Ung, 1878. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1878-02-17 / 7. szám
Tizenhatodik évfolyam. 1878. 7. szám. Ungváron, vasárnap, február 17 Az Ung megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ka nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: „Jag« Károly örökösei“ könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: egy évre 6 forint, félévre S forint, negyed évre 1 forint 60 kiajceár. Egyes szám ára 12 kr. Társadalmi ós vegyes tartalmú lap. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az Ung kiadé-hivatalába Ungvir, Jäger Károly örökösei könyvnyomdájába küldendők. Az ungvári Itözmivolődési társulat közlönye. Nyilttér soronként 20 krajcár. A hirlapolvasásról. Az átalakult s egyre alakuló társadalmi viszonyok bármennyire felosztják is az egyes emberek között a mindennapi kenyérért folytatott, s az önfentartásért űzött napszámos munkát: mindazonáltal alig akad oly boldog s a múzsáknak kiválasztott kegyence, a ki elég fizikai idő s szellemi erővel rendelkeznék már arra, hogy napi teendőinek pontos és lelkiismeretes bevégzése után még fentmaradt idejét a klassikai és reál-tudományok mivelésére áldozva fel, egy és ugyanazon ítélet két urnák is tudjon szolgálni, t. i. tisztei és munkás, tevékeny tagja legyen a társadalomnak, más szóval jó kenyérkereső — aztán e mellett még alapos ismeretekkel biró, vagy fenkölt szellemű tudós és bölcselkedő. Nem ritkán hallunk ugyan gúnyos megjegyzéseket öregebb-koru egyénektől, kik az ő régi alaposságukra hivatkozva, a modern nemzedék enciklopédikus irályát megmosolyogják. Pedig szerintünk ez korántsem a félszegség, korántsem a felületesség hadászatának előszeretetében gyökeredzik. Oly tünet ez, melybe egész egyszerűen a társadalmi s a közéletviszonyok módosulásában leli magyarázatát. Vegyük szemügyre bármelyik osztályt. Tekintsünk bele akár a reál-munkálkodással, akár a hivatali teendőkkel foglalkozó, akár a inagasb szellemi tevékenységet kifejtő honoracior-osztály- beliek napi életébe s meg fogunk győződni, hogy a polgári tevékenység napi rendje évről-évre hatványozza azon végzendők sorozatát, súlyát s az azokkal járó felelősséget, melyek reájok várakoznak. Ily körülmények között az „olvasás* mint az ismeret-szerzések egyik legkiválóbb segédeszköze is, nagyon természetesen sok módosulásnak lett kitéve, úgy a mennyiség, mint az olvasásra kiválasztott anyag faja, neme s természetére nézve is. A napi teendőkkel agyongyötört családapa, a hivatalos pályára anyag helyzeténél fogva már ideje korán reá kényszeritett ifjú embertől ugyan lehet-e azt követelni, hogy megtérve a tevékenység műhelyéből, az ismeretek egész nagy vég- hetetlen birodalmába zárja el magát, hogy megtagadjon magától mindent a mi szív és lélek felüditésére szolgál a fizikai s szellemi erejének minden tehetségét, a mit az önfentartási küzdelem részére még fenhagyott, egész önfeláldozással a koponya, az agyvelő részére hozza áldozatul? Régen talán lehetséges volt. Nem volt ily nehéz az önfentartás; kevesebbet követeltek az egyestől és kevesebben versenyeztek vele — a kenyérért. Ma a kenyér, a lét drága. Ha biztositni akarjuk magunkat, ki kell aknáznunk erőink legutolsó parányát is, hogy egy netalán erősebbel ne kelljen megosztanunk szerény javunkat. S a ki igy él, pedig napjainkban ki nem él igy ? annak több szüksége is van a szellemi felüdülésre, mint a régieknek! Ezt eszközölni hivatvák hírlapjaink! Felüditni a lelket, a nélkül, hogy a ledér- ségbe, könnyelműségbe csapjon; mozgásba hozni a napi munkában el zsibbadt szívverést, anélkül, hogy a szenvedélyek, az érzéki orgiák rabjává tegyük; fogékonynyá tenni a kedélyt szép. nemes, emberbaráti eszmék iránt, — de úgy, hogy a böl- cseskedő féltudákosságnak értéktelen mázától megóvjuk; a helyzet színvonalán, a napi események figyelemmel tartására kedvet adni a kedélynek, anélkül, hogy az események tömkelegében eltévedni engedjük... Ezek a hírlapok feladatai, E feladatok lelkiismeretes megoldása roppant munkát ad. De a kinek csak némileg is sikerült a megoldás, önérzettel mondhatja el, hogy használt a társadalomnak. A hirlapolvasás az emberi szellem napi szükségleteit fedezi — s ez oly szép és áldásos eredmény, mely, ha félszeg útra nem téved, a legszebb gyümölcsöket termi a közművelődés mezején. Polgártárs. — Abirák függetlenségének helyreállítása érdekében több törvényhatóság kérvényt intézett a képviselőházhoz s ott az igazságügyministert interpellálták is ez ügyben. A minister eddig nem felelt az interpellatióra, az illető interpelláló betegsége miatt, de, mint a „P. L.“ értesül, az igazságügyminister már legközelebb válaszolni fog és pedig azzal, hogy törvényjavaslatot terjeszt elő a bírói függetlenség helyreállításáról. Az emberi nem táplálkozása és tápszerei. (Folytatás.) Láttuk tehát miszerint tápanyagaink közt a fe- hérnye anyagok szervképzésre illetőleg anyagpótlásra, zsirképzésre és hő és erőtermelésre, — a zsiradék pedig csakis hő és erőtermelésre hivatvák a szervezetben, mely utóbbi célokra azonban kitűnő módon képesitvék. Ósmerjük ezek után azon anyagokat, melyekből az ember táplálékának állania keli, és megösmerked- tünk azon célokkal, melyekre e tápanyagok felhasználtatnak. Mindeddig csak egyszerű tápanyagokról volt szó. Ilyen egyszerű tápanyagok azonban, milyenek: a fe- hérnye, keményítő, cukor, villanysavas haméleg stb. mi igen keveset élvezünk egyenkint, magában, igy pl. a cukrot, konyhasót mint fűszer-anyagot. A természetben több ilyen egyszerű anyag elegyítve fordul elő mint búza, tej, hús, vagy mint gyümölcs, melyeket tápszereknek nevezünk, s e tápszerek mindegyikében több vagy valamennyi említett anyagból kisebb-nagyobb mennyiségek foglaltatnak. A legtöbb ily tápszer is csak akkor lesz az ember részére élvezhető, miután előremenőleg többé-kevésbbé beható előkészítésnek lett alávetve és „étellé* módosítva. Hányféle műveleten kell például a búzának keresztül mennie, mig mint finom tésztaféle, — yagy a tengerinek, mig libamájpástétom alakjában jelennek meg asztalunkon? Az egyes tápszer értéke a benne tartalmazott erőmennyiség, az emészthetőség, — és a szerint változik, a mint összetételénél fogva a táplálkozás csak egyik vagy valamennyi céljainak és mily arányban felel meg. Mindegyik tápszer azonban csakis föltételes tápértékkel bir, a mennyiben a szervezet sok és különnemű szükségletei mellett nem létezik oly tápszer, mely magába — a csecsemőkor egyedüli kivételével — képes lenne az ember életét és erőmunkáját fentar- tani. Legjobb tápszereink is, milyenek a tej, hús, kenyér, melyekben majdnem minden a táplálkozásra szükségelt anyag képviselve van, nem képesek magukban a kellő szolgálatot megtenni; mert az arány, melyben az egyes tápanyagok a szervezet által megkívántainak, nagyon különbözők az életkor, foglalkozás, táplálkozási viszony stb. szerint; egy-egy tápszerben pedig majd az egyik, majd a másik tápanyag találtatik túlnyomóan. Ha például egy egészséges ember kizárólag tejjel akarna táplálkozni, ebből mintegy 10 fontot kellene naponta felvenni, hogy elegendő hő- és szervképzők birtokába jusson; sovány húsból, rósz kenyérből 8—9 fontot; burgonyából 14—15 fontot; tojásból negyven darabot stb. Ezek azonban oly mennyiségek, melyeket a gyomor megemészteni és az étvágy egyszernél gyakrabban a legnagyobb undor nélkül felvenni nem képes. Még roszabbul áll a viszony a többi tápszernél Egyetlen egy tápszer nem elegendő az élet fentar- tására, és kizárólagosan egyre szorítkozni a lassú éhenhalállal azonos, mint azt állatoknál eszközölt kísérletek bebizonyították; az állatok rövidebb vagy hosszabb idő alatt elvesztek, még akkor is ha elegendő vizfelvételt is kaptak. Midőn tehát valamelyik étel táplálékony voltáról van szó, mindig hozzá értetődik, hogy a benne hiányzó tápanyagok megfelelő más ételek által pótoltassanak. Ez értelemben táplálékonynak fogjuk mondani azt, melyben a benne tartalmazott tápanyag lehető tömény állapotban jön elő, úgy, bogy annak kis mennyiségével }s nagy erőmennyiség lesz felvéve. Legnagyobban szoktuk becsülni a tápszerben a nagy fehérnye tartalmat, második helyen annak zsir, keményítő vagy cukor mennyiségét, ezután a szervetlen sók és savak jönnek tekintetbe; — mig azon bizonyos illő anyagokat, melyek úgynevezett élvszereinkben közvetlenül az idegrendszerre hatnak, a tápszerben sok esetben leginkább keressük és legdrágábban fizetjük, ámbár tulajdonképeni tápanyagot nem képeznek. így például bort, kávét, tbeát, dohányt, gyógyanyagokat. — Valamely tápszer víztartalma rendes körülmények között csak nemleges tényezőként szerepel, a mennyiben az ember teste vízszükségletét egyenes utón kielégíteni képes; és a nagy víztartalom a többi tápanyagok rovására jelentkezik. Ezen rövid általános áttekintés után vegyük szem- ügyre az egyes tápszereket, azon sorrend szerint, melyben fontosság és közhasználat tekintetéből önkényt veszik igénybe figyelmünket. Adjuk a víznek az elsőséget. Az ember és & felsőbbrendü állatok teste 58.8% vízből állván, mely utóbbi a szerves szerkezet lényeges alkatrésze és minden természettani folyamatoknak közvetítője lévén, a viz nélkülözketlen tápanyagot képez. Még nagyobb jelentőséget nyer az által, hogy mi soha nem élvezünk vegyileg tiszta állapotban levő vizet, hanem elegyítve más anyagok nagy mennyiségével, melyek fel vannak oldva benne, és melyek a szervezet háztartásában nagy szerepet játszanak. (Folyt, következik.) Havi kimutatás az egyenes adók állapotáról Ungmegye területét, beleértet Ungvár városát is, illetőleg 1878-ik éti január hóra. Tartozás. 1877. évi hátralék . . , . . 169,901 frt 44% kr Az 1876. évi XV-ik t. c. 40. §. értelmében a múlt évi kirovás alapján esedékes I-ső évnegyedi tartozás . . . 103,413 frt 36 kr. Utólagos előírás............................ 2,414 frt 58 kr. Összesen: 275,729 frt 38% kr. Ebből levonandó: A folyó évi január hóban törlés által leírásba hozott összeg 578 frt 84% kr. A törvényhatósági bizottságok határozata sze- rintazl878. évben be nem fizetendő 1875-ik év végével fennmaradt hátralékok összege. . 6,061 frt 35 kr. 6,640 frt 19% kr. Helyesitett tartozás 269,089 Irt 19% kr
