Ung, 1878. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1878-03-03 / 9. szám
A kisebb polgári peres ügyekben követendő ügyvitel. (Vége.) Ha az igazolási kérelem, a semmiségi panasz az igénykereset és a végrehajtás korlátelása, vagy megszüntetése iránti kérelem szóval terjesztetik elő: az előterjesztés napja, a tárgyalási, illetve végrehajtás, jegyzőkönyvben a bejelentő fél jelenlétében fel jegyzendő. A panaszkönyvbe bejegyzett ügyekről betfirendi mutatókönyv készítendő, melybe a felek nevei, s a vonatkozó ügyszámok bejegyzendők. A tárgyalási határnapokról külön jegyző (napló) vezetendő. Ezen napló lapjai felül a határnapokkal látatnak el, az egyes rovatokba és pedig, az első rovatba az ügynek a panaszkönyvben nyert folyószáma, a másodikba a panaszló neve, a harmadikba a panasz- lőtt neve, a negyedikbe az eezközlendo jogcselekmény megnevezése, p. tárgyalás, bírói szemle stb. jegyzendők. A bírósághoz érkezett iratok gondosan megőrzendők, s a panaszkönyvben nyert folyószám szerinti sorrendben kezelendők. Pei’ujitás esetében az alapperbeli iratok az újított per irataihoz csatoltatnak, s az igy támadt hézagnál közbetett lapokkal jelez- tetik, hogy a hiányzó előiratok, mely utószámhoz csatoltattak. Magánfelek az irattárban elhelyezett iratokat csak a biró, illetve hivatali személyzet jelenlétében tekinthetik meg s vehetnek azokról másolatokat, a mennyiben a törvény megengedi. A községi bíráskodás alá nem tartozó kisebb polgári peres ügyekben eljáró bíróságok Ítéletei ő Felsége a király nevében adatnak ki. A más bíróság területén eszközlendő jogcse lekméDy foganatosítása végett az illető helyre nézve illetékes hason hatáskörű bíróság kérendő meg. Végrehajtás foganatosításával járásbíróságok és a szolgabirák által rendszerint a községi biróság egy tagja, a mennyiben azonban a végrehajtó fél kívánja, a járásbíróságok által bírósági végrehajtó, — a szolgabirák által pedig ez vagy saját segédje, vagy írnoka bízandó meg. A bírósági végrehajtó a megbízást a szolgabirótól is közvetlen veszi, s a végrehajtás foganatosításáról a szolgabirónak szintén közvetlen tesz jelentést. A békebiró a ,végrehaj tást vagy maga foganatosítja, vagy e célból a községi biróság egyik tagját küldi ki, még pedig akkor is, ha a községi bíráskodás alá tartozó ügyekben is a békebiró Ítélt. (Id. törv. 3. §. utolsó pont.) A bírósági végrehajtót a székhelyen teljesített végrehajtásáért az 1871. LI. t.*cz 24 §, c) pontja értelmében 1 frt eljárási dij illeti, más kiküldöttek azonban a székhelyen teljesített végrehajtásokért napi- vagy eljárási dijat nem igényelhetnek. Az Vs mértfőidnél távolabb fekvő püsztákon, illetőleg a székhelyen kívül teljesitett; végrehajtásokért a törvényszéki elnök által — (1875. IX. t.-cz. 5. §.) más kiküldötteket a közigazgatási bizottság által (1877. XXII. t. ez. 85. §.) megállapított nap- és fuvardíj-szabályzatban meghatározott összegek illetik. Ha kiküldött ugyanazon helyen és időben több ügyet végez: a nap- és fuvardíj csak egyszeresen számítható fel, s az illető ügyfelek által aránylagosan viselendő. Bírósági végrehajtókra nézve az 1875. IX. t.-cz. 4. §-a irányadó. A bírói letéteket a járásbíróságok az 1874. évi dec. 15-én 36723. sz. a. kibocsátott utasítás, a szolgabirák a pénz és pénzértékü tárgyak kezelésére fen nálló megyei szabályrendeletek szerint tartoznak kezelni. A békebirák a birói letéteket, az illető község (város) pénztárában helyezik el. A járásbíróságokra, a mennyiben az 1878. XXII. t.-cz.-kel, és ezen rendelettel nem ellenkezik, — a a birói ügyvitel tárgyában 1874. évi octóber 15-én kelt rendelet a kisebb polgári peres ügyeket illetőleg is kötelező. A kir. közjegyzők által felvett végrehajtható köziratokra nézve a mennyiben a kötelezettség tárgya 20 frtot meghaiad, de 50 frtnál többre nem teijed — a végrehajtás a községi bíráskodás alá nem tartozó kisebb polgári peres ügyekben eljáró bíróságoknál kérelmezendő, s azok által rendelendő el. Iparos-e a kufär (kofa)? Az ipartörvény 105-ik §-nak a)—p) pontjaiban elősoroltatnak azon foglalkozási ágak, melyek nem esnek az ipartörvóny alá. Az ipartörvény alkotói, midőn egyes foglalkozási ágakat a szóban levő törvény hatása alól kivettek, külömböző szempontok által vezéreltettek. így kivétettek a nyers termelés egyes kiváló ágai azért, mert a nyers termelés és az iparos tevékenység között lényeges különbség van. Kivétettek az ügyvédség és mérnöki foglalkozás, a gyógyászat és gyógyszerészet stb. mint magasabb elméleti eló'készültséget igénylő foglalkozási ágak. A kivételek közé soroltatott a házaló kereskedés tekintettel a foglalkozás nomádszerü jellegére. Kivétetett a közönséges napszámos munka tekintettel a foglalkozás ideiglenes jellegére és — talán azon — körülményre, hogy az ezen működési ágat űzők tevékenysége inkább physikai, mint szellemi eló'készültséget követel. Vannak azonban egyes foglalkozási ágak, melyek tisztán csak feledékenységből maradtak ki a törvény említett § ából, vagy azért hagyattak ki mert egyáltalában oda nem tartozóknak ítéltettek. Ilyen a kufárok (kofák) foglalkozása. Legyen szabad az ezen emberekre nézve egyes városi iparhatóságoknál tapasztaltakat röviden előadnunk. A városok kapitányi hivatalai — természetesen teljes jó hiszemben — iparosnak tartják ,az óv bizonyos szakaiban) gyümölcsöt és zöldséget áruló kofát, és egész szigorral alkalmazzák e szegény emberekre az ipartörvény 4. § át. Ennek következtében a következő gyakorlat fejlődött ki e foglalkozási árra nézve. Mihelyt a cseresnyeárulási ivad beáll, beállítanak a kofák és 3 frt 10 krnyi bélyegdij lefizetése mellett kérnek árulási engedélyt azon hiszemben, hogy ezen összeg az árulási helyért járó dij. Ezen kérelemnek természetesen hely adatik, az illető elnyeri az ipar-engedélyt és bejelentetik az adóhivatalnak, és a kereskedelmi és iparkamarának mint uj iparos. * A gyümölcs- és zöldségárulási ivad elteltével újra megjelenik a kofa a kapitány előtt és kijelenti, hogy üzletét beszünteti, miről ismét az adóhivatal és a kamara az illetőnek a lajstromokból való törlése végett kiértesittetik. Ezen itt előadott procedura évről-évre ismétlődik és a szegény gyümölcs- vagy zöldségáruló asz- szony, ki oly szegény, hogy egész üzemtökéje alig haladja meg a 10 forintot, évről-évre fizeti a 3 frt 10 krt azért, hogy az óv pár hónapjában egy pár kosár gyümölcsöt és néhány köteg zöldséget árulhasson. Tekintve azon körülményt, hogy itt a napszámos munkánál sokkal silányabb és a mindennapi kenyeret sem adó foglalkozásról van szó, felkérte a kassai kereskedelmi és iparkamara az iparügyi mi* nisteriumot, hogy arra nézve, miszerint a kufárok (kofák) foglalkozása nem esik az ipartörvény alá, elvi kijelentést tenni szíveskedjék. Sok szegény ember hálakönye jutalmazná a minisztériumot ezen nemes és nagyon alaposan indokolható elhatározásért. ? / / . — ei-^ Újdonságok. (Kanonoki előléptetések) ő felsége a munkácsi gör. szert. kalh. székesegyházi káptalanban: Bacsinszky Irén éneklő-kanonoknak az olvasó kanonok- ságra, Danilovics János örkanonoknak az éneklő-kano- nokságra, Markos Mihály iskolás-kanonoknak az őr-ka* nonokságra, Fircák Gyula kancellár-kanonoknak az iskolás-kanonokságra és Mondok János hetedik kanonoknak a kancellár-kanonokságra való fokozatos előléptetését jóváhagyván, — az ez által üresedésbe jövő hetedik kanonokságot Roskovics Ignác theologiai tanár, tiszteletbeli kanonoknak és szentszéki ülnöknek dij* mentesen adományozta. A2 „Ung“ tárcája. A nőiességről. A mi csillag az égen, virág a réten, dal a rengetegben, — az a nő a társadalomban. A nő az élet fénye, színe, költészete. Midőn a teremtő az első embert megalkotá, a teremtés urává tette őt: felruházva észszel, erővel, hatalommal. S az első embert a szüzien üde lég, a gyermek-ifjú éden ragyogó szin pompája egyidőre elbűvölte ugyan, de lassankint oszlani kezdett a kéjes mámor, az ember a virágot színtelenebbnek, a nap sugarat hidegebbnek találta. Keblében óriási űrt érzett, mely naponként tágasabbá lön. Az ember elment az illatárba úszó himes virágokhoz, hozott panaszát nekik elmondja, azok pedig bizalmas ölelés közt suttogtak egymáshoz oly nyelven, melyet az ember nem értett; azután felkereste a szivárvány-szinü madarakat, hogy körükben csüggedt lelkének üdülést szerezzen — s az éden kis dalnokai édes csókok közt rebbentek tova tőle ... Onnan aztán elment az Eufrates zöld selyem partjára s a csöndes szelid estéken elbeszélte búját az enyelgő haboknak; az enyelgő habocskák pedig hófehér karjaikba egy-egy jácintot, fényes narancs- virágot, vagy kékszemü nefelejcset ölelve; pajkos csevegés közt siklottak toya a folyam sima tükrén, ott hagyva bújának a szenvedőt. Ekkor az ember elhagyottságának leverő érzetében az égbolt felé emelé csüggedt szemeit; fenn a sötékék mezőn csillagmiliárdok mosolyogtak le rá; hivogató, kaczér mosolygással, némelyike kéjes rezgés közt megindult a magasból s villámBebességel futott az ember felé; azután a végtelenben megszűnt, elveszett; talán egy rokoncsillag eredő ajkához forrva, talán egy szerelemből tátongó csillag tüzében elégve. Az emberben feltámadt eszének s hatalmának teljes öntudata. E naptól kezdve vágyai elhagyták a rideg édent s rajongó képzelete keresni kezdte a szárnyat, mely őt a csillagok honába emeli. Az ur látva a vakmerő törekvést, hogy az ember hatalmát ellen súlyozza, megalkotá a gyöngédséget, megteremté az első nőtl kinek arca üdébb volt mint a legelső hajnal, lehellete balzsamosb mint az éden illatárja, hangja lágyabb mint az alkony szellője, s szeme ragyogóbb, mint az égi birodalom összes csillaggyémántjai. S az ember nem vágyott többé a magasba, százszor szebb lett előtte a föld az égnél, kezdte érteni a madarak dalát, a fü sziszegését, a szellő suttogását s a habok pajkos csevegését. Az első női hangból megtanulta azt a nyelvet, melyen az örök-ifjú természet beszél; megtanulta a szerelem nyelvét. De annyi boldogság nem maradhatott megadóz- tatlanul, az ur vakmerőség büntetéséül elvette az ember hatalmát s gyöngédség alakjában a nőre ruházta át; a a férfinek nem hagyva egyebet az észnél és erőnél. E perctől fogva a férfi a nőnek nemesebb értelemben lett eszközévé, hatalmának hivatott végrehajtójává lön. És az első ember édes odaadással mondott le eddigi hatalmáról s kéjteljesen engedte át a nőnek, hogy azt azonnal ennek szelid szemeiben lássa, bűvös ajkain érezze. Ez a varázshatalom, melyet az első asszonytól természetszerűleg örökölnek a nők, s melynek az első embertől kezdve a teremtés urai, a férfiak önkénytelenül meghódolnak nem az arc bájaiban, nem a külső szépségekben, hanem ama csodás benső tulajdonságban nyilvánul, melynek neve: „Nőresség“!-----A nőiesség fogalma annyira titokteljes s oly nagyszerű, hogy annak alakot adni, vagy magyarázásába bocsátkozni nem lehet, olyan az mint maga az alaktalan istenség; melynek hatalmát érezzük, de felfogni nem vagyunk képesek. Ezer alakba öltözik, s ezer alakban ugyanegy. Minden női kedély egy-egy különvált világ, melynek egymástól elütő szépségei kimerithet- lenek, titkos ösvényei kitanulhatlanok. A »nőiesség“ hatalma gyakran egyetlen tekintetben, egy kényben, egy mosolyban nyilvánul. Egy női mosoly, vagy egy köny történelmi alakokat döntött már a porba — s mindennapi törpe lelkeket fejlesztett colossalis alakokká. A nőiesség az egyedüli kapocs, mely a férfi és nő közötti viszonyt s következőleg a társadalmi egységet ezredévek őta fentartja, s ez azon hatalom mely előtt a leghatározottabb férfi erő és akarat önkéntelenül meghajlik. Ezért helyesen mondja egyik kiválóbb Írónk, hogy a férfi karddal, a nő szeme pillantásával uralg. Hős szellemű a férfi, engedékeny, eszélyes a nő; — miért is a férfi a pillanat zsarnoka, a nő pedig egész életidő királynéja. S mégis vannak nők, kik részint szeszélyből, részint pedig a férfi hivatását megirigyelve, ez egyedüli kincsüket képező hatalmat önkényt eldobják magoktól, hogy magasztos rendeltetésüktől eltérve, oly irányban működjenek, melyhez sem hivatásuk, sem erejük nincs. Az ily nők hasonlítanak oly csillaghoz, mely a villámmal akarván versenyezni, elhagyja helyét s nyom és zaj nélkül elvész; vagy a virágok között született gyöige szellőhöz, mely a vihar erejét megirigyelve, erdőket indul irtani, s a legelső fa lombjai között elhal. — (Folytatás* következik,)
