Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1938-12-25 / 292. szám

2 BEKESMEGYEI K0ZL0NY 1938 december 13 császár nem hali meg, a szlovén népköltészet fél ezredév óta várja, hogy »felébredjen Krajl Matjaz*. A vitéz király olyan nagy hős hogy a legendák szerint elegendő, hogy puszta kardját kihúzza hüvelyéből és máris kilenc török katona feje hull a porba. Alszik a barlanpjában mint Barbarossa Frigyes Kyfhausen­ben, Nagy Károly Salzburg mellett, Artus, a britték utolsó királya, vagy a dán Holger Kronburgben. Egyszer egy paraszt bort vitt a kocsiján és meglátta a királyt. Mátyás jóságos 6zóval kérdezte tőle * »Vannak-e még varjak a földön ? l Felelte . a paraszt keresztet vetve: »Bizony vannak még, felséges királyom!« Felelte Matjaz: »No akkor menj csak a dolgod után, én alszom to­vább és ha majd nem repülnek a varjak a levegőben, felébredek.* Radenci környékén mesélik még: »Élt itt a vidéken egy gonosz földes­úr. aki rosszul bánt a néppel. Maljaz kralj felébredt, lejött a faluba, igaz ságot tett, a földesurat elkergette, aztán visszament és alszik tovább* Még Orfeusz alakját is Mátyásra aplikálta a népköltészet. Egy monda szerint Mátyás elhunyt szerelmesét vissza akarja hozni a túlvilágról. Hegedűvel megy el a pokol kapu­jáig, upy játszik, hogy mindenkit megríkat. Egyszerre azonban a tila lom ellenére megszólal és — Alen­cica megy vissza . . . Nemcsak a saját hőstetteit, hanem apjának, Hunyadi Jánosnak vitéz ségét és még a Cilleiek morális ballépését is kénytelen magára venni. Hunyadi János neve a szlovén népdalokban: Szibinyani Jank és Szilágyi Mihályt itt is, mint Dél­Szerbiában, Szvilojevicsnek hívják. Mátyásról szóló népdalok: a szlovén epikai költészet remekei Mátyás feleségét Alencicanak hív­ják. Alencica rejtélyes alak. Csak ké­sőbb tették meg őt Mátyás hitve­sévé. A név a nép közül való. Ragyogóan szép, mint minden mi­thológiai alak. A népdalok első csoportjában, mialatt Mátyás a török ellen harcol, kastélyát török martalócok támadják neg és Alencicát elrabolják. Egy madárka, amelyik a faágon dalol, meséli el a tragédiát Kralj Mstjaz­nak. A király barátcsuhát ölt ma­gára és ebben az álöltözelben indul el, hogy visszaszerezze hitvesét. Hosszú keresgélés után ráakad. A török szultánnak azt mondja, hogy megölte Mátyást és ezért nagy a becsülete Marjetitza, a török csá­szár szépséges lánya segit Alencica megszabadításánál. Marjetitza is-,ha­lálosan szerelmes Matjazba. Éjjel három aranykulcsot ad át neki és Mátyás hitvesével és a török csá­szár lányával keresztül ússza a Du­nát ; . ; Amikor maga is török fogságba jkerül, akkor is a török szultán lánya szabadítja ki. Mátyás halála már a Cilleiek legendájából való .­Mátyásnak szeretője van. Egy dobos ^szépséges feleségéhez jár éj­szakánként. A dobos egyszer rajta­kapja a szerelmeseket. Leszúrja Mátyást, Mátyás a halálos ágyon fekszik és hivatja a bugát. Arra kéri, nézné meg a sebét. Ha a seb vörös : hivassa a felcsert, ha fekete : hivasson papot ... A seb fekete... Mátyás meghal. Temetésre kondul a harang. A szép dobosné ebédel. A lélekharang megkondulására ijed­ten ejti ki kezéből a kanalat . . . Az urával együtt menekül ... De Mátyás nem halt meg, alszik a Pecsa hegy barlangja előtt, a tölgy fa alatt . . ; A jó aranypénzt a szlovén nép Mátyásról nevezte el. Mert csak Mátyás veretett igaz dukátokat. Amig aranypénz volt forgalomban, ezeket Matjaz-dukát nak hivták . . . . . . Érdekes, hogy Muraközben, amely a világháború végéig Szent j István birodalmának volt része, nem éltek sohasem Nályás legendák a nép ajkán . . . De pár száz méternyire a régi határtól már Mátyásról énekeltek szüretnor és Mátyásról mesélt uno káinak a nagyapó. Perkonig József Frigyes k'agenfurti egyetemi tanár aki a világháború alatt »Di stillen Königreich« cimen regényt irt, amely ben egy zászlóalj életét elevenítette meg, felhasználja a Mátyás legen dákat, amelyek évszázadok óta él nek a nép ajkán. A ljubljanai muzeumban, amely az elmu t évszázadok, sőt évezredek gazdag kincsestára, külön teremben vannak a méhkaptárak. amelyeknek különös alakú falait a fantázia szülte alakok népesitik be. Itt is láttam Kralj Matjazt. Hosszú szakállával ül a kerek asztal előtt, feje karjain pihen és alszik. Széles, nagy kardja hüvelyében pihen és hófehér sza­Békésmegyei Általános Takarékpénztár R.-T. Békéscsaba, Szent István-tér 5. Békésvármegye legnagyobb betétkezelő intézete Foglalkozik a banküzlet minden ágával Takarékbntéteket előnyösen gyümölcsözfet és felmondás nélkül visszafizet Folyásit váltó-, folyószámla- és lombardkölcsönöket Értékpapír vétel és eladás. Deviza-osztály. kálla hátszer éri már körül az ásztalt . . . Öreg kalendáriumok címoldalán gyakran szerepelt ez a kép . . . Ma már csak iskolai könyvekben olvassuk nyomtatásban a Mátyás­legendákat. A mai generáció — igy mondta nekem a ljubljanai muzeum igazgató, — inkább újságot olvas és rádiót hallgat . . . • Vilko Novak muraszombati gim­náziumi prfesszor urat az édesanyja házában, Belatincban találtam meg, amikor Sarics iga7gató ur szíves volt kivinni hozzá. Tőle sok érdekes részletet hallottam. A tanár ur maga is irt néhány tanulmányt, ezek főleg szlovén lapokban jelentek meg. No­vak tanár ur nagy elismeréssel be­szélt Pavel szombathelyi kollégájá­ról. Pável tanár ur idevaló embsr, Cankovan szülelett <?s ismert ma gyar-szláv nyelvész. Évekkel ezelőtt a szombathelyi muzeum kiadásában megjelent egy tanu Tmánya a szlové­niai Mátyás-legendákról Ahhoz azon­ban, hogy a kétségkívül érdekes anyagot szakszerűen fel lehessen do'gozni, évek mnnkájára lenne szükség. Karol Strekelj a Mátyás nép­daloknak száz és száz változatát jegyzi fel. Minden hegy lábánál uj Mátyás mondára akad a folklór tudományá­nak kutatója. Ennek a békés mun kában élő, szelid szivü népnek, amelynek ősei vitézül harcoltak a fekete seregben, ötszáz esztendő óta egyetlen nemzeti hőse van csak: Kralj Matjaz ... És egyetlen ma gyar Mátyás mondát se találtam meg a szlovén hegyek kö?ött. Még csak hasonlót se a cinkotai nagy icce meséjéhez. Ezekben a legendákban a törökverő Mátyás él, Mátyá3, az Igazságos csak egyetlen mondában ezerepel . . . A hata mas anyag megérdemli, hogy komoly tudósok behatóan fog lalkozzanak vele. A riporter csak a mának ir, munkája olyan, mint a falevél: ha elsárgul, lehull a földre és az érdekes riportba holnap unot­tan csomagoi|a megtalpalt cipőjét a suszter . . . Komoly tudósoknak kellene hoz zányu ni a csodálatosan szép szlo­vén hegyek romantikus, de lassan feledésbe menő népköltészetéhez . ,. Munkásszemmel Irja: Murár Pál Megszületett a minden idők meg­váltója . . . Mielőtt még megszüle­tett volna, már élt a nyomorgó tö­megek képzeletében, élt a szabadu­lás olthatatlan, forró vágyában. Szen­vedésből, a keresés fájdalmából, a nyugtalanság kínjaiból, sarjadzik az eszme : a világmegváltás gondolata. Igy történt az a világhódító Ró­mában, amikor az élet megszokott ritmusából kiszakadtak az embertö­megek. Az ókori Róma gazdasági és társadalmi rendjét éppen ugy porba döntötték a benne rejlő ellen­tétek, mint ahogy a mai világrend csődbe vitte a huszadik század em­beriségét. A világhódító Róma ros­kadozó oszlopainak tövében kivirág­zott e kereszténység, a messiási hit, a csodavárás, Amikor a tömegek lába alatt megmozdul a föld és pá­nik tör rá a világra, amikor vala mely társídaimi rend eresztékei meg lazulnak és recsegve, ropogva dől­nek össze szilárd intézményei, akkor mindég erőt vesz , az embereken a — Messiásvárás És a Messiás jön, nem késik 1 Az igazi Messiás majd nem kétszer évvel ezelőtt megszü­letett. A hatalmasok istenkáromló­nak, népbolonditónak tartották, aki: a kivetettek szegények és bűnösök barátja s halá'ra keresték Ma pe­dig íróla neveztetik a nagy keresz­ténység. Ez a világ most is meg­csúfolja, elitéli azokat, akik az élet­ben az igazságot akarják s keresik. Erkö esi válság tépte, szaggatta Róma társada'mát. Az akkori hatal­masok nem láttak a mélység dol­gait, sejtelmük sem volt arról, hogy az igába tört rabszolganépek irdat­lan mélységében erjedésnek indult minden. Megszületik-e a fölszabadító, aki földöntúli isteni erővel megsza­badítja a népet és kivonszo'ja a rab­ság sötét éjszakájából. Megszületik e a csoda, amely megvált a szenve­déstől és leoldja a szolgaság bilin­cselt, Ez az álom ringatta Róma elnyomottjainak le'két. Es az idő megérett, fölhasadt méhéből világra jött az emberi tömegek vágyának gyermeke : a Messiás. Messiás váró idő van most is, mint volt kétezer esztendővel ez­előtt, mikor a római imperializmus igája alatt nyögött a világ. Most megint csodára vár a szenvedők óriási tömege. Most megint egy al­konyathoz érkeztünk, mert most megint zűrzavarba omlott minden r mert most megint vak bizonytalan­ság köde üli meg a lelkeket. Egykor megszületett a világ meg­váltója. Legutóbb pedig München felől hangzott el a Béke dicső szó­zata De az emberek mintha nem értenék meg a megváltás teljes tö kétetes nagy müvét. Világszerte folytatódik, tart a nagy készülődés egy végső összecsapásra, egy rette­netes háborúra. Kérdezzük tehát, vájjon megszületett-e ennek a kor­nak is a megváltója? Vájjon lesz e olyan csoda, amely ezt a világem­beriséget a reá zuduió veszedelem­től megszabadítja ? Lusz, — hogy­ha csoda nem, de egy igaz valóság, amikor beteljesül a megváltás, — ebben hisznek az élet elesettjei, eb­ben bíznak a nyomorúság meggya­lázottjai, akik elfáradtak, és kiknek fájdalom az élet ... És bizonyos, hogy nem hiába hisznek, bíznak az élet megváltásban, a nagy változás­ban azok, akik az önmaguk fölsza­badulására k?szek . . . A kapitalizmus világháborúja elő­idézte a társadalom politikai, gazda­sági és erkölcsi egyensúlyának a felbomlását. Egymásnak a fészkeit fölgyújtották a nemzetek és nem tudják ezt már jóvátenni. Akik Jta uralkodnak a világon, minduntalan válságról beszélnek, de nem akarják elhinni, hogy a válság milyen ala­pos, fundamentális. Nem gondolnak arra, hogy a rendkívüli ellentétes­feszültség s gyűlölet következtében, ez a társadalmi nemzedék nemcsak mindenét, de önmagát is elveszítheti. Nem számolnak azzal, hogy egy uj­háború ennek a mostani civilizáció­nak a végkatasztrófája is lehet. Ma tudni kell azt, hogy a nagy sorsfor­dító esztendőkben élünk, olyan át­meneti korszakban, amikor könnyen bekövetkezhetik a nagy bukás, az összeomlás a világ fölött. Ehhez ha­sonló időket az emberiség akkor élt át, amikor az ókori civilizáció bom­lása rengette meg a világot. Akkor azonban a romok alatt lassan és biztosan uj világot sarjadzott. Most jól esik erre gondolni, a keresztény civilizáció ünnepén a béke és szere­tet meghirdetése napján. Azonban iesz-e elég hite az embereknek az örök idők Messiásában és a meg­váltásban, a világokat megszabadító társadalmi erényben, erkölcsi erőben akkor, hogyha egyszer mégis rom­badönti a gonoszság ezt a világot?..

Next

/
Thumbnails
Contents