Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1938-11-27 / 269. szám

1938 november 27 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 5 Paál Jób riportja egy ország pusztulásáról! ÖTVEN NAPIG A KRÁTER TETEJÉN — Helyszíni közwetités riportokban — gondolt, hogy a partnerei nem vár­ják meg ét máit ültetnek be he­lyére. Olt állt izgatottan a keritésné!, amely elválasztja a vállókba futó fényes síneket a virágos perron­tói és dühösen lóbálta kezében az ütött-kopott, szétmálló táskái... A hordárok recsegő targoncá­kon a sínek elé tolták a finom szállodák előkelő utasainak mál­háját. Két targonca egészen előre szaladt: itt szokott megállani a kassai vaggon. A közvetlen ber­lini kociil a vasút végére csatol­ják és azok az utasok, akik észak feli igyekeztek, a főnöki irodán túlra követték az izzadó hordáro­kat . . . Mire a gyors tizennégy percnyi késéssel berobogott, a nap elbujt már a fi'lsgek kőié. A portós kinyitotta a kerítés aj­tóját, a szállodák szolgái arany­betűs sapkával a fejükön spalérba álltak, a paklikocsiból lehajigélták a levélzsákokat és az ujiégköte­geket. —. .. Ztolna, B'ünn, Prése, Ber­lin, Vamó felé, Ztolna, Poprád, Kassa Ungvár felé beszállni . . . . . . I^y indu'tunk útnak 1938 szeptember tizediken, szombaton... ... Tizennégy percnyi késéssel... A végzet, amely az élet tengerén könnyű csónakként csapkodja sor­sunk hajóját, a világ sorsdöntő nap­jaiban ezt a lélekvesztőt ugy vágta oda a Kárpátok o'dalához, ahogyan a tájfun korbácsolta szennyes hul­lámok dobálják valahol messze, a <~sendes Óceánon a rozoga kánoét. Évezredek óta zöld fenyvesek tisz­tásán pihent kereken ötven napig a sorsunk hajója. Körülöttünk tom­bolt a vihar. Megremegtetett a fel­legekből lecsapó villám, mellettünk mennydörgött az ég. Olt hánykolód­tunk ötven napig a viharkorbá­csolta hullámok felelt. — Halló I I.t a riporter beszél 1 Helyszíni közvetítést adunk ked­ves hallgatóink egy ország pusz­tulásáról. Figyelem 1 Hanglemezek következnek riportokban I A mik­rofon zsinórja hosszú. Tűje finom, mint a szeizmográf I Az ötven na­pig rohanó viaszlemezre feljegyez mindent 1 A lemez megállás nél­kül szalad. Éjjel és nappal. Rövid gongü és és kezdődik a közvetítési 1. ... A vasúti állomás portása, hosszú kabátban, nikkel táblával a mellén odalép a perron ajtajá­hoz éa krétát vesz ki a zsebéből. O romba fehér belükkel ráirja a fekete táblára: „A 96 számú po­zsonyi gyorsvonat Kassa felé 14 percet késik." A pö8tyéni állomáson egész se­reg u'ai várja a vonatot. Közöltük egy beretválatlan képű, magas, sovány ember, kopott vul­kár.fiber kofferrel a kesében han­gosan méltatlankodik. „En isi uner­hörl I" — mondja. Aztán magyarra fordítja a beszédet, „Rémes, hogy ezek a vonatok mindennap kés­nek. Hát azért fizetjük a moz­donyvezetőket fejedelmien, hogy ne tudjanak pontos időre beér­kezni? Tegnap is hét percet késett a zsolnai gyors I Az emberrel meg fizettetik a drága jegyeket és mind^ untalan várni kell a vonatokra..." A menetjegyre ezt a dátumot préselte a pénztár: 1938. szep­tember 10. Szombat voll, verőfényes nyári nap. délután három óra. Pozsony felől szürke felhők vág­tattak kelet felé. Prágában Runciman lord most készült week-endre . . . A beretválatlan képű, magas sovány ember számára ezen a napon a legnagyobb probléma az volt még, hogy tizennégy percet késik a pozsonyi gyors. Biztosan arra gondolt, hogy Puhón, vagy Zsolnán, ahova igyekszik, emiatt lekési a kávéházban a megszokott szombati alsótpartil. Talán arra Irodának, orvosi rendelőnek is alkalmas két szoba aSzt. István-téren bútorozva vagy anélkül azonnalra kiadó Cim a kiadóhivatalban ... És amikor negyvenkilenc nappal későbben, október huizon­kilencedikén kimentem újra a pös lyéni állomásra és megkérdeztem, hogy mikor indul másnap a po­zsonyi gyors, a portás, aki hét héttel előbb fehér belükkel irta fel a fekete táblára, hogy a kilenc venhalos számú vonat tizennégy percat késik, megkérdezi* tőlem : — Mikor akar utazni ? — Holnap — feleltem. — Akkjr tessék holnap újra ér­deklődni, mert honnan tudjam ma, hogy bolnap mikor indul vonat... ...Ét másnap boldog voltam, hogy másfélórai késéssel végre el­indulhattam a bizonytalanságba. Ezen a napon már uj határai voltak ennek az országnak és senki sem tudta, hogy ezekel a hatá­rokat végső vonalaikban hol és kik fogják megvonni... 2. Zsolnán huszonnégy percet állt a vonat és mialatt a sinek mellett sétáltunk, katonai vezényszavakra leltünk figyelmesek. Egy csapat érkezett a perronra és a katonák gúlákba rakták a fegyvert. Egy páran a büffébe szaladtak és meg se várták, amig a meleg virslit a papirosba teszik. Mások kopott pléhskalulyéból dohányt szedtek elő és cigarettát csavarlak maguknak. A tisztek olt sétáltak a sinek előtt és ügyeltek arra, hogy a bakák messzire ne kószálja­nak el. Emlékszem rá, volt köztük egy feltűnő alacsony növésű gye­rek, szegény alig tudta cipelni a nehéz puskát. A sipka lötyögött a fején. Minden áron dinnyét akart enni és veszettül káromkodott, mert a vérvörös görögdinnye már áporodott volt. Az állomás előtt, szemben a Melropol szállóval pon­Kapható: Rosenbaumnál Békéscsaba, Szt. István-tér 2., Andrássy-uti oldal Hirsch Jánosnál Békéscsaba, Andrássy-ut 6. Engelmannál Elektrotechnikai és műszaki vállalat. Bizalom bevásárlási helye. Békéscsaba, Andrássy-ut 19. nilő nyerített egy kicsiny kocsi előtt. Magam se tudom, de arra gondoltam, hogy ezt a pöttömnyi bakát mért nem állították oda a ponni mellé . . . A vonatot három darabba sza­kították széjjel, egyik részét hoz­zákapcsolták a Prágán ét Berlinbe induló szerelvényhez, a másik a füleki vona'hos került, mi pedig megindultunk Liptószentmiklóson és Róssahegyen ét Poprád felé. Az indulás pontos volt. A gyors behozta a késést. .. Ruttka előtt meg kellett állnunk. Uíal kellett csinálni egy katona­vonatnak, amely lassan és lom­hán szembejött velünk. Szakasztott olyan volt ez a ka­tonavonat, amilyent százszámra láttunk a világháború első eszten­deiben. E'ől egy vaggon első és másodosztályú kocsikkal a tiszt­urak számára, utána egy harmad­osztályú kocsi, ebben ültek az őr­mesterek és a eugszfürerek és az­tán teherkocsik végeláthatatlan sora köveikezelt egymás után. Hiányzott róluk a felírás, amelyet régen, a békeidőkben annyira meg­szoktunk : „Negyven embernek, vagy hat lónak." A tiszturak ott üllek az első vag­gonban. kardjuk bojtja lelógott as ülések feletti hálóból, az egyiknek nyitva voll a blúza, ott állt az ab­lak mellett és cigarettájának csut­káját kihajitotla az ablakon. A teherkocsikat valahol messze zöld ágakkal ékesítették fel, de ezek a zöld ágak mór elszáradlak. O.t szomorkodtak száraz leveleik­kel lekonyulva, a kerekeken pör­dülő ajtók rései közé szorítva. Né­melyik mór egészen a földre haj' lott és súrolta a vasúti sinek talp­fáját. A legények sapkáján nem lóbált tarka pántlikákat a szél. Hallgatagon ültek a fiuk a keskeny lócákon és nem hallottam sehol nótaszót. . . . Némán és szomorúan gör­dült előre az első katonavonat, amellyel Ruttkán innen és Zsol­nán tul találkoztunk szeptember tizedikén, szombaton délután öt óra felé .. . Es azután Ruttkán tul még vagy négy katonavonattal voll rande­vúnk. Mindegyik olyan volt mint az első, amelyikkel találkoztunk. Az első vaggonban ültek a tisz­tek, as ulolsóban pihent a me­názsikonyha. Szürkére festve és hidegen. Közben megeredt az eső és csapkodta a száraz faágakat. A nyitott vaggonokban a kato­nák fejükre borították a köpenyü­ket. Mindegyik vonatot Zsolnán át­tolták arra a sínpárra, amelyiken a szudétavidék felé szaladnak a vonatok. .. . Akkor még Reichenberget mttfűfi fa Im eik (Mm4mq&t m!

Next

/
Thumbnails
Contents