Ung, 1879. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1879-02-23 / 8. szám

Szabadjon mélyen tisztelt uraim, a kárpátalji gör. sz. kath. nép egyházának múltjáról egy pár szót közbeszó'vnöm. Nem a képzelet uralma alatt, sem pedig a me­sék országából fogom előhozni a tényeket, hanem a történet szavaira hivatkozom. Ruinart „In actis martyrum“ tanúskodik miszerint Pannóniába már a 2-dik században elhatottak az evangéli­um világágának sugarai. Pannónia ős lakói gyanánt szlávok emlittetnek; szlávok kik á magyar nemzetnek hittérí­tői voltak. Pilgrin püspök tanúsága szerint pegig a 9-ik században, a magyarok bejövetelekor már 7 püs­pökség volt itt; s 8-ik János pápa Methodinshoz a szlávok Apostolához irt levelében, őt érseknek címezi, mely czim a suffraganeus püspökök létezését föltéte­lezi. — Midőn a párduczos magyarok Atelközből kiboly­gatva utuak indultak, a Kieviek meghódolatása után, három év alatt az oroszokkal összeházasodva — mert hiszen a védtelen Ateiközre ütött rá Simeon bolgár fejedelem s igy az otthon maradt asszonyokat, lányokat, öregeket s gyermekeket a bolgárok nagyobb részt kiöldösték,— Kievből az oroszoknak több vezérével és kíséretével Pannóniába vádoroltak hol már ős időktől szintén szlá­vok laktak vala, kik a jövevényeknek részint félelem részint pedig mert táborukban rokon orosz fajt ismertek fel, örömmel hódoltak meg.6) Több vezér, orosz herczegnőt birt feleségül, s a keleti szertartást követte. — Zoltán idejében 943-ban a magyarok Konstantinápolyba beütöttek; nagy pénz­összegen vásárolták meg tőlük a görögök 5 évre a bé­két, mely béke kezesettl Gyula és Bulcsu adattak, kik 5 év lefolyása alatt Konstantinápolyban — az már ta­lán biyonyos — a keleti szertartásban oktattak, és Theo- philactus által megkereszteltetve 949. Taksony alatt már visszajöttek; s jólehet Bulcsu visszatért az ősi po­gány hitre, Gyula7 *) azonban ki erdélyi fejedelem volt. családját is az általa behozott Hierotheus görög szerze­tes által megkereszteltette, s ki a terítést is meg kez­dette. Talán valószínű, hogy a keleti szertartás alapján, annál is inkább mert az itt lakó szlávok már előbb Methodius által a keleti szertartásu kath. hitben meg voltak térítve. Az első magva a kereszténységnek bi­zonyára görög szertartásu volt hazánkban s igy a ma­gyar nemzetnél is. Bizonyítja ezt az ó hí tü elneve­zés; s ha nem azért hivatnák hazánkban a keleti sz katholikusok ó hitüeknek, mert szertartásuk régibb a latin rítusnál, — úgy ez elnevezésnek alapja nincs, mely elnevezés azonban régiségénél fogva is bizonyára indokolva van. Bizonyítják a zárdák, kolostorok és régi emlékek, melyekről a történet tanúskodik. Schwartz Gottfried protestáns iró a keleti szer­tartás első terjedését a magyarok között nem csak el­ismeri, de hatalmasan bizonyítja is, hogy a magyarok megtérítésének nagy munkája a gör. szert, katoliku­soknak tulajdonítandó első sorban. E keresztéig nép iránt, előszeretettel viseltettek tehát királyaink. — Sz. István a rablókalandokat m eg- szüntetni s a szyttya fajt állandó lakások által békés nemzetté alakítani igyekezett, de azon szellemi kapocs, mely a nemzeti egységet biztosíthatta volna, még min­dig gyenge volt arra uézve, hogy az uj hazát ifjú ere­jében képes lett volna fentartani. A nagy fejedelem a keiesztény hit általános felvételét parancsolta, annál 6) De mint egy tudóé tanárom mondotta : a szláv nép a magyarral még Kr. Urunk-születése előtt valamikor, igeu közeli viszon. ba . és összeköttetésben állhatott, mely viszony a jelen­legi hazában csak folytatása és megerősítése volt ama sors kö­zösségnek, melyben hajdan együtt osztoz’ak. Kitűnik ez leg­inkább a philologia világánál. A magyar nyelvben igen számos szláv szó vagyon; s tulajdouképen jó magyar nyelvész nem is lehet valaki ha a szláv nyelvet nem ismeri — De a későbbi idóöen is az összeköttetés kimutatásara álljon e néhány példa: Vazulnak szerencsétlen megnyomoritása után, testvérének Kopasz Lászlónak fiai András, Béla és Levente, félvén Péter és pártjának gonosz törekvéseitől, Lengyelországba szaladtak ; Béla itt maradt, András azonban anyja rokonaihoz Orosz­országba ment. 0 maga orosz herczegnőt vesz nőül; Béla a lengyel fejedelemnél nősül ; Kálmán orosz herczegnővel lép há­zasságra, Commen János görög császár nőül bírja Sz. László­nak Piroska leányát ; Vak Béla a szerb zsupánnak Uroznak Hona leányával házasittatik össze; II. Géza Micziszláv kievi nagy fejedelem leányát Fruzinát veszi el; III. Béla a görög Commen Annát bírja nőül; — IV. Béla leánya Ratisl? us gali- cziai herczeghez megy nőül; — és más több ily házasságról és összeköttetésről tesz említést a történet, melyeket azonban je­lenleg előszámlálni czélom nem lehet. — De mindezek Jbizonyi- tékai annak, miként hazánkban a gör. szertartás nagy kiterje­désnek ég becsültetégtnek örvendhetett és örvendett. Az iránta való rokonszenv annál is inkább növekedett, mert nemzeti nyel­ve volt az oltári nyelv is, s igy a magyar ajkú g. sz. katho­likusok oltári nyelve a magyar volt; mely körülmény elégséges volt arra, hogy pártolásban részesüljön. — 7) Gyula leánya a keresztény Sarolta Géza fejedelemnek neje lett. is inkább mert a többi fajok már mind keresztények voltak. E tervét kétségkívül a g. sz. kath. bivek való­sulni segítették, s igy a polgárisod ás magvai hazánk­ban el lettek hintve. A magyarral számos orosz jött be ; — Könyves Kálmán több ezeret telepit le Hont és Nógrád várme­gyékben, kik a királyi palota őrzésére alkalmaztattak; — IV. Béla, a tatárok által kiirtott haza romjai közé számos orosz családot telepit: s Nagy 'Lajos alatt Ko- riátovics Tódor 40,000 oroszszal telepedik meg e ha­zában, mely az utolsó bevándorlás; — s csak azon fáj­dalmas csapás érte telepitvónyeseit, hogy gonoszul meg­gyilkoltatott e jólelkü herczeg, a nélkül, hogy népéről tel­jes mértékben gondoskodhatott volna. Ennyi bevándorlás, ennyi telepítés, nem fényes tanujele e a kárpátalji orosz nép hűségének királyi trón­ja iránt? Nem látja e mindenki megfejtve és beigazol­va azon szeretetet, melylyel királyaink hű alattvalóik iránt viseltettek? De sőt tanúskodjanak a nemesség! oklevelek, melyeket a kárpátalji oroszok számos községei a fejedelmektől a haza és trón érdekében elkövetett hű szolgálataikért nyertek, s melyeknek bírásával ma is büszkélkednek. — Különösen Marmaros vármegyében — de Ugo- csa és Bereghben is — van számos község, melyek nemessógökkel dicsekesznek. Avagy talán valaki azt is eltudná gondolni, hogy: királyaink ellenséges népfajt tűrtek volna, sőt plane előmozdították volna annak érdekeit, szaporították vol­na létszámát ? Bizonyára nem! De királyaink belátták e nép törhetlen hűségét s alattvalói ragaszkodását, s azért magas figyelmükben is részesítették. De a hányattatások más sorsot rendeltek számá­ra. Folytonosan küzdenie kellett, nyelvéért, szokásai­ért, küzdeni szertartásáért küzdeni létezéséért. Az uj korban valóban két tűz közé lett szorítva e szegény nép; mert mig egy rószől hazánkban a re­formáló verdeső hullámai, kívülről pedig a Galicziaiak fenyegették: elnyeléssel. — Se nép mégis hü tudott maradni vallásához, hü hazájához, hü a legmagasabb királyi trónhoz. 1646-ban itt Ungváron P. P.s) vezérlete a’att az unió iránt értekezletet tartottak e népnek pásztorai. S ez idő óta különösen belátta mindenki annak jó aka­ratát, készségét, hűségét. — S a mai ünnepély is, csak e nép hűségének egyik eclatans bizonyitéka! —• Mert a jelen­leg dicsőségesen uralkodó Habsburg-Lotringeni ház egyik kiváló alakja, a nagyemlékű Mária-Teréziaakárp. alji orosz nép legnagyobb jótevője, az alattvalói hűség és* törhet len ragaszkodás jutalmául nagy kegyesen adományozta e várat; megvetette hazánk legrégibb egyházának a munkácsi egyházmegyének alapját; dotatiót rendelt a püspök, és székes káptalan részére; conscribáltatta a pa- róchiák szegényes jövedelmeit, s igy papjainak megél­hetését királyi kegyelme által biztosította. — Miért is az örök hála fűződött nevéhez e nép történe mének lapjain. — XIV Kelemen pápa pedig a „Pontifex opti inus“ ezen egyházmegyét canonisalni kegyeskedett, S in. t. vendégek kétségkívül ezen egyházmegye ca- nonisálásának történetéből válik ki ezen papnevelde legbüszkébb érdeme. Midőn a canonisatióra vonat­kozó tárgyalások a római sz. székkel megkezdet­tek, — az egri káptalan relatiója szerint, akkori idő­ben csak 144 000 re tétetett a kárpátalji g. szert. Uni- tus katholikusok száma. M lyentisztelt Uraim! tekintsenek ma körül s midőn azt fogják tapasztalni, hogy a g. szert* unitu- sok száma napjainkban csupán a munkácsi egyházi megyében a 400 000 et meghaladja, bizonyára min­denki befogja ismerni, hojiy e papnevelde mily hi­vatásszerűen működött, midőn anyaszemegyházunk- nak oly papokat nevelt kik a jó Isten kegyelmével oda tudtam hatni, miként máig, nem hogy elveszni hagytak volna az akolból egy juhot is, de még megháromszorozták azoknak szamát. Kétségkívül e papnevelde hivatásszerű műkö­désének gyümölcse á jelenleg örvendetes virágzás­ban levő Eperjesi egyházmegye is, mely az 1.820- ban befejezett dismembratió alkalmával szakittatott ki ezen ős egyházmegye kebeléből, 194 parochiával. 1824-ben e nagyemlékű Pócsy Elek püspök, személyesen átadott 72 parochiát a n.-váradi egy házmegye részére; e megye jelenleg 97 parochiából áll, 121 ezernél több lelket számlálva. — Kétségkí­vül e szám legnagyobb részét e papnevelde hivatás­szerű működése teremtette. 8) Parthenius Péter 400 pappal és a hívek nagy számával' gyűlt össze Ungváron az unió megkötése ügyében. Ezen papnevelde hivatásszerű működésének bi­zonyitéka azon körülmény is, hogy az 1856. évben ala­pított g. sz. szamosujvári uj püspöki megye részére ismét 94 parochia lett kiszakítva ezen egyházmegyé­ből. — A canonisatió alkalmával 144,000 re tétetett az egyesült g. sz. k. száma, s most az eperj esi a 150-et meghaladja, a munkácsiban pedig 400,000- nél több van. Tehát közel egy millió unitust neveit e papne­velde az említett 144,000-böl. — E papnevelde mé- lyentisztelt uraim, büszkén tekint ma végig egy szá­zados tényeire, melyek nevéhez kapcsolódtak. Mely tények bizonyára az ezer évnél vénebb Ungvárnak is büszkeségei! Büszkeségei mondom, mert mióta a püspöki szék és káptalan ide költözött,9) mióta a sz. kereszt a világ négy tája felé tekint le sebbelyes bástyáiról e várnak, — Ungvár történelmi múltjához méltóán úgy társadalmi, mint magán, úgy anyagi mint szellemi tekintetben előnyöket nyert10) ; s hogy e városban létező ezen intézet ily dicsőén oldotta meg feladatát, annak dicsőségéből, kétségkívül Ungvár ráncí.os képére is elszóródnak a sugarak. De vannak más tényezők is, melyek kell, hogy egy 100 ad leforgása u’án e papnevelde történeté­ben megerősítést nyerjenek a jo eu alkalommal. Mióta a fejedelmi kegy, örökség gyanánt, ős egyh. megyénknek adományozta e várat, mióta a oarczi riadók megszűntek hangzani bástyáiról, mióta papnevelő intézet lett belőle, a kebelében nevekedő ifjú derűsünk a komolyabb törekvéstől indíttatva ön­képző társulatot alakított, melynek történelmi múlt­ja, fenmaradt hagyományaink szerint még a 30-as évekbe nyúlik vissza. Az újabb időben ped'g ezen egylet „egyh. irodalmi gy kör“ czime rjatt lt>75. év­ben, akkori nagy nevű Rectorunk s je'<*n!eg az eper jesi püspöki székről bölcsen kormányzó Dr. Tóth Mik­lós ur ö méltósága buzgó igyekezete által, teljesen organicus egyletté alakult — S mely jelen 100 os ünnepélyünk alkalmából már második kiadványával lépett ki a világ elé.* Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására szintén alakultak e papnevelde ifjai között társulatok, melyeknek feladatuk volt a szegény tanulókat ruhá­zat s könyvekkel ellátni, az elhagyatott szegények között pedig naponként alamizsnát osztani. Az egylet főnökei „koldus bíráknak“ neveztettek, s mélyentisztelt uraim a „koldus bíró“ czim megtisztelő volt arra nézve, ki azt viselhette. — Szegények va­gyunk igaz mindannyian, de szívesen osztjuk meg fillé­reinket a 8zükölködökkel. De mi a lelket és szivet nemesíti, mi frisitő erőt kölcsönöz a fáradt elmének, azt ifjaink a zene és dal mivészet gyakorlásában érvényesítették; föl­fogták annak aethicai becsét s lelkesedtek rajta, mert belátták, hogy a szellem életet legjobban tükrözi visz- sza, hogy azt idealizálja, eszmeisiti nagyszerűen. A zene és dal mivészet Panhteonja mivelökre talált már a 30-as években. Sokat beszél a hír, s atyáink erei duzzadtak, kebelök dagadott midőn lel­kesülten beszéltek s beszélnek nekünk gyermekeik­nek azon nagyszerű dal és zene művészetről, mely­től miut hajdan a barczi fegyverek csörgésétől vissz­hangzottak e faiak. S midőn as idők viszontagságai annak csarno­kait megviselték, jelenlegi szeretett püspök atyánk, e papnevelde hires zene emlékein elindulva, — volt azon kegyes kéz, mely annak, omladozó köveiből alapját újból fölépitette. E papnevelde ifjai tartják fen az egyházi cho- rust, melynek működéséről kiki meggyőződést sze­rezhet magának.11) E papnevelde ifjai létesítették s föntartják a kertészegyleteket, melyek kellemes és tanulságos szó­rakozást nyújtanak számukra.12) Kiben tehát az előítéletesség meg nem mereve­dett, kiben van igazságszeretet, az befogja ismerni, hogy e papnevelde alapítása czéljának megfelelt, mert hivatását minden irányban teljesíteni törekedett, s 9) Vajha itt lenne Tek. Törvényszékünk is ! 10) Hiszen évenkint 50—-60 ezer forintnál többet forgalomka hoznak városunkban, a püspök, káptalan és a papnevelde. Ide nem számitva a két árvaintézetet és tanitóképezdét. * „A gör, sz. k. egyház ünnepeinek értelmezése.“ 11) A székesegyházi énekkar 1831-ben vette eredetét; Mate- zonszky Konstantin ismeretlen származású egyén volt megala­pítója és első karnagya. 12) A most említett egyleteket úgy a mint az olvasó kört is ifjaink, kik mindannyian szegény szüléknek gyermekei, ön- erejökből tartják fen és támogatják azokat anyagi és szellemi tekintetben.

Next

/
Thumbnails
Contents