Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) július-szeptember • 145-220. szám

1938-07-24 / 165. szám

1938 julius 17 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 95 Musíünett, «— — Voól, élé-w. «.Uo ^ Műselyem imprimé Külpolitikai szemle Irjai Lustig Géza A City nyUila'ankodik. Sőt, Mókása ellenére, feltűnően ideges. Növekvő aggodalommal szemlélik s látják a kémei, miként ragadja el a piacokat a harmadik birodalom nyakra-főre. Mennek is a szomorúbbnál szomorúbb üzenetek Londonba. Jugoszlávia kereskedelmének egyharmada, Románia kereskedelmének majdnem a fele. Bulgária a Törökország kereskedelmének úgyszólván egésze a németeknek hódol és süvegel. Van is ám mit hallgatnia az Excheq jernek. Mocskolják, szidalmazzák ahol érik, u'on ulfelen. Az összes lapok ellene csaholnak s a fejét követelik. Pedig ha valaki, ugy a szegény tárnokmester igézőn ártatlan az egész dologban. Nam ő keltette életre, álomról valóságra Miileleurópát, hanem igenis az a bár«vu politika, amit Clemenceau, Poincaré, Tardieu inaugurált. Hiába beszélt Loucheur, hasztalan óvott Keynes, a varsaillesi pribékeket nem tudták meggyőzni semmivel. Abban az esetben, ha a dunai monarchiát földarabolják — jelentette Loucheur is, Keynes is — előbb ulóbb számolha'unk azzal, hogy a csonkok a német gazdasággal egyesülnek. Miért nem hallgattak rájuk, a bölcs tanácsadókra annak idején. Most aztán törhetik ti fejüket a ludasok, mihea kezdjenek. E sőnek persze Anglia ébredt a veszély tudatára. Mint öreg kopó, akit nem igen csal a szimata, gyorsan felugróit elüldözni a vadat a tilosból. És sietett elállni az útját, ahogy i ahol csak lehetett. Mindenek elő l, az idei tavaszon, kereskedelmi szerződést ütött nyélbe az ozmánokkal. Azután sorra vette Görögországot és Romániát is. Sorra fellármázta a gazdasági érdek-köröket, szerte a világon. Es megnyíltak a francia majd a jenki bugyellárisok is és a levanlinusok egy nem remélt, egy szép napon arrra ébredtek, hogy dúskálnak a pénzben. Mint vérbe'i kereskedők, gyorsén számoltak az öjszes evenlualitásokkal, a hátrányokkal ugyanugy mint az előnyökkel. A demokratikus államok — gondolhatták megukbaaz élelmes levantinuíok — ciakugyan jobb. összehasonlíthatatlanul jobb üzletfelek semmint a harmadik birodalom. Először is mint efajia urak devizákban fizetnek ami az eladót arra képesiti, ho«y a maga részéről is azt és attól vásároljon, akitől illetve amit épen akar. Mindenesetre nem szórnak a nyakába kanári madarakat esetleg fényképező szerszámot. Azután még szükség esstén, hitelt is nyújthatnak a demokráciák, amire Németország legalább egyelőre alkalmasint képtelen. Da az óvatos balkániak, akárhogy csábítja, akárhogy ingerli őket a haszon, nem felejtkezhettek el valamiről. Arról, hogy Németország olyan fogyasstó terület, amely nemcsak alkalmilag de mindig a rendelkezésükre áll. Szép is, jó is, üdvös is, hogy Anglia erkölcsileg is, jogilag is kötelezve van, hogy a saját dominiumoit istápolja legeslegelső sorban. Ami viszont Franciaországot s az Uniót illeti, ezek maguk is nyakig úsznak a gabonában. Jó lesz hát nem packázni a harmadik birodalommal, a leghűbb fogyasztóval. Azután meg a körmönfont levantinusok igencsak tisztában volnának a gazdasági élet parancsoló szabályaival. Nagyon jól tudják, hogy a módszer amit a brillek ve lük szemben ?!ks!maznának, valahogy elavult, meri a liberális economia, amely a piacok szabadságán s a verseny korlátlanságén sarkallik, bevált ugyan, de csak a prosperitás idején. Krízis idején hasznavehetetlen. Most padig Wő\ ruhaszov divatos Síin®'

4 etek 2 38 - v4

8 , divatos síinek huszsxczaieKo olyan válság du\ aminőre nincsen kádéncia se Smithben se Ricardoban se Benthamban. Most a zárt gazdaságoknak van a szüretje. S innen van Németország fölénye. S isztematikusan, úgyszólván felelősség nélkül exploilólhatja a nyersanyag —• s a gabo natermelő országok eladási nenehézségeit. Jó példa erre a Lengyelországgal megkötött kereskedelmi serződés. Addig ugyanis amig Lengyelország nem tudott mihez kezdeni gabona-, petróleum-, fölösletfével, őruért adott árut cserébe Németországnak. Mihelyst azonban a depressiót felváltotta a konjunklura, és mihelyt a kereset jól rosszul egaliráita a kínálatot, ott adott el, ahol devizát, szabad valutát kaphatott s egyre mátra utasította vissza a német rendelésekel. Még jobb példa őliitásunk igazolására az amit Mexicó esi nólt nemrégiben. Minekutőna kisajéiiiolták a petróleumezőket s Angliát és az Egyesült Államokat maguk ellen bőszítették, a derék mex'canók, akik ar. antifasiszta liga élén haladnak, Németországhoz fordullak és most, addig amig a számum el nem vonul feletlük, petróleumot adnak gépekért. Nem azért, mintha szerelembe estek volna a harmadik birodalommal, de igenis azért, mert a szabad piactól el vannak zárva. A que'que chose melheur est bon, ahogyan a franciők mondogatják Ami magyarra átültetve annyit jelent: ha az általános válság mélyül a német birodalom arat, ha az általános válság elül. a német birodalom dől válságba. Ebből a paradoxSlis dilemmából viszont következik, ami ezu tőn jön. Abban az esetben, ha az 1929es válság kiujul (amire pedig biztosan számithalunk), evagy ha a jelenlegi depressió tartósságot öli (ami feltétlenül várható), abban az esetben ez angol-francia—amerikai liberális gazdasági szisztéma darabokra hull és győzedelmeskedik a harmadik birodalom által inaugurált gazdasági szisztéma. Azok az államok, amelyek nyersanyagokban bővelkednek s gabonanemüeket termelnek, a válság első fuvallatára bemondják a renonceot, előveszik megint a szíveciot, letörlik a tábláról az adósságaikat, a bevólt recept szerint faképnél hagyják a nyugaíi demokráciákat, a hitelezőiket s Németország, pontosabban a német gazdasági szisztéma mellé állanak. Ha pedig az uralkodó dapressiói netán mégis prosperitás váltaná föl (amire nincten sok reménység), akkor az öaszes balkáni államok, amelyek a legjobb uton vannak arrafelé, hogy gazdaságilag német vazallálusba sü lyedjenek, elfordulnak tőle és rohannak a szabad piacokra, ahol az áruk deviza ellenében cserélNyári vásárunk szenzációja: „Elszakíthatatlan" f-QQ itt. selyem harisnya P 2'50 helyeit I 11 U Diuiicb Divatház vár

oS2