld egyik központja, szerdán éjjel az árvíz tőnkre tette. Napokig küzdött a szerencsétlen város népe az elemek ellen, de a bősz elsm minden lehető emberi erő dacára- elboritá, tönkre tette az ország ezen szép magyar városát. Kiszámithatian a veszteség mely a derék város lakosságát érte. Ezerek és ezerek lehetnek, kik mindenüket elvesztették, a lakosok földönfutók, kiknek ma nincsen mindennapi kenyerük, az épületek romba dűltek, eltemetve szülőt, gyermeket, testvért, s egy család boldogsága, egy élet munkája és öröksége elenyészett. Az egész ország gyászba borult e catastrófa miatt, s e megrázó helyzetben nem is keresünk szavakat ama fájdalom kifejezésére, mely a borzasztó valóság tudatán szivünket eltölti. E fájdalom élénk érzetében az ott beállott nyomor és közszükség enyhítéséhez nekünk is hozzá kell járulnunk. Adakozzunk a szerencsétlenek felsegélésére! Ungmegye polgárai, nemeslelkü leányai! Adakozzatok gyüjtsetek Szegednek. Mindenki adjon valamit tehetségéhez képest, tegye azt e nagy csapás által sújtott embertársaink segélyeként a haza oltárára. * Ungmegye területén eszközlendő gyűjtés ügyét Böszörményi József alispán vette kezébe, ki úgy hivatalos valamint magán utón tegnap és ma a legnagyobb tevékenységet fejtette ki a végett, hogy a gyűjtés gyorsan s minél szélesebb körben eszközöltessék. A felhívások és aláirási ivek úgy a városban többeknek kiosztattak, valamint a vidékre a szolgabiráknak s több megyei bizottsági tagnak küldettek meg a mai nap folyamán. A belügyministernek e tekintetbeni körrendeleté még ide sem érkezett, s máris erólylyel megkezdetett a gyűjtés. ■» Lehoczky Béla polgármester pénteken délután a város területén gyors gyűjtés eszközlése végett szőkébb körű értekezletet hivott össze, még az nap kijelöltettek azok kik gyűjtés eszközlésével megbizandók, s mint ma meggyőződtünk, a gyűjtés már folyamatban van, A hét folyamán bejövendő adományok kimutatását jövő számunk hozza. * A polgármester a következő felhívást bocsátotta ki a lakossághoz: Ungvár város közönségéhez! Szeged város viz alatt áll! E rémhírtől átnyilallott az egész ország szive, megdöbbentett ez mindenkit. Országunk egyik legnépesebb városa sok ezer lakója hajlék nélkül fut a szörnyű vész elől íázva és éhezve. Honpolgárok! gondoljunk a szerencsétlenekre, kiket a sors legborzasztóbb csapása ért. Országszerte mozognak a testvérvárosok, mert a nyomor nem hagy magára váratni. Ne nézzük most a mi szegénységünket, hanem osszuk meg az éhezőkkel a mi csekélységünk van s juttassunk nékiek annyit, a mennyit képesek vagyunk. A városi tanács gyüjtciveket bocsátott szét, a polgárokhoz, siessenek e gyüjtőiven adományaikat feljegyezni. bogy a segély mielőbb rendeltetése helyére juthasson. Ne engedjük a hullámok elől futó polgártársainkat az éhség és nyomor terhe alatt megsemmisülni. Ungvári 1879. évi mártius 14-én. LEHOCZKY BÉLA, polgármester. KOVÁCS ISTVÁN, főjegyző. Néhány szó régészeti egylet alakítása s régészeti kiállításról Ungmegyében. II. A ki figyelemmel átolvassa a m. kir. tudományos akadémia archaeoligiai bizottságának közlönyét: „Archaeologiai értesítő“-nek 1869-ben megkezdett s megszakítatlanul folytatott füzeteit, melynek mindenike csaknem kivétel nélkül újabb meg újabb régészeti leletekről, műemlékek felfedezéséről a nemzeti- muzeum számára különböző korszakbeli régi becses tárgyak megvételéről vagy hazafias ajánlatokról szól, lehetetlen hogy tisztelettel meg ne hajoljon azon szakférfiak előtt, kik választékos drágabecsü régiségek megszerzésében, gyűjtésében, felkutatásában, a számos ókori, népvándorlási s hazai műemlékek ásatások általi felfedeztetésében, a már csak töredékekben vagy romokban létezőknek pedig mintázás, rajzok vagy lefényképeztetés általi megörökítésében, valamit maguk bámulandó tevékenységet fejtettek ki s e tekintetben jó nevet vívtak ki hazánknak a külföldön is, valamint ezen tevékenységük némi részbeni utánzását s a régészeti tudomány megkedvelését ernyedetlen buzgalmukkal át tudták ültetni hazánk különböző vidékeire annyira, hogy már most csekély kivétellel maid minden megyében van kisebb nagyobb jelentőségű : megyei, társulati, községi iskolai vagy magán jellegű régiség gyűjteményeink. E tekintetben nekünk sem válnék dicsőségünkre bátravonulni, sőt előre kell törekednünk annál is inkább, mivel társulatunk keretében a régészet is be van foglalva s miután az e tudományt mivelő szakosztályunk Az „UNG“ tárcája. a b.-csabai állandó magyar szinház megnyitására. Irta: Tóth Kálmán. Elmondta 1879. évi március 8-án Melczer Kálmán. Felépült egy uj kis világ. Lesz itt erdő, mező, virág, Megújult itt minden szebben, Művészetben, költészetben. A mi régen már sirba hullt, Elevenné lesz itt a múlt, Megjelenik hősi Bénk bán, Szent haraggal bosszús ajkán. De eljön ám a Tréfa is, Olyan dévaj, olyan hamis, Habzik majd a csípős uj bor, Mosolyog az öreg Humor. És tartanak törvényszéket, Büntetik a gyöngeséget, Mi fölött a biró kitér: A közszellem gyakran itél Jön ide az irigy, fösvény S kacér — magát jól kiföstvén — Akkor hallja szégyentele, Hogy róla szól itt a rege. Harc is lesz itt akármennyi, A gonosz fog gyakran nyerni; De bár a hős el lesz veszve, Mindig győzni fog az eszme! S zengni fog a haza nyelve Erővel és tűzzel telve, Ezrek nézik majd a helyet, Melyet honszeretet emelt. Legyen ennek százszor áldva Minden köve, minden fája, A mi lett, nem magáncél az! Nem Csabáé, a honé az! Az én büszke lelkem. A mikor még csak cseperedtem, — Akkora voltam, mint az öklöm, — Emlékszem még rá, isten engem! — Emberszám voltam már a földön; No mert mindenki észrevett, S volt e dologban érdemem: Makranczos voltam eleget, — Soha se éltem békésen . . . Fékezhetetlen volt a lélek, Mely ez időtájt lakta keblem, — S mit szüleim ma is regélnek: Tán egy ördög bujkáia bennem . . . A mit akartam: volt igaz, Mit nem akartam: helytelen; Sok volt pedig a ml nem az, •— He rám hagyák, hogy úgy legyen . . . A t Es már „nagy iskolá“-ba jártam. Pislogtam a leczkókbe rendre, Aztán „jelesül“ referáltam, De nem változtam semmiben se Makranczosból daczos levék; Akaratos és önfejű — Ha valaki ellenkezők; De máskülönben jőszivű . . . S ime, mi történt? — volt „kitiinő“-m, S „szamarak padjá“-n üldögéltem. Ez lehetett von’ „ördögűző“-m, Ha büszke nem lett volna „én“-em . . . De azt hivém, hogy meghalok, Ha vissza nem feleselek, — S hogy o 11 iilék, az volt az ok, Környeztének bár „jeles“-ek . . . S felnőttem, s ifjú lett belőlem; Most büszke termet- és alakra. A lányfélétől nem szegődtem, — S elegyedém sok búba, bajba . . . Szerettem, mint ifjú szokott, Hév-, szenvedéllyel, tüzesen: Es hát feledtem is legott, — Meg újra kezdtem szüntelen , . » 1
