Ung, 1878. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1878-03-31 / 13. szám

az árvaszéknek adatván ki, az — javasolta, hogy miután az árvaszék az árvák anyagi javát elősegíteni van hivatva, de arra a törvény szerint kötelezve is lévén, ezen javaslat el nem fogadható. Az állandó választmány e vélemény elfogadása mellett, tekintve hogy a jelen divó magas kamatláb lehető korlátozása a hitelt igénylő közönség érdekében fölötte kívánatos, s a megyei bizottság egyik legnemesebb feladatát teljesítené oly intézkedés által, mellyel lehetővé tétetnék, hogy a közönség minnél kisebb kamatokra nyerhetne közvetve kölcsönt az árvapénzekből, azon javaslatát terjeszti elő, hogy e pénzek kellő biztosítás s 71/* kamat mellett azon helybeli pénzintézetekben legyenek elhelye- zendők, melyek legkisebb kamatláb mellett részesíti a hitelt élvező közönséget. Az állandó válaszmány e javaslatát ajánlja elfogadás végett még azon okból is, mert igen méltányosnak találja azt: hogy a megyei bizottság oly pénzintézeteket részesítsen támogatásban, melynek legtöbb jótékonyságában részesülnek a megye s a város polgárai.

Ez indítvány élénk s érdekes discussió tárgya lön, az állandó választmány álláspontját védelmezte Bánó ez y Ferenc; az állandó választmány véleménye ellen íelszólialtak Buday Miklós, Mocsáry Geyza, Makk a y Dániel, Weinberger Albert, Dr. Weinberger Salamon és Fekésházi Lajos, a választmány véleménye mellett pedig Dr. I v á n t s y László, Szieber Ede, Nehrebeczky György, ÁrkyFülöp és Kusnyiry Gyula; azután névszerinti szavazás rendeltetvén el az elnök által, azon kérdésre elfogadja-e a bizottság az állandó választány véleményét igen — vagy nem?

Igeo-nel szavaztak:

Andrejkovics Endre, Antalóczy Péter, Árky Fülöp, Balogh Vince, Bánóczy Ferec, Belbázy Jenő, Bereznay János, Böszörményi József, Komid es György, Cserniczky Ede, Csiciery Antal, Csopoy Gábor, Durcsák Dezső, Fábry Gyula, Fircák Gyula, Ho- micskó Miklós, Horváth Dezső, Hrabovszky Lucián, Dr. Ivántay László, Kusnyiry Gyula, Laszlökay Béla. Mijó Kálmán, Mislinszky József, Nehrebeczky György, Orosz Mihály, Pauliny János, Petrovics Károly, Ruttner Antal, Schwarczer Ödön, Szathmáry Sámuel, Szieber Ede, Szűk Lajos, Tabódy Jenő, Talapkovics Emil, Gr. Török József, Br. Vécsey Lajos, Zsitkovszky Gyula.

Nem-mel szavaltak:

Bacsinszky Ödön, Buday Miklós, Fekésházy Lajos, Dr. Here* Mór, Kisztler Ferenc, Lipcsey József, Makkay Dániel, Mocsáry Geyza, Mocsáry János, Pálffy István, Pólányi István, Romzsa István, Weinberger Mór, Dr. Weinberger Salamon és Zsíró István.

E szerint az állandó válaszmány véleménye 37 szavazattal 15 ellenében elfogadtatott.

A magyar kisbirtokosok földhitel egyesülete ezen egyesület érdekében megkereste a megye közönségét, hogy azt pártolja, körében ezen eszmét terjeszsze s egyúttal lépne az alapítók közzé; mely ügy beható tanulmányozás, s a legközelebbi ülésrei véleményadás végett kiadatott a főispán elnöklete alatt összeülendő bizottságnak.

Böszörményi József alispán indítványt tett, mely szerint tekintve, — hogy a háziipar terjesztésére az ország felvidéken egyesület alakult, melynek célja az ipari oktatást előmozdítani s a háziipart a nép között gerjeszteni, —,tekintve, hogy ezen egyedüli működését

Az „Ung“ tárcája.

Homa antiqtla.

II.

Régi dal! — régi dal.

Régi dicsőségről! .. ..

A római ernbei’ kiváló kedvelője volt a fürdésnek, mivel nagyon sok gyapot ruhát viselt s fürdés által akarta a szellőztetést eszközölni. — Rómábau számos nyilvános t magáufürdő volt, s ezekben oly fény és pompa dívott, minőt az újkori ember, ki a fürdéstől elszokott, alig képes elgondolni. Voltak fürdők ezüst padlattal. — Coracalla fürdői, melyek a nép használatára nyitva voltak, több mint 1600 márvány - ülést tartalmaztak; Diocletián fürdői pedig 3000-nél többet. — „A magas termek falai“ — mondja Gibbon — „művészi mosaik munkával voltak födve, melyek a festészet mesterségét a rajzolás nemességében és a színek gazdagságában utánozta. — Az egyiptomi gránit drága numidiai zöld márvánnyal volt bevonva; egy folytontartó meleg vizár ömlött tágas medrekbe ugyanannyi csillogó és tömör ezüst csöveken keresztül, és a legszegényebb római polgár is élvezhette egy kis rézpénzért minden nap, a pompa és üdeség jeleneteit, melyek az ázsiai királyok irigységét voltak képesek felkölteni.

Eme nagyszerű palotákból özönlik ki egész raja-a piszkos és rougyolt, mezítlábas és felöltönyök nélküli jjicbetusgliUdk, iák egész napokat fecséreltek el az

Abaüj, Borsod, Gömör, Sáros, Szepes, Torna, Ung és Zemplén megyékre terjeszti ki, mivel pedig ezen társulat Ungmegye házi-iparának fejlesztésére csak azon esetben nyújt segélyt, ha abba a megye községei és lakosai tömegesen belépnek, indítványozza; hogy a megye szolgabirái bízassanak meg, oda hatni, hogy a közönség ezen egyesületbe mint testületek lépjenek be, s kötelezzék magukat 6 évre a társulat részére évenként minden lélek után egy fél krt fizetni az egylet pénztárába.

Ezen indítvány — Ruttner Antal hathatósan támogató beszédje után egyhangúlag elíogadtatott.

Az ülés tárgyait folyó ügyek elintézése, folyamodványok elbírálása, törvények és ministeri reudele- tek kihirdetése képezte.

Az elnöklő főispán az ülés végén tiszteletbeli megyei tisztviselökül a következőket nevezte ki: tisz- tiügyészszé: Mihalkovicb József, dr. Preusz Adolf, Rúdó Bertalan és Szomráky Istvánt; továbbá Brujraann Károly első aljegyzőt és Fekésházy Gyula aljegyzőt jelen minőségükben továbbra is megerősítette; Lőrinczy Mártont, Kaminszky Bertalant, Jovanovics Jánost tiszt, jegyzőkké, Zsitkovszky Gyulát tiszt, segédszolgabiróvá, végre Kása Kálmánt t. igtatóvá nevezte ki.

Ezzel a két napon át tartó tavaszi rendes bizottsági közgyűlés befejeztetett. flér/f.

A nők munkaköre,

közgazdászat!, közmivelöflési és tózeíMcsiségi szcmpontöól ítélve. :>)

Midó'n magamat arra határoztam, hogy mai ünnepélyünk emlékére felolvasást tartsak, sokáig küzdöttem magamban a tárgy megválasztása végett.

Ugyanis a házi ipar fejlesztése céljából egy ruűmeiszészeti tanműhely alkotásának ünnepét ülvén, a dolog természete azt hozta volna magával, hogy kizá rólag a házi iparról, annak egyes részéről s hasznos ságáról beszéljek. Ez nem is lett volna nehéz, hiszen akkor ma csak azt ismételném, mit már harmadik éve naponta beszélek.

Azonban előttem állott az, hogy Magyarországnak addig nem lesz házi ipara, inig ennek lej teszté- set a nők nem veszik kezökbe, s mivel ezjjoly határozott meggyőződésem, keresnem kell az alkalmat, mely arra kínálkozik, hogy ezen meggyőződést másoknak is sajátjává tegyem, és igy történik, hogy midőn szabad volt reménylenem, miszerint a mai ünnepélyen Zemplénmegyének tekintélyes közönségével lesz szerencsém találkozni, elhatározám magamat a nők munkaköréről szólani, megítélvén ezt közgazdászati, közmivelődési és közerkolcsiségi szempontból.

Érzem, hogy kényes tárgyat választottam; tudom jól, hogy nézeteim elmondása valami nagy tetszést aratni nem fog; és elvagyok készülve még arra is, hogy — mint már más alkalommal, midőn szokott nyilt őszinteségemmel mutattam reá társadalmi bajaink valamelyikére, — találkozni fog majd olyan is, ki rendre utasit valamely hírlap hasábjain; de mindez nem zavart meg elhatározásomban.

#) A homonuai mőmetszészeti iskola ünnepélyes megnyitása alkalmával Jágócsi Péterffy József ministeri biztos által tartott felolvasás.

Nem pedig azért, mivel lelkem legbenscibb meggyőződése az, hogy szent kötelességet teljesítek akkor, midőn zilált társadalmi viszonyaink között r«á mutatok azon módokra, melyeknek alkalmazása által súlyos társadalmi bajainkon nagyrészben segíteni lehetne.

Ezeknek előre bocsájtása után tárgyamhoz térek és kérem a tisztelt hallgatóságot, legyen türelmes, elnéző és ajándékozzon meg becses figyelmével.

A nők munkakörét sokan, sokféleképen ma- gyarázgatják. Nem hiányoznak olyanok sem, pedig különben igen tudós emberek, kik a nőknek tévé. kenvségét a legszé esebb értelemben véve kiakarják terjeszteni azon cselekvésekre s foglalkozásokra, melyek csupán férfiakat illetnek. Ezt nevezik a nők emancipatiojának.

Alig lesz valaki t. hallgatóim között, ki e ferde tanról ne olvasott volna, hiszen nálunk is minduntalan ismétlődik a nők egyenjogúsításának szüksége valamennyiszer egy angol lap Amerikából vagy Angliából jelenti, hogy ez vagy ama nő orvostudori oklevelet nyert, másik a bölcsészet tudorává lett, sőt a harmadik mór jogtudorrá avattatott fel.

S mivel az emberek annyira szeretnek utánozni, nálunk se n hiányoznak azon emancipatorok, kik a nőket az egyetemeken szeretnék látni, meg sem gondolva a következményeket, hivatalokba helyeznék a nőket; hiszen emlékezhetünk még arra; midőn ha jól emlékszem 1868-ban az országházban vita tárgya volt az, hogy nőket, mint gyorsirónőket az országgyűlési terembe alkalmazzanak.

Nem célom e tan tartbatlanságának részletes cáfolgatásába bocsátkozni, mert ez nem fér egy felolvasás keretébe, csak röviden akai'om megjegyezni, hogy bár nem lehet attól tartani, miszerint a nők egyenjogúsításának eszméje valaha nagy hóditásokat fog tenni, mégis vég heteden káros következményeit látjuk # tanuak ama félszeg nevelési irányban, melyben ez idő s érint hazánkban a nők neveltetnek, és épen azért a cáfolgatás helyett inkább később nézeteimet mondom el a felett, hogy miként óhajtanám én a nőket emancipálni; előbb azonban vessünk egy tekintetet a nőnevelésre, amint az hazánkban gja- koroltatik.

Nem szólok a főrangú osztályról, melynek úgy leány- mint figyermekei bizonyos irányban gyakran sokkal edzettebbek mint a középosztály gyermekei, mert a főranguaknak módjukban van oly nevelést adui, melynek folytán, ha az egyénbe van elég lelki erő, könnyebben küzd meg az élet viszontagságaival, ha sorsa erre ítélte el. De még a főranguak gyermekei nem is képezik a társadalom zömét, s igy midőn a nők munkakörét közgazdászati szempontból Ítélem meg, számításomon kivül hagyom őket, azonban igen is számba veszem, ha közmivelődési és közerkolcsiségi szempontból állítom majd, fel ítéletemet.

Vegyük tehát a középosztályt különböző fokozataival, azután vegyük fel a néposztályt g nézzük csak mily lábon áll itt a nőnevelés.

Mindenekelőtt a legő-ziatébb tisztelet a kivételeknek. Szemlémet nem az egyesek, hanem a nagy többség felett tartom. (Folyt, következik.)

utcákon és fórumon, hogy újságokat halljanak, vagy civódjanak; kik dobzódó játékokbau játszották el nejeik és gyermeik csekély vagyonát és az éjnek óráit rósz korcsmákban és aljas házakban töltötték el, áldozva a legdurvább és legaljasabb erkölcstelenségeknek."

A fürdők, templomok, a basilicák és portusok előtt, főképen nyilvános helyeken állottak az ércből, márványból vagy drága fémekből készült szobrok, melyek nagyobbrészt Görögországból raboltattak el, mint hogy a rómaiakban nem volt meg ama műérzék, melyet ezen müvek létrehozása követelt. — Még csak a császárok alatt dolgoztak Rómában görög művészek, a város díszítésére.

A fővezérek tiszteletére diadalivek (arcus triumphales) emeltettek, — a Cásarok uralma alatt 36, melyek közül csak három maradt fen romokban. — Az egyik, Vespasian diadalkapuja, melyek a zsidók le- gyözetése és Jeruzsálem lerombolásának emlékére emeltetett; továbbá Septium Severus és Nagy Konstantin diadalivei.

Az első columna — még fentartva — megörökíti Duilius győzelmét a Carthagóbeliek hajóhada felett (az első puai háborúban, Mylae mellett); de mindeniket fölülmúlja a Trajáu oszlopa, mely annak a keleti népek fölötti győzelmei emlékére állíttatott. — Közel a Nero aranypalotája helyén épült béketemplomához, volt Traján fóruma, körülvéve egy gyönyörű négyszögü csarnokkal, melybe a széles és szép beme- inctet 4 diadalív képezte. A tér közepén egy 110 láb nyi magas márványuszlop az e helyütt elsimított hegyet jelezte. Ezen oszlop volt Traján oszlopa; belül üreges, és fölső csúcsáig vezető lépcsőzettel volt ellátva ; 40 nyílása (ablaka) van, köröskörül dombor müvekkel ékítve, melyek Trajáu tetteit ábrázolják, s a császár szobrát tartotta. Most is régi fényében áll, csakhogy V. Sixtus pápa Trajánt levétette az oszlopról és helyére Szt. Péter szobrát tétette. — Ezenkívül volt Rómában még a columna Antoninia, mely 1704-ben ásatott ki és XIV. Benedek pápa által ismét felállittatott. — Magassága, a 11 lábnyi magas, fehér márványból készült talapzaton kivül, melyet a pápa tétetett aiája, 45 lábat tesz. — A columna Aurelia, Marcus Aurelius emlékére, fehér márványból készült; 185 lábnyi magas; belül 206 lépcsővel és 56 nyílással van ellátva; V. Szixtus kijavíttatta és szt. Pál aranyozott ércszobrát tétette reá.

Mindent, mi I|óma fényét emelhette, — Összehordott a római és akkor ismert egész világból, kénytelenek voltak a leigázott népek és városok legszebb díszeiket, kincseiket barbár és kincsszomjas győzőiknek átengedni. — Semmi sem volt a harcosok előtt oly szent, semmi oly nehéz, mit el nem hordhattak volna, hogy az örökké való Róma a világuralomhoz méltóan diszittessék fel. — Magok az egyiptomi obe liskek — a képjeles nagyság néma tanúi — kénytelenek voltak díványaikról leszállani és minta foglyok, a jövő nemzedékeknek Róma diadalát hirdetni.

Más nagy müvek, melyekkel — tartósság tekiute-*