Ung, 1878. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1878-03-24 / 12. szám

Tizenhatodik évfolyam. 1878. 12. szám.

Ungváron, vasárnap, március 24,

Az Ung megjelen minden vasárnap.

A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok ▼issza nem adatnak.

Kiadó-hivatal:

„Jäger Károly örökösei“ könyv nyomdája.

Társadalmi és vegyes tartalmú lap.

Az ungvári Is-özmivelődLási társulat közlönye.

Előfizetési feltételeit:

rgy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed évre 1 forint 50 krajczár. Egyes szám ára 12 kr.

Hirdetések

szintúgy mint előfizetések az Ung kiadó-hivatalába Ungvár, Jäger Károly örökösei könyvnyomdájába ktl- dendők.

üfyilttér

soronként 20 krajcár.

Ungvár márc. 23.

Rövid idő választ el bennünket attól, hogy Ungvár városa tisztikarát újból fogja választani. Hivatva érezzük magunkat a választást megelőzőleg felszóllalni, hiszen mostanában reánk nézve fontosabb, közérdekübb tárgyról, mint városunk közigazgatási tisztujitása semmiről, s egyelőre illetékesebb helyen, mint épen lapunkban, mely kizárólag a helyi érdekek képviseletére van hivatva sehol sem szólhatnánk. Lejárathoz közeledik a hat év, itt az ideje tehát, hogy eme városunkra, közigazgatásunkra és a polgárokra egyiránt igen fontos ügyet napirendre hozzuk s reá a figyelmet és közérdeklődést felköltsük.

Valahányszor tisztujitás közelget, bizonyos divatu és hangzatos szavak hozatnak forgalomba azok részéről, kik a választásokra egy és más irányban befolyást gyakorolni voltak hivatva. Tisztujitás előtt nagyokat mondani, aztán annál kevesebbet tenni régi dolog városunkban, benne van az a fűben, benne van a levegőben, s ezekből beveszi magába a választó polgár, ha még olyan csendes természetű is.

És e hangzatos szavak és phrazisok nem más, mint a ma mindenfelé hangzó „jó közigazgatás* „jó és megbízható városi tisztikar* jelszava ! —

Mit jelent ez a kifejezés: jó közigazgatás ? szerintünk azt jelenti: hogy a polgárok az állam iránti kötelességeiket kellő időben teljesítsék, jogaikat pedig azzal szemben zavartalanul élvezhessék, személyük, vagyonuk biztosítva legyen s a közjóiét előmozdítására minden lehető elkövettessék.

Hogyan érhető ez el?

Ha a polgárok megszerzik ennek előmozdítására szükséges factorokat, ha a fent elősorolt kellékek előmozdítására alkalmas tisztviselői tényezőket megszerezik.

Jó közigazgatás jő tisztviselő nélkül nem képzelhető s egyiknek valamint a másiknak előmozdítása és megszerzése a választó polgároktól függ.

Lendületet kell tehát adni városi hatóságunk, közigazgatási intézményeink, s a közrendbeni fejlődés érdekében egy újabb iránynak, melyben haladva, s a múltakból öröklött számos bajaink, terheink, mulasztásaink és a rósz gazdálkodás szülte tömkelegből kibontakozva, a városi közügyek terén a fejlettség minél magasabb fokára emelkedjünk. —

De hogy ez sikerüljön, ehez városunk buzgó és érdeklődő polgárainak jó szándéka, tettrekész akarata még nem elégséges, ez csak egy szükséges és hasznos tényező; szükséges legfőkép — hogy a legközelebbi tisztujitás alkalmával a polgárok egy oly tisztikar előmozdítását mozdítsák elő, mely a fentebb — szűk keretben vázolt követelményeknek megfeleljen.

Ehez pedig csak két dolog kívántatik, először is ama lemondó elhatározás, hogy a választó a jelöltben — minden mellékérdek mellőzésével — a legképesebbet és legalkalmasabbat válaszsza ki, a második pedig az: hogy a választó tegyen félre minden összeköttetési, barátságbeli vagy érdekbeli tekinteteket, s szavazata által a város közjavát igyekezzék előmozdítani, s a munkaképes becsületes szakerőnek adjon részrehajlatlanul előnyt és elsőbbséget.

így fogjuk mi fel a tisztviselő választás és a jó közigazgatás jelentőségét, s véljük, hogy igy gondolkoznak mindazon polgáraink, kik városunk közjavának előmozdítására törekszenek. Azért újból ajánljuk, hogy kezdjünk foglalkozni a tisztujitás előmozdításaival, s azon legyünk, hogy oly tisztikart válaszszunk. mely hivatali kötelességének s az általános várakozásnak tud is, képes is leend megfelelni.

Biiáink sorsa.

Magyarországon az igazságszolgáltatás papjai; a bírák, a régi időben kiváló tiszteletnek örvendettek, a társadalomban ők foglalták el az első helyet, magas állású férfiak is kitüntetésekkel halmozták el őket, gazdag és szegény tisztelettel szólt róluk, amerre mentek, hódoló tisztelet fogadta s elismerés kisérte őket; nem is lehetett ez másként, hisz a bíróságnak hivatása a jogrend megvédése, fentartása. Ez oly feladat, melynek sikeres megoldásáért méltán megilleti őket a legnagyobb tisztelet és elismerés.

Ma már mindez egészen máskép van; a régi szép idők eltűntek s a bírák társadalmi állása és sorsa nagyban megváltozott. Hajdan a bírák „bene possessionati“ voitak, ma már a nemzet napszámosainak nevezik őket, ez utóbbi elnevezésben meg van írva sorsuk s aggasztó helyzetük ; ne csodáljuk tehát, ba nem övezi őket a hajdani dicskör s nem hangzik feléjük az elismerés szózata.

A nőkrők azt szokták mondani, hogy azokról csak halkan és tisztelettel kell szólni, különben a női hírnév elveszti zománcát, frissességét. Mióta divatba jött, vagyis jobban mondva politikai divattá vált a birák eljárását kávéházi s korcsmái discussiók tárgyává tenni, hol nem is keresve a birö eljárásának indokait, laikus szájhösök mondanak ítéletet oly egyének felett nem ritkán, kiknek saruit nem méltók megoldani: azóta megszűnt a birák iráuti tisztelet, kiket a közvélemény ma már csak zsoldosoknak, napszámosoknak tekintvén, iniudenki jogosítottnak érzi magát őket sárral dobálhatni. Magyarország bíróágai jelenleg ily iszonyú helyzet súlya alatt nyögnek, meggörnyedve a terhes munka alatt, anélkül, hogy melletük egy védő szó emelkednék vagy feléjük a jövőből egy reménysugár derengene.

De ezen az igazságügy nagy hátrányára szolgáló helyzet előteremtésében nagy része van a magyar törvényhozásnak is. Midőn 1872-ben a bírói szervezés nagy munkája keresztül vitetett, midőn törvény biztosította a biró függetlenségét, elmozdit- hatlanságat, sokan Diztos jövedelmű tisztességes pályáról mondottak le s elfogadták a még biztosabb jövővel kecsegtető birói állást. A törvényhozás, mint a következés megmutatta, hibázott az alap lerakásánál s igy az egész épületnek balomra kellett dőlni. A törvényhozásnak drastikus eszközökhöz kellett nyúlni, hogy az uj intézményt legalább töredékeiben megmenthesse: kimondotta, hogy a biró többé nem független s akkor mozdíthatja el öt a kormány, mikor neki tetszik s ezzel az igazságügy és a birák sorsa felett el volt vetve a kocka.

Merész lépés volt ez nagyon s Végeredményeiben adja Isten hogy úgy ne legyen! — meg fogja boszulni magát.

Az óta megindult s nagy részt be is fejeztetett az irtó háború a törvényszékek és a bíróságok ellen; száz és száz család hontalanná, kenyértelenné lett e hazában. Ki felel Isten előtt mind e nyomorért s vele igazságügyünk tönkrejuttatásaórt ?

Valóban törvényhozásunk eljárása a szervezéstől kezdve a végbefejezésig a tájékozatlanság jellegével bír s arculcsapása a politikai bölcsességnek. Európa jogállamai jót nevethettek rajtunk, és méltón ; mert mind rósz gazda az, ki a már elkészült uj épületet lerontja csak azért, hogy a mutatkozó hibák miatt azt újból felépítse.

Mind ennek természetes folyománya lett a birák nyugdíjazása, végkielégítéssel elbocsátása ; áthelyezés az ország egyik szélétől a másikig s méltó elkeseredés és aggódás országszerte !

Ezek előrebocsájtása után azt kérdezzük, kinek legyen Magyaroszágon kedve a birói állásra, hol a biró tulhalmazott teendői közt nyomom fizetés mellett folyvást Democles kardja alatt áll, lábai alatt pedig folyvást inog a talaj?- Honnét nyerje a búó ily viszonyok közt az ösztönt a kitartásra, a hozzáférhet- jenségre; honnét merítse a munkakedvet az aggasztó helyzetben, hol azt látjuk, hogy a munkaképes becsületes birák minden indokolás nélkül nyugdijaz- tatnak, csak azért, mert holmi dédelgetett kegyen- cek számára helyet kell csinálni; ez a sorsa a magyarországi bíráknak, az ily eljárás teszi tönkre igazságszolgáltatásunkat s állami hitelünket, ez idézi elő majd, hogy minden önérzetes férfi visszalép a birói pályától s hogy ekkor mi fog bekövetkezni, azt minden józan gondolkodású fő előre beláthatja. Végre csak sajnálni lehet azt a derék fiatalságot, mely tanulmányaival arra vesztegeti azt a drága időt, hogy Magyarországban a birói szerepre vállalkozzék.

Az elmondottakban rejlik tehát oka, hogy miért nem környezi a mai bírákat a rági dicskör, a régi tisztelet; ebben rósz példával megy elöl a törvény- hozás és a kormány, s őket a dolog természeténél fogva követi a közvélemény.

Mindezek mellett még legszomorubb az, hogy a baggatel és nem bagatel ügyekkel újabban ismét anyira elbalinoztatik a biró, hogy a kényesebb természetű pereket pbisicii lehetetlenség tanulmányoznia s ennek keserű levét a nemzőt, az igazságért sóvórgó nép iszsza meg.

Szóljunk-e még arról az úgynevezett „gyufa gazdálkodásról“? Takarékoskodni óhajtván a jelenlegi kormány, egy-egy törvényszéki körből 10—12 rendszeresített diurnistát küld el s az elintézett akták expediálása várja a feltámadás napját nagy csendesen. Vagy tán egy szép reggelen az az ukáz jő: a végzéseket másolják magok a birák.

De már erre — leteszem a tollat.^. - ^ ^

Újdonságok.

(Felolvasás) volt múlt vasárnap a megyeháza nagytermében, melyet az ungvári közmivelődési társulat rendezett. Zoltsák János tanár »A költészeti olvasmányok jellemképző hatása“ cimü felolvasása fölötte érdekes volt, s miután tárgya sok oldalról a hölgyeket érdekelte, megérdemelte, hogy ezek köréből a felolvasásra többen jelentek volna meg.

(A helybeli Dalárda) múlt szombaton a „Korona“ vendéglő termében — pártoló tagjainak tiszteletére — estélyt rendezett, ez estélyen számosán jelentek meg, kik derék dalárdánk sziv és lélekemelő darabjainak eléneklésébsn gyönyörködhettek. A mulatság a késő éjjeli órákban ért véget. Egyúttal megemlítjük, hogy a dalárda által rendezett sorsjátékra sorsjegyek Laudon Sándor e. pénztárnoknál és Szen- czer Henrik szivaros boltjában kaphatók, egy sorsjegy ára 50 kr.

fSzieber Ede) gymnasiumi igazgatót névünnepe előestéjén számosán látogatták meg barátai és tisztelői közül, hogy a jókivánatokat személyesen átadják. A megjelent vendégek pár óráig mulattak az ünnepelt vendégszerető család körében. A már elhangzott jő kivánatok mellett mi is éltetjük a derék igazgatót mint a közügyek tevékeny harcosát s kívánjuk működéséhez a kitartást és sikert.

(A szobránci gyógyfürdőről.) Örömmel értesíthetem a n. é. közönséget, hogy megyénk köztisztelet és szeretetben lévő főispánja gróf Török Napoleon ur ő méltósága anyagi kiadásokat nem kiméivé , legnagyobb áldozatkészséggel és egész odaadással tette magáévá a szobránci gyógyfürdő újjászervezését és lehetőleges átalakítását. A szobránci fürdő gyógyvize mondható az európai gyógyfürdők közöl a maga nemében a leghatásosabbak közé tartozik. E gyógyfürdő helyiségében ez évben a tulajdonos gróf Török Napoleon ur anyagi áldozatot nem kiméivé igen nagy reformokat hozott be. Egyik főtényezője és fáradhatlan munkása ez intézménynek és ezen uj reformnak a gróf kedves leánya Hermin grófnő. Hogy ezen gyógyfürdőnek eddigi nagy hatása a közönség részéről oly nagy mérvben nem vétetetett i^éaj'be.