Ung, 1878. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)

1878-07-21 / 29. szám

Tizenhatodik évfolyam. 1878. 29. szám. Ung váron, vasárnap, július 21. /•.Uiig megjplen minden vasárnap. \ szerkesztőhöz intézendő minden . k .yJemény. mely a lap irodalmi ré- zé'it illeti. Levelek csak bérmentesen iogadtatnak el. Semmit sem közlünk, lia nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési feltételek: egy évié 6 forint, félévre 3 forint, négy d évre 1 forint 50 kiajezár. Egyes szám ára 12 kr. ,Jäger Kiadó-liivatal: Károly örökösei“ nyomdája. könyv­Társadalmi és vegyes tartalmú lap. Az ungi közmivelődési társulat közlönye. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az Ung kiadó hivatalába Ungvár, Jäger Ká­roly örökösei könyvnyomdájába kül­dendők. Ny ilttér soronként 20 krajcár. A választá§ok előtt. ii. Megyénk valamennyi választókerületében meg­indult a politikai mozgalom, a pártok tusái, szó­noklatok, kortes-dictiók újra napirendre kerülnek. A capacitás száz meg száz féle változatokban újra kezdődött. Ungban valamint a közelmúltban úgy mint ezúttal is két — számbavehető politikai párt áll szemben: a kormánypárt s az egyesült ellenzék; e két párt fog a választások alatt megmérkőzni. A kaposi kerületben vannak Simonyi és Irá­nyinak illetőleg 'pártjának is hivei, ezek azon­ban ezúttal jelöltjüknek többséget biztosítani alig lesznek képesek. Megyénk múlt országgyűlési képviselői eddigi kerületeikben mindenütt fel lettek léptetve, s bár ezúttal e volt képviselők pártjának számarányát meghatározni nem lehet, azonban mégis bárki meggyőződhetik a felől — hogy a volt képvise­lők körül tekintélyes párt sorakozott. Mit lehet tehát ebből következtetni ? Azt, hogy o megye a volt szabadelvüpárti, de az időközben történt országos pártalakulások folytán az egyesült ellenzékhez csatlakozott kép­viselőinek eljárását, politikai nézeteit és elveit helyesli. Az ungvári választókér ü 1 et polgárai is ezek szerint az általuk eddig támogatott párt­hoz továbbra is hűek maradtak, midőn képvise­lőül újabban Kende Pétert kérték fel. A kormánypárt kebeléből Firczák Gyu­lát léptette fel, a párt e jelöltjével önmagát be­csülte meg; mindkét párt itt, szép számú lóvé­két fog zászlója alá gyűjteni, s előreláthatólag élénkebb mozgalom fog kifejlődni, mint a minőt előre gondoltunk volna. Ezt tudva, fölötte kívánatos, hogy úgy egyik mint a másik párt ne engedje magát a szenve­délyek terére ragadtatni, mert mi ungiak már keserűen tapasztaltuk mire vezet e szenvedély, mennyire feldúlja a békét, nyugalmat; legyünk e választások alatt higgadtak, s mint lovagias ellenfelek álljunk szemközt,, tauujelét adva ezál­tal politikai érettségünknek. Kívánatos továbbá, hogy a kölcsönös capa- citásoknál oly eszközök használtassanak, melyek méltók legyenek azon párthoz, mely azt használja ; elvi meggyőzések, eszmék harca — az egyedüli eszköz, melylyel a választókat egyik — vagy má­sik táborba lehet vonzani, s e jelszó által vezé­reltetve, lesz e választókerület nyugalma és bé­kéje megóva. Azért igen kár lenne továbbra is Ungváron és vidékén a törvényszék kérdését használni fel a korteskedésnél, a mennyiben ez első sorban nem vehető fel egyik jelölt programmjába sem, másodsorban pedig azt hisszük, hogy illetékes helyen ezt nem is ígérték meg feltételekhez kötve. Győzzön tehát akár egyik akár a másik párt, a győzelem a politikai elvek és meggyőződések győzelme lesz, s mi hisszük, hogy e megye, de különösen Ungvár és vidéke választó polgárai ed­dig elveiktől nem fognak eltérni, s az egyesült el­lenzék programmja rendkívüli arányban fog hó­dítást esz.közölni. Kende Péter beszámolt működéséről, s elő adta programmját, úgy egyik mint a másik köz helyesléssel találkozott. Az ő belátása és higgadt­sága elég garantiát nyújtott nekünk, azért sereg­lettek a választók az ő személye körül s hangoz­tatják : Éljen Kende Péter az ungvári választóke­rület országgyűlési képviselője! — A belügyminister körrendeletét intézett a törvényhatóságokhoz, melyben a küszöbön levő kép­viselőválasztások alkalmából utasítja őket. hogy önkor­mányzási hatáskörükben tegyenek meg minden szüksé­ges intézkedést a végből. hogy a képviselőválasztás idején törvénybe ütköző és állam-ellenes izgatások, törvénytelen cselekmények, rendetlenségek és zavarok elő ne forduljanak, és ha mégis előfordulnának, azok a törvény értelmében megtoroltassanak. Bármely vissza­élés vagy bűntény — úgymond a minister — azért mert a választási jog gyakorlata közben követtetett el, nem eshetik enyhébb beszámítás alá. Különösen szük­ségesnek tartja a minister, bogy a törvényhatóság az 1874. XXXIII. t. c. 69-101. §-aiban foglalt intézke­désekre a lakosságot hirdetmény utján figyelmeztesse tisztviselőit pedig utasítsa, hogy a rend felett őr­ködjenek. Apróságok. Igaza van Tallérosy Zebulonnak, hogy „az em­ber soha sem tugya hova kilyakogya“ —napokkal eze­lőtt ellenzéki érzelmeket hallottunk minden ajkról fen­nen hangoztatni, s ime ma Kormánypárti jelölt neve is figurái az ellenzéki jelölt mellett Ungváron. Ez ma­gában véve feltűnést sem okozhatna, mert a politikai pártok győzelmi törekvése a pariiainentális életben jo­gosult, s azok kik itt kormánypárti jelöltet állítanak fel, ha a párt tiszta programmját hangoztatják a vá­lasztók előtt., s igyekeznek a politikai meggyőződés ez íranya felé terelni a közvéleményt, pártjuk érdekében helyesen cselekszenek. Azonban engedjen meg magá­nak a tisztelt kormánypárt, midőn helytelenítésünkkel találkozik abbeli állításuk, a mit szerte hangoztatnak, miszerint kormánypárti képviselőt választva biztossabd kilátásunk vau elvesztett törvényszékünk vissza szer- lesére, mintha egy ellenzékit választunk. Mi égy kör- mányról, mely egyes vidék jófélének előmozdítását is kell hogy eszközölje-íel nem tételezhetjük — hogy Ungvár városa törvényszékét csak akkor helyezné vissza ha kormánypárti képviselőt választana. E feltevéssel a kománypárt itten csak ártalmára szolgálhat a kormány tekintélyének nem az intelligensebb elemek előtt, kik igen jól tudják honnan fú a szél, s látják mi rejlik Mephisto köpenye alatt, hanem a nép zöme előtt, mely a helyes öntudat azon niveauján áll még ma, hogy ezt feltételezni nem fogja, s annál kevesebb hitelt adand a párt matadorjainak, kik ily merész állítással akarják megvesztegetni a közvéleményt. Ne is adjanak önök választó polgárok hitelt ez állításnak, hanem gondolják meg, miszerint ha az igazságszolgáltatás he­lyessége úgy kivánja hogy Ungvár törvényszékét vissza, kapja, akkor vissza lesz az állitva ha ma nem — hát holnap, még az esetben is, ha Ung megye 4 ellenzéki képviselőt fogna is felküldeni. * Múlt Vasárnap bontották ki a pártok az ungvá­ri választókerületben zászlóikat. Az ellenzék híveinek százakra menő tömege vonult a „Stuller“ kertbe; Ken­de Péter férfias és őszinte beszámoló beszédét a leg­nagyobb lelkesedéssel hallgatták meg a választók, s az elvhü Kende egyhangúlag s örömrivalgások között lett újabban a képviselői állás elfogadására felkérve. Ha a lelkesültséget a mi ezúttal kifejlett, a választok továbbra is megőrzik sziveikben, akkor Kende Péter ismét képviselője lesz e kerületnek. * éljenzés fogadta, mintha valahonnan a mélységből jön­ne, s emlékeztetni akarná jelöltjüket a halandóságra. Beszélik, hogy ő nem evett volna a borízű almából, ha ... no de ne bolygassuk a figelevelét. Ugyebár nem igaz, hogy a végrehajtó bizottmány tagjai követke­zőleg köszöntik egymást: memento móri 1 ? * Igen érdekes nyilatkozatokat is hallottunk ez al­kalommal, Tor day Ede kincstári ügyész dictiöjá- ban azt állná a többi között, hogy az ungvári kerü­letnek, mely 1848 óta mindig kormánypárti képviselőt választott, ezután is következetesnek kell lennie. Hogy mennyire vágyott e kerület több ízben kormánypárti képviselőt küldeni, azt Tor day ur igen jól tudja> mert a politikai mozgalmakban tevékeny részt vett, s ha emlékezetével visszatér az 1867. és 1869-ik évek eseményeire, nem hisszük hogy fenti állítását még egy­szer megkockáztatná, tekintve, hogy az akkori ungvári események részleteit is ösmerheti. * Egyébként feltenni Ungvárról s vidékéről, hogy képes legyen mást választani mint. az ellenzék képvi­selőjét Kende Pétert, anuyi lenne, mint feltenni Ung- várról — hogy elvtagadö lehet, s ezt nem tehetni fel róla nemes múltja után. * Az „Ung“ sokkal nagyobbra becsüli Mondok János kanonok urat, mintsem az említett értekezleten általa tett megjegyzéseit közömbösen mellőzhetné. Mon­dok ur azt állitá, hogy e kerület g. k. vallásu, hívei mindig azon hő óhajt táplálták, hogy kormány- párti képviselőket küldjenek fel; hogy tovább ne men­jünk — ezt fényesen megcáfolta a múlt, midőn sze- rednve-vidéke határozottan ellenzéki jelölt mellett lel­kesült; s legyen nyugodt e tekintetben MondoVur a jövő hó 5-ig, s akkor majd hallani fogja — hogy az őszinte g. k. nép mennyire lelkesült ellenzéki jelöltje mellett s mily határozottan utasította vissza az oly sem nem ellenzéki, sem nem kormánypárti programmokat. * Üdvözöljük a kaposi és szobránczi ke­rületek választóit, kik egyértelemmel léptettek fel ellenzéki képviselőt, kiket fényes diadallal fognak megválasztani. Ungvárnak is itt az ideje megtörni a boszorkánynyomást, mely alatt apró zsarnokai által tartatik büszke szelleme, s mi hisszük hogy néhány nap múlva dicsőségesen meg is fogja törni a kuruzsiat természetien hatalmát. Elütötte a 6 órát. A kormánypárt ez órára tűzte ki a városháza termébe értekezletét. Papok, hivatalno­kok s néhány kiváncsi csendes mélaságb an haladt a városháza rozzant termébe; Lehoczky polgármester majdTorday, Mocsáry, Mondok, s végre Ho­rn icsko szólották, külömböző szempontból indokolva, hogy Ungvár kénytelen kormánypárti képviselőt válasz­tani, elveit szegre akasztani, mert külömben a jó ég tudja mi történik vele. Követte ezt gyenge bágyadt helyeslés, mire Firczák Gyula képviselőjelöltnek kiáltatott ki. Annyi bizonyos, hogy ezt is igen furcsa SZÍNHÁZ. F e 1 e k y n é-Munkácsi Flóra úrnő színházunk ki­tűnő vendége szerdán vett búcsút közönségünktől; e e héten még a következő darabokban lépett föl: szom­baton: „Közönyt közönynyel“, vasárnap „Tamás bátya kunyhója“ végre kedden „A szép marquisné“ cimü darabokban. A kitűnő művésznő játéka közönségünknél osztatlan tetszést aratott s a lelkesültség oly nagy volt a minőt csak egy ily szerepkörében legtökéletesebb művésznő megérdemelhet, különösen az utolsó előadá­son, mely alkalommal a színkör egészen megtelt; a közönség szűnni nem akaró tapsokban róta le az el­ismerés adóját, s a színpadra egész virágzápor hullott; a művésznő ez este igen csinos virágkoszorut kapott a műpártoló közönségtől, melybe emléktárgy volt beil­lesztve; e koszorút Terestényi Dániel ügyvéd nyúj­totta át a közönség nevében, mit a művésznő megha­tóan köszönt meg. A művésznő ittlétének emlékét közönségünk igen soká fogja megőrzeni, s reméljük, hogy rövid idő múlva ismét szerencsénk lesz hozzá. „A szép marquisné“-ban Somló (Hlavathy) Sándor is fellépett a művésznő iránti tiszteletből, Grandlieu vicomtét személyesítve. Felekiné a szerdai vonattal Nagyváradra utazott, hogy az ott működő színtársulat­nál mint vendég pár előadásban fellépjen. * Dezső Ödön jutalmául csütörtököu „Nagyon szép asszony“ bohóz ttos vígjáték adatott elő. A darab

Next

/
Thumbnails
Contents