Ung, 1878. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)

1878-11-10 / 46. szám

fizetnie, akkor kénytelen volna a hitelközvetitésért járó százalékot is fölemelni, s ez esetben vagy nem venné igénybe senki sem az ő hitelközvetitósét, vagy a kik kényszerítve volnának igénybe venni, csak nagy veszteséggel tehetnék ezt, a mennyiben a jegybank hitelközvetitéséért oly százalékot fizetnének, a mely uzsorának is beillenék.

Elmondtuk egyik módját annak, hogy a bankjegy mikép jő forgalomba, de ennek van más módja is az úgynevezett lombard vagy kézizálog üzletben. Ha t. i. valakinek vannak állampapírjai, ezeket elviszi a jegybankba, s ott nypothékául leteszi, mükifejezéssel „kosztra adja“; a bank ezen zálogra az értékpapírok valóságos értékének %-át adja bankjegyekben, előre levonván a kamatokat, azért mondom, hogy valóságos értékének s/3-át, mert a névleges érték rendszerint nagyobb, mint a valóságos érték, mert például, ha valamely állampapír névleges értéke 100 forint, a börzén nem adnak annyit, hanem 95 vagy kevesebb forintot, s ezen utóbbi érték az állampapír valóságos értéke, megjegyzendő, hogy az állampapírért járó kamatok nem a jegybankot, hanem a tulajdonost illetik; továbbá hogy ha a letett állampapírok értéke bármi okból aiább szállana, akkor az állampapírok tulajdonosa vagy kiegyenlíti egész adósságát vagy lefizeti a jegybanknak azon összeg két harmadát, a mennyivel a papírok ára lejebb szállott, vagy ha ezt nem teszi, akkor joga van a jegybanknak a nálla letett állampapírokat eladni, a bekapott összegből saját követelését levonni, s csakis ,azt, a mi ezen felül marad köteles az állampapírok volt tulajdonosának visz- szaadni. A bankjegy forgalomba jöhet még úgyis, hogy valaki arany és ezüst értéket tesz le zálogul, a mely- lyért a jegybank a letett fémértékének %-ét adja kölcsönül bankjegyekben. Az eddig előadott módon forgalomba jött bankjegyeknek meg van a maga fedezete ; az első esetben a kereskedő aki a jegybanktól hitelközvetitést kér, váltót állít ki magáról s ez szolgál a kibocsátott bankjegyek fedezetéül; a második é- harmadik esetben *pedig ott van a kézizálog, t. i. az állampapírok vagy az arany és ezüst érték; fedezetlenül a bank a kibocsátott jegyeknek csak roppant csekély részét adja ki, azt t. i. a mit fölszerelésre és hivatalnokainak fizetésül kiad, ezek fedezetlenül bocsáttatnak ugyan ki, de a fedezettel kiadott többi bankjegyekhez képest oly csekély értéket képviselnek. hogy tekintetbe sem vehetők.

Ha valaki azt a kérdést tenné, hogy ingatlanra például földbirtokra és házra, mint hypothekára, ad- hat-e a jegybank bankjegyeket kölcsön? Nem adhat; mert ha ingatlanokra adna kölcsönt, akkor az adós a felvett kölcsönről nem váltót, hanem csak egyszerű kötelezvényt adna, ily adóság visszafizetése csak hosz- szu idő alatt, igen gyakran hosszadalmas pör után tör-! tennék meg, de a jegybank az ily ingatlanokra kiadott jegyeket is köteles beváltani; iehát oly eset jöhetne, elő, hogy ő az igy kibocsátott jegyeket is köteles be- j váltani, tehát oly eset jöhetne elő, hogy ő az igy I

Az „UNG“ tárcája.

Mig köröttem zajg az élet . . .

I.

Mig köröttem zajg az élet,

Vigad, fárad, vagy zokog;

Mig egy része átkozódik,

S gyarapodnak a gazok:

En csak fel az égre nézek Oda vonz fel egy igézet!

Nem hallom a föld zajgását,

E nagy dissonanceot itt;

A sphaerák csodás zenéje Küldi hozzám hangjait;

S mindig csak az égre nézek,

Ott raosolyg rám a te képed !

II.

Nincsen több e nagy világon Kit lehetne igy szeretni, így szeretni, igy imádni, Mindörökre nem feledni!

Oh e földön a virágnak,

Fűnek, fának, mindnek vége;

S hogyha végtelent óhajtunk,

Föl kell néznünk föl az égre.

Ott a nap a hold, a kékség;

Ott a fény, s a tej út árja,

Ott a véghetetlen égbolt,

S a csillagok milliárdja!

kibocsátott jegyeket ércpénzért viszsza váltaná, anélkül, hogy az adós eleget tett volna kötelezettségének. Épen a jegybanknak azon kötelezettsége, hogy az általa kibocsátott jegyeket tartozik bármikor ércpénzért visszaváltani, kívánja azt, hogy a jegybank csak rövid időre pl. három hónapra szóló hitel- közvetitést tegyen. Valaki ugyan azt az ellenvetést tehetné itt, hogy ha a jegybank minden kiadott jegyet tartozik bármikor beváltani ércpénzért és ő az adósoktól csak három hónap múlva követelheti, hogy tegyenek eleget kötelezettségüknek, könnyen meg'örténhe- tik, hogy a bankhoz visszahozzák beváltás végett a jegyeket, mikor még az adósok nem fizették vissza adósságukat, tehát ugyanazon eset áll elő, a mely miatt az ingatlanokra mint hypothekára a bankjegyet ki nem adbatónak mondottuk. Ez egészen helyes okoskodás, csakhogy a jegybank, ha meg akar felelni kitűzött céljának, köteles bizonyos rövid tartamú határidőt kitűzni, a melynek letelte előtt nem követeli, hogy azok, a kik nála hitelközvetitést kértek, tartozásaikat kiegyenlítsék. Valóban ha a jegybank kikötött határidő nélkül, bármely pillanatban visszakövetelhetné a kiadott bankjegyeket, vagy az ennek megfelelő ércpénzt, akkor vagy egyáltalában nem folyamodnánk hozzá hitelközvetitésért, vagy ha megtennék, igen gyakran még a legszilárdabban álló kereskedőházak is megbuknának. mert még ezeknél is volna elégszer olyan idő, a mikor, habár vagyonilag nagyon jól állnak is. a bank követelésének nem tudnának eleget tenni.

Különben a szilárd alapon nyugvó jegybanknak nem kell attól félnie, hogy a közönség a beváltandó jegyekkel rohamosan fog jőni; ez csak három esetben szokott megtörténni; akkor t. i. ha a kereskedővilágnak külföldre sok fizetni valója van; külföldre bankjegyeket nem lehet küldeni, tehát ekkor mindenesetre a jegybankhoz fordulnak beváltás végett; továbbá háborús időben a megijedt közönség, hogy vagyonkáját ne veszélyeztesse, a birtokában levő bankjegyeket szintén tömegesen viszi a bankhoz beváltás végett; végre ha a közönség észreveszi, hogy valamely jegybank olyanoknak is nyújt hitelközvetitést, a kikre nézve biztosan tudhatni, hogy vagy épen nem, vagy csak sokára fizetik vissza tartozásaikat, akkor a bizalom ily jegybank iránt csökken s ez a bizalmatlanság azt eredményezi, hogy a banknak saját jegyeit tömegesen viszik nyakára, hogy váltsa be; de azon jegybank, a melynél ezen legutóbbi eset áll elő, már többé nem mondható szilárd alapon nyugvó jegybanknak, s az ilyet nagyon méltán éri a közönség bizalmatlansága.

A mint eddig kifejtettük, a bankjegynek legfőbb s talán egyetlen tulajdonsága, mely a pénz helyettesévé teheti, abban áll, hogy ez kivihető legyen, a jegybanknak szüksége van ércfedezetre, azaz arany és ezüst pénzre, vagy arany és ezmt-rudakra. Most legelőször azon kérdés támad, hogy ezen ércfedezetnek mennyinek kell lenni a kibocsátott jegyekhez viszonyítva? A legnagyobb pénzügyi tekintélyek kimutatták, hogy a jegybank fedezetül letett minden érc-forintra három

forint értékű bankjegyet bocsáthat ki ; ha tehát vala mely banktársulatnak százmillió forintnyi érckészlete van, az erre mint fedezetre háromszáz millió értékű bankjegyet bocsáthat ki. Ebből is látható tehát, hogy a bankjegyet nem tekinthetjük úgy mint valóságos pénzt, mert hiszen nem minden bankjegy forint képvisel egy ércforintot, hanem csak úgy tekintjük, mint az érc-pénz helyettesét. Valaki ugyan azt mondhatná, hogy az érc-fedezet és a kibocsátott bankjegyek közötti ezen aránytalanság nagyon hátrányos lehet a közönségre, mert a kibocsátott 300 millió bankjegyekből a jegybank csak száz milliót képes beváltani, tehát a többi 200 millió bankjegy egészen fedezetlenül áll. Ez az okoskodás, t. olvasó, nem helyes, mert eze n utóbbi 200 milliónak is meg van a kellő fedezete. Vegyük csak jobban szemügyre a dolgot. A jegybank tartozik 300 millió forint bankjegyet visszaváltani nézzük meg, mi szolgál e célra fedezetül; 1) 100 millió frt. ércfedezet; 2) a kiadott 300 millió frtnyi értéknek megfelelő váltó, állampapír, arany és ezüst érték ; tehát a fedezet összesen 400 millió forint; hogy a ki Hűtött váltókat is fedezetül vehetjük, onnan következik, hogy azon egyén, a kinek víltója van a jegybanknál, arra kötelezi magát, hogy a váltón megjelölt értéket három hónap múlva vagy a banknak saját jegyeiben, vagy ha ezt nem teheti a:anyban és ezüstben visszafizeti. Az, hogy a jegybank 3-szor annyi bankjegyet bocsát ki, mint a mennyi érc-fedezete van nemcsak, hogy kárára nincs a közönségnek, hanem inkább nagy hasznára van; mert hogy fölvett példánknál megmaradjunk, ha csak a fedezetül letett érc-pénz volna forgalomban bankjegyek nélkül, ez csak 100 millió volna mig bankjegyekben 300 millió forog közkézen, tehát több lévén a pénz, a közönség is nagyobb vállalatokba bocsátkozhatik ; továbbá a banktársulatnak 100 millió értékű tőkéje hever, de ő erre 300 millió forint értéket kamatoztat, tehát a közönség érdekében a százalékot is lehetőleg leszállíthatja, mégis több haszna van, mintha csak a fedezetül szolgáló 100 milliót adná kölcsön; ha pl. ezen banktársulat 3 százalék haszonért eszközölne hitelközvetitést, a kiadott 300 milliónyi bankjegyekért annyi kamatot húz, mintha a fedezetül szolgáló 100 milliónyi érckészletet 9%-ra (vagv 1%-ot kezelési költségekre levonva) 8%-ra adna kölcsön. —

A nők mint a hazai ipar pártolói.

Ce que femme veut, Dieum le veutl, Mit a nő akar, azt az Isten is akarja.

Oly eszme, mely mellett a nő nem lelkesedik oly ügy, rnclyot a nők felkarolnak, boldogul és érvényre jut.

így vau ez mindenütt, igy leginkább hazánkban.

Nincsen lelkesebb, minden szép esne- mes ügyért lángoló, hazafiasabb nő mint a magyar.

Van e ország, melyben jobban gondoskodnának

Ott vagy te, s az én szerelmem Mindörökre ott körötted —

Oh e föld nagy semmisége:

Hogy enyészik el melletted!

Majthényi Flóra.

A nősülésről.

Aggodalomkeltő jel a mi korunkban, hogy a házasságok mindig ritkábbak lesznek. Ha ennekelőtte egy leány kezére mindjárt egynéhány kérő akadt, úgy mai nap a szerencse adományaival kevésbé ellátott leány gratulálhat magának, ha csupán egy kérője is találkozik, a ki őt az oltárhoz vezeti, hogy vele az élet örömét és fájdalmát megossza. Lehet-e aztán csodálkozni azon, hogy ez az egyetlen nem mindenkor az igazi, és ha egy leány, a ki ezt az egyetlent csupán csak azért választja, hogy főkötő alá jusson, a házasságban nem találja fel a boldogságot, a mire törekedett.

Miben áll hát tulajdonképen a házasság valódi boldogsága? Bizonyára abban, hogy a férj és feleség házassági társulásban egymást kiegészítsék. Mentői több jeles tulajdonaival bírnak nemünkben, azaz, a férfi és nő természetükben mentői több nemes tulajdonságait egyesítik magukban, annál nagyobb az e kölcsönös kiegészítésből származó kielégítés. A szerelmi költészet egész ingere, a házas élet boldogságának egész varázsa, a valódi férfiasságnak valódi nőiességgel! ellentétén és e két igazságnak tökéletes kiegé ■ szitésén alapszik. Egy valódi nő, kinek anyámasszo- nyos férje van, épen olyan boldogtalan, mint egy valódi férfi, kinek kardosasszony felesége van. Még rosszabb, ha egy nőies férfi és egy férfias nő kerülnek véletlenül együvé.

De hogy is járjon el a szegény leány, ebben a mindent gőz és vilanynyal mozgató időben, a hol az ideálok mindinkább háttérbe szorulnak, mielőtt lekötné magát a házasság kötelékével? Própát tegyen, válogasson, a mikor csak egy választása van, hogy akkor aztán rutul hoppon maradjon? „Az a legjobb férfi, a ki engem vesz nőül," gondolja magában, és nagyhirtelenséggel beleegyezve^ ugrik vidáman a szent házasságba.

Mennyi leány van azonban ennek ellenében olyan, a kik fiatal embereinknek ez idő szerinti irtózása folytán a házas élettől, abba a helyzetbe sem jönnek, hogy valaki megkérné őket! Hát ezekkel mi van? Nincsenek e késztetve arra, hogy társnőik közül azoknak sorsát irigyeljék, kik, mindegy akárhogy, végre mégis a házasság révpartján költöttek ki? Az öröm és szeretet nélküli jövőbe pillantva, nem kénytele- nittetnek-e szivükben elszomorodni, s életüket epével és keserűséggel tölteni? Erre pedig nem lenne szükségük. Csakhogy akkor egész leánynevelésünket átkel- lene alakítani, s más alapra fektetni. Nem lenne-e jobb mai napság a leányokat hajadonokká nevelni, a régi elv helyett: neveljétek leányaitokat jó feleségekké és anyákká?

A falusi nép közt szerencsére még azon meggyőződés uralg, hogy csupán az asszony nyal lesz a férfi valódi emberré. De a városok statistikája aggodalom- keitőleg mutatja ki a házasságok kevesbedését. Müveit, de vagyontalan körök leányait tehát a hajadon állapotban maradásra kellene nevelni. Nem kell őket azon oktalan képzelődésben felnőni hagyni, hogy a pártában maradás szerencsétlenség és olyan eset, a mely mégsem történhetik, hanem korán hozzá kell őket azon gondolathoz szoktatni, hogy valószinüleg egymaguk teszik meg az utat az élet ösvényén ke<