Ung, 1878. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1878-01-27 / 4. szám

cytcra-kör alakuland; ha pedig már megalakul soká virágozaék e kör, s ne jusson a többi volt egyletek azon keserű sorsára, hogy rövid idő alatt feloBzoljék. Meglehetősen benn vagyunk a farsangolásban, ■ bár a múltakhoz képest naplónkban nincs is feije gyesve álarcos, egyleti, jótékonysági stb. bálok egész hosszú sora, mégis dúsan vagyunk kárpótolva családi körben rendezett estélyekkel, melyek szívélyesség és kedélyesség tekintetében felülmúlják sokszor a bá­lokat is. A múlt napokban rendezett néhány házi mulat­ság fényesen sikerült, s ezen „fényesen“ kifejezést nem a megszokott chablon, hanem a legédesebb meg­győződés íratja velem. Az első mozgalom — e részben ez idén a nö- egylet köréből jött. A nőegylet 26-ki báljára a választmány kije­löltetvén , — ennek bálelnöknője Nehrebeczky K. Natália ő nagysága által f. hó 12-én volt szerencsénk báli értekezlet és szerény estélyre megbivatni .... Ungvár miveit közönségéből mintegy 80-an vettünk részt ez estélyen, és osztoztunk a házi ur és urnö vendégszerető szívességében, a kedélyesség párat­lan.... a lakoma majdnem végbetetlen.. .. és tánc- bani mozgósításunk reggeli 6 óráig tartott. Egy pár szünet közben egyik báirendező barátunk cyterájáva! ringatta ábrándozásban a hölgyeket, s a cytera bájos hangjai mellett oly szép ábrándképeket szőhettek a jelenben, a szebb jövőről. Folyó hó 15-én volt a második mozgósítás nél­küli mulatság, a fiatalság nestora Torday Edénél.... voltunk itten vagy 18 an, közöttük a Hymen egylet vagy 3 ötven éven felüli bitet fel nem vett tagja mint vezérek!.... Kosz papok.... de azért jó ke­resztények! mivel bár magok nem nősültek, de mióta felcseperedtek, mindég a szépet szerették .... becsüljük meg őket, mert ki tudja, mi is, bár vitor­lázunk a házasság világitó tornya felé! váljon nem az leend-e sorsunk!!! váljon mi is nem maradunk késóbb valamely templomra !!! Igen kedélyesen időz­tünk, a Lányiak húztak és a házi ur pohárköszön­tésére a különben is szilárd együtt tartást a fiatalság ismételve megpecsételte !!! a mulatság jó soká tartott. A harmadik nem mozzanat, de már társadalmi ünnepélyes esemény f. hó 20-án volt a széles körök­ben szeretve tisztelt munkácsi püspök Pásztélyi Ko­vács János ő méltóságának névnapja !! ! Ha társas életünk sima tükrén, a farsang eddigelé hullámokat csapott, ez úttal teljes dagalyu öbölbe boesájthattuk vitorláinkat, mert a vendégszerető és fényes püspöki palotában elfogadva lettek mindazok, kik a kedvelt egyháznagy és családjának őszinte tisztelői, ezek száma pedig igen sok... kissé elkésvén, az egyhá­ziak, papnövendékek, ezek dalárdája és zenekarának és a leánynevelde tagjainak hálaadásánál jelen nem lehettem, s igy mellőznöm kell itten a részletes leí­rást ; de tudom azt, hogy a fiúi és gyermeki szeretet szívből eredt őszinte nyilvánulása volt ez, s a szerető apa fogadta gyermekeit!.... s midőn e részben az üdvözletek kicseréltettek s az üdvözlők eltávoztak a és öt napra a férges darabon újabb három lyuk támadt, az ép egészséges darabból pedig több apró éjjeli lep­ke szállá ki, világos jeleül annak, hogy a korhadást okozó férgek a gombában belül teremnek és leginkább azon részén, mely a keleti oldalnak fekszik. — Ezen kísérlet folytán a bent rágódó férgek kiirtása több féle enyhébb méreggel, majd petróleummal lett célba véve, mig végre 3 évi buvárlat után egyedüli óvszernek a vasgálic bizonyult, mely ha a gomba felső részén be­töltetik, egy részt jegecessé lesz és nem párolog el, más részt pedig a bent rágódó férgeket csirájában öli meg. — A tulajdonképeni művészet e gyűjteményben min­denek felett az, hogy először a revek természeti alak­jukból nincsenek kiforgatva, hanem egész épségükben ügy vannak egymáshoz illesztve, hogy több gomba-da­rab összeállitása képez valamely alakot, vagy egy ki­vésett gomba szolgál valamely hasznavehető eszközül; másodszor, hogy a gombák feldolgozásnál semmi más anyaggal nem vegyittetnek: gombából van minden a mi az összeállításhoz igényeltetik. — Egyedüli segéd­eszközök a vasgálic és fehér lak, minden egyébb fes­tés, faragás vagy préselés mellőzésével. — Hogy ily szigorú elv mellett a gyűjtemény össze­állitása lehetséges volt, nyilván a művész vasakaratára mutat, ki gyakran éhen, szomjan, sót életveszély között barangolt a rengetegben, mig az épen alkalmas dara­bokat összegyüjthette s az egészet olyan csoportozatok- ba hozhatta, minőben jelenleg pompáz. A kik látták, nemcsak felületesen vizsgáló laiku­sok, de tudományos szakférfiak is, mindannyian oda nyilatkoztak, hogy e gyűjtemény egyetlen a maga ne­mében s benne a természet bizar szeszélye nagyszerűvé püspök és kedves családja megosztották mindenkire kiterjedő figyelmüket azon vendégek iránt, kik a díszes hölgyekkel — együtt szám szerint mintegy 200-at tettek. — Képviselve volt itten minden kiváló osztály, nem csak megyeiek, de a szomszéd megyé­ből is........Zemplénből jelen volt Dókus főispán ve jével, Matolay alispán és br. Fielenbaum törvény- széki elnök ; Bereghből: Danilovicsné és Komlósyné leányaikkal és a törvényszéki elnök Papházy nejével; megyénkből: gr. Török főispán Hermina grófnővel) br. Véesey nejével, özv. br. Vécsey Gyulánó és leánya Etelka, br. Saalhausen nejével, Bernáth Dezső nejé­vel, Patay Mariska Húga Matildkával, Bekényi Belizár nejével és leánya Mariskával, Opitz ezredes, Michaj- lovics alezredes, Vucsetics kapitány, Demjanovich, Lasztókay, Lám, Talapkovics, Szieber, Nehrebeczky, Vaila, Csicseri, Teiendy kedves nejeikkel, Gergelyi Szirm iy Blanka s leánya Margit, Orosz Mihály nő­jével és leánya Erzsikével, Hlavatine, leánya Erzsiké, és Horváth Ilona, Fekete Hedvig Otília, Hölszky Julia és Driihobeczky Ida kisasszonyuk, kik is meg­jelenésűkkel mindannyi n emelték az estély fényét, voltak ezen kivül még többen, a város és vidék szé­pei közül, a házi úrnő Pásztélyi Mária (a házi ur testvére) és Anna, Antonia és Ilona (a püspök leányai) figyelmük s szeretetreméltóságuknak oly számtalan jelét adták ez estélyen, s oly jól esett e részletekig kiterjedt figyelmet élvezni. A toileltek az összes hölgyeknél választékosak és iziésteljesek voltak; a lakoma, dús, és szónokla­tokkal bővelkedő, nekem azonban legjobban tetszett azon felköszöntés, mely „a papot élteté! mint a ki keresztel, és a boldog párt összeadja!“ A megemlítetteken kivül a vendégek többi ré­szét az egyház, sorhad-, és honvédség tisztjei, és a civil elem kiválóbb képviselői képezték. A tánc i‘2 óra után kezdődött, kiváló animoval reggeli 6 óráig tartott; a két első négyes 40 pár körül állította ki átelleneseit, a Lányiak húzták s a szünetek alatt frissítők hordattak és a buffet egész ójelen át ujittatott. Midőn a vendégeit egész reggelig örömmel szem léló' házi úrtól búcsút vettem, ő méltósága nevetve „jó éjszakát“ kivánt, én tiszteletteljesen „jó reggelt“ kívántam vissza! Ungvárott, hol a múltban oly sok ellentétes irányzatok hozták sokszor viszályba a társas élet tagjait, csak örvendhetünk, hogy birunk egy oly pásztorral, ki személyes tekintély, állás és egyéni rokonszenves tulajdonokkal felruházva oly szépen igyekszik érvényesíteni az egy akol elvét. Adjon az Isten azért a munkácsi püspöknek, ki embert sze retvel sok, boldog névnapokat! Mit is ép oly jó szív vei óhajtók prosában, — mint kívánta azt az egyhá- ziak által versbe fűzött és közöttünk kiosztott Hym­nus I D. K. Újdonságok. (A felolvasás) mely múlt vasárnap tartatott meg a megyeháza termében, nem volt látogatott, mint van téve a művész szellemdus találékonysága által. És volt személő, ki már két év előtt 1000 forintnyi vételárt kinált e gyűjteményért, melyet azonban tulaj­donosa bár mily szerény anyagi körülmények között él is, eladóvá nem tesz, miután a magyar nemzeti mú­zeumnak szánta már kezdetben. A gyűjtemény 173 önálló s 600-nál több feldol­gozatlan darabbal dicsek zik, melynek mindenike fel­tűnővé teszi azon mellőzést, melyben a revek 19. szá­zad óta részesültek, t. i. hogy ez ideig annyi járó kelő éber búvárnak eszébe nem jutott a revek természeti fejlődéseit, társadalmi hasznát és természettudományi jelentőségeit előtérbe állítani; pedig mindez a reveknél ép úgy észlelhető, mint bár mily más természeti kü­lönlegességnél, melyeket a természettudósok buvárla- tukra méltatnak. — Miután ez mindeddig mellőztetett, talán nem lesz érdekteD, ha a revek eddig észlelt tulajdonságai Orlov- szky ur tapasztalatai nyomán körvonaloztatnak. Első sorban a revek természeti fejlődéseit tekint­ve: kétségtelen hogy revet egy fa sem hoz addig, mig belül maga sem reves, korhadt; következéskép a revek a fák korhadásából fejlődnek s közvetlenül ezen kor­hadás segítségével táplálkoznak. — A korhadás tudjuk, hogy rendszerint az enyészet fogalmán alapszik, t. i. minden a mi túl élte magát, enyészetnek van kitéve, e szerint a fák évszázadok múlva (némelyek előbb is) elvesztvén táperejüket lassan kiszáradnak, a nedvesség folytán alkatrészeik szétmállanak s bekövetkezik a kor­hadás. A fenn álló (nem élő) vagy dűlt fákon a kor hadás ezen jelenségei egyformán észlelhetők s mégis ettől eltérőleg a revek korhadását nem ezen jolleasé- gek, de kizárólag íérgesedés okozza. azt előre remélni lehetett. Plathy István felolvasó ur érdekes és vonzó előadásában fejtegetett olyan ter­mészettudományi themákat, melyek a felolvasó ur e tekintetbeni lankadhatlan buzgalmának és észleléseinek tanujelét adják ugyan, azonban ezen eszmék megfej­tése és valósításától ma még igen távol állunk, s bár a tudomány naponta újabb és újabb vívmányokat ér el különösen a természettudomány terén, a felolvasás tbemája ma még regényes színezettel bir. Az előadás bevétele 13 írt 10 kr. volt, melyből levonva a kiadá­sokat, alig maradt valami a kitűzött célra. (Az ungvári társaskör) évi közgyűlése va­sárnap 27-én d. u. 4 órakor lesz. (A nagy hóesés) folytán a háztetőkön oly nagymennyiségű hó van, hogy a roszabb fedélzeteket betöréssel fenyegeti. A városháza meletti Laszota féle ház tetőzete már áldozatul is esett. Csütörtökön a tetőzet a rajta lévő nagy hó súlya alatt ősszeroskadt. (Hangversenyt) rendezett a helybeli haladó­párti izr. kántor Lőwensobn S. múlt szombaton a „Korona" termében, mely igen látogatott volt. A köz­reműködők Schlesinger és Glück Leonora kisasz- szonyok valamint Lőwensobn és Kaufmann urak ének és szavallati előadása a jelenlevők tetszésével talál­kozott. (Munkácson) mint bennünket értesítenek, e hó 19-én volt a nőegyletí fényes elegáns és vig ke- dé yü bál, melyben a bereghi íőispánné és közkedvelt leánya is részt vettek. Borzsay Gyuláné urhölgy, sze- retetre méltó finom modorával mindenki megelégedé­sére tölötte be elnöki szerepét, s legnagyobb sikere e bálnak — a megnyerő nőegyleti elnöknő tapinta­tosságában található. — Munkács közönségéből kicsiny de inpozáns koszorú alakult e bálon. — A diszes öl­tözet, a terem díszletei és fényessége, de különösen a viruló leánykák a legszebb képet nyújtották, mi ha — hozzá még egy kevéssel több kedélyesség járul, régi idő őta megközelithetlen mulatságnak adott volna helyet. — Anyagi haszon nem sok volt, és nálunk soha nem is lehet. — Vagy fényes bál . . . kevés ha­szon, vagy fénytelen és . . . deficit. Február 2-án a „műkedvelői társaság“ rendez fényes — tehát nem deficites — társas estélyt, a mi remélhetőleg kellemes mulatság lesz. G. G. (Szigligeti Ede) népszínmű ’ irodalmunk tu­lajdonképeni megalapítója, á nemzeti színház igazga­tója, január hó 19 én éjjeli Vü12 órakor, éleiének 64. évében elhunyt. Temetése hétfőn 21-kén délután 3 órakor volt a főváros lakosságának, a tudomány, mű­vészet irodalom férfiainak nagy részvéte mellett. Béke és áldás lengjen a nagynevű iró hamvai felett, ki tol­lával uj kincses világot teremtett a nemzeties irányú szinmüirodalomban. (A roncsoló toroklob) sűrűn szedi áldoza­tait hazánk több vidékén. Székesfehérvárott is oly nagy mérvben döhöng, hogy már a külvárosi népiskolákat a hatóság jónak látta bezáratni, s a reáltanodái és gym- nasiumi előadások is egyelőre beszüntettetni fognak. Vi­dékünkön az mindeddig még nem mutatkozott, azonban szükségesnek látjuk figyelmeztetni a közönséget, hogy ha a családtagok bármelyikének legcsekélyebb torok­fájás, nyelési nehézség, köhögés, láz szóval a betegség Megjegyzendő, hogy a revek üde szinüket és hu- sósságukat, csak is a fejlődés éveiben tarthatják meg, a későbbi években táperejüket elveszítik, szinök meg­fakul s feltűnően megszáradnak, korhadtak azonban még sem lesznek, mert egy némely reve évek múlva is ép, egészséges, jóllehet többé nem él, Mindez oda mutat, hogy mig a reve él és táplálkozik a természet­től benne lévő férgek csakis a revek nedvével táplál­kozván, rósz szállait meg nem rongálták, sőt ellenke­zőleg rövid életüknél fogva előbb veszvén ki maguk a férgek, a reve mikor már nem is él, többnyire ép és egészséges marad. Innen van hogy a bükkreve gazdá- szati célokra csak is akkor alkalmas, mikor már táp­anyagjait elvesztette, tehát nem él; pedig az ily élet­telen revek tökéletesen épek, legalább eddig senki sem látott korhad pipa-taplót, vagy hasonlót. Mig a bükkreve a kifejlődés utáni években ily szilárd marad; addig a legnagyobb enyészetnek van kitéve, ha a fejlődés évében szakittatik le törzsétől A korhadt törzs ugyanis magában bizonyos nedveket tartalmazván, ezen nedvek a revekkel is kapcsolatban vanak s táplálják ezeket; a mennj'i nedvet tehát a re­vek férgei megmérgeznek, ugyan annyit a reve ismét magába szív s fejlődését elősegíti; ha azonban a reve fejlődése évében szakittatik el, nemcsak saját, de a benne lévő férgek táplálékától is megfosztatik s igy a férgek kénytelenek a reve rósz szálfái s egyéb al- kotrészeivel táplálálkozni mig az a férgek rakadéka és őrlése által annyira elkorhad, hogy egy fejlődésben lévő reve a leszakitás után 3 — 5 hétre csak érintetik is egészen szétmálik s temérdek ázalagszerü apró fér­get tüntet elő, melyek szabad szemmel alig láthatók. Szamovolszky L. (Folyt, következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents