Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1938-10-23 / 240. szám

6 BEKESMEGYEI K0ZL0NV 1938 október 30 MERANO SZALLODA Budapest, IV, Bécsi-ucca 2. Exclusiv belvárosi családi ház. Propagendaárak kizárólag belföldi utasok számára. Kifogástalanul berendezett, hideg-meleg folyóvizes, központi fűtéses szobák : Egyágyas 5 .— Kétágyas 8.— Egyágyas háromszori étkezéssel 8.— Kétágyas háromszori étkezéssel 14.50 Egy heti tartózkodásnál a taxi költségét a pályaudvartól és vissza megtérítjük Szobát ajánlatos előre rendelni. Munkásszemmel Irja: Murár Pál A politikusok, kiknek a törvényhozásnál olyan szerepük van, mint a bábáknak a gyermekszülésnél, nagyon sokat tanultak mér az ország két nagy barátjától. Többek kösöit, az idén a munkásság prob lémáját is különös módon vették szemügyre. Ezt elhihetjük, mert olyan kérdést is vetettek fői, amire a munkásság egyelőre nem is gondolt. Mégpedig foglalkoztak a magyar „dopólayóro" kérdéssel, azaz a munkautáni intézményes szórakoztatás fontosságával. A munkások ált&lénős stabad idejének a jó fölhasználására gondolna?:. Hogy miért, ezt ők tud jók. Lehet, hogy a nagytőkések érdeke is esi kívánja. Elképzelik, hogy a munkásnak sem ártana meg egy kis optimizmus s hoay még sokkal üdvősebb dolog, ha egy bizonyos egységben föloldó dik a dolgozók egyénisége, minthogy inkább gondolkozzanak. Az iiyen elgodolóson csak csodálkozhatunk. Mert először kérdezzük azt, hogy van-e ideje a munkásoknak szórakozni ? Másodszor pedig, akiknek ven egy kis szabad idejük, van e hangulatuk a szórakozásra? Munkásságunknak nagy általánosságban nincs elég ideje még pihenésre sem, nemhogy szórakozősra volna. Nincs szabadidejük, hogy a gondoktól és a munkától olyan formán megpihenjenek, hogy a fejükbe elférjen a szórakozás gondolaia. Különösen a földmunkásoknál, amikor munka van, ekkor azt éjjelnappal hajtják, hogy més eludni is kevés idejük marad. Siőrako zőst caak tudnának találni, ha arra idejük volna. Szegény fiata lok, fiuk és lőnyok, kik nem lehetnek meg egy kis tánc és barátkozás nélkül, ások is az alvási idejüket rövidítik meg, ez elemi szükséges szórakozás miatt is. Merészség és bátorság kell tehát ahhoz, hogy a munkásság intéz ményes s rendszeres szórakozásaira gondo'jon ma valaki. Éi próbálná csak tréfából ast troidani bárki, hogy a munkanélküliek szórakozhatnak, ez azután még jobban félreismerné a világot, mint aki azt hiszi, hogv a folyton elfoglalt alecsonybérü munkások „dopolavorozhatnak". A munkásmozgalom közreműködése melleit az olasz dopola vorot, a német Kraft durch Freude-t ujy, mint a francia nyaraltatóst és az angol vikendezést, hosszú évekkel megelőzte mindenütt a munkaidőnek és munkabérnek a szabályozása, sőt a munkanélküli segély rendszeresítése, még jóval a fasizmus előtt. Változó nehéz időkben, amikor a gazdasági élet minden életkörülményei az egoisztikus egyéniséget fejlesztik ki az emberekben, bajos volt a múltban és ma is valami kollektív jellegű munkósszórakoztatásokra ', gondolni. Mert olyan a nép felfo gáse, amilyen az élete. Az emberek természetében van, hogy bárCSAK HÁROM SZÓ, JEGYEZZE FEL; TANKÖNYV, TANSZER GESMEYTÖL mely piííanaibsn le'esíik a munka és as elei gondjait, nyomban az élvezetek s szórakozás u'án futnak inkább, mint a ludomőny után. Azonban elsősorban az egyénit keresik. Az egoizrrustól tu fűtött légkörben lévő ember száméra a személyes szabadság mellett csak szappanbuborék marad az intézményes szórakozó*. Amint ez ország a negy imperiumok közé ékelve keresi az igazsőgát, ép pen ugy mint az egész népesség egy bironyos reakció nyomása alatt, önmagára támaszkodva keresi a maga egyéni boldogu'ósát. Minden egyes élelmeenyilvánuláeban csak az egyéniség kihangsúlyozása folyik és ez a skála az önnepi pózban sem változik. Igy természetet, hogy a szórakozásban is Ciak az egyéni szebadsáPálos Tibor verse: Éhség Pirulva fordulok el : éhes vagyok én. Már második éve nem reggelizem. Délelőlt járkálok s ha lábam padot ér, leülök és látni kell: kocsi, gyerek, csónak, mint jár kél az uton s a vizén. És sajog és fáj, ahogy szűkül a gyomrom. Szánnám magamat, jobban, mini a karót, aki áll s a paradicsomot — le ne rogygyon puffadt gyümölcsével — támasztja szótlan. S ráköli terhét a medzag vagy a drót. A kés amint fénylik, ugy villog száíambjn a szivárgó nyúl S nyakam hosszan reng, ha nyelek s egyedül csúszik le ártatlan fénnyel egy falatnyi napos levegő s mint ádáz, éles kard, ugy peng odabent. Két váll világít n<kem és két váll riogat vissza engem. {Uöy kell — mért lettem ember.) Jó barmok dédelgetik szopós fiokat ahogy engem köiülnyal az álom. S ébren: didereg a napsugár tenyerembin. Repedt poharat kaptam én ajándékba. Ágatlan villát és lyukas kanalat. Es szemeket, hogy bámultak a tányérba, sima homlokot, ráncokat gyűjtőnek s két kezet: — csüggeszteni az osztal alatt. Egyszer próbából kiütném félszemem, hy lehetnék hirtelenül öreg én. Egy lányt engednék fejembe, ki félszegen, összevont vállal sélálna bennem — s aztán boldogan kinézne a szemem üregén. Csupa üreg vagyok körmömtől hajamig. Csupa horpadó gyomor. Hullámtalan öböt fülem — szájam kiszáradt part. Alig ismer rám, aki éccaka közelit — s elszclcd tőlem, akinél lámpa van. got ekerják kiélni az emberek. Mindenki máskép és máskép, a saját ízlése szerint akar szórakozni.Amig pedig az általános többség az egyéni szórakozásokat kellőképki nem merítette, eddig mindig csak arra törekszik. Ma már mindenki tudja, hogy az egyéni szórakozás s élvezet a jo«os kullurigények föltétele. Es csak az egyéni* szórakozások kimerítésén tut jöhet valami kollektív mulattatós, amely a testi és lelki gyümölcsöző fölhasználását célozná egy nagy általónossógban. Olyan nép, amely szinte már ciömérüléiig van az egyéni élvezetek minden fajtájával,, a kulturigényei minden teljessége melieti, lehet, hogy vigan üdvözöl valami változatosságot: esetleg egy dopolerovot. Bármilyen szempontból akarná valaki még ma megvalósítani a munkásság intézményes szórakoztatását, az a megélhetés biztosítéka nélkül nem volna időszerűd A korgó gyomrú embereknek hiába mondanák, hogy „örömben az erő", ezok elsősorban a kenyérben s az egyéni megelégedés lehe'őségében lőlják ez életerő forrásait. Mér mikor jólakottak a* emberek, akkor esetleg tudnak egy közös életparádéban is gyönyörűséget találni. Még elevenen áll előttünk ason nehéz idő, mikor a tisztes polgári emberek is lefele bukdécsolrak a élet utjain, a proletórsors faié. Ason idő, amelyben azt mondhatjuk, hogy a su

:yos, negy anyagi gondok leküzdése és eihőrilősa nélkül minden öröm csak hamis. Igen, azon idő, amikor a gyötrelmek és mélyenszántó szenvedés homályosította el napjainkat 8 égbekiáltó volt a nyomorusé. Mélyen alant vergődtünk ae emberséges életszínvonal alatt, hogy alig volt megmenthető maga a munkaerő. Hogy mennyire vőltosott meg a hs yzet, azt mindenki önmaga tudja megítélni. Eddig a remény táplálta lelkünket s nem jért az eszünkben semmilyen „depolavoro". Ezután pedig megujult hittel a sorsunk jobb jövőjére szeretnék gondolni. Minden fáradtságon és pihenésen lul, az emberekben tangói ez egyetemes nagy mindenség élete és tudata: azért vógyódik a legnyomorultabb emb?r te az éleiboldopséíra . . . Olvassa A Sportot Árirai Jenő Békéscsaba, Szetsf Istvén-tér 3. Csillár, radio legnagyobb választékban Rosenbaumnál