Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1938-10-02 / 222. szám

ÁRA 1 \J FILLÉR Békéscsaba, 1938 október 2. vasárnap 66. évfolyam 222. szám Kedves Barátom Iván! Na vedd rossznéven tőlem, hogy eiiő levelemet mindjárt igy, ez olvasóköfönség nagy nyilvános' •ága előtt intézem Hozzád. Da valahogy ugy ériem, nemcsak a Htíőnk ügye, amit mcndani aka­iok Neked, hanem mindenkié, aki végigizpulta az utóbbi hetek ideg­feszítő bizonytalanságát. Á?t is bocsásd meg, hogy ;iy N;ked támadok a levelemmel, holott tulajdonkénen nem is is­merjük egymást. Már t. i. szemé­ívesen nem vo't még szerencsém. Hogy mégla irni merénelek Ne­ked, s mindjárt kedves barátom­nak ti'u'áüek, csak asétl van, mer Írásaidon keresztül már régen ' carátsésba keveredíünk, s mikor a magadszerkesstette újságodat olvasom, sokszor intett felém a hasábok mögül megnyugtatóan pip^füsltől övezet! mosolygós ar­cod Levelemnek tulajdonképeni célja, kedves Barátom, hogy szemed^ D mondjam csodálatomat, nagyra­becsülésemet és irigységemet, am; lyet irányodban érzek. Csodá­latomat nyugaimeddal szember nagyrabecsülésemet a báloisúgó­dért, amellyel ezt a nyugalmat büszkén meg mered mutatni, s mélységes irigységemel azért a filozófiádért, amely hozzájuttat ehez a nyugalomhoz. Az elmu'í szörnyűséges hét va­lamelyik estéjén, miután óraszám kotlotlam a rádió hangszórója előtt, hogy az uj bábeli zűrzavar­ból kiokosodjam, elgyötörten ül­tem le szerkesztőségi asztalom­hoz. A vidéki lapokat vettem sorba, hogy éifuiva rajtuk kitud jam, mint reagál a magyar kis­vá-os és falu a közeledő háború fenyegető rémségére. Percnyi idő alatt végeztem leg­többjével. A felváltva, remény- és kétségdiktálta ordító címek ez első oldalon, ae izgatott kiemelések ösezeviV—v sorai a szövegben, majdnem egyformővá gyúrták a lapokat. A kül- és belpolitikai h v süoigála! egyöntetűsége, a revi­8 lelkesedés mindent lángra­lobbantó tüze eltüntette a vidéki újságok máskor oly jellemző helyi koloritját, s a legszűkebb terjede­lemre szorított helyi hirek, apró érdekességek elveiztek a háborús hirek ordító tömegében. E^or került kezembe a lapod. Ahogy a tekintetem ráesett, bo?«­szankodva dobtam félre, s köve teltein a „legújabb számot," ve­rekedve, amiéit a napi postához rrsi, aktualitását vesztett lapot kéesitettek elém. Da lérmézáiom nak nem volt rredménye. Munka­társaim mosolyogva adták vissza a lapot: ez a mai saám. Még mindig rossz tréfának tartottam; hitetlenkedve kerestem a dátumot s a magem szemének se akartam hinni, amikor elolvastam t 1938. neptember 25. Igen, kedves Barátom, 1938. szeptember 25-iki száma volt az újságodnak. Mikor írtátok, szer keszlelled, kinyomták, a háború réme m ;edt körülöttünk, ránk­omolni készülő szikijaiként. S mikor olvastam, szeptember 25 én, ma egy hete, az id'iek pattaná sig voltak m* 5' fc*~»tve, szemünk, fülünk, agyunk Ir-nan leste, tü lelte, itta az c énként változó hireket, hogy : háború vagy béke? És a te lapod, Ivánkám, nem veit tudomást mindcf.ől. Bacsüle tes, rend: "}, mind-közönséges va­sarnepi szám volt. Első oldalán a gazda: ^gi jelit jü vezércikk mellett bcr-ámolt a helyi Stefánia működéséről, aztán metr" a a sok-sok apró, de r* é.etet, a mindennapi életet jelentő érde késségét, amely a legutóbbi lap­szám óta színessé tette a falutok életéi. Volt benne névnapi ünnep ség, kinevezés, süületés és halál — még vers is volt benne, ked vee, naiv, hszsfias vrrs, a lelkek épülésére. egy hir, egy r'' seros, ici pici kis napihir '•írói, hogy a magyar'** fenntar ja a felvidék iránti jo^át ma is sértet­lenül. E őször megdöbbentem. Rosfz vicc, vagy végzetes „ jtóhibf* " Elcserélték a fejlécet es hetekKcIj ezelőtti lapszámra került a ma dálum. De fián — apró napi események aktualitéfából, szöveg* közti détua»okb5l — me-?győ 5d lem róla, hogy ez tényleg „mai lap." Ét mélységesen meggyőződ­tem OÍÍÓ! is, hogy Naked van igazad. Meggyőződtem rólo.s cso­dáltalak, nagyrabeciüüelek és tiszta szívből irigyeltelek. Igazad van, kedves Barátom I Histen o világ úgyis megy to­vább, a szörnyű események úgyis torlódnék egymásra s ha a végzet elkerülhetetlen, hát ugy sem tud­juk elkerülni. Vá'tozlatni az ese­ményeken pedig mi, a szemlélők, amúgy sem tudunk. Akkor'mire az egész szörnyűséges izgalon , mire a kálváriajárás minden stáció­jának külön szenvedése, ugye ? Mi is tudjuk ezt, kedves Bará­tom, és mégsem tudjuk megcsi­nálni hst, amit íe megteltél. Nincs elég erő a filozófiánkban, hogy el tudjunk merülni a hétköznapok egyszerűségébe és hogy ugySludjuk várni a borzalmakat, hogy közben ne besséljünk róluk. S ha meg is tudnánk tenni, nincs bátorságunk hozzá, hogy szemben szálljunk a közakarattal, az olvasók ezreivel, akik az ujai, minden nap, minden órában a legújabbat kövelelik tő­lünk, még akkor is, ha es az uj minden eddiginél gyötrőbb és bo­zal masabb. Ezek jutottak eszembe, amíg lassan, kényelmesen, minden egyéb rői megfeledkezve, végig olvastam lapodat. Őssinteirigységgel üdvözöl hívet'. Erdélyi György l¥ia délután két órakor a lengyel csapatok bevonulnak Teschenbe Európa nyugalma nem állhat helyre, amig a magyar kérdést kielégitően meg nem ©Idják (A B. K. tudósítója jelen',l) A londoni lapok értesülése szerint Mussolini meghívta Chamberlain miniszterelnököt Rómába as olasz­angol kérdések rendezése céljá ból. A Daily Express ugy ludia, hogy Chamberlain a parlament ülése után jövő héten rövid pihe­nőre megy éa szabadságát a Föld­közi tengeren egy jacblon tölti. Valószínű, — irja a lap — hogy esen a jachton találkozik Cham­berlain Mufsolínl és a megbéké­léseken Daladier frmcia minisz­terelnök is jelen lesz. A- ngol sajtó túlnyomó része a lelkesedés hangján méltatja Chamberlain miniszterelnök mün­cheni teljesítményeit, nem feled kezve meg a magyar és lengyel ki­sebbségek kérdéfánek szükséges megoldásáról sem. A Daily Telegraph vezércikke írja ; — A müncheni egyezmény a godesbergi tervtől eltérőleg a cseh­szlovákiai magyar és lengyel ha­tárterületek amputálásá­val is számol. Azonban ez as amputálás elke­rülhetetlen Istl és talán n4mi nye­resé,-, hogy gondoskodás történt annak észtzerü végrehajtásáról annál is inkább, miután ennek megtörténte után nyernék ciak el «ss uj cseh határok a német olasz szavatosságot. ANwi Chronicle vezércikke u^yancsek kiemeli, hogy a mün­cheni egyezmény egész világosan ama területek különválásának le­hetőségére gondol, amelyeket Ma­gyarország és Lengyelország oly r-őleljasen követel. A Times vezércikke szerint az egyezmény elhárüoíla az Európát fenyegető legsúlyosabb háborús veszedslmst, da csak a magyar és IsngyH kérdés meioldása adja rr.ej Európa nyugalmát. A kösös nyilatkozat indokolja azt a reményi, hogy a többi veszedelmet is békés uton fogják kiküszöbölni. llarsó örömmel fogadta a kedvező cseh határozatot Prágai jelenlés szerint a köztár sesáii kormány Benes köztársasági elnök elnökletével minisztertaná­csot tarlóit, amelyen megvitatták a szeptember 30-iki lengyel jegyiéket a tesseni vidék átcsatolásával kap­csolatosan. A prágai kormány, fi­gyelembe véve a nemzetközi hely­zetet és a müncheni megállapodást, arra az álláspontra jutott, hogy nem tehet mást és hoz­zájárul a lengyel köve­telésekhez. Varsóban a cseh kormány hoz­zájárulása nagy örömei kelleit és a politikai körökben hangoztatják, hogy az ellentétek ezzel elsimulnak a két állam között. As átadandó területet 10 nap alatt ürítik ki csehek. A caehek ma délután két órakor adják át a lengyel ható­ságoknak a területet. Ugyanekkor bevonulnak a lengyel katonák az átadott területre. A német csapatok átlépték a volt német-cseh határt A nemet véderők főparenc-nok­sőqa közli: A német csapatok Ritter von Leeb vezérezredes vezetése alatt ssoba'on délután a cseh erdőben Helfenbsrg és Finsterau közt ét­lépték a volt német-csehszlovák hátért és megkesdték e szeptember 29 iki egyezményben megállapított első területrész megszállását.

Next

/
Thumbnails
Contents