Ung, 1878. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1878-05-26 / 21. szám

Tizenhatodik évfolyam. 1878. 21. szám. Ungváron, vasárnap, május 26 Az Ung megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi ré­szét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: „Jäger Károly örökösei“ könyv­nyomdája. Társadalmi és vegyes tartalmú lap. A/ ungvári közmivelődési társulat közlönye. Előfizetési feltételek: egy ívre 6 forint, félévre 3 forint, uegyod évre 1 forint 50 kiajczár. Egyes szám ára 12 kr. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az Ung kiadó-hivatalába Ungvár, Jäger Ká­roly örökösei könyvnyomdájába kül­dendők. Nyilttér soronként 20 krajcár. Az ungvári polgári lövészegylet. Társadalmi életünk egy újabb mozzanatát jegyezzük fel; a lövészegyiet véglegesen szervezve van, s alakuló közgyűlését a Széchenyi kertben, az egylet helyiségében múlt vasárnap meg is tartotta. Hogy a közönség mily érdeklődéssel viseltetett az egylet iránt, igazolja már az is, hogy a közgyűlésre úgy a beiratkozott tagok, valamint az érdeklődő közönség nem remélt szám­ban jelentek meg, mintegy jelét adandó annak, hogy meleg részvéttel szeretnek kisérui minden oly mozgalmat, mely a közművelődés nemes és boldogító célja felé vezet. Sok évig vajúdott az egylet ügye, napi­rendre került, majd ismét nem várt külső okok következtében egyelőre szünetelt; évekkel ezelőtt aláírások is gyüjtettek, mig végre elérkezett an­nak az ideje, hogy az ügy többé elhalasztható nem volt. Kik voltak az eszme megtestesítésének előharcosai, azokat itt névszeriut felsorolni nem akarjuk, a közönség ösmeri őket, ösmeri mint oly férfiakat, kik a közérdekű kérdések iránt mindig melegen érdeklődnek. A helybeli közmű­velődési társulat magáévá tette az egylet végle­ges szervezésének ügyét, s rövid idő alatt az szervezve is lett. Mindazok, kik eddig az egylet ügyében annyi nemes fáradozással vívtak ki annyi fényes eredményt, hogy az egylet immár tényleg léte­sült ; a derék szervező - bizottság — fogadja őszinte üdvözletünket, őket illeti az elismerés, kik egész odaadással fáradtak az eszme megtes­tesítése körül. Örülhet a nagy közönség is, hogy az oly szép emlékű Széchenyi kert ismét használatába bocsáttatott, s újabban egy oly közhely haszná­latához jutott, melyet oly annyira nélkülözött. Valóban hálaérzettel tartozunk mindannyian a magas kincstárnak, ki a tulajdonát képező l Széchenyi kertet mondhatni majdnem díjtalanul engedte át. Ungvár nemes közönségének haszná­latul; s a közhangulat után ítélve — meg le­hetnek győződve mindazok — kik résziut hiva­talos állásuknál — részint tevékenységüknél fogva az egylet érdekeit előmozditaui szívesek voltak, hogy a közönség ösmeri mindannyiok érdemeit, s elismerésének esetről-csetre kifejezést adni el nem mulasztandja. Ezek után nem marad egyéb, miuthogy a közönség anyagilag s erkölcsileg a lehetőségig támogassa ezen intézményt, s működésében támo­gassa az egylet megválasztott tisztviselőit, kiknek névsora biztosíték, hogy az egylet nemes cél­jainak és szellemének megfelelőkig fog mű­ködni. * Az alakuló közgyűlés a mondott napon d. u. 5 órakor vette kezdetét. Dr. Ivántsy László mint a szervező - bizottság elnöke megnyitván a közgyűlést, részletesen előadta az egylet keletkezésének, s a szer­vező-bizottság eddigi működésének történetét, melegen emlékezvén meg mindazokról, kik e téren hasznos tevékenységet fejtettek ki. Az ülés vezetésére id. elnökül Dr. Ivántsy László, jegyzőül Mihalkovich József kéret­tek fel. Eoyko Béla egyleti tag kiemelvén a szervező- bizottság ebbeli érdemeit, mely szerint az egylet léte­sítése s a szükséges intézkedések megtétele körül e bizottság együttesen — valamint a tagok inindenike egyenként oly buzgalmat fejtettek ki, mely a közelis­merést méltán megérdemli, indítványozza, miként a közgyűlés a szervező-bizottság tagjainak jegyzőkönyvi­leg köszönetét szavazna. Mely inditvány egyhangúlag elfogadtatván, a szervező-bizottság tagjainak jegyző­könyvileg elismerés és köszönet szavaztatott. Napirenden lévén a tisztválasztás, szavazatszedő küldöttség tagjaiul kiküldettek: Ruttner Antal, Royko Béla, Mislinszky József, Szieber fide és Dr. Novák Endre, kik a szavazatokat átvévén, az egylet tisztikara következőkép alakult meg: Főlövészmester : Dr. Ivántsy László ; allövész- mester: Belházy Jenő; allövészmester helyettes: Jánosy Dénes; pénztárnok: Koregtko Lucián; pénztárnok he­lyettes: Mocsáry Béla; jegyző: Mihalkovich József; ügyvéd: Farkas Ferenc. Választmányi tagok: Szieber fide, Böszörményi József, Michailovits Döme, gr. Török József, dr. Novák Endre, Ibrányi Lajos, Seidler Lipót, Royko Béla, Ruttner Antal, Lasztókay Béla. Miután az egylet javára tagsági s egyéb dijak címén többen a birtokukban lévő nyugták igazolása szerint a megelőző években fizetéseket teljesítettek, ezekre nézve a közgyűlés batározatilag kimondotta: miként a fizetések az 1878. évi vagy pedig azontuli időszakra fizetni kötelezett összegbe fognak be­tudatni. — A közgazdasági minister, a következő rende­letét intézte valamennyi törvényhatósághoz: Az 1876. évi VI. t. c. 58. §-nak c) pontja általában az alispán­nak, magánosok ügyeiben hozott határozatait a köz- igazgatási bizottsághoz felebbezendőknek mondja • ki. Ezen általános határozvány alkalmazását az ipartörvény alapján eldöntendő iparügyekre is kiterjeszteni kíván­ván, a m. kir. belügyminister úrral egyetértőig létre­jött megállapodáshoz képest értesíti a törvényhatóságot, hogy az 1872. évi VIII. t. c. 97. §. III. fejezete értel­mében a fóldmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministert harmad-fokozatban megillető eljárási ha­táskört azon esetekben, midőn a másodfokú iparható­ságnak az ipartörvény alapján hozott határozata ellen felfolyamodás adatik be, az 1876. évi VI. t. cikkben szabályozott közigazgatási bizottságokra átruházza. Az „UNG“ tárcája. ISaplömlból. Neked élni Csupán neked élni: Emlékedben Lehelni, eszmélni, Mily boldogsági A mig dalom: Lelkem e hű mása — Korán letűnt Élted folytatása jL világon. Hisz ebben élsz, S élni fogsz mig élek; Mig elhangzik Végképen az ének Sírom halmán. A midőn majd Látlak téged ismét! Neked élek Ott a fényben is még; Dalban, fényben! Majthényí Flóra. Nathália. — Rajz. — Irta: Pongrátz Anna grófnő. Nagy volt lelkületűben; erőteljes és mély minden érzelmeiben. Szerett egy férfit, ki nem volt rá érdemes. De Nathália azt nem tudta. Vak szerelme elámifá őt; szerelme tárgyának csak azon jó tulajdonságait látta, melyekkel az bírt: derült szerelemreméltóségot, lát­szólag jó szivet és fényes szellemi tehetségeit. Csak később, midŐD már arájává lön, ismerte fel vőlegényét valódi alakjában. Jószívűsége felületes és csalékony volt, amint az könnyelmű, gyarló embereknél lenni szokott. Eltűnt, midőn arról volt szó, hogy egy áldo­zatot hozzon, vagy magát valami kellemetlenségnek kitegye. Képes volt egy féregnek kitérni, hogy azt szét ne tapossa és egy gyermeknek tárcája egész tar­talmát ürité kezébe, ha oly napon találkozott véle, midőn jó kedvében volt; a társaság bármelyik szen­vedő hölgye után a legnagyobb buzgósággal cipelte annak párnáját és kendőjét, egész készséggel készített alkalmas pihenőt: — de midőn egyszer atyja — egy jó, hű és szerető apa — egy talán nagyon is szabad nyilatkozata által az udvarnál kegyvesztetté lön, fia távoltartá magát tőle és nem volt rábírható, hogy meglátogassa még akkor sem, midőn az öreg ur nem veszélytelen megbetegedéséről tudósiták. Ezen időben történt, hogy a fátyol lehűlt Na­thália szeméről. Egyedül utazék leendő ipájához vidé­ki birtokára és ezen utón sok keserű gond üzé egy­mást kiábrándult fejében. De csak a fej volt az, mely kiábrándult: a szív szeretett, nem hagyá elrabolni szerelmét; erősen ra­gaszkodott vonzalma tárgyához. Egy forró szív volt az, mely érezte, hogy szeretni többé soha sem fog. A leány küzdött önszivével. Éjeken és éjeken át nyugtalanul, szenvedések között bolyongott szobájá­ban. A hajnal ébren leié, az álom kerülte szemeit. „Azon ember, kire szerelmedet pazarlód, egy alávaló, szív és jellemtelen önző. Megvetésed, nem rajongó szerelmed érdemelte ki.“ Óh. mint dúlt. ezen gyilkoság bensejében I Esküvője elhalasztását követeié. Rahlem báró, így bitták jegyesét, egy kevésbé elbá­mulva és felingerülve, de könnyelmű természeténél fogva vajmi hamar megnyugtatva, egyezett belé. Az emberek összedugták fejeiket: „Figyeljetek rá" suttogá egy pár gonosz nyelv, nem lesz semmi a házasságból. A gonosz nyelveknek az idő igazat adott. Egyik napon Nathalia, egy külömben üres borítékban visz- szaküldé a bárónak jegygyűrűjét. Az magánkívül lön és nem magyarázhatta meg Nathália elhatározását. Nem volt közöttük a legcseké­lyebb viszály sem, véleménye szerint nem volt egy ok sem a törésre! Nathália bezárkózék a szobájába és nem fogadott el senkit. A báró újról é* újról rohant ajtójához, kért, könyörgött egy rövid kihallgatásért, eskükkel bizonyitá szerelmét, heves, szenvedélyes szemrehányásokkal illette. Nathália nem bocsátá be, nem látta őt többé. Levél levélt követett; Nathália egyiket a másik után olva- satlanul adá martalékul a kandalló lángjának. Egy halott nem lehet halványabb mint ő volt akkor, midőn ezt tévé. Idővel azután, midő Rahlen báró kísérleteivel felhagyva elutazott volt, Nathalia ismét visszatért a világba, az életbe és számos rokonai körébe. Még sokan keresték kegyét, sokan esenglek keze után, hisz oly gazdag volt ő és szép, de egye­dül maradt. Szemére hányták, hogy szigorú, hideg, mogorva» hogy soha sem mosolyog. A világ nem képes átérteni, hogy egy csalódott szerelmet rejtő sirral a szivben nevetni nem lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents