Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) július-szeptember • 145-220. szám
1938-07-17 / 159. szám
1938 julius 17 BEKESMEGYEI K0ZL0NY 3 Külpolitikai szemle Irjai Lustig Géza ( Iimét négy e lótás-füléi, nagy ejövés-menés Bukarest és Varsó között. Folynak egyre folynak a purparlék és senki nem tud bizonyosat ró'uk. Még az angol lapok fs esek a sötétben puhalo'ódrnak. Vájjon miről diskurálhatott Beck Károly őfelségével ? Valíszinüleg szó esett közöttük Olaszországról is. Hiszen a Sturdzák meg a Poniatovszkiak palotájában egyaránt vtcognak a fogak a rémlő'. Egyelőre ügyen sem Poloniát sem Ro méniái nem fenyegeti közvetlen veszély. A kolomus hasgöicaök ben fetreng és nem igen törődik a szomszédjaival. Pártharcok dúlják, olyan gigantikus méretűek, hogy nincsen emberfia, aki a végüket 8 a végzetüket beláthatná. Igy azután, addig is amig a Szovjetunió átesik a gyötrő nyavalyáján, se Roménia, se Polonia nem lehet okosabba', minthogy ápolja a szövetséget egyik a máiikával. Annál őszintébben ápolhatják, mert azonos a helyzetük. Mind a ketten gyűlölik a bolsevizmus! és mind a ketten ugyancsak jól errlékeznek a napajkára *, Poloniának is Romániának is egy a vágya : háború esetén neutraliiálni Oroszországot. Mert kü'önben ez is az is ciatatéf lsnne sa kozák patkók nyomán sem itt, sem ott aligha nőne fü. Tudják, ha az oroszok egyszer Woihinia avagy Bessarábia földjére lépnek, ott meg is ülepednek. Mindazonáltal van némi diferencia közöttük. Lengyelország nagy hatalom és választhat a possibilitások között. Csatlakozhatik Németországhoz, de szegődhet Oroszországhoz is casus foederis vsgy casui belli cimén. Romániának azonban nem áll módjában válogatni. Nem menekülhet az orosz bahorret e'ől a német bahomethez, mert nem szomszédos vele. Azonfelül Oroszország semmi síin alatt nem hagyhatja a pácban Csehszlovákiát. Mér pedig — föltéve, nosy Varsó nem áil kötélnek — Moszkvából Prágába Bessarábián és Erdélyen át vezet az ut. Mit tehet hát Románia, ha szorul a kapca ? Mindenesetre próbál védekezni ugy ahogy tud. Volt idő — akkor Tiluleicu basáskodott a Sturdza palotában — volt idő amikor Románia meghunyászkodott az orosz hatalma előtt és szebad átvonulást igért, csakhogy feledtesse, ami 1918-ban történt. Ámde ez a politika nem volt az inyéfe a bojároknak. Jól emlékeztek, hogyan fosztotta meg őket, a vendégjog örve alatt, Basserábiőtól I!ia Ila rionovics Ku'.utov. Igy az oláhok Elegáns és divatos öltönyt, felöltőés téli kabátot készít Krasznai Mihály uriszabó, Ferenc József-tér 20. sz. Tegyen próbarendelést szépen visszatáncolnak a lengyel barátsághoz. Amivel persze sikerült elveditaniok mavuklól a frenciókat. És Yvon Delbos ennek n)ódja sze'int nem késett kioktatni a pakulőrokat, ha igy folytatják, egy réz?aras nem sok, annyit se várjanak Páristól. Erre aztán kicsit fanyalogva, kicsit morfondi rozva észhez jöttek Decebál ivadékai. S szégyen ide, szégyen oda megint átsompolyogtak — ki tudja hányszor — a franciák oldalára. Nem mintha eloszlott volna q félelmük, amit az oroszok irányában levetkezniük szinte képtelenség. De agyonrémitette őket a szörnyű dilemma. Vagy meglapulnak, c.endesen az orosz-francia szövetség árnyékában, vagy elveszítik a francia támogatást éspedig anélkül, hogy diplomáciai nyelven beszélve kárpótlásban részesülnének. A keserves nófa vége az lett, hogy Roménia ismét megengedte az orosz csepatok átvonulását. Sőt Ilva Micatól Vatra Dornáig uj sinpárakat rakott le, amelyeken a Szovjetunió csapatai elég gyorsan juthatnak Russo Krajnába. Amiként láthatjuk, Románia akarata ellenére a Szovjetunió mellé sorakozott. Minek nyomán persze — unu ictu — bajba keveredett Németországgal. Nem mintha nyíltan összeütötte volna a patkót a harmadik birodalommal. Ehhez nagyon, túlságosan kicsi legény. Mindössze csak annyi történt láthatólag, hogy útjaik elváltak. Elváltak pediglen annak ellenére, hogy Románia a fasizmussal szívesen kacérkodik. A vasgárdát, amelynek a germanofil tendenciái ismeretesek, lassanként kigyomlálta az uralkodó, akinek a gazdasági politikáját is angol rokonság diktálja. Mindezideig a Harmadik birodalommal folytatta a legélénkebb árucserét Románia. Bőven szállította a gabonát, a fát, a petróleumot zárélt márkák ellenében. Végül is azonban amikor a deviza készlet egyre gyorsabban epedni kezdett a nemzeti bank safejaiben, Románia, angol nyomásra, megelégelte az üzletet. Deviza nélkül, szabad valuta nélkül a románok se bírták szusszal a gasdaségi feszültséget tokáié. És 1938 ban, minekutőnna a király Octavian Gogát eltekarilotta az útból, megfordult a kocka. Roménia többé nem ad árut áruért cserébe, hanem csak pénzért, forgatható pénzért. És hiába próbőlkozott Schacht mindennek és mindenkivel fáradsága kárba veszeti. Nincsen már kormány Romániában, amely Gogához hasonlóan ezer meg ezer vaggon búzát eladjon ugy, hogy az ellenérték az utolsó fillérig cleatingen volna lerovandó. Egyesegyedül a petróleumot adják az oláhok ugy, hogy csakis 25 szólaléka a vételárnak fizetendő dvizákban. Egy szóval a gazdasági élet parancsai, amelyeknek csupán ideig óráig lehel ellenszegülni és amelyeket olyan geniális lőzsérek sem, aminő Schacht vagy SchwerinKrosingk, odázhatnak el, igenis, a gazdasági élet parancsai Romániát messzire elsodorták volna a harmadik birodalomtól, még akkor is, ha angol kezek nem avatkoznának a cudar játékba. Ám igy is megoldásra vőr egy nagy, nagy kérdés. Ki vásárolja föl a román fát, a román gabonát, a román petróleumot, ha Németország elmarad a vevők torából ? Franciaország ösztökélésére a nyugati hatalmak mostan készítik a csatatervei, amelynek a segítségével a balkáni államok megszabadulhatnának a némelgaidaság gyámkodása alól. Csakhogy könnyű a papiroton sstratagémákal kidolgozni, de nehéz azokat az életbe átültetni és ott megvalósítani. Az élet kategóriák nem vágnak mindig egybe a politika kategóriáival. S ebtől a szempontból, a mindenbíró és mindenható élet szemrontjéból a frarcia s az angol ügyeskedések legföljebb palliativumokat teremthetnek, ámde nem gáncsolhatják s nem is vetélhetik el az igazságot, emi nem egyéb, mint az, hogy Roménia Némelorszőgra van utalva. Az oláh paraszt, ha törik, ha szakad el akarja adni a gabonáját valakinek, bárki is legyen ez. Esy darabig, talán jó darabig megtehetik néki az angolok azt a szívességet, hogy átvegyék a terményeit és sterlinggel, csengő szabad valutával fizessenek érte. De mi lesz akkor ha az albertai meg a winnipegi farmerek mozogni kezdenek és fészkelődni. Mi lesz akkor, ha az ottewai kormány egy szép napon bekopog a Foreign Office ablakán 8 imigyen ágál. Nem oda Buda, hékáiok I Szép dolog a politika, ámde a kanadai paraszt nem tűri, hogy as oláh parasztért ő szenvedjen. Mi lesz ? Anglia szépen reiirál s az oláh paraszt eladja a búzáját B németeknek ugy ahogy tudja. Először azért, mert égetően szüksége van a gubára. Márodszor azért, mert Dobrudzsában, Moldvában. Szilisztriában nincsennek poolok, amelyek a gabonát raktározzák ad infinitum. Tehállan ugy áll a bál, hogv a gazdasági élet dinemizmusa Romániát egyre jobban és jobban elsodorja Németország mellől. Da ez a sodrás csak addig lart, amig a politikai erők is ssgitik. Amint ezek az utóbbiak lanyhulnak, helyrebillen a status naluralis, amelynél fogva Románia Nemetország gazdasági vazallátusát szenvedi. Addig is ami? az erők dia gonéléja kialakul, Románia ingája ez angol-francia, illetve cseh orosz erők nyomatékának a tikjában leng. Ezért kellett Octavian Gogának mennie és ezért kellett Zelea Codreannak pusztulnia. Mert bölcsen tanította Baruch Etpinosa i est enin ars polilica ars virium. Eredményes a hirdetés a „Békésmegyei "-ben legszebb, legolcsóbb ajéndék a óriási választék! Gesmey-néi (a postapalota mellett)