Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám
1938-10-09 / 228. szám
6 BEKESMEGYEI K0ZLONY 1938 október 9 Orosz Iván riportja: Ahol a „turisták" heteket töltenek a menedékházban és napi lustálkodás után az esti tánccal izmosítják dernyedt lábaikat A Bálvány tetejének panorámája az idelátszó Magas-Tátra hívogató csúcsaival A Bükk egyik legvadregényesebb, turista szempontból minden lehetőséget nyújtó Tarkő csúcsáról erős meneteléssel igyekeztünk lefelé a mindenhol nagy kövekkel teleszórt, sokszor nagyon is meredek talajon. Hűséges útitársunk, a vadaskert kerítése újra mellénk szegődik és tilalmas drótjával elzárja előlünk azt a sok szépséget, amelybe egy-egy magasabb részen bepillantást nyelünk. Az erdők sűrűjében valóságos oázis tisztások ezek, csobogó patakokkal, sokvirágu rétekkel. Mily jó is lenne ott sétálgatni es erős menetelések közben, pár napig táborozni egy-egy madárdaltó 1, méhdongótól gaxdeg terepen — gondoljuk és mondjuk egymásnak, de hiába, a törvény — törvény és a tilalom — tilalom, még az alföldi vándorok réssére is. Lassan, nagy szemekben huldogáló esőcseppek sietteíik még jobban menetelésünk, amit a meredek hegyoldalon libasorban teszünk meg és amikor mór beborul felettünk teljesen, mintha az ég segil séget küldene a kerítések mögül egy elhagyatott vadászházikó egyszerű kedvessége int hivogatólag felénk. Alig megyünk pár lépést, a kerítés kapuja teljesen kitárva fogad és mi nem sokat habozva vonulunk be a kis fahézikó eresze alá, hogy olt várjuk be az igéikező esőt. A térképünk a közelben mutatja Ilus kútját. Megüt, sedett kulacsainkat megtölteni s? tünk oda, de az erdő szélén lévő hangulatos kuiacskéban csak iszapos, fekete-szürke levet találunk. S mivel Ilusba vetett reményeinket holmi becí/us képzetek rombadöntötték, szomjasan siettünk viasza a vadászházhoz üres ku lacsainkkal és vártuk az esőt. Az elibénk táruló fris-zöld mezőség virógpompájával, törpa, al pesi izü bokraival lassan feledtelte szomjusáeunkat is és a tájban való UKÜB olcsón és nagy választékban, kedvező fizetési feltételekkel BUTGBHÜZBÜR9 Békéscsaba y Mndrássy-ui 25 sz. Kedvező fizetési feltételek I • hasáb, vágott, aprított minden minőségben és fajtában küiőnbözö fűtőértékű löksz S óbudai és pécsi Brikett s tatai Faszén E retorla, román és jugoszláv minden mennyiséget házhoz szállítunk. Bizalom hiteliroda. Tüzelőanyag ésÁrukereskedclmi Kft. iroda : Ferenc József-tér 18. sz. telefon: 225. telep : Andrássy-ut 54. sz. a. gyönyörködésünk kötben lassan megeredt az eső is. Mint g*pfegyverropogás, ugy jött felénk ele jzör halk, mejd mindig erősödő zúgással. A hatalmas erdőiégen ál jött felénk és mi jó darabig csak az esőnek a fák leveleire lecsapódásától eredő zúgást halloltuk. Egyszer elibénk toppant, a vadószház ajtajából jól lettük. hogy egészen felénk húzódott az erdő széléig, de ott megállt. Ugy látszik, az erdő maga fölé húzta a fekete felhőket és a tisztás igy kimaradt az etőből. Sokáig elgyönyörködtünk a ritka látványban, amit kiegéssitett még egy máaik tünemény is. A tisztáson sütő nap fénye áttört ez erdő fölött zuhogó esőn és lent a völgyben gyönyörű felhőt rajzolt a szürke párafelhőre és a haragos zöld erdős hegyoldalra. Nemsokára elvonult a felhő és mi újra ulnak indultunk örvendezve, hogy szerencsésen megmenekültünk a nem kivánt eső elől. * Ebbeli örömünk atonban nem sokéig tartott, mert egy negyedórái ut után hirtelen bt borult és mielőtt Nagymező magaslati rétségeire értünk volna, a felhőszakadás és a tomboló vihar kellős középébe ki ü'tünk. Először — talán szégyeljük is bevallani — bizony megrémültük, de amikor láttuk, hogy úgyis hiábavaló minden, vig füttyel keltünk versenyre a cnitfogó villámokkal. Da hirtelen felülkerekedett bátorságunkat egy pár méleinyire lecsapó villám igen lelohasztotta és a fák alól egy ti&^tár'a kifuiva kisebb bokrok alá bujtunk. De hiába . .. Percek alatt bőrig ástunk és az eső pedig ömlött a nyakunkba tovább, mintha dézsából öntötték volna. Egy jó őrahossat töltöttünk igy u.ig nekiindultunk a Nagymező bokáig, térdig érő viztengereinek, hogy azokon átvergődve jussunk el valamely emberlakta láj felé. Didergésünket a vadalmafák gazdag terméséből szedett kóstoló r) csökkentette. Egy jó órás megerőlte'ő és ingetszáritó marsolás után jutottunk el a Bálvány aljában lévő hangulatos bánkuti menedékházba, ahol még üreean lévő két harmadtkemeleti ágyat siettünk lefoglalni éjszakéra. * Ekkor mór délután volt. Hogy a megérdemelt éjszakai pihenőig az idő ne vesszen kárba, egy barlangkutató tlTsaeé^gal egy még feltáratlan barlang megtekintésére indultam el. Az eső már elállt, a p?ré* levegőn ét a nap sugara bágyadtan tört elő és egy kisebb hegyet megmászva jutottunk el a birlans bozótokkal benőtt bejáratáig. Kötelet köiöitünk derekunkra és bányészlámpákkal, csákányokkal felszerelve indulunk el a veszedelmesnek Ígérkező útra. A hatalmas sziklák, sziklatömbök összevissza kúszó üregei közölt pállott, dohos szagban jutunk le vagy tizenötmétert a föld mélyébe. Nem vagyok gyáva ember, de bizony bevallom, hogy erősebben dobogott a szivem, amikor az ember nem járta helyen, a föld mélyében jártam, inkább csúsztam, kúsztam, másztam. A barlangi szépségek után, de gyönyörűnek is találtam a földfeletti világot, amikor ismét felkerültem a föld felszínére a bágyadt nap sugara is sokkal szebb volt nékem a komor üreg oldalán csillogó vízcseppek szivárványom szineződésénél. Innen a Bálványra, a Bükk legmagasabb csúcsára mentem fel, ahol a környező hegyek színes koszorúján lul arra északnak ritka látvány vért. A párás alkonyat ködös vonalai felett tisztán, a lassan lenyugodni készülő nap ezüstös fényében csilloglak a Magas Tátra hívogató, integető csúcsai. Gondolatom szemem látásával ott járt a Kárpát-alji magyaroknál és felrepesett a szivem, amikor arra gondoltam, milyen jó is lenne jövő nyáron a felszabadult Magas Tátrában egy ulat tenni. Adja Isten, hogy meglehessem... Erősen bealkonyodott már, amikorra vir-.satérlem a menedékházba. Zajos élet, nagy társaság fogadott. A" udvaron egy cigánybanda muzsikált és a a leányokból, fiukLól, pesli fiaiéi asszonyokból és nyegle bankfiukból ól!6 társaság vacsorához készülődött. Ekkor tudtam meg, hogy a diósgyőii vasutasok menedékháza panzió lett, ahol menedéket talál minden pénzes, magaslali levegőre vágyó pesti ficsúr, hölgy és álturista. A társasig tagjain frissen vasalt választékos izlésü turistaöltönyök, amik hegycsúcsot, erdei mesgyét talán sohasem lótlak. Arrogáns hangok követelik a vacsorát és fent a közös hálóban pedig egy ur nyög és keservesen panaszkodik egy éppen ott „nya-~ raló" orvosnak képzelt belegségéről. Szegény, délelőtt megázott e3y kicsit, amig a nyugszékétől a házig futott és ezért most nr 2 akar ha lni. Vacsora után pedig az ebédlőbe jön be a cigány és éjféluténig járja a lánc. Sorra a tangó, a b'ucj, meg miegyébb, de ciárdés egy se. Ugy létszik a nap! semmilevésbe eLrnyedt lábizmokai ténccal igyekesnek helyrehozni ezak a pesti „turisták", akik a vendégkönyv tanúsága szerini 3—4 hetet töltenek Bánkuton, a menedékházban egyfolytában rapi négynyoícvenér! bőellá'ásu panzióban. Pár turistát a messziből idevett a nagy zivatar. Ezek már nem kaptak szállást. Kint vetettek ágyat a vizes udvaron. Ugy létszik az igazi turistának ez az ig?",i pihenőhelye.