Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1938-11-13 / 257. szám

ÁRA iU FILLÉR Békéscsaba, 1938 november 13. vasárnap 66. évfolyam 257. szám Törvényt hozott az országgyűlés a Felvidék visszacsatolásáról Kánya Kálmán külügyminiszter elmondotta a megnyert csata történetét (A B. K. tudósitóia jelenti.) A képviselőház legnap délelőll tiz órakor történelmi fontosságú ülésre ült össze. Kornis Gyula elnök 10 órakor nyitotta meg az ülést és kegyeletes szavakkal emlékezett meg Kemál Alatürknek. a török köz társasé? elnökének haláláról, aki az uj Törökország megalapítója és felvirógoztatója volt. Tasnády Nagy András ismertette a javaslatot, amelynek rendelkezései a visszatérő országrészeknek ez országgal egyesiléséhez és beolvasztásához szükségesek. Ezután Kánya Kálmán külügyminiszter emelkedett szólásra. A Ház tagjai, párlkülönbség nélkül, percekig lelkesen tapsolják és éljenzik a külügyminisztert, aki az ünneplés elültével mélységes figyelem közben kezdte meg beszédét E — Nekem jutott az a megtisztelő feladat, — kezdte, — hogy kapcsolatban a törvényjavaslattal, mely a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesitéséiől szól, tájékoztassam a tisztelt Képviselőházat arról a diplomáciai harcról, amelyet az elmúlt hetekben kellett lefolytatnunk. — Mint ismeretes a Tisztelt Ház előtt, a most eldőlt harc kiindulási pontja ez a törekvés volt, hogy a csehszlovák állam a néprajzi elv alapján az európai nagyhatalmak közreműködésével újjáépíttessék. Ez a törekvés a szudétanémet megmozdulásból indult ki. — A magyar kormány kezdettől fogva azon dolgozott, hogy ne csak német—cseh viszályról betiéijea a világ, ne csak ezzel a kérdéssel foglalkozzék lord Runciman, hanem hogy megoldassék Csehszlovákia magyar kérdése is. Erőfessitéseinek eredménye ez leli, hogy a müncheni konferencia egyik pótjegyzőkönyvébe a köve'kező nyi latkozatot vették be: „A négy nagyhatalom kormányfői kinyilatkoztatják, hogy a Csehszlovákiában élő lengyel és ma gyár kisebbségek kérdését a négy hatalom ilt jelenlévő kormányfői fogják további tárgyaiéi alá venni, amennyiben BE az érdekelt kormőnyoknak közvetlen megegyezése ulján három hónapon belül rendezést nem nyerne." — A müncheni konferencia befejezésével haladéktalanul megindítottuk a közvetlen tárgyalásokat a prágai kormánnyal. A tárgyalások megindításakor a következő alapelveket tartottuk szem előtt: e) követeléseink érvényesítésére nem akarunk erőszakos eszközökhöz nyúlni, míg a békés megegyezés minden lehetősege nincs kimerítve. b) Az uj határ megállapításánál ragaszkodtunk az egyenlő elbánás elvéhf*. c) Állandóan arra igyekeztünk, hogy minél gyorsabb rendezési érjünk el, mert lehetetlen lelt volna abban az óriási feszültségben élni, emely a tárgyalások folyamán kifejlődött volna, ha azok három hónapig elhúzódnak, amire mint láttuk, a müncheni pótjegyzőkönyvben nyitva állott a lehelőség. Elévülhetetlen érdemeketszerzett az országnak az egész nemzet nyugodt, de eSszánt magatartása — A történelmi hüiég kivénja, hogy megmondjam, hogy ennek a lehetőségnek a kihasználására csehszlovák részről komoly kísérletek történtek. Az első csehszlovák javaslat abból óllt, hogy Prága felajánlta nekünk a szlovenszkói magyarság részére az autonómiát a csehszlovák állam keretében. (Derültség.) A magyar delegáció erélyes állásfoglaláséra néhány perc múlva ugyancsak a müncheni jegyzőkönyvből kiindulva, a Csallóköz szigetét ajánlották fel nekünk. Az elkövetkezett napokon a felajánlások ugyan gyarapodtak, de nagyon bátortalanul ée nem haladiák meg as; egyszerű határkiigazítás fogalmát. Fontosabb városok visszaadásáról nem akartak hallani. — A komáromi tanácskozások utolsó ülése előtt a magyar bizottságban megerősödött az a gyanú, hogy a csehszlovák delegáció halogató taktikája arra irányul, hogy idfit nyerjen a csehszlovák hadsereg átállítására. — A komáromi tárgyalások befejezése után veszedelmes szünet állott be. A magyar kormány minden eszközt felhasznált arra, hogy a tárgyalások gyorsan újból meginduljanak. Elévülhetetlen érdemeket szerzett ezekben a pillanatokban az országnak a magyar hadsereg és a mögéje lei sorakozott egész nemzet fegyelmezett, nyugodt, de rendkivül határozott és elszánt magatartása. (Hosszantartó taps és éljenzés.) — Tiznspi kemény munka után október 22-án közölte hivatalosan a prágai Kormány ujabb javaslatát. Ezt mér komolyabban lehetett venni. — Amint a sajtóból ismeretes, Magyarország követelése a néprajzi elv alapján'14.150 négyszögkilométer volt 1,090.000 lakossal az 1910. évi népszámlálás szerint. Ezzel szemben az I. csehszlovák javaslat 1840 négyszögkilométert 105.000 lakossal, a II. csehszlovák javaslat 5400 négyszögkilométert 350.000 lakossal, a III., azaz október 22 iki javallat 11 300 négyszögkilométert 740.000 lakossal ajőnlott fel. Ez a javaslat tehát lényegesen közeledelt a magyar felfogáshoz. — Minthogy tovőbbó a csehszlovák javaslat későbbi módosítások lehetőségét nem zárta ki, a magyar kormány az ajánlatot tárgyalási alapul elfogadta, de rámutatott a magyar kormány arra is, hogy nem volna abban a helyzetben, hogy as uj csehszlovák halári szavatolja, ha az országban élő nemzetiségek, igy a rutének is, nem jutnának abba a helyzetbe, hogy nemzetközi ellenőraés mellett népszavazással dör.tsenek sorsuk feleit. — A magyar kormány javaslatának második résre az volt, hogy amennyiben a csehszlovák kormány nem fogadhatná el az önrendelkezési jogból fakadó népszavazási javaslatot, akkor vigye a vitás területek feletti döntést döntőbíróság elé. — A csehszlovák kormány október 26-án kelt válaszában a müncheni pótjegyzőkönyvre hivatkozva kijelentette, hogy csak a magyar nemzetiség sorsáréi kiván tárgyalni, a továbbiakban pedig elfogadta Németorsaég és Olaszország döntőbíráskodását. — Tisztelt Ház 1 Ez előzmények után ült össze november 2-án a bécsi konferencia. Sikerült elérnünk, hogy a rendezésnél as 1910. évi magyar statisztikai felvételek jutottak érvényre. Mint ismeretes, ugyanez az év volt mérvadó a szudétanémet kérdés rendezésénél. — Békés uton oldottuk meg a kérdési. Miért is véreztünk volna kényszerítő ok nélkül újra egy ősi földért, amelyéit az évszázadok folyamán már úgyis elég magyar vér folyt? — Természetesen el voltunk határozva minden eszköz igénybevételére követelésünk érvényesítése érdekében és nem is lett volna semmi okunk arra az aggodalomra, bog? egy fegyveres összecsapás ránk súlyos következményekkel Járhatna. — A magyar kormány komoly és alapos tanulmányok után állapította meg követeléseit és igy nem is mi voltunk azok, akik visszariadtunk volna attél, hogy ezeket népszavazás utján érvényesitsük. — És midőn ez a módsser a másik oldal ellenkezése folytán