Ung, 1878. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1878-02-03 / 5. szám

Tizenhatodik évfolyam. 1878. 5. szám.

lIngváron, vasárnap, február íí.

Az Ung megjelen minden vasárnap.

A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bármentesen len-adtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadó-hivatal:

„Jäger Károly örökösei“ könyvnyomdája.

Társadalmi és vegyes tartalmú lap.

Az ungvári liözinivelődLési társulat közlönye.

Előfizetési feltételek:

egy évié 6 forint, félévre 3 forint, negyed évre 1 forint 50 kiajczár. Egyes szám ára 12 kr.

Hirdetések

szintúgy mint előfizetések az Ung kiadó-hivatalába Ungvár, Jäger Károly örökösei könyvnyomdájába küldendők.

ííy ilttér

soronként 20 krajcár.

Ungvár, február 2.

0 Rendezett tanácsú Ungvár városa közigazgatási önkormányzatának hat éves küldetése rövid idő múlva lejárván, uj hat éves cyklusának derengő hajnalán kiváló kötelessége a sajtónak is hallatni szavát, s elmondani mindazt, a mit ilyenkor elmondani jó és üdvös.

Egy rendezett tanácsú város közigazgatási érdekeinek őre, vezetője, és orgánuma:

A városi képviselet; ezek fajai: a virilisek és választottak;

A városi tisztikar.

A városi képviselet első faja: a mi vi- riliseink, creaturái ezen intézmény behozatala alkalmával előtérbe nyomult azon elveknek, hogy a közügyek körüli tevékenység terére jogos és méltányos azokat is meghívni és bevonni, kik Isten kedvező kegyelméből s a fennálló adózási viszonyok és szabályok alapján executio nélkül fizethetik he többi polgártársaikénál magasabb adójukat, mit jövedelmező házuk, szőlő és pincéjük után kell fizetniök az állam pénztárába. Ilyetén módon gondoskodván róluk a törvény, — engedjük őket nyugodtan, hogy zavartalanul működhessenek azon téren, melyen eddig, tapasztalat szerint, nagyobbrészt nem sok tevékenységet fejtettek ki.

A választott képviseleti tagok külön működésével foglalkozni, nem lehet a nélkül, hogy a virilisek aprehensióját magunkra ne vonnék, azért helyezzük őket egy kalap alá, s pertaugentem együttesen foglalkozzunk velők.

A városi polgárok tömeges bizalma a tribu- nus plebisek testületébe nagyrészt saját vérükből valókat osztotta be; helyeseljük a dolgot, nemcsak azért, mert szeretjük, ha a tulajdonképeni városi polgároknak tér és alkalom nyílik a városi kormányzat tudományában gyarapodni és erös- bödní, de helyeseljük leginkább azért, mert fényesen megcáfolva látjuk azon felfogást, hogy a képviseletben kizárólag a középosztály tagjai lennének jogosítva helyt foglalni.

A dolog bibéje tehát nem itt, hanem a személyek — a képviseleti tagok ogy részének ko- mótussága, sok képviselő örökös némasága és mamelukságában fekszik, mely az önkormányzati élet vérét a forrongás és pezsgés helyett unalmas melancholismusba ejtette.

A várost, annak anyagi gyarapodását, az egyes polgárok közvetlen érdekeit a képviseleti ülések határozatai gyakran homlokon támadták. Nem nagyítjuk a dolgot. A ki a képviseleti ülések menetét gyakrabban figyelemmel kisérte, körülbelül e meggyőződésre jutott. A mi képviseleti testületünk ős bűne volt az, hogy rendesen nem azt respektálta, hogy mit beszélnek, hanem hogy ki beszél. így hozattak sokszor oly határozatok is, melyek csakis némelyek bizonyos fokú omni- poteutiájának, s igy nem a város meggyőződésének kifolyásai voltak.

Tessék elhinni, úgy van a dolog. A képviselőtestület egy része soha sem szólhatott a dologhoz képzettséghiány miatt (értse meg a ki tudja, miért választatnak ily képviselők is), másik része félelemből, sympathiából vagy holmi más emberi tekintetekből az indítvány megérlelésére és keresztülvitelére működött; a harmadik része incuriából vagy komotioból távol maradt, vagy ha megjelent, következetesen és nagy bölcsen hallgatott. Csakis igy és nem máskép szavaztathattak meg oly indítványok képviselőtestületünkben, melyeknek a józan belátás s a város valódi érdekei szempontjából keresztül menniük nem kellett volna, lásd a többi között a kövezeti vámot, városi helypénzt stb.

Pedig a mi városi önkormányzati gépezetünk feutartása, csekély törzsvagyonunk mellett, mily sokba kerülj mily magas a többi állami terhek

mellett a községi pótadó! Mintha bizony városunk népe mind kapitalista volna. Pedig tessék csak körül nézni, — lépten-nyomon a nyomor vérfagyasztó tragoediájával találkozunk. A nyomorúságos házi eszközökre, bútorokra, ágy és ruha- nemüekre, sőt iparos szerszámokra vezetett eme rongyok felett naponta ütik-verik a dobot, s kiabálják a „ki ád többet“ végzetteljes szót.

De sapienti pauca! Mi incriminálni a dolgok jelen stádiumában senkit sem akarunk. Mi itt kitérőleg csak pár halvány vonásban jelezni akartuk visszás és nem kedvező állapotainkat.

Hogy városi önkormányzatunk egén a jövőben mily csillagok fognak mutatkozni, nem tudjuk. Hogy képviselő-testületünkben az érintett szabálytalanságok és incorrectségek ismétlődni fog- nak-e, azt sem tudjuk.

Mert mindez a városi képviseleti tagok jövőbeni magatartásától, s az újabban legközelebb megválasztandó képviseleti tagoktól függ.

Tény az, hogy a minő elemekből állittatik össze a képviseleti testület, olyanokból fog alakulni maga az elöljáróság is. És épen azért, mert a város közügyeinek helyes kormányzata sokoldalú erkölcsi és szellemi támaszt igényel, gondoljon minden választó arra, hogy a képviseleti testület olyan férfiakból választassák, kik mint képviseleti tagok magukban hordják a megbízhatóság jellegét erkölcsileg és szellemileg. Hol a képviseleti testület ily férfiakból áll, ott vajmi könnyű natni, haladni jobblétre, mert van elég szellemi erő és erkölcsi támasz. Jól meggondolja minden választó, kire adja szavát midőn arról vau szó, hogy személyét, ügyeit és a közügyeket helyette más képviselje.

S mi a jövőhöz nagy reményt köíüuk, mert él bennünk az erős meggyőződés, hogy a város képviselete jövőben felül fog emelkedni minden emberi tekintetekben, egyesek tétlenségét tevékenység fogja felváltani, s a város önkormányzati és főképen belügyi ügymeneteiben lelkiismeretességgel párosult szigorú ellenőrzést fognak gyakorolni; igy a város közügyeibe egészséges vérkeringést szerezhetnek.

Jeleztük röviden, hogy mily képviseleti testületre volna ezentúl szükségünk.

Megoldandó kérdés már most az: minő elemekből állíttassák össze a város közigazgatási életének másik orgánuma — a városi tisztikar.

A választások ápril végén vagy május elején fognak megejtetni, ma még azon időszaktól távol állunk, s most időelőttinek tartjuk, hogy akár általános nézeteket fejtegessünk, akár a személyek jelöltségébe bocsájtkozzuuk, ez a közbizalom dolga; annak idején majd ehez is tüzetesen hozzá szólunk; addig is elégségesnek véljük kimondani: alkottassák oly elemekből, minőkből kívántuk alkotni a képviselő testületet.

Az ut készen áll, csak haladni kell.^

— A bagatell ügyek elintézéséről szóló törvény március 1-jével lép hatályba, s a beiügyminister fölhívta a hatóságokat, hogy a törvény életbeléptethe- tése céljából szükséges előzetes intézkedéseket mielőbb tegyék meg; nevezetesen jelöljék ki azon közigazgatási tisztviselőket, kik a törvény 5. §-a értelmében a községi bíráskodást gyakoihndják, egyúttal pedig a végrehajtási és fuvardijakat a közigazgatási bizottság által állapíttassák meg s a közönséget mindkét irányban hirdetmény utján értesítsék. Az eljárásra vonatkozó ügyviteli szabályzat az igazságügyministerrel egyetértőig már szintén kidolgoztatott s a törvényhatóságoknak legközelebb meg fog küldetni.

Az emberi nem találkozása és tápszerei.

(Folytatás.)

Az állati test majdnem kétharmadrészben viz^ bői áll, minden szövetei vízzel vannak átivódva; a

vér higsága, a szövetek lágysága tóle van, az eledelek felolvasztására és hígítására, mi nélkül azoknak emésztése és vérré változtatása, — mi nélkül azon szivárgási folyamat, mely által a gyomor és bélcsatornából a véredényrendszerbe kerülnek — nem történhetnék; a viz nélkülözhetlen, minden szerv életműködésére kisebb nagyobb vízmennyiség meg- kivántatik, ugyszinte a test folytonos viz vesztesége elpárolgás és kilehellés által tetemes: ez arányban tehát a viz felvételnek is kell történnie; történik is kigfolyó állapotában mint ital, vagy mint tápszereink alkatrésze nagy mennyiségben élveztetvén. — A szerv- képzők és höképzők sorába tartozó tápanyagokkal azonban a szervezet szükségletei még fedve nincsenek. Ez anyagoknak a test berendezett műhelyeiben részint különböző vegybontásokon keresztül menni, részint elégniük kell, hogy rendeltetésüknek megfelelhessenek ; mindkét célra pedig mindenek előtt éleny, sok szabad éleny kell, melyet onnan veszünk a hol az megfelelő mennyiségben szabad állapotban találtatik, ugyanis a körlegböl, vagy vízben élő állatok, a vízből. Pontos mérések kimutatták, miszerint egy megnőtt 72 kilogr. súlyú ember naponta 700 — 1000 gramm élenyt fogyaszt el, — 500—700 fontot tehát egy év alatt. Ha meggondoljuk, bogy a test 3/3-a viz és egyéb nem élenyutő szervetlen anyag, és testünk szerves állományát, tehát Vs-át illeti csak az elenyülés és szénsavvá átvaitoztatas, világos hogy annak igen rövid idő alatt egészen elégnie — léggé változnia kellene, hogyha folytonosan vizveszteasege kívülről nem pótoltatnék; a tápanyagok felveteíe időnként, de a feldolgozás és teibasznalat folytonosan történik, a iégenyaramnak tehát szinte folytonosnak kell lenni, a légzési iolyamatnaa par percre sem szabad félbeszakadnia.

Az állati melegre nézve még néhány ide tartozó megjegyzést legyen szabad tennem e helyen.

Az ember és a téli alvók kivételével, — általában az állatok hőmérséke a környező körülményes.- tői meglehetősen függetlenül, majdnem állandó magasságon tartja magát; olyanra hogy rendes körülmények között V»—1 foknyi eltéréseknél nagyobbak alig jönnek elő. Egészséges ember hőmérséke például 36.2 és 37 Celsius fok Közt ingadozik küiöníele tényezők behatása folytán; mig a hömórsóknek nagyobb tol vagy alászállása az illető egyén megbetegedését jelezi. Azonban még betegségekben is bizonyos határok közölt tartja magát, úgy hogy 44 C. foknál magasabb, vagy 35 C. fokon alóli hőmórsék nem észleltetett anélkül, hogy az egyen halála be nem következett volna.

Meg lévén azonban minden testnek azon törekvése, miszerint környületével egyenlő hőfokra jusson, melynél fogva a melegebb test felületén melegéből folytonosan vészit, magában értetődik, hogy az áilati, az emberi test melegterroelésének annál nagyobbnak kell lenni, minél többet emészt belőle környezete, és lehet képzelni, mily hőtermelési különbségeknek kell fönnforogni, hogy az illető egyén állatmelege egy fokon maradjon, akár midőn kutbideg vízben fürdik, avagy mikor 45—50 foknyi melegnek teszi ki magát; mily bö többletet kell Szibéria la- kossának s a grönlandi vadásznak 30 foknyi (hideg) tartózkodási helyén termelnie az egyenlítő körül, Dél-Amerika, közép-Afrika, India lakosával szembeni Tapasztalásból tudja minden ember továbbá, miszerint a test munka közben több meleget termel, mint nyugvó állapotában. Ki ne szállott volna le már egyszer erős téli időben a szekérről, hogy sebes járás, mozgás által felmelegedjék ? Ki ne izzadt volna meg egyszer-másszor hegymászás, erőltetett testi munka, vagy fárasztó szellemi foglalkozás közben ?

A hő forrásaként mint njár előbb is említve volt a felvett tápanyagtg^/Wtlntendők, melyekben megfelelő feszerömennyiség találtatik, — illetőleg azoknak élenyifiése a uzervese^o; miáltal e fesz!'Vö a