Ung, 1878. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)
1878-08-04 / 31. szám
Tizenhatodik évfolyam. 1878. 3t. szám. _ Un^váron, vasárnap, augustus 4. Az Ung megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi rezest illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jöu. Kéziratok vissza nem adatnak. ,Jäger Kiadó-hivatal: Károly örökösei“ nyomdája. könyvTársadalmi és vegyes tartalmú lap. Az uugi közmivelődésl társulat kö/lcnye. Előfizetési feltételek: egy érre f> foiint,, félévre 3 form', négy. d évre 1 f.,rint 50 kiajczár. Egyes szám ára 12 kr. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az Ung kiadó-hivatalába Ung vár, Jäger Károly örökösei könyvnyomdájába kül- dei lök. Ny i Ittér soronként 20 krajcár. Egy utolsó szó az ungvári kerület választóihoz. Az alkalom, érzelmeik és meggyőződésük maradandó kifejezésére, akaratjuk világos és határozott nyilvánítására három éven át csak egyszer biztosittatik önöknek az alkotmány által. Használják föl tehát ezen alkalmat meggyőződésük azon tudatában, hogy szavazatukkal az országos jólét előmozdítását határozzák el. Öuökhez szólluak tisztelt városi polgárok, különösen pedig öuökhez a kézműves, iparos és és kereskedelmi osztályhoz, kik az állam közgazdasági politikájának előnyös vagy káros hatását legkiválóbban érzik, önökhöz — kikről egész büsz- kességgel állíthatjuk nemes multjok urán Ítélve, miszerint a jó, üdvös és helyes irányt ritka tapintattal képesek felismerni. Ösmerik önök az egyesült ellenzék prog- rammjat, higyjék el — e párt célja nem személyi kérdésre van fektetve, a mint azt önöknek hibásan magyarázzák, hanem programmja felölelte magába mindazt, a mi hazánk álladaimi, gazdasági és erkölcsi jólétének előmozdítására vezetend. Válaszszák meg tehát az ellenzék képviselő- jelöltjét Kende Pétert. Mi bizalommal nézzünk a választás elé, mert nem egyéni diadal, hanem az elveknek győzelme forog szobán, és meg vagyunk győződve az egyesült ellenzéki választók tántoiithatlau magukvise- lete felől, mert midőn Kende Pétert tisztelték meg a jelöltséggel, egyedül meggyőződésüket követték, s ezt nem is fogják semmi és senki kedvéért megváltoztatni. El nem mulaszthatjuk ezúttal a választókat felkérni, gyakorolják higadtan és nyugodtan választói jogukat, épen ezzel fogják önmagukat megbecsülni, gyakorolják e fontos jogukat mindenesetre, őszinte meggyőződésük alapján. A legnagyobb tisztelettel, de a legférfiasabb elhatározottsággal teljesítsék meggyőződésük suggalatát és szavazzanak akár jobbra — akkár balra — de mindenesetre szavazzanak. — A központi választmány augusztus 2-án d. e. 10 órakor a választáshoz szükséges intézkedések megtétele végett ülést tartott. — A városi képviselet, a megejtett képviseleti tagok választása után a törvény által rendelt alakuló ülést aug. 2. d e 11 órakor tartotta. Az ülést a törvényhatóság kiküldöttje Bánóczy Ferenc megyei főjegyző — mint helyettes alispán — nyitotta meg; kimondván a képviselet megalakulták a városi tisztuji- tás határnapja tűzetett ki. Erre Lehoczky Béla polgármester elfoglalván az elnöki széket, melegen üdvözölte a képviseleti tagokat, beszédjében a város 11 évi közigazgatási múltjára tekintvén vissza, melyben e téren haladást constatálva, azon reménynek adott kifejezést, hogy nem messze van az időpont, midőn Ungvár városa úgy közigazgatási valamint pénzügyi állapotát tekintve a többi rendezett viszonyú város színvonalán álland. Ezután a tisztikar létszáma, a tisztviselők teendői s evvel kapcsolatos ügyek iránti javaslattételre egy szervező bizottság küldetett ki a következő tagokból: Bugyis András, Makkay Dániel, Lipcsey József, Boyko Béla, Bánóczy Ferenc, Plathy István, Mocsáry Geyza, Beismann Bertalan, Tarnöczy Ferenc és Farkas Ferenc. — A városi tisztikar választására határnapul augustus 21-ik napja tűzetett ki. V álasztóviz. Találkozik a Kendepárti választó egy Firczá kpár tival. Ki a vivát koma, kérdi a Firczákpárti ? Hát én csak az a mondó vagyok, hogy a színházunkban a muitkor előadott „Uj czég“ czimü jelmondat hive maradok: «Maradjunk a régi kokárdánál nem kell az arany bimuó!« Egy szegény napszámos be jött a városba dolgozni. Néhány nap múlva haza kerül a falujába : és a mint a pap hetesével együtt fát vág, s dolog közben egyik a másikat kérdi, azt mondja neki a hetes: —- Na Mikulaj, hát mi hir van a városban? Mit csinálnak ott az emberek? — Tudod, Tógyer ! ott mindig politizálnak. — Hat aztán mi az a politika ? — Nem tudom én : mert az csak úri huncuttság! A czukrászda ablakából néz ki egy ur és az ablak előtt két lengyel zsidó üt egymás mellett, csendesen bámulva a járó kelőket. The Smüle! — azt mondja egyik — time te nekem megmuudani: hojd mi az a kurteskudás ? Was baast dús kurteskudás? Kurteskudás? Kurteskudás? Kurteskudás? Eee.. — szól nagy erőlködéssel törve fejét — nü. .. hát ha valaki poroncsulja egy puhár sür neked megfizeti és azt the megiszud: ez a kurteskudás. ■Se Választások alkalmával esett meg ez a következő „eset“. Utazott a szegény tót és az országúton összetalálkozik egy bandériummal — Ki a vivát? Kérdik a tótot. A tot nagy meglepetésben mondott egy nevet, de szerencsétlensegére az ellenjelölt nevét A bandérium hősei erre dühbe jöttek rá megverték. A szegény tót ijedtében nem is mert az országúira többet rálépni, csak a bokrok közt halad!, bujkált Jött egy más bandérium. Lóhátról észrevették a tótot, s ráparancsoinak, hogy elé álljon és — ki a vivát Hiába szabadkozik. „Csak tót vágyom, nem vágyom zeniber«. Végre látva, hogy itt már nem szabadulhat máskép: eszébe jutott, hogy az előbb lnnék neve miatt verték el: most a másik nevét éltette. De porult járt meri itt meg épen annak a pártját nem szerették, ennek folytán kegyetlenül el is verték a tótot. Nagy busán amint ballagot az országúton; összetalálkozik ismét egy csapattal. Megállítja a cortes- vezér s kérdi: ki a vivát? A tót erre már egész re signatiúval felelte rá: — „Üss csak, ne is kérdezd!“ A Saison mórié. Midőn a társadalom színe, java, valódi ős látszólagos gazdagja, tényleges és képzelt betege, nem tűrhetvén a városok porát és fulasztó hőségét, fürdőkbe és zöldbe vándorol, hogy elszakadva rendes foglalkozásától, megfutamodva a napi gondok elől, uj erőt, üdülést vagy szórakozást szerezzen: ekkor be áll az úgynevezett holt évad, melynek egyik jellemző vonása hogy a városokban csakugyan mintha nagyobb csend volna és az elegáns világnak mintegy hiánya állana be.— Hogy e kirándulások a zöldbe, e zarándokolások a fürdőkbe csak kevés részben a szükség és legnagyobb részt a fényűzés követelményei, arról minden elfogulatlan ember meg van győződve, eltekintve némely apróbb mellékcéloktól, de melyek az életben mégis olykor íőtényezőkké válnak. És ez jól van így. A fényűzés az ipar anyja, az ipar pedig népeket és országokat tart fenn és jellemeket teremt. De — és itt nagyot gondolunk! — látva, hogy nemcsak a gazdag, kinek a fényűzés eleme, kit a sors annyi földi jóval áldott meg, hogy kénye kedve szerint legtúlcsigázottabb vágyait is könnyen kielégítheti, kinek módjában áll futni a város pora elől, fölkeresni a hegyek üde levegőjét, a források hűsét; nemcsak a beteg, kit sokszor * családja iránti kötelessége is arra készt, hogy megfeszítve minden anyagi képessegét, sőt. azon sokszor tulmenve, fenntartsa magát azok számára kiknek szükségük van reá, hanem hogy e divatkorrá v.lui kezdett kirándulásokat igen sok esetben olyanok is me^i«. zi,<, kiknek egészségi állapotunknál fogva arra szükségük — anyagi helyzetüknél fogva pedig képességűn nincs, látva — mondjuk — ezeket lehetetlen hogy eszünkbe ne jusson, miszerint némely családapának az ily forceirozott nyári mulatságok mennyi gondteljes, álmatlan éjjelébe kerülnek, sőt hogy a nyári élvekre nem egyszer anyagi romlás és a család nyomora szokott, következni. De hypocrita-gondoikozásunk (?) rosszul illik a nyári mulatságok lepke élvei közé; nem is szólunk erről többet. Élvezd a jelent — mondja Epicur — és mi mért ne tehetnők ezt? gondolatban ott vagyunk az üde séták árnyában ott fürdünk a hűs csermelyek élveteg habjaiban, megmászzsuk a magas hegyeket, letekintünk a völgy virágos szőnyegére, hadd maradjon hátunk meget a poros város, a házak falairól visszaverődő égető napsugaraival, egyes családok boldogsága porszem a nagy mindenségben ba romba dőlt; a világ elhalad felette, ha egyes sziv megtörik, a nagy világegyetemben egy hulló csillaggal kevesebb, ki venné azt észre ? De még sem! komoly tárgyról komolyan illik beszélnünk; egyesek jólétéből áll a társadalom jóléte, egyesek boldogsága a családok napfénye, a családok összessége pedig képezi a társadalmat és ha mi minden alkalommal, még olyankor is midőn holt évadról, fürdőkbe — vagy a zöldbe kirándulásokról szólunk, még akkor is — mondjuk — a társadalom jólétéről és javáról nem tudunk megfeledkezni, vájjon rósz néven veszik-e ezt tőlünk? Sz. K. Újdonságok. (Lapunk) mai száma fél ivén jelent meg. A hiányt legközelebb pótolni fogjuk. A választások rendkívüli érdekessége miatt lapunkból rendkívüli kiadást rendezünk, s e lapszám jövő kedden anu 6-án délután fog megjelenni. (Időjárásunk) csütörtöktől kezdve egészen őszies; csütörtök óta a lég egészen meghűlt s folytonosan esik. a mi a mezei gazdászat körében kárt okozó lehet. (V i z b e fül t.) 'Egy becsületes és derék iparosnak 4 éves fiacskája múlt vasárnap a kis Ung folyó partján játszva, elvesztette az egyensúlyt s a folyóba bukott oly helyen Hol a viz mély volt, segítség nem lévén a hullámok között találta halálát; hulláját a műmalom mellett fogták ki. A mily őszintén sajnáljuk derék polgártársunk veszteségét, ép oly jóakaratulag figyelmeztetjük a szülőket, miként gyermeiket soha se hagyják kellő felügyelet nélkül. (Nyilvános köszönet). Alulírottak kötelességünknek tartjuk nyilvánosan hálás köszönetünket kifejezni P h i 1 i p o v i t s Herman vendéglős urnák, azon nemes s lovagias magaviseletéért, melyet irányunkban két havi ittartózkodásunk ideje alalt mindenkor tanúsított. Ungvárott, 1878. julius 30-án a „Kassai színtársulat“ nevében Somogyi Károly és Bokor József. (A t c. közönséghez). Mint értesültem D. Ö., ki a bérlet eszközlését magára vállalta, többektől erre pénzt is vett fel a társulat megbízása és a nélkül, hogy ezt a társulat pénztárába befizette volna. Tisztelet értesítem tehát mindazokat, kik e részben érdekelve vannak, hogy nevezett eljárásért — a mennyiben a visszatérítésnél eleget nem tett volna kötelességének — illető egyént éri a felelősség és nem a társulatot, mely ez ügyben egészen ártatlan Azt a társulat jó hire és hitele érdekében kénytelen valók közzé tenni. Ungvári, jul. 30-án 1878. Bényei István, a kassai színtársulat ügyvezetője. (A p ó n z ü g y m i n i st e r) utasította alantas közegeit, hogy az adóvégrehajtások körül a jövő hó végéig kíméletesen járjanak el; sőt részesítsék némi kedvezményekben az önhibájukon kívül hátralékos adózókat.
